Fejér Megyei Hírlap, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

4. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP NAPRÓL - NAPRA Legfelsőbb bírósági ítélet Jogos egyházi tulajdonosi igény Jogosan kérte a Magyar Ka­tolikus Egyház Esztergomi Főegyházmegyéje, hogy vissza­kerüljön tulajdonába a Buda­pesten az­ I. kerületi Szabó Ilon­ka utca 2. szám alatt lévő ingat­lan, ahol jelenleg a Vági István Építőipari Műszaki Szakközép­­iskola működik. Az üggyel kap­csolatban a Legfelsőbb Bíróság hétfőn hirdetett jogerős ítéletet. A művelődési és közoktatási miniszter 1992. február 21-én hozott határozatában megalapo­zottnak tartotta az Esztergomi Főegyházmegye tulajdoni igé­nyét, és az ingatlanra — az egy­ház tulajdonjogának bejegyzé­séig — 10 évre elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztetett be a fővárosi földhivatalban. A Fő­városi Önkormányzat pert indí­tott a miniszter ellen, a közigaz­gatási határozat hatályon kívül helyezése iránt. A Fővárosi Bí­róság a keresetet elutasította. A Fővárosi Önkormányzat az íté­let ellen fellebbezést jelentett be, és kérte a határozat hatályon kívül helyezését, mivel — állás­pontja szerint — a perben sze­replő egykori gimnázium nem volt egyházi, így jogszabályi e­­lőfeltételek hiányában történt a tilalom bejegyzésének elrende­lése. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hely­benhagyta. Az indokolás szerint jegyzőkönyv is bizonyítja, hogy az egyház javára létesített „Ma­gyar tanulmányi alap” által mű­ködtetett Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium — amely a főváros legrégibb középisko­lája — minden ingó és ingatlan vagyona a vallási és tanulmányi alap tulajdonában volt. Az in­gatlant 1948-ban kártalanítás nélkül vették állami tulajdonba, így az a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezé­séről szóló törvény hatálya alá tartozik. A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen fellebbezésnek helye nincs. Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos Tanítson nyelveket! Ha nyelvtanításból akar meggazdagodni kedves sze­gény olvasónk, akkor jó, ha tud azon a nyelven, amit taní­tani akar. Nem kötelező, csak javasolt. (Eddigi tanácsaim­ból már kideríthette, hogy so­hasem a szakmai tudás hozza a sok pénzt, csak annak látsza­ta.) A nyelvtanítás legnehe­zebb és a legtöbb időt és ener­giát fölemésztő feladata a vi­lághírű budapesti nyelvisko­lák szerint, az újsághirdetések megfogalmazása. Mert ne­hogy azt tessék már hinni, hogy az emberek özönleni fog­nak, ha megírja, hogy Oxfórá­ban szerezte a diplomáját, húszéves tapasztalat áll a háta mögött és már egy szuahéli makáka majmot is megtanított svédül. Kit érdekel?! Az embe­reket csak az érdekli, hogy mi­képpen juthatnak minél köny­­nyebben és gyorsabban a vá­gyott tudáshoz (pénzhez, si­kerhez, boldogsághoz). Jelszavunk: most, de azon­nal! Ebben a szellemben kell megfogalmazni a hirdetést, például így: „Ultraszuperin­­tenzív angol nyelvtanfolyam kezdőknek. Nyelvet akar ta­nulni, de nincs ideje? Nem baj! Kedve sincs? Nem baj! Szor­galma sincs? Nem baj! Négy hét múlva felsőfokú szinten fogja beszélni a nyelvet, ha je­lentkezik szuperintenzív