Fejér Megyei Hírlap, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-19 / 168. szám

1996. július 19., PÉNTEK SZÁZ ÉV OLIMPIA A 25., Barcelona, 1992. július A katalán világváros ürügyén végre nem azt kell felsorolni, hogy kik bojkottálták az ötkari­kás játékokat, hanem azt, hogy hány új ország tette tiszteletét. A volt szocialista országok mind­egyike igent mond, mi több: a da­rabjaira szétesett Szovjetunióból mind a tizenöt köztársaság képvi­selteti magát. A Baltikumból megérkezik Észtország, Lettor­szág, Litvánia küldöttsége — 1936 óta ismét saját lobogójuk alatt vonulhatnak föl. A többiek a FÁK (Független Államok Kö­zössége) egyesített csapatában küzdenek az érmekért. Az egye­sített Németország három évti­zed után újra politikai bonyodal­mak nélkül lehet jelen. A volt Ju­goszlávia pedig, vagyis a szerb és a montenegrói versenyzők fele­más módon vehetnek részt az 1992-es olimpián: egyéniben in­dulhatnak, csapatban nem. Önál­ló államként van Barcelonában Szlovénia, Horvátország és Bosznia. És mert a Dél-Afrikai Köztársaság lezárta a fajüldöző korszakot, harminckét évi szünet után visszatérhet az olimpiai mozgalomba. Egy híján százhet­ven ország több mint kilencezer sportolója harcolhat a 257 bajno­ki címért. Mindez együtt és kü­­lön-külön is csúcs. Atlétikában megint Carl Le­wis. Holott úgy rémlett már, hogy az üstökös fénye elhalvá­nyul. Linford Christie, az ango­lok harminckét esztendős sprin­tere nyeri ugyan a száz métert, ám Lewis a négyszer százas sta­fétában még mindig befutó. S az amerikaiak nem nagyon tudnak váltani, de futni annál inkább. Ez tehát egy arany. A másodikra tá­volugrásban számít, bár az esé­lyes nem ő, hanem a világcsúcs­tartó Mike Powell. Az előzmény: drámai összecsapás az egy évvel korábbi világbajnokságon. A ne­gyedik sorozatban Carl elrugasz­kodik, száll, száll, az eredmény 891 centi. Sporttörténeti pillanat ez, akadt végre egy ugró, aki túl­szárnyalta Bob Beamon 1968 óta érvényes és megdönthetetlennek hitt 890 centijét. Lewisnek egy évtized alatt ez a hatvanötödik tá­volugró versenye, amelyen meg­szakítás nélkül nyert. És most a világcsúcs is az övé. De nem na­gyon élheti bele magát a helyzet­be, mert következik Mike — 895 centiig repül. S az új csúcstartó itt van Barcelonában, az utolsó ug­rásig veszélyezteti Lewis elsősé­gét. Aztán mégis Carl győzött — az olimpiák történetében az e­­gyetlen olyan távolugró, aki há­romszor (1984-ben, 1988-ban és 1992-ben) verte a mezőnyt. És mindent beleszámítva nyolcszo­ros olimpiai bajnok. Feltűnik még egy szupersztár a futók között, Ben Johnson. Szö­ul dopping miatt kiátkozott hősé­hez most kegyesebb a közönség, a stadionban transzparens fogad­ja: „Cora, Ben!”, vagyis Fuss, Ben! Hát, az ő szintjén 10,55 má­sodperc nem eredmény, második lesz vele az egyik időfutamban. Mégis marad Barcelonában, vesztére. Érvényes papírok nél­kül akart az olimpiai faluba be­menni, ám fennakad az őrökben. Verekedni kezd, ez nem tetszik a szervezőknek. Hazatoloncolják. Ben Johnson az egyetlen spor­toló, akit kétszer zártak ki az öt­karikás játékokról. A maga ne­mében ez is világcsúcs. Természetesen a magyarok szintén ott vannak a versenyek forgatagában, fáradozásuk jutal­ma tizenegy aranyérem. (Azt hi­szem, Atlantában is kiegyeznénk ennyivel.) Érdekes, hogy az „új­donsült” bajnokok közül minden második már Szöulban is nyert, íme, a magyar dicsőségtábla Bar­celonában: Darnyi Tamás két­száz- és négyszázméteres ve­gyesúszásban. Egerszegi Kriszti­na négyszáz vegyesen, száz- és kétszázméteres hátúszásban. Farkas Péter birkózásban. Repka Attila szintén birkózásban. Ko­vács Antal cselgáncsban. Ónodi Henrietta tornában. Szabó Bence kard egyéniben. Kőbán Rita, Mé­száros Erika, Dónusz Éva és Czi­­gány Kinga kajak négyesben. Köszönjük. Mint ahogy a zá­róünnepségen Juan Antonio Sa­maranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottág spanyol elnöke is meleg szavakkal köszöni meg a szerve­zők munkáját és fáradozásait, a­­mely nélkül nