Fejér Megyei Hírlap, 1994. december (50. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-23 / 301. szám
1994. DECEMBER 23. PÉNTEK Dzsesszkoncertek Dunaújvárosban SZUPER SUPERGROUP! Egy jövő évi koncertsorozat bevezetőjének szánták azt a múlt heti dunaújvárosi koncertet (nagy álszerénységgel...), amely a frissiben megalakult Dunaferr Jazz Klub első rendezvénye volt. A klubnak tagsági igazolványa nincs — csak tagsága. Helye: a Dunaferr klubja. Programja az ígéretek szerint a hazai dzsesszformációk felléptetése, és a dzsessz határterületeibe való bekukkantás, úgymint folk, fúzió, dzsesszrock, egyebek. De program helyett megteszi az első koncert szereplőinek névsora is. Babos Gyula, Kőszegi Imre, Pege Aladár, Tomsits Rudolf... Ha hozzávesszük, hogy ebbe a Supergroup-ba tartozott volna még eredetileg Szakcsi Lakatos Béla és Lakatos Antal is , akkor bízvást mondhatjuk, hogy ez a társaság minden különösebb menedzselés nélkül is megtölthetné akár a New York-i Madison Square Gardent is... Sajna, a két Lakatos éppen másutt koncertezett (a szaxofonos pont New Yorkban), de a Supergroup, kell-e mondani, így is szuper volt. Nagyon nem is méltatnám őket (fölösleges: tudja mindenki, amit róluk tudni kell), legfeljebb annyit, hogy Babos persze megint lemuzsikált mindenkit a színről. Ezúttal is szó, azaz hang szerint: ez a kitűnő muzsikus már sokadszor követi el azt a csínyt, hogy a saját hangszerét a leghangosabbra vezérli ki az erősítőn. Így aztán, mikor néhány Pege-témára reagál gitáron, sajnos, az egész bőgő-szólót megszünteti... Pegéről elég annyit mondani, hogy újra (mint mindig) professzor volt: akárhogy pengette, rezgette, sőt: tépkedte a húrokat, azokból mindig szédületes melódiák és improvizációk szálltak föl. Kár, hogy a vonót csak egyszer akasztotta le a cintányér állványáról: szerintem akkor a legcsodálatosabb Pege, mikor a vonóval bűvöli a hangszert. Kőszegi szigorúan összezárt szájjal pörgette a dobokat, tányérokat és külön a szívembe lopta magát, mikor „üresben” láttam játszani: a lábtányért akkor is mozgatta a trombita ritmusára, mikor nem csattintotta össze. Nem tudta megállni... Tomsits valóban tanári , számomra kissé túlságosan is fegyelmezett módon, ám kétségtelenül profin trombitált , s amikor a pisztont is elővette, megszűnt minden fenntartás... Ugyanaznap egyébként a dunaújvárosi főiskola éttermében a Tátrai-band lépett föl, Horváth Charley-val. Szóval: mi az, hogy „vidék”? És hol van a világ közepe?! (Pekarek) KÖNYVESPOLC Mózesnek miért nincs nyoma? A BIBLIAI IDŐK KINCSEI A szerző, Alan Millard, a liverpooli egyetem tanszékvezetője, megajándékozott bennünket A bibliai idők kincsei-e, amelyben Konstantinápoly elestétől, azaz a XV. század közepétől eredezteti Európának a bibliai tájak tárgyi emlékei iránti érdeklődését. Megemlíti, hogy a zarándokok már több száz éve látogatták a szent helyeket, de csak kevesen érdeklődtek iránta, mint történelmi hely iránt, főleg üzleti szempontok vezérelték őket. Több nyitott, rejtélyes kérdést világít meg a szerző. Ezek egyike Jézus és a holt-tengeri tekercsek viszonya. Ebben az újszövetségi témakörben kinyit előttünk minden lehetséges kaput. A térképek segítségével az ókor, a keresztes háborúk és a modern terrorizmus vérengzéseinek állandó helyszíneit is megismerhetjük, s láthatjuk kis helyen összesűrűsödni, amely több izgalmas kérdést indukál az olvasóban. Az egyik mindenképpen a következő: Hogyan lehet az, hogy a három világvallás bölcsőhelye talán a legbékétlenebb régiója Földünknek? Millard