Fejér Megyei Hírlap, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01 / 127. szám
Tegnap kezdődött meg Székesfehérváron, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjában az Albaimpro No3 jazzfesztivál, amelynek keretében nyílt meg Sági István fotográfus Zenészportrék című tárlata. A jazzrajongók viszont vasárnapig nemcsak fotókon láthatják és — főként — hallhatják kedvenceiket, hiszen sok neves művész lép fel az idei fesztiválon is MA: „A gyűrű fele nem az enyém” Ha egy önkormányzat nem vállalja fel a község menedzselését, lehet ez turizmus, művészeti iskola, mindegy mi, csak legyen a hivatalon belül néhány ember, aki felkarolja ezeket. A a magánember érezze, nyugodtan fordulhat a hivatalhoz. (3. oldal) Az Artour tündöklése és bukása Elkészült az ügy jellegéhez illően meglehetősen terjedelmes vádirat a székesfehérvári Artour kft. egykori vezetői ügyében. A fehérvári városi ügyészség az L. H. és III. rendű gyanúsítottakat nagy kárt okozó csalás bűntettével vádolja. (8. oldal) SZOMBAT, 1996. június 1. ill. évf., 127. sz. Ára: 22,50 jpy^ Ty^j-^ HÍRLAP Qorsium étterem Hangulatos termeivel, gyönyörű, parkra néző terasszal, csodálatos környezetben várjuk Önöket, ahol 100 féle ételkülönlegességből választhat. Csak 8 perc a várostól. Nyitva: NONSTOP. Qorsium étterem Foglaljon asztalt: 363-057. Testi, lelki felüdülésIkarus: közgyűlés utáni csönd Konferencia a turizmusról, a rekreációról, és a kettő kapcsolatáról Turizmus és rekreáció címmel kétnapos konferenciát rendezett aMagyar Turisztikai Egyesület megyei irodája. Mi a rekreáció, kérdezhetnénk, bár nem árt pontosítani a turizmust sem. A rekreáció az a mód és lehetőség, amely során a test és a lélek újjászülethet a hétköznapi taposómalom után, a napi 13,5 órás fizikai vagy szellemi robot végén. Ideális az lenne, ha — ahogy ezt teszik nálunk tehetősebb országokban — négy órakor kiesne a szerszám, a toll a kezünkből és tornacipőt, melegítőt húznánk, hogy néhány óra testedzéssel frissítsük fel a testünk. Kortól, nemtől függetlenül úszhatnánk, görkorcsolyázhatnánk, teniszezhetnénk, vagy egyszerűen csak elindulhatnánk sétálni, erdőbe, közeli parkba, a szabadba. Három, négy órát szánhatnánk arra, ha nem naponta, hát hetenete háromszor, hogy felüdüljünk. Erre mondta a téma egyik szakértője, dr. Jakabházy László: ALOM, de valamit tenni kell, mert fogy a népesség, betegek vagyunk. (Folytatás a 4. oldalon) Mint ismeretes, az Ikarus Rt. május 16-ára tervezett társasági közgyűlését két héttel elhalasztották, az akkori hivatalos indoklás szerint határozatképtelenség miatt. A május 28-i, ismételt közgyűlés is furcsán kezdődött, hiszen a résztvevők ugyan regisztráltatták magukat, ám úgy állapodtak meg, hogy csak 30-án délután ülnek tárgyalóasztalhoz. Ennek oka, hogy a legfőbb tulajdonost képviselő ÁPV Rt. 29-én tartotta igazgatósági ülését, amelyen téma volt az Ikarus helyzete is. Hogy milyen álláspontra jutott az Ikarusban 63 százalékot képviselő privatizációs szervezet, erről nem nyilatkozott a másnapi sajtótájékoztatón Dudits Ádám, az ÁPV Rt. szóvivője. Újságírói kérdésre is csupán annyit válaszolt: nem akar elébe vágni a tulajdonosi közgyűlésnek. Ilyen előzmények után május 30-án délután kettőtől este 7-ig tartott az Ikarus közgyűlése, s Bécsi László megbízott vezérigazgató kérésünkre azt ígérte: 31-én tájékoztatást ad arról, amiről lehet. Nos, ez nem történt meg, az rt. vezetője elérhetetlennek bizonyult, csakúgy, mint Angyal Ádám elnök, aki a közgyűlést követően azonnal külföldre utazott. (Értesüléseink szerint nem kizárt, hogy üzleti útja az Ikarus sorsával kapcsolatos.) De