kur­zusunkra. Beszédtanítás alvás közben! Nyelvtanoktatás gon­dolatátvitellel! A nagyszótár bevágásra napi három tabe­­lettában!” Meglátja kedves olvasónk, az emberek özönleni fognak, hogy befizessék a huszonöt­ezer forintot. Jönnek, akik már tízszer kezdtek hozzá a nyelv tanulásához, de még sosem ju­tottak túl a „nyáron szép az idő, télen esik a hó" szövegű a­­lapmondatok idegborzoló iz­galmán. Jönnek, akiknek any­­nyi nyelvérzékük sincs, hogy megkülönböztessék a sót a cu­kortól. Jönnek, akiket már ki­neveztek irodavezetőnek az a­­dott országba, de még csak el­mutogatva tudják megkérdez­ni, hol a vécé. Jönnek hosszú, tömött sorokba, mert az embe­rek jobban hisznek a lehetetle­neken, ha nem kell megdol­gozniuk érte, mint a lehetsé­gesben, ha meg kell mozdítani a kisujjukat. S hogy mit és ho­gyan kell tanítani nekik, ha be­fizetik a lóvét? Amit és ahogy akarunk! Lemorzsolódnak? Hál' istennek! Csalódnak ben­nünk? Na és? Legfeljebb nem jelentkeznek többet a hirdeté­sünkre. Bőven marad még a gyors és munka nélkül megsze­rezhető nyelvtudásra áhítozó magyarok között lusta és hi­székeny, néhány millió. Nem kell félni kedves nyelvtanítás­ból meggazdagodni vágyók, nem halunk éhen! Good luck!—ahogy a fran­cia mondja. Nógrádi Gábor Expo-rendezvények A Duna-menti országok kép­viselői pénteken Budapesten ta­lálkoztak, hogy megismerked­jenek az expóhoz kapcsolódó hivatalos rendezvények pályá­zati rendszerével, a főváros ter­vezett kulturális programjaival, az expo-előkészületekkel. A vá­rosházán rendezett találkozóról hétfőn tájékoztatták az MTI-t. Egyeztették a felső és alsó a­usztriai, a burgenlandi, a Komá­­rom-Esztergom megyei és a bu­dapesti kulturális események terveit. Az 1996-ban ezeréves Ausztria várható eseményei kö­zül a „Nemzetközi Duna Kiállí­tás”, az „Ezer éve Osztrák Ze­ne”, „Nemzetközi Gyermek­nap” rendezvények keltették fel leginkább a résztvevő szakem­berek figyelmét. Hatályba lép az Európai Megállapodás Az Európai Megállapodás ha­tályba lépése sokat lendít Magyar­­országon a jogharmonizáció ügyén — nyilatkozta az MTI-nek dr. Kecs­kés László, az Igazságügyi Minisz­térium helyettes államtitkára azzal kapcsolatban, hogy február 1-jén lép hatályba az a törvény, amely „A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai kö­zött társulás létesítésről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihir­detéséről” rendelkezik. Dr. Kecskés László elmondta: az úgynevezett hatályba léptető tör­vény a magyar jog részévé tette az e­­urópai társulás létesítéséről aláírt megállapodást és annak mellékle­teit. A törvény kimondja: „A Ma­gyar Köztársaság nemzetközi szer­ződéseinek előkészítése és megkö­tése, valamint jogszabályainak elő­készítése és megalkotása során biztosítani kell azoknak az Európai Megállapodással való összhangját”. A megállapodás alapján Magyaror­szág már jogi értelemben is kötele­zett arra, hogy jogszabályait harmo­nizálja, közelítse az Európai Közös­ségek jogszabályaihoz. A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a megállapodás szerint a jog­szabályok közelítése különösen a következő területekre terjed ki: vámjog, társasági jog, bankjog, vál­lalati számvitel és adózás, szellemi tulajdonjog, a dolgozóknak a mun­kahelyen történő védelme, pénz­ügyi szolgáltatások, versenyszabá­lyok, emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme, élelmiszer-jogszabályok, a fo­gyasztói érdekvédelem, ideértve a termékfelelősséget, közvetett adó­zás, műszaki szabályok és szab­ványok, fuvarozás és környezet­védelem. Hozzátette: a felsorolt jogterületek egybeesnek az Európai Közösség jogharmonizációs prog­ramjának fő témaköreivel. Befektetési jegyek A HOZAM ADÓJA A magánszemélyek birtokában lévő befektetési jegyek után járó ho­zamból az 1993-as évre egységesen 20 százalékos forrásadót kell levon­niuk az alapkezelőknek — közölte az MTI-vel hétfőn Surányi Imréné, a Pénzügyminisztérium főosztályve­zetője. A PM állásfoglalására azért volt szükség, mert a január-februárban e­­sedékessé váló hozamfizetések után fizetendő adó nagyságával kapcso­latban az elmúlt héten különböző vé­lemények láttak napvilágot. A bi­zonytalanság valószínűleg azért tá­madt, mert a személyi jövedelem­adó-törvény nem említi a kedvezményesen, azaz 10 százalék­kal adózó jövedelmek közt a befekte­tési jegyek hozamát — vélte a főosz­tályvezető. Ezzel szemben létezik egy olyan jogszabályi rendelkezés, amely azt mondja ki: a társaságok­nak aszerint kell adóznia 10, vagy 20 százalékkal, hogy a hozam osztalék­ból, vagy árfolyamnyereségből szár­mazik. Többen akadtak, akik szerint ennek megfelelő szabályt kellene al­kalmazni a magánbefektetőkkel kap­csolatban is. Olyan vélemény is el­hangzott, hogy a hozamnak a kamat­hoz hasonlóan egységesen 10 száza­lékkal kell adóznia. A Pénzügyminisztérium jogászai átvizsgálták a kérdésre vonatkoztat­ható jogszabályokat, de nem találtak olyan lehetőséget, amelynek alapján a 10 százalékos, vagy a vegyes adó­kulcs lenne alkalmazható, így a sze­mélyi jövedelemadóról szóló tör­vény alapján a magánszemélyek be­fektetési jegyeinek 1993 ra fizetett hozama után egységesen 20 százalé­kos forrásadót kell leróni. A PM az Állami Értékpapír-Felügyelettel is tudatta álláspontját. Az APEH már korábban is ezt az­ álláspontot foglal­ta el mondta Surányi Imréné A Z. Nagy-gyilkosság hátteréről A MAFFIÁK DÉLEN A brutális szegedi családirtás­ról a bűnügyi tudósító csak meg­­hasonlottan tud írni. Hivatása szerint szeretné kielégíteni az ol­vasó információéhségét, de nem tudja, mert a hivatalos tájékozta­tás a tett elkövetésének körülmé­nyeiről, módszeréről, eszközé­ről és lehetséges okairól alig csurran-cseppen. A tudósító te­hát a bűnüldözők sikerétől várja a szűkszavúság oldódását, addig is megpróbálja megérteni és megértetni a szegedi tragédia hátterében lévő összefüggése­ket... A történtek csak a terjeszkedő csoportos bűnözés keretei között értelmezhetők. Az emberek már a hetvenes és a nyolcvanas évek­ben emlegették a „zöldséges maffiát”, ma pedig orosz, ukrán, csecsen, román, szerb, kínai, lengyel, sőt vietnami maffiákról beszélnek. Míg az a feltételezés, hogy ezek vezetői beépülhettek az állami, a politikai szférába, semmivel sem támasztható alá, okkal feltételezhető, hogy a gaz­daság bizonyos területein a ma­gyar mellett kialakultak más ná­cióbeli szervezett bűnöző­ cso­portok is, amelyek a bűncselek­mények különböző fajtáira, ha