Fejér Megyei Hírlap, 1995. október (51. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-20 / 247. szám

m H' ZICCEREK . A csapatjáték csodáiról Szépség. Utoljára ilyen szép játékban az előző kosárlabda-baj­noki szezon záró mérkőzésén, az Albacomp—Paks találkozón volt része a székesfehérvári publikumnak. Akkor csillogott, villogott, ra­gyogott az albás legénység, kárpótolva hű híveit az elmaradt előke­lő helyezésért. Szerdán este a Falco KC volt az ellenfele a megye­­székhely kosárlabda-társulatának, akik az első 20 percben még „csak” melegítettek a második félidő csodáira. De ekkor is láthat­tunk már szép pillanatokat. Érdekes, a szurkolók mintha kissé el­szoktak volna a bajnoki szünetben ettől a játéktól, az első játékrész­ben csendben figyelték a történteket. De egy félidő elég volt ahhoz, hogy a játékosok produktumukkal „ visszaszoktassák” őket a kultu­rált szurkoláshoz, s a záró 20 percben sok tenyér csattant össze, sok ember szisszent fel a hazaiak játéka láttán. Az albacomposok, ha tá­madott az ellenfél, rendre ellopták tőlük a játékszert, támadásban pedig néhány villanással állva hagyták őket. A sok egyéniség egyre inkább csapatot alkot, s ez volt a legszebb az egészben. Jóság. Négyen játszottak kiemelkedően jól. A legjobb az volt, hogy nem az egyének akartak villogni, hanem a többség figyelt a másikra, segítették, kiszolgálták egymást. Márpedig ha ennyien, és ilyen körülmények között hozzák formájukat, nincs olyan ellenfél, aki meg tudná állítani az Albacomp-hengert. Most a szombathe­lyiek kirándulását tették keserűvé. Kérjük a következőt...! —­silye 1995. október 20., PÉNTEK A veretlenek rangadóján győzni akar a H. Szondi Rangadót játszik a H. Szondi NK Hungária férfi kézilabda­csapata szombaton, a Százha­lombatta otthonában. A hazaiak nyilván győzni szeretnének, hogy újra az élvonalban szere­pelhessenek. De győzni akar a vendégegyüttes is, az eddig még veretlen csapatok összecsapá­sán. A fehérváriak hét közben a Dunaferr ellen játszottak edző­mérkőzést, keményen készülve a bajnoki mérkőzésre. „ Vannak sérültjeink, ennek ellenére a két pontért utazunk Battára. Károlyfit megoperál­ták, de szerencsére a sérülése nem olyan súlyos, mint azt az el­ső pillanatban hittük. Talán egy hónap múlva már pályára lép­het. Róka és Kubasi a kezelések­nek köszönhetően játékra ké­szek. Velük együtt képes a csa­pat a győzelemre. Ehhez persze egy nagyon fegyelmezett, ered­ményes játék szükséges. Tulaj­donképpen két, egyforma stílust képviselő együttes mérkőzésére kerül sor ezen a találkozón. Az itt szerzett pontok a feljutás szempontjából duplán számíta­nak. A védekező játékot okosan kell alkalmazni, nem szabad, hogy lerohanjanak minket. Ha tudjuk játszani saját ritmusun­kat, akkor nem lehet baj — mondta a csütörtöki edzésen Kiss Szilárd, a Szondi vezetőed­zője, akinek optimizmusát a já­tékosok is osztják. - matek - Szegény Steffi Graf! A németek teniszezőnője foghatja fejét az apja adócsalásai kapcsán őt is ért támadások miatt, vagy éppen azért, mert Brightonban kikapott az „ismeretlen” De Swardt­­tól. Az érzékeny sztár szerint a kettő között összefüggés van... Arany Balassagyarmaton Szombaton Balassagyarmat térségében, az Ipoly folyó mel­lett rendezték meg a tájfutók i­­dei országos egyéni bajnoksá­gát, amelyen