Fejér Megyei Hírlap, 1993. augusztus (49. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-23 / 195. szám
1993. AUGUSZTUS 23. HÉTFŐ NÉMET ÍRÓ írd be az alábbi meghatározásokra a megfejtéseket az ábra megfelelő soraiba! Helyes megoldás esetén a középső függőleges oszlopban egy világhírű német író nevét olvashatod! 1. Csigaféle 2. Bagoly fajta 3. A lakás része 4. Düledező 5. Védelem 6. Sebességét csökkentő 7. Rázkódik 8. Hamisan játszó 9. Áraszt 10. Figyelmeztet A megfejtéseket 1993. szeptember 1-jéig küldhetitek be a következő címre: Zsibongó, Fejér Megyei Hírlap, 8000 Székesfehérvár, Honvéd u. 8. MEGFEJTÉS Két héttel ezelőtti matematikai fejtörőnk eredménye: a dominó felső számát úgy kapjuk meg, hogy mindig a három többszörösével növeljük a sort. Az alsó számokat úgy kapjuk meg, hogy a felül lévőket annyival szorzom, ahányadik a sorban, így felül 36, alul 180 az eredmény. Könyvjutalmat nyertek: Havranek Mária — Lajoskomárom, Zsigmond Nóra — Székesfehérvár, Vörösmarty Ilona — Kálóz, Egyedi Regina — Székesfehérvár, Pintér Péter— Kőszárhegy. Nyereményeiteket postán küldjük el részetekre. Gratulálunk! Szegedi Kovács György A kisfiú és a mókus Mókusom, szép állatkám, igen tetszel te nekem ám. Olyan karcsú, kellemes vagy, ugrálsz, repülsz minden felé. Ó ha a szobámba bejönnél, de kedves vendégem lennél. Gyere hozzám, tied lesz minden jó, kalácska, mogyoró és a legszebb dió. Magadnak lesz egy kis csinos aranyláncod. Azt a derekadra tűzzük, hogy az unalmadat elűzzük. A kis mókus hirtelen fönnterem az ághegyen: Hallod-e jó fiúcska! Én nagyon szeretem mit te ígérsz, kivált, ha diócskát, kalácskát rágcsálhatnék, és rá friss vizet szürcsölhetnék, így akkor a tied lennék. De a lánctól megvallom, még ha arany is irtódzom. Jobb nekem a szabadon, ugrálni a faágon. Pá kicsi gyermek, most már én elmegyek. Huss, a mókus elfutott, fiúcska búsan hazaballagott. Egy nap a vakációból Anyu munkába indul, lábujjhegyen oson be a szobámba, hogy a homlokomra egy búcsúpuszit adjon. Végigsimítja az arcomat, én meg úgy teszek, mintha aludnék. Pedig alig várom, hogy meghalljam cipőjének kopogását a lépcsőn, és máris felöltözök, megmosom a fogamat, és percek alatt lebocsátom a gyomromba a reggelit. — Hogy ez nem jellemző rám? Ez igaz! De elhatároztam, hogy örömet szerzek anyunak. Elsőként tiszta vizet öntöttem a papagáj itatójába, mosogattam, söpörtem, aztán elővettem barna tokjából anyu receptjeit. Krumplit hámoztam, tojást főztem, kolbászt szeleteltem. Mire hazajött, a kedvenc, hímzett térítője volt az asztalon, és középen egy csokor mezei virág. Fáradtan ült le a konyhában, körülnézett és magához szorított. Én pedig felnéztem a nagy barna szemébe és azt kérdeztem: Teríthetek? Meleget éreztem a szívem tájékán, amikor jóízűen láttam enni anyut az én főztömből. Dreska Ildikó Törő István Erdőben jártam Erdőben jártam, fürjecskét láttam, patak folyt előttem, nedves partjában siklót találtam, bent az erdőben zöld égerfákon, fészkelt a varjú, s szarka barátom, erdőben jártam, fűz hajtását vágtam, abból van sípom, hallgasd hogy fújom! Az énekes rigó Sokfelé „szőke rigónak” emlegetik, bizonyára halvány, világos drappos mellének színe után, mely sötétebb barna pöttyökkel tarkított, beszórt. Háta olajbarna, szeme felett egy világosabb szemöldök sáv figyelhető meg. Feketerigó nagyságú, igen szép küllemű és tartású madár. Hát még az éneke! Melyet már kora tavasszal hallat, kiülve alkonyat előtt egy erdőszéli fa ághegyére, úgy hangzik, mint lágy fuvolaszó. Melankolikus szép strófájú dala, talán a legszebb