merészen belemegy a legnyitottabb, legmegoldatlanabb kérdésekbe is, felsorakoztatja az írással egybecsengő, de az azzal össze nem egyeztethető tényeket, következtetéseket is. A Mózesnek semmi nyoma című fejezetében például tudománytörténeti távolságtartással ugyan, de körbejárja azt a kínos kérdést: az Ószövetség „alapkövét” jelentő Mózesnek miért nincs semmi nyoma egyiptomi feljegyzésekben? Többek között ezt írja kötetében: „Számos nép ősi vezetőjének emlékét csak a helyi hagyomány tartja fenn — ilyen például Mózes emléke —, de egyre több történész kezd ezeknek a hagyományoknak komoly figyelmet szentelni. A korábbi szkeptikusság helyét az egyre nagyobb érdeklődés vette át, akár alátámasztják őket a régészeti leletek, akár sem.” Egyik recenzense, Trencsényi Imre szerint: „A liverpooli egyetem docense nem esszéizál, mégis a közvetlen tényektől való elemelkedésre készteti az olvasót...” —zágoni— MŰVELŐDÉS A megszakított katolikus hagyomány újraéled Székesfehérvár közművelődésében Aki a feladatot vállalta: Bobory Zoltán 1995-ben jelentősen átrendeződik Fehérvár belvárosának közművelődési térképe. Ennek már most, az év végén is mutatkoznak a jelei. A katolikus egyházmegye visszakapta a megyei művelődési központ épületét, az egykori katolikus egyesületi házat. Szerencsére az államosításkor nem verték le az aulában lévő táblát, amely márványba véve dokumentálja a ház létrejöttének körülményeit, célját és a fenntartók nevét. Az 1909-es egyezséglevél szerint az alapítók elhatározták, hogy „Székesfehérvár katolikus szellemi életének felvirágoztatására alkalmas és megfelelő helyiséget” létesítenek. A ház majd harminc évig szakaszosan épült ki, és 1929- től már mai állapotában szolgálta a kitűzött célokat. Hosszú időnek kellett eltelnie addig, míg a „változások” megértek az eredeti rendeltetés visszaállítására. A katolikus egyesületi ház december elsejétől Szent István Művelődési Központ néven kezdi meg működését, igazgatója Bobory Zoltán, előadóművész és alternatív közművelő. Vele beszélgettünk egyelőre még ideiglenesen berendezett irodájában, milyen feladatok várnak az új intézményre? — Milyen feltéteket támasztott az egyházmegye, amikor megkaptad a megbízást? — Nem volt más, mint az, hogy az alapítók szándékait újból érvényesítsem. Egy katolikus művelődési otthon irányítására szól a megbízatásom. A megszakadt hagyományt kell folytatnunk... Nagyon boldogan teszek eleget ennek, mert mindenhonnan azt hallottam az utóbbi években, hogy nagy szükség volna rá a városban. Nagy felelőség, de egyúttal nagy lehetőség is ez... — Úgy tudom, hogy az intézmény kettős funkciót lát el... — Valóban, párhuzamosan futnak itt az egyházmegye rendezvényei és a művelődési ház programjai. Ez utóbbiakkal elsősorban a belváros polgárságát szeretnénk kiszolgálni, mindenekelőtt a fiatalságot. Ezt is közösen az egyházmegyével, hiszen nekik is egyik legfőbb feladatuk a fiatalok hitokatásának megszervezése. Ezen túl itt folyik a papság továbbképzése, s helyet biztosítunk az egyházközségi képviselő-testületek üléseinek. Itt működik majd a Caritás Szeretetszolgálat, a Máltai Szeretetszolgálat és a Koolping családok egyesülete. A cserkészet befogadása ugyancsak természetes. —Mi segíti még az otthonossá tételt? — Beindítunk egy egyházmegyei könyvtárat és olvasótermet, hogy a vallási érdeklődésű emberek igényeit ezen a téren is kielégítsük. Ehhez tartozik egy társalgó is, amelyben mód nyílik a nyugodt légkörű beszélgetésre, időtöltésre. Terveink között szerepel egy katolikus irodalmi és versmondó kör létrehozása. Ezt sikeresen alapozta meg a városi tanulók versmondó versenye, egyik első rendezvényünk. Kiállítótermünk továbbra is funkcionál, remélem, a városi művészek gyakori szereplésével. — Milyen gondjaik vannak, hiszen látnivalóban még nem teljes a birtokbavétel... — Igen, az ember hajlamos arra, hogy sorolja vágyait, terveit... De a körülmények gátat szabnak az álmodozásnak. Az épület nincs jó állapotban, felújításra szorul. Szeretnénk viszszaállítani az épület megkopott patináját, a külsőségek is jelezték, hogy itt más minőségű tevékenység folyik. Az otthonos légkörhöz hozzátartozik az esztétikus környezet, a püspökség rendelkezésünkre bocsát festményeket, bútorokat. Elképzelésem szerint az épületben állandóan halk egyházi zene szólna. Öröm legyen az itt-tartózkodás annak is, aki csak betér ide. A felszerelés, a fenntartás és működtetés költségei nagyok. Abban bízom, hogy az elmondottak alapján elnyerjük a város jóindulatát és támogatását. — Milyen kapcsolatra törekszik más művelődési intézményekkel? —A közeljövőben találkozót tervezek kollegáimmal, akik régóta a barátaim. Biztosan meg fogjuk érteni egymást, és tág tere lesz az együttműködésnek. — Mi a visszhangja az új intézménynek? — Nagyon sokan kerestek meg kinevezésem óta, és támogatásukról, segítőkészségükről biztosítottak. Úgy érezem, hogy kívül és belül összeállhat egy olyan közösség, amellyel megoldhatók, de csak így, feladataink. A választott Hamvas Béla-idézet jegyében kívánunk dolgozni, mely az épületben több helyütt is olvasható: „Virágzás ott van, ahol az ember, a mindenkor rendelkezésre álló szellemi erőinek birtokában tudatosan virágzást teremt.” Péntek Imre Az előadóművész igazgató lett A márványba vésett dokumentációt csoda, hogy nem verték le, a régi-új intézményben nem pusztították el a törvénytelen államosítás után GÁZKÉSZÜLÉKET AUTÓJÁBA! Részletfizetéssel is, komplett szerelés, tervezés. Tel.: 88/312-985. Egyetlen mód a benzináremelés ellen, 12.000 km alatt megtérül. _____________________________(60979/10) 50 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ! Keressük azokat a volt osztálytársainkat, akik 1941. szeptembertől a Hunyadi Mátyás Kereskedelmi Középiskolába jártak és 1944 őszén a IV. osztályt is elkezdték. Jelentkezésüket az alábbi címeken kérjük: Viniczai László Budai u. 17. (327-800) vagy Kolláth László Beregszászi u. 28. (302-073) , Székesfehérvár. (61436/12) . MINDEN KEDVES JELENLEGI ÉS LEENDŐ ÜGYFELÜNKNEK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS A SIKEREKBEN GAZDAG BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! AJITY ÁB-AEGON ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RT. ÉSZAK-DUNÁNTÚLI IGAZGATÓSÁGA , A NEMZETKÖZI CSALÁDTAG (f143¥1H) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 7. OLDAL Kulturmix EMLÉKKIÁLLÍTÁS Levelek, útinaplók, ritkaságok Dr. Kováts Ákos kiállítását december 27-én nyitják meg Bodajkon, a községháza nagytermében. A református egyház szervezésében sorra kerülő emlékkiállításon a föld távoli országainak fiaival történő levelezéseket, útinaplókat, fényképeket, egyedülálló ritkaságokat láthatnak az érdeklődők. FELHÍVÁS Berzsenyi vers- és prózamondó verseny Marcali lesz a házigazdája a negyedik országos Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó versenynek március 17-19-én az ifjúsági és felnőtt döntőn. Január 15-ig várják a jelentkezőket az alábbi címen: Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, 7400 Kaposvár, Honvéd u. 5.