a kiválóan szere­peltek az ARAK versenyzői. Páhy Tibor tanítványai egy első és további értékes helyezéseket értek el. A junior fiúk mezőnyében, az idei junior vb csapattag, Molnár Róbert nagyszerű futással sze­rezte meg az ARAK tájfutó-tör­ténetének első bajnoki címét. Az ifjúsági fiúk között, az egyéves amerikai tanulmányút­­járól nemrég hazatért, tavalyi ranglistavezető Stein Barnabás, néhány másodperccel lecsúszva csak a dobogóról, az 5. helyen végzett. A junior lányoknál Szabó Ve­ronika, míg a 14 éves lányok versenyében Benke Noémi — megismételve a tavaszi rövidtá­vú OB-n elért remek eredmé­nyeiket — szintén ötödik lett. Az utóbbi kategóriában Kovács Edit 7. helyezése is dicséretet érdemel. Reméljük, a sikerek folyta­tódnak, jó eredmények szület­nek majd a hét végén sorra kerü­lő országos bajnokságon is. SPORT FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 15 Elpazarolt évek, évtizedek Ott, ahol egykoron Puskás, Kocsis és Czibor tekintélyt szerzett. Szerdán este ültem a Berna­­beu stadionban, a Fradi szurko­lók táborában és nagyon szomo­rú voltam. Több emelet magas­ságból néztem, miként törik, zúzzák, izzé-porrá a magyar bajnokot, hogyan „szórakoz­nak” Madridban a magyar fut­­ballon. Ott, ahol egykoron a Puskás-Kocsis-Czibor hármas tekintélyt és megbecsülést szer­zett. Ott ahol, még a hatvanas években is jó híre volt a magyar klubcsapatoknak, és ott, ahol tíz évvel ezelőtt ünnepelték a Real mellett a Videotont is, ahol nem vallottak szégyent a magyar já­tékosok. Ez utóbbi azonban kel­lemes meglepetés volt csupán, egy becsülettel küzdő csapat ju­talma. Sajnos, az ő sikerük kivé­tel volt, és mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt. Láttuk, és rajtunk kívül sokan látták, hogy a futball alatt egé­szen mást értett a Real Madrid, de ide sorolhatnánk még nagyon sok csapatot. Mást bizony, és nem csupán elméleti szinten,­­ bemutatták a valóságban is. A hatvanas éveket említettem és gondolom, nem járok messze az igazságtól, mert ekkortól szá­míthatjuk azt a mérhetetlen zu­hanást, ami ide juttatta a magyar focit, ahol ma van. Na jó, legyen a hetvenes évek eleje. Akkor is közel negyedszázad telt el és ez „futballista-életben” számolva bizony, legalább három ember­öltő! Ennyit elpazaroltunk és ha most gyökeresen változtatnánk, akkor is már csak évtizedekben mérhető a felzárkózás. Tudjuk ezt régóta, ám semmi sem válto­zott. Beszélnek az érintettek a szakmáról, mintha ez valami misztikus dolog lenne. Ideje lenne már a munkáról, a tervsze­rű munkáról és a futball kapcsán az üzleti szemléletről beszélni, ugyanis a kettő, nézetem szerint, nincs ellentétben egymással. I­­deje lenne olyan terveket készí­teni, melyekben komoly szere­pet kap, és nem csak szóban, a teljesítmény és az utánpótlás ne­velése. Ideje lenne ezt már hol­nap elkezdeni, feledve minden régi beidegződést és száműzve minden olyan késztetést, hogy „jól el vagyok” akkor is, ha csak beszélek, és többnyire a dolgok, a teendők mellé, mert úgysem veszik észre, hiszen úgyis én ér­tek legjobban a labdarúgáshoz. Akik valóban értenek hozzá, kapjanak segítséget, de csak úgy, hogy a számonkérhetőség is ott legyen a segítő szándék mellett. Az elméletgyártások korszaka végképp lejárt, mert ha azt akarjuk, legyen változás ezt