rigószó. Vonuló madár, a telet Dél-Európában (Olaszország, Spanyolroszág) tölti. Fészkelési területét már máciusban elfoglalja, vonulása szeptember, október hónapokra tehető. Elsősorban a hegyes, dombos területek ritkás erdő széleit részesíti előnyben a letelepedést illetően. Kedveli a fenyőerdőt, de a vegyes lomberdőkben is szívesen tanyát üt. Általában magasan, vastagabb fák törzséhez közel építi fészkét, de sűrű bokrokban is ismert fészkelése. Jól megfér közel egymáshoz fajtatársával, a feketerigóval is. Fészke valóságos remekmű, mély, öblös, gyökérszálakból, egyéb növényi anyagokból készül. A fészek belsejét nyálával összekevert fakorhadékkal, törmelékkel kitapszalja, majd vékony agyagos sárréteggel bevonja. Sok mesterembernek is dicséretére válna a mű, így fészkéből kizárja az élősködőket. 4-5 fiókát nevel. Kétszer költ. Élelme igen változatatos, melyet a földről az avarból gyűjt. Gilisztát, rovarlárvát, igen sokféle káros rovart, pókfélét és csigafajt fogyaszt. A házas, kisebb csigákat a kövön feltöri. Ősszel bogyós termésen is él. Nyugati országokban sokfelé városi madár lett, ugyanúgy, mint nálunk a feketerigó. Az utóbbi időben több helyen nálunk is kultúrakövetővé vált, elsősorban nagyobb üdülőkörzetek kertjeiben, parkjaiban kerül szemünk elé. A túlságosan rendezett területeket nem kedveli. Elég óvatos, félénk madár, nem úgy, mint a feketerigó. Igen sok fészket elpusztítanak a kisemlős ragadozók (pl. nyest), de a szajkó és az erdei sikló is. Vonulásuk alatt rengeteg esik áldozatul Dél-Európába, ahol hálókkal befogják a csapatokban vonuló rigókat, így nem csoda, ha jóval kevesebb a számuk, mint a feketerigóké. Bízva a természetvédelmi törvények betartatásában és az emberi humánumban, talán lesz még nálunk is városi madár ez a szép énekű rigófaj, mely nem hiába kapta a neve elé az „énekes” jelzőt. Védett! Dr. W. E. nem elértek az alvégnek is a legvégére, amikor előugrik egy kisegér: — Ott jön Csupaész! Vágjuk le a fülét, farkát, főzzünk egy kis jó kocsonyát! Aztán eltűnt a lyukban, mert Lógóbajszú megrándította lógó bajuszát. Bezzeg Csupaész! Zsebrerakta fülét, farkát, és pucolt volna, mint aki ott sincs. De a vadmacska rákiáltott: — Ne légy mamlasz Csupaész! Hát még egy egértől is megijedsz? — Nem félek én egy komám, csak azért nem szeretnék ettől a gyönyörű faroktól megválni! Lógóbajszú nagyokat hahotázott. Aztán felkiáltott: — Megjöttünk! Itt vannak azok a finom túrós lepények! De a kisegér megint csak előbújt a lyukból és rázendített: — Vágjuk le a fülét, farkát, főzzünk egy kis jó kocsonyát! Lógóbajsza erre olyan dühös lett, hogy lógó bajsza oly nyílegyenesen állt felfelé, hogy aki látta, hagyott-homlok menekült. — Hozzál nekem is egy komám abból a túrós lepényből, míg móresre tanítom ezt a nagyszájú egerentyűt! — kiáltott oda Csupaésznek, és az egér után vetette magát. Csupaész pedig összeszedett a túrós lepényből annyit, hogy alig tudta elvinni. Letelepedett a rókalyuk előtti tisztáson, és várta Lógóbajszút. De Lógóbajszú mégiscsak cica volt, letelepedett az egérlyuk szájához és megszűnt számára a világ. Csupaészt rettenetesen csábította a túrós lepények illata: ,bárcsak megkóstolom!” Így aztán szép sorjában, egyiket a másik után, addig kóstolgatta, míg mind az össszeset meg nem ette. Leheveredett, és aludt akkorát, hogy már a nap is lemenni készült, amikor jött Lógóbajszú. — Na, elláttam ennek a nyámnyilának a baját! Ez sem fog többet csúfolódni! De úgy megéheztem. No, hadd kóstoljam meg azokat a finom túrós lepényeket! Csupaésznek nemhiába volt ilyen