úgy tetszik, azok egyes részmű­veleteire szakosodtak, így a gép­kocsilopásra szakosodott bűn­­szövetkezeteknél „dolgoznak” felderítők, tolvajok, szerelők, át­­számozók, hamisítók, szállítók, szakképzett könyvelők és bér­gyilkosok. A kérdés az, vajon egy képbe helyezhető-e a szegedi Z. Nagy család tragédiája, a kecskeméti Horváth házaspár és egy náluk vendégeskedő külföldi lemé­szárlása, az eltűnt Farkas Helga nagynénjének kivégzése Oros­házán, a napvilágra került sza­badkai és palicsi vérengzés, s u­­gyanide tartoznak-e a főváros­ban egymást gyilkoló ukránok, oroszok, szerbek? A határok könnyű átjárható­ságának joggal örülnek a becsü­letes emberek, de ahogy az már lenni szokott, a bűnözők mindig gyorsabban reagálnak a változá­sokra, mint mások. Az átalakuló kelet-európai, ázsiai országok­ban, a fegyverzajtól hangos Bal­kánon dollár- és márkaéhség van. Ez az egyik fontos tényező. A másik: kialakult piaci vi­szonyok mellett a hazai legális üzletkötéseket sokkal kisebb készpénzforgalom mellett is le lehetne bonyolítani. Igen ám, de részben a bankátutalások lassú­sága, főként pedig a sok fantom­cég, a sok csaló miatt az eladó nem szívesen hitelez. Jelentős kedvezményt is kérhet tehát az, aki azonnal és készpénzzel fizet, lehetőleg devizában. Nem egy legális vállalkozás is több fantá­ziát lát abban, ha hasznát devizá­ba fekteti, mintha forgalmát nö­velné. Vonatkozik ez a délvidék­­re is... Korábban az illegális deviza­piacot a Váci utcában vagy a Ke­leti pályaudvarnál csoportosuló arabok uralták. Szolid, de gya­kori és hosszú távú kapcsolatok kiépítésére törekedtek. Most — mint hírlik — nagyon félnek. Egyrészt a korábbinál jobban kell tisztelniük a magyar rend­őröket, másrészt azonban va­lósággal reszketnek az orosz, az ukrán, a cecsen maffiáktól, ame­lyek egyeduralomra törnek a valutázás hazai feketepiacán. Egymással is kegyetlenül elbán­nak, szúrnak, lőnek, darabolnak. Erre vall egyebek között A. A. Kucseruk ukrán állampolgár meggyilkolása 1993. január 3- án budai bérelt lakásában, orosz üzletemberek csúf halála és test­őrük elvágott nyakú holtteste a budai erdőben. A legutóbbi eset tavaly december 15-én történt, amikor a pesterzsébeti Nagy­sándor József utcában kis híján két orosz és egy magyar állam­polgár vesztette életét Borisz D. orosz állampolgár revolverlövé­seitől. Közben a balkáni üzleti élet­ben is folyik a vér, méghozzá nemcsak a Balkánon. Szentend­rén, az Apolló panzióban tavaly október 6-án egy 7.65-ös pisz­tolyból leadott több lövéssel az ágyában végeztek a Magyaror­szágon álnéven dukáló szerb nemzetiségű Zorán Kopriviczá­­val, aki 1992-ben szökött el egy montenegrói börtönből. A rend­őrség alapos gyanúja az, hogy a gyilkosságot honfitársai követ­ték el. Az agyonlőtt szerb társa­ságából egy férfit — igaz, más bűncselekmény alapos gyanújá­val — a rendőrség már őrizetbe vett, a többieket az Interpol se­gítségével még körözik. Az orosházi, január 5-én éjjel elkövetett kivégzésszerű gyil­kossággal kapcsolatban, amikor Farkas Helga nagynénjét ölték meg, felmerült, hogy a még ma is ismeretlen tettesek román a­­nyanyelvűek voltak. Kecskemé­ten a Horváth házaspár és jugo­szláv vendégének kivégzése is megerősíthet