kell tenni. Ha nem, még nagyon sokáig ülhetünk úgy, mint most a Bernabeuban, vagy más sta­dionokban, a helyszín teljesen mindegy. Ha nem, akkor ebben a nagy fene Európában nem csak azért néznek ránk másként, mert — akárhogy is — „kele­tiek” vagyunk, még ráadásul a játék, a foci miatt is a „fal mel­lett” kell járnunk. Nem hiszem ugyan, hogy szükség lenne rá, mégis leírom emlékeztetőül: szerdán este Madridban a magyar bajnokot, egyben a most zajló magyar baj­nokság egyik meghatározó csa­patát nagyon kioktatták a futball tudományából. Ez a valóság, és ezen nincs mit szépíteni! Sipos József Real — Fradi, edzőszemmel A mérkőzés után Novák Dezső így értékelt: — Sajnálom az 1-6-os vereséget, hiszen, ha labdarúgóim jobban bíztak volna magukban, akkor feltehetően nem ka­punk ki ilyen jelentős különbséggel. Nem mondtam még le ar­ról, hogy esetleg bejutunk a nyolc közé, de ha nem javul lénye­gesen a formánk az elkövetkezendő két hét során, akkor az Ül­lői úton is kemény leckét kaphatunk a Reáltól. Jorge Valdano, a Real argentin mestere szerint: — Az első félórát követően mintha egy autópályán robog­tunk volna előre, semmiféle ellenállásba nem ütköztünk. Büszke vagyok erre a féltucat gólra, hiszen manapság Európá­ban ritkán rúgnak hat gólt egy kupasorozatban. A második fél­időben talán kicsit nehezebben rúgtuk akkori három gólunkat, mert a magyarok egynémely kontraakciója veszélyes volt. Most elindulhatunk fölfelé a spanyol bajnokságban is. Magunk vagyunk, barátaim! Gyermeki illúzióink mintegy két percig ringattak bennün­ket abban a kellemes hitben, hogy a varázslatos aréna szépsé­géhez lesz méltó az egész este, a Madrid egén szikrázó csilla­gokkal, a Bernabeu védőbúrája fölött lekacsintó, vigyorgó Holddal. A Szinyei ecsetjéről szalajtott gyep-árnyalatokhoz megejtő szépérzékkel választott smaragdszín-fehér öltözéket az illedelmes vendég, tiszteletét a nyájas gazda hófehérbe buj­tatta—csöpp szonettek szakadtak fel lírára fogékony férfiszí­vekből, e látvány okán...S téved, ki azt hiszi, Zamorano mester első remekműve, a délceg tartással kivitelezett kapáslövés foszlatta szét a boldog hispániai éjszakába vetett hitünket. Er­re, miként a „Raul Madrid" diadalára bölcsen számítottunk... Ekkor azonban izmos dalia magasodott ki a zölden hullámzó tömegből, s piros fejjel, középső ujját a magasságos felé nyújt­va közölt valamit a madridi emberekkel, melyet ők nem érthet­tek: részben, mert magyarul szólt, részben, mert légvonalban oly távol ültek, végezetül, a balgák másra figyeltek. S nem volt többé szép az este, mert honfi keblünket átjárta a keserűfelis­merés: magunk vagyunk, kiáltásunk nem hallik , nem vesz minket partnerszámba az otromba Európa. (somnos) Görög „hecc” Portóban A Bajnokok Ligájának szer­dai versenynapja után mind­egyik csoportban található egy­­egy százszázalékos teljesít­ményt nyújtó csapat (Panathi­­naikosz, Szpartak Moszkva, Juventus, Ajax), igaz, közülük a Panathinaikosz csak két mécs­esén van túl. Ők okozták egyéb­ként a legnagyobb meglepetést, a portugál bajnokcsapat idegen­beli legyőzésével. Eredmények: A-csoport: Nantes (francia) — Alborg (dán) 3-1, FC Porto (por­tugál) — Panathinaikosz (gö­rög) 0-1. B-csoport: Rosenborg (nor­vég) — Szpartak Moszkva (o­­rosz) 2-4, Legia Varsó (lengyel) — Blackburn (angol) 1-0. C-csoport: Juventus (olasz) — Rangers (skót) 4-1, Borussia Dortmund (német) — Steaua Bukarest (román) 1-0. D-csoport: Real Madrid (spa­nyol) — Ferencváros 6-1, Ajax Amsterdam (holland) — Grass­hoppers (svájci) 3-0. Beszélgetés a magyar fociról Mészöly a szerződésében foglalt időt mindenképpen kitölti Talán az okozta a megszo­kottnál némileg jobb hangula­tot, hogy még a Real-Fradi előtt voltunk, szerdán délután. A ma­gyar sportújságírók kötetlen be­szélgetésre hívták Balatonszép­­lakra a focink nagyjait: Mészöly Kálmánt, a szövetségi kapi­tányt, Benkő Lászlót, a szövet­ség elnökét, s a játékoskamara első emberét, Bognár Györgyöt. Mészöly Kálmán kijelentette, a szerződésében foglalt időt kitöl­ti, ami azt jelenti, hogy tervei szerint '91 decemberéig marad hivatalában. Tudja, az olimpiai válogatott tagjaival lenne érde­mes dolgoznia, de ez nem kivi­telezhető, ugyanis a korábbi megegyezés értelmében Ata­­lantáig nem „szedik szét” a fia­talokat. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg a szövetség elnöke — utalva a legutóbbi, bravúros, svájci győzelemre —, többen a mázlit emlegetik az olimpiai együttes menetelése kapcsán, ami azért sem szimpatikus, mert a fiúk megdolgoznak a sikerért. Csak olyan együttesek tudnak fordítani 12 perc alatt, amelyek igazán egységesek. Javasolták Mészölynek, már most meg kel­lene kezdeni az ötkarikás együt­tes egyes tagjainak beépítését a „nagycsapatba”, például egy­más közötti edzőmeccsekkel. Mészöly jónak tartotta a gondo­latot, az ő fejében is megfordult ez, de eddig nem tudták egyez­tetni. Kijelentette: a mai csapat­ból legfeljebb 4-5 ember marad majd, akik a vb-selejtezőkön is képviselik a magyar színeket. Mészölyt a kettős funkció le­hetőségéről is faggatták, ugyan­is felmerült, hogy a „Szőke Szikla” lesz a Vasas SC elnöke. Ezzel kapcsolatban elmondta, jelöltette magát, mert többen megkeresték, de korántsem biz­tos, hogy ő lesz a befutó. Ha esetleg meg is választanák, csak úgy vállalná el, ha mellette kapi­­tánykodhat is, szerinte a két munkakör összeegyeztethető. Sokáig csendben ült a BVSC pengés középpályása, Bognár György, a játékoskamara feje, aztán kérdésre válaszolva el­mondta, a kamara szakszerve­zetként működik a továbbiak­ban. Immár főállású jogászuk van, aki bármikor a készen áll a problémák megoldására. Közel két órán át a foci volt a téma Széplakon. Az érdekeltek a saját szakterületükkel kapcso­latban természetesen kinyilvá­nították: valami elindult. Csak ebből lássunk is valamit a közeljövőben... (Horog) Hazai pályán — a második győzelemért A héten már részletesebben foglalkoztunk a SZIM-Vasas röplabdázóinak helyzetével, a hölgyek és a szakosztály vitájá­val, amely, mint arról beszámol­tunk, lezárulni látszik. Termé­szetesen újabb fejlemények ese­tén ismét „terítékre kerülhet” a csapat, de sokkal kellemesebb lenne, ha a pályán történtek je­lentenék az egyetlen hírt velük kapcsolatban. Jó lenne például beszámolni egy győzelemről, melyre van is esélye a Jaczó Jenő edzette gár­dának vasárnap, hazai pályán, a Szolnoki NRK ellen. 11 órakor kezdődik a találkozó az AREV- csarnokban, ahol ugyancsak el­kelne a közönség biztatása is ah­hoz, hogy végérvényesen magá­ra találjon az elmúlt hét végén első győzelmét arató együttes.

Next