felmagasztalt neve, hamar kivágta magát szorongatott helyzetéből: — Hát az úgy volt — vakarta az üstökét rettenetesen — hogy idejött a karvaly, és azt mondta, ha nem adom oda neki a túrós lepényeket, akkor levágja fülemet, farkamat! Hát odaadtam neki! — De jól tetted egy komám! Inkább a lepény, mint a farkad! — vigasztalta Lógóbajszú. — Gondolom alaposan megéheztél! Gyere meghívlak, egy kis verébpecsenyére! Ment a róka boldogan. Ezúttal nem féltette sem a fülét, sem pedig a farkát. T.I. MAGAZIN Csupaész és Lógóbajszú Csupaész, a róka egyszer összetalálkozott kedvenc komájával, a vadmacskával: — Szervusz Lógóbajszú! — kiáltotta már messziről. — Nahát! Te még élsz, Csupaész? Azt mesélték az alvégen, hogy se füled, se farkad, tán még csodálatos eszedet is kikaparták a karvalyok! Csupaész megrettent: „Méghogy a karvaly, fülét, farkát!” Aztán nyugalmat erőltetve ravasz képére, így válaszolt: — Amint látod mindenem megvan. Nem mondom, egynéhányszor én is azt hittem, hogy már nincs meg! —Ha...ha...ha...!—nevetett a vadmacska. — Tudod mit Csupaész? Tekeregjünk el az alvég felé! — Most nem érek rá! Nem látod milyen lapos a hasam, kigúvadva szemeim, olyan éhes vagyok! — Annál jobb! Az alvégen annyi ennivaló van, hogy degeszre tömheted a bendődet! A múltkor még túrós lepényt is láttam! A rókának felcsillant a szeme: — Micsoda?! Túrós lepény? Akkor menjünk Lógóbajszú! Mentek az alvég felé. A vadmacska ment elől huszárosan, peckesen. A róka csak úgy tisztes távolságból követte. Az alvég lakói mind az ablakokban csüngtek, és a kezüket összecsapva álmélkodtak: — Nézzétek már ott megy Csupaész, és megvan keze, lába! Pedig már azt híresztelték, hogy a karvalyok dicsekszenek a szemével! Nahát! Milyen pletykásak az alvégiek?! A két cimbora meg ment. A vadmacska daliásán, felemelt fővel. A róka meg összegörnyedt testtel, körbeforgatva szemét, mintha attól félne, hogy valahonnan megrohanják, és levágják gyönyörű, lompos, hosszú farkát. Már majd FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 9. OLDAL Pálinkás Zoltán A méhecske grófok Fullánkjukat álmom túlra hagyták, nehogy téged bántson. Nektárszagú szélnek szárnyán kergetőznek minden nyáron. TUDOD-E?... hogy a világ legveszedelmesebb, és talán egyben éppen ezért a legnevezetesebb állata az ízeltlábúak, mégpedig az egyenes szárnyú rovarok közül kerül ki. Ez a rovar az 50-60 mm nagyságú, hatalmas afrikai vándorsáska. Megjelenésétől még ma is úgy félnek az emberek, mint a pestistől. Ezeknek a sáskáknak a kártételét még a Biblia is megörökítette. „Egyiptomban mindent elpusztítottak, semmi zöld nem maradt a fákon, mezőkön.” Egy ilyen sáskaraj 1,5-2 milliárd egyedből is állhat. Nyitom-zárom kertem kapuját, virágmagot szórok széjjel. Virágkertem ablakában gyűlnek a Méhecske-grófok éjjel. Egy nap alatt másfél grammos testsúlyával megegyező növényt pusztít el egy sáska, így, egy ilyen népes csapat 1500- 2000 tonna zöld növényt is felfalhat egyetlen nap. Ez bizony tetemes mennyiség, ami a lakosság komoly élelmezési gondjait is jelentette. Ma a Földközi-tenger térségének, s attól keletre, Észak- Indiáig még sokfelé otthonos. Igaz, hogy nagymértékű elszaporodásának természeti feltételei egyre szűkebb területekre zsugorodnak. Még ez a szerencse! Zöngicsélnek errőlarról, mézesítik lépes álmom. Ablakomat sarkig tárom, virágkertem tőlük népes. Balajthy Ferenc Nyár(fás) Karika, karika csappantyú zöld tavon úszik hét hattyú. Hét hattyú táncol a nádas zenés domb lába éppen a tóig elér. Tisztáson nyárfás hava fehérült szellő furulyát ég köténye kéklik.