egy délre vezető nyomot, jóllehet ez csak egy a le­hetséges verziók közül. Figyelemre méltó, s különö­sen a szegedi családirtás ügyé­ben megjelentetett robotkép u­­tán, annak a szegedi lakosnak a nyilatkozata, aki a Vas Népe ri­porterének elmondta: a gyilkos­ság éjszakáján, éjjel egy órakor a Híd utcai Laguna bár előtt négy fekete sísapkás, fekete dzsekis, fekete farmeres fiatalemberre fi­gyelt fel. Tört magyarsággal győzködtek egy piros Wartbur­got vezető fiút, aki nem állt kö­télnek. A magát megnevezni nem kívánó tanú szerint a fiú azt mondta: Veletek oda nem me­gyek! Nos, ez a cikk január 26-án, szerdán jelent meg, a fantomkép viszont legkorábban csütörtö­kön 16 órakor volt látható a TV Híradóban. Hova nem akart menni az a fiú? Van-e jelentősé­ge az ellesett beszélgetésnek, majd eld­öntik, vagy már eldön­tötték ,­omozók, mindeneset­re ez a­z élet is csoportosan el­követett bűntény bizonyítékává válhat. Más sajtójelentések arról szóltak, hogy Z. Nagyot zsarolni akarták, védelmi pénzt követel­tek tőle, de ő nem fizetett, sőt még terjesztette is a kísérlet hí­rét, a nyilvánossággal próbált védekezni a zsarolókkal szem­ben. A Pesti Riport például úgy értesült, hogy Z. Nagy Bálint a megöletését megelőző napon a­­nyagi ügyekben Pesten járt. Ki­nél, mit végzett? Lehet, hogy ezt a titkot már örökre magával vit­te. A védelmi pénzt követelő nemzetközi bűnöző csoportok nálunk is leginkább dollárt, már­kát akarnak. Dollárért minden kapható a FÁK országaiban, de a Balkánon is. Bár a szegedi csa­ládirtás ügyében a megyei rend­őr-főkapitányság hivatalos köz­leménye sem kizárni, sem meg­erősíteni nem akarja, hogy az el­követők külföldiek voltak, tény, hogy az ügyben koordinációs megbeszélésre került sor Szege­den az ORFK Szervezett Bűnö­zés elleni Szolgálatának vezető­jével, Csongrád, Bács-Kiskun, Békés és Jász-Nagykun-Szol­­nok megyék főkapitányaival. Nem a puszta újságírói fantá­­ziálás tehát az orosházi és a kecs­keméti gyilkosságok felemlege­tése. Még nagyobb figyelmet keltett, hogy meghívták Szeged­re a szabadkai belügyi titkárság vezetőjét. Másnap a Vajdaság­ból érkezett az az újsághír, mi­szerint a szegedi bűntényt köve­tően szerdán Szabadkán kegyet­lenül meggyilkolták a 44 éves Milan Petricset és feleségét, va­lamint tízéves fiúkat. Hasonló sorsra jutott a Szabadkához kö­zeli Palicson élő Joszip Agotics és felesége. Neki több üzlete volt Szabadkán, de Szolnokon is. Mi több: oda akart átköltözni! Palicsi villájában, ágyában vé­gezték ki Marki Pejanovicsot, egy fiatal és dúsgazdag üzletem­bert, s fejbe lőtték barátnőjét is, bár ő túlélte a merényletet. És végül: akik hidegvérrel öl­nek alvó gyermekeket, mint Sze­geden történt, azok nem először gyilkolnak. A bérgyilkosok le­hettek külföldiek vagy magya­rok. Jöhettek a Balkánról, az af­gán frontról, de ölhetett magyar állampolgár is, aki zsoldosnak ment a balkáni pokolba, vagy a francia idegenlégióban tanult meg hivatásszerűen ölni. A rendőrség legjobb erőit ve­tette be a Z. Nagy gyilkosság ü­­gyében. Ha nincsenek meg a tet­tesek, a sárkánynak gyorsan hét feje nőhet. Név­ethy Gyula A brutálisan meggyilkolt Z. Nagy család szegedi villája 1994. FEBRUÁR 1. KEDD

Next