Fejér Megyei Hírlap, 1995. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-12 / 110. szám
1995. MÁJUS 12. PÉNTEK Kézilabda-vb és hazai bajnokság Két mérkőzésen már győzni kell A harmadik forduló mérkőzéseivel folytatódtak a férfi kézilabda-világbajnokság küzdelmei. Svájc — Egyesült Államok 28-15 (12-7), Franciaország — Algéria 23-21 (12-9), Koreai Köztársaság — Tunézia 33-18 (16-7), Németország — Japán 30-19 (15-9). A magyarok megintcsak önmagukat okolhatják az Izland elleni 23-20 (11-9) arányú vereségért, hiszen a hajrában bebizonyították, hogy tudnak szépen, eredményesen is kézilabdázni, de így kellett volna 60 percen keresztül küzdeniük. Jók: Éles, Kotormán, Mohácsi. Dánia — Románia 28-24 (14-13). A csoport állása a 2. forduló után: Franciaország, Németország 4-4, Algéria, Dánia 2-2, Japán, Románia 0-0. Az A-csoport állása: A B-csoport állása a 2. forduló után: Csehország, Horvátország, Oroszország 4-4, Kuba, Marokkó, Szlovénia 0-0. A D-csoport állása a 2. forduló után: Egyiptom, Spanyolország, Svédország 4-4, Brazília, Fehéroroszország, Kuvait 0-0. A világbajnokság ideje alatt folytatódott a honi pontvadászat. A női NB I-ben a Dunaferr SE együttese a KEK-döntő miatt elmaradt mérkőzését játszotta Kiskunhalason, s a dunaferresek 23-18 (9-8) arányban nyertek. Az NB I/B férfi bajnokság utolsó fordulójában: Honvéd Szondi SE — Dunaföldvár 16:22 (6:11). A találkozónak különösebb tétje nem volt, de jó lett volna győzelemmel búcsúzni a bajnokságtól. A hazaiak enerváltan játszottak, megérdemelt a vendéggyőzelem. Ekkor búcsúztatták el a fehérvári Tőgl Tibort játékostársai és a csapat vezetői. A negyvenegy éves kiválóság három lőtt góllal fejezte be pályafutását. 1. Svájc 3 3 - - 79-59 6 2. Izland 3 3 - - 75-57 6 3. Korea 3 2 - 1 84-69 4 4. Magyaro. 3 1 - 2 72-66 2 5. Tunézia 3 - - 3 61-84 0 6. USA 3 - 3 45-81 0 Álomjáték a Sóstói stadionban Néha a vesztes örül jobban Partizán Belgrád — Videoton 2-0 (2-0) Belgrád, Néphadsereg stadion, 30 000 néző. Vezette: Wöhrer (osztrák). Partizán Belgrád: Omerovics — Vermezovics, Radanovics, Jesics, Rojevics (Sztevanovics a 75. percben) — Varga (Djalmas a 80. percben), Szmajics, Dimitrijevics — Mance, Zsivkovics, Klincsarszki. Videoton: Disztl P. — Végh, Disztl, Csuhay, Horváth — Burcsa, Csongrádi, Vadász — Májer, Szabó, Novath. Gólszerzők: Zsivkovics a 11. percben, Varga a 45. percben. Sárga lap: Dimitrijevics, Végh. Szögletarány: 3-3. „A Partizan láthatóan annak a filozófiának a híve, ha az ellenfél négyet rúg, öttel válaszolnak. Az UEFA Kupa második fordulójában 6-2-re kikaptak a Queens Park Rangestől, majd otthonukban megmentették a helyzetet. Most 5-0-ra kaptak ki a Videotontól! Ez olyan eredmény, amellyel a fehérváriak biztosnak érezhetnék a helyüket a legjobb nyolc között, ha nem a Partizánról lenne szó...” így foglalta össze a londoni Times az esélyeket a fehérvári találkozó után. Valóban félni kellene egy olyan csapatnak, amelyik öt gól előnnyel utazik a visszavágóra? Félnie talán nem kell, de könynyelműsködnie sem szabad. Becsülendő a házigazdákban, hogy bár szinte behozhatatlan hátrányba kerültek az első találkozón, nem feledkeztek meg az udvariasságról. Ugyanakkor titokban abban reménykedtek, hogy megismétlődhet a Rangers elleni bravúr. A helyi lapokat böngészve feltűnt Bjekovics, a hazaiak filmszínész külsejű edzőjének elszánt nyilatkozata. — Megpróbáljuk a lehetetlent! — A Partizan játékosai szinte egy emberként tették hozzá: — úgy fogunk harcolni, mint még soha. Lehet, hogy a hazai edző és a játékosok nyilatkozatai hatására, vagy éppen a már említett Rangers elleni bravúr emléke miatt, de valóban sokan voltak a nézőtéren. „Félelmetes közönség” — állapítottuk meg kora délután Belgrád egyik, a Partizán stadionjába vezető utcáján. Ugyanis fekete-fehérbe, a Partizán színeibe