nem reagáltak üzeneteinkre az ÁPV Rt. illetékesei sem, ki tudja miért, Ikarus-ügyben senki nem akart nyilatkozni. Egy kivételtől eltekintve: Turcsi Lajos fehérvári szakszervezeti titkár, aki a felügyelőbizottság tagjaként jelen volt a tulajdonosi fórumon, maga kereste szerkesztőségünket. Megerősítette korábbi információnkat, miszerint a cég 3,6 milliárdos veszteséggel zárta az elmúlt évet, amit öt évre elhatároltak. Ami lényegében azt jelenti, hogy a későbbi esetleges eredmények folyamatosan csökkentik a 3,6 milliárdos veszteséget. A mátyásföldi és a fehérvári gyár privatizáció érdekében történő kettéválasztása ügyében nem született döntés, mint ahogy abban sincs előrelépés, hogy az Atex kivonuljon a társaságból. Bár Turcsi Lajos szerint az orosz társtulajdonos hajlandó lett volna a tulajdonában lévő részvények cseréjére, de az ÁPV Rt. képviselője elfogadhatatlannak tartotta a konstrukciót. (Hogy pontosan milyen részvénycseréről lett volna szó, erről a felügyelőbizottsági tag sem nyilatkozott, cáfolta ugyanakkor, hogy MOL-részvényeket kért volna cserébe az Atex.) Ha nem „megy” az Atex, nem lehet szó privatizációról, s a szakszervezeti titkár szerint a nem döntés is döntés, mégpedig olyan értelemben, hogy gyorsuló ütemben halad a cég a csőd, illetve a felszámolás felé. Szerettük volna, ha a hallottakat mások is megerősítették — vagy cáfolták — volna, s jó lett volna azt is megtudni, mi újság a tervezett augusztusi leállás előrehozataláról, de a vezérkar házatáján sűrű a csönd. (Zsigó) A veszteséget 5 évre „elhatárolták” Sportnap kezdődött tegnap a sukorói focipálya mellett, amely a környezet- és az egészségvédelmet szolgálja. A résztvevői nevezési díja csupa olyan hulladék volt, amely egyébként az utcán kötött volna ki, bár nem odavaló. A hasznos tudnivalókkal fűszerezett találkozó ma is tart Üresek a padok .Azért még köszönjük szépen megvagyunk. A kedvünket szegők, hitünkbe gázolók, szakmánkat lekicsinylők ellenében is tesszük a dolgunkat. Felháborít, ha siránkozó, sztrájkra „éhes” tömeget látnánk bennünk, ha lekezelnek. Még nem mentünk el mütyürkészítő kisiparosnak vagy tolmácsnak egy piacorientált kft.-hez. Büszkék vagyunk arra, ha tanítványainkat felveszik az egyetemre. A botrányokkal cifrázott racionalizálási iskolaügyekben számunkra az a legszomorúbb, hogy egyre kevesebb diák ül be az iskolapadba. Ha nincs gyerek, bizony feleslegessé válik az iskola... ” A vidéki kisváros gimnáziumának igazgatója a nemzet sorskérdésének tartja az üres iskolákat, az elhagyott falvakat. A minisztérium azt futja: alacsony osztálylétszámmal nem gazdaságos intézményt fenntartani, az önkormányzat megkönnyebülten hárítja el a felelősséget, de a száraz statisztika zavarba hozza a szülőket, akiket naponta árasztanak el egyre bővülő oktatási kínálatokkal. Mert hála a nagy tanszabadságnak lehet választani pedagógiai programot, versenyképes tudással kecsegtető iskolát. Nevelési tanácsadókban tesztelik a vadóc gyermekhez illő szelíd tanárt. Csak a tanár magányossága nem érdekel senkit, az sem, ha évtizedek óta eredményesen működő iskolája lesz a „karcsú” áldozat. Pedig van még benne kurázsi, szakmai, emberi kvalitás, hogy a magyar oktatásügy reformját, a NAT, a közoktatási törvény megvalósítását segítse. Ennyi kétség között különösen jól esik ezen az elfelejtett pedagógusnapon legalább egy baráti kézfogás, egy biztató koccintás. Kulich Erzsébet A HÍRLAP MEGKÉRDEZTE Választaná vagy javasolná-e gyermekeinek a pedagóguspályát, egyáltalán, mennyire megbecsült ma a pedagógustársadalom— kérdeztük lapunk olvasóitól. Válaszaik a 4. oldalon találhatók.