öltözött fiatalok a szó szoros értelmében ellepték az úttestet. Mit számítanak ilyenkor a közlekedési szabályok és egyáltalán a szabályok! A stadion előtt óriási hangzavar fogadott. Alkalmi kísérőnk — a zentai származású, Belgrádban tanuló diák biztatott bennünket: — Csak nyugodtan, semmi pánik! A Videoton együttese nyugodtan készülődött a kezdésre. A játékosok hangulata sem különbözött a korábbi mérkőzésektől. Tudták, hogy nem lefutott a találkozó és azt is sejtették az ablakon beszűrődő harci zajból, hogy nem barátságos meccs elé néznek. Hatalmas hangorkán fogadta a hazaiakat. „Crno Beli! Crno Beli” hangzott fel szinte mindenünnen. „Hajrá Vidi! Hajrá Vidi! volt a válasz a magyar szurkolók részéről. A Partizán óriási iramban kezdett, látszott, hogy nagyon is komolyan gondolja az újabb csodatételt. Az eszközökben sem válogattak a hazai játékosok. Mindjárt az elején csúnyán felvágták Csongrádit, de a többiek is kaptak jócskán tüskéket. Ezzel is érzésükre akarták adni a vidiseknek: a Partizán nem tréfál. Fáradozásukat és óriási vehemenciájukat a 11. percben siker koronázta. Zsivkovics fejesébe hiába ért bele Disztl Péter, már csak beljebb tudta segíteni a labdát. A gól még jobban felpaprikázta az amúgy sem halvérű közönséget, no és a Partizan játékosokat is. Ennek ellenére fél óra elteltével valamicskét enyhült a hazai nyomás és a Videoton is vezetett néhány gyors ellenakciót. Úgy tűnt, hogy 1 -0 lesz a félidei eredmény. Az óra mutatója már a 45. percre ugrott, gondolatban bizonyára a pihenőre gondoltak a piros-kék játékosok. Mindenesetre nem figyeltek Vargára, aki látványos szólóval kétgólos előnyhöz juttatta csapatát. — Azt gondoltuk, ha 1-0 marad a félidő eredménye már nem lehet gond. Kettő lett és azért megfordult a fejünkben, itt baj is lehet! — mondta Disztl László később. — Tény, hogy ideges volt a légkör az öltözőben. Most mi, játékosok voltunk inkább megijedve. Érdekes, a „Főnök” nem. Sőt nevetgélt, nyugtatgatott minket, nehogy azt higgyük, hogy a továbbjutás veszélyben van. — idézte fel a belgrádi öltöző hangulatát Szabó. Csongrádi Ferenc is megerősítette a középcsatár szavait: — Persze, hogy idegesek voltunk. Itt óriásit bukhattunk volna! Szerencsére időben összeszedtük magunkat és az ellenfél is hibázott. Valóban a kezdés után meleg pillanatok adódtak a Videoton kapuja előtt. A Partizan játékosaiban még mindig élt a remény. Bizony sokszor kellett önfeláldozóan beavatkozniuk a hátvédeknek és Disztl Péternek is jócskán akadt dolga. Ahogy múlt az idő, úgy bizonytalanodtak el a fekete-fehérek, a fehérváriak pedig láthatóan megnyugodtak. Mind határozottabban és könnyedebben állították meg a hazai próbálkozásokat. A Partizán még ekkor is becsületesen harcolt, de reményei már szertefoszlottak. A mérkőzés vége felé a Videoton aztán még szépíthetett is volna. Az osztrák játékvezető hármas sípjelére magasba lendült a Videoton játékosok karja. A magyar szurkolótáborhoz futottak, illendően megköszönték a biztatást. Megtörtént a ritka eset, ezúttal a vesztes ünnepelt, a győztesek szomorúan bandukoltak az öltözőbe. A Hotel Park főpincére, ha lehet, még szebb terítéket tett az asztalra vacsorakor. Érthetően vidám, felszabadult volt a hangulat. Mielőtt felszolgálták a vacsorát, Dérfalvi Imre szólt a játékosokhoz. Megköszönte eddigi teljesítményüket, és azt kívánta, őrizzék meg harci kedvüket tavaszra is. Akkor a folytatás is szép lehet. Majd egy pohár pezsgővel búcsúztatták az 1984-es futball esztendőt. — Sokáig beszélgettünk akkor este a játékosokkal. Felelevenítettük az addigi három forduló eseményeit. A fehérvári 5-0 volt talán a legemlékezetesebb. A végén a vágyainkról esett szó. Miért is ne, az ember az év vége felé a jól végzett munka tudatában igazán álmodozhat egy kicsit. Arról beszéltünk, hogy az eddigi eredmények is nagyon szépek, de vajon sikerül-e valaha egy kupadöntő közelébe kerülni...? — idézte föl a belgrádi estét Dérfalvi Imre. Vadász, Burcsa és Palkovics kísért az ajtóig. Búcsúzáskor ezt mondták: — Írjátok meg: Jöhet a következő ellenfél! Nem kellett sokáig várni, hogy megtudjuk a félelmetes hírű Manchester United következik. Igazi nagy hal akadt a Vidi horgára. (Folytatjuk) Posch Ede — Sipos József A VIDEOTON NAGY NAPJAI SPORT Nemzetközi ejtőernyősverseny Megint három nap kerozingőzben... Másodízben válik valóra az Albatrosz Repülő Egyesület álma, a fehérvári repülőnap. Június 3-5-ig a Philips gyár területén nem kevesebb, mint hatvan ejtőernyős mutatja be bátor tudását a fehérvári repülőbarát érdeklődők előtt a nemzetközi verseny alkalmából. A részt vevő csapatok: Németország (Nürnberg), Hollandia (Eindhoven), Bács- Kiskun Megyei Repülő és Ejtőernyős Klub (Eszék), Bécs (Ausztria), Békéscsaba (Kvasz András Repülő Klub), Nyíregyháza, Pécs, Bp. Matáv, Győr, Őcsény, Szolnok, Albatrosz, Malév... És még sok más repülős egyesület. A fehérváriak ezúttal csupán egyetlen egyesülettel neveztek, így Csillahó Róbert (2894 ugrás), Mészárovics György (12480 ugrás) és Pölöskey János (1350 ugrás) képviseli a majd a neves nemzetközi verseny hazai színeit. A székesfehérvári Albatrosz Repülő Egyesület pilótái és ejtőernyősei már egy évtizeddel ezelőtt azon törték a fejüket, hogy ily módon hívják föl magukra, és a bátrak sportjára a közvélemény figyelmét. Három napon keresztül ezért olyan sportesemény gazdája lesz a város, amelyhez hasonló ritkán volt Fehérváron. A részt vevő csapatok tagjai korábban is mind megegyezően kedvező véleménnyel voltak a tavalyi eseményről, így nem elképzelhetetlen, hogy Fehérvár régi repülős hagyományaihoz híven újra helyet szerez magának a pilóták „térképén”. Nézzük, tavaly milyen eredménnyel végeztek legjobb hazai célugróink! Az esélylatolgatók az Albatrosz csapatát az öt legjobb közé várták, de ők meglepetésre másodikként végeztek. Idén sem készülnek alább adni. A nézők sem unatkozhatnak, hiszen a nemzetközi verseny ideje alatt folyamatosan utasrepültetés lesz, így az érdeklődők madártávlatból is láthatják városukat. A viadalra egyébként ingyenes a belépés, és az autóbusz-pályaudvarról óránként indul járat a Philips gyár területére, amely ma a megyeszékhely egyetlen működő repülőtere. Repülni, egyszer, szabadon... Fotó: Csillahó Róbert FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 15. OLDAL KUNTICS, A KIRÁLY „Zoran Kuntics a legnagyobb király”—skandálta a fehérvári közönség szerdán este. Nem ez volt az első amikor „imába” foglalták a szerb csatár nevét. Nem is csoda, mert hétről hétre fantasztikusan játszik. Nem csak góljai, hanem játéka az, amivel kiérdemli a „legnagyobb” jelzőt. Most, a Vác ellen rúgott négy gólt és adott két olyan átadást amiből újabb gólok születtek. Fantasztikus könnyedséggel, olyan természetes egyszerűséggel kezelte és fedezte a labdát, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem voltak sztárallűrjei, nem volt flegma és még egy ami szintén jellemző Kunticsra, igazi csapatember. Nem csoda, ha a mérkőzés után őt faggatták, hisz nem mindennapos, hogy valaki négy gólt lőjön egy mérkőzésen. —Volt már ehhez hasonló teljesítménye? —Igen, de valamikor még ifjúsági koromban. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy nyertünk. Jók voltak a társak — hárította el a túlzott „gratulációkat”, majd így folytatta. Ez a győzelem és góljaink akkor érnek majd sokat, ha a Csepel ellen is nyerünk. Azonnal szóba is került, hogy meg kellene őt tartania a Parmalatnak! Nem mintha a vezetők szándéka más lenne, de ez egy másik történet. Kuntics igazi profi, egyelőre azzal foglalkozik, hogy a pályán a Parmalat sikeréhez hozzájáruljon. Ő és társai már a holnapi mérkőzésre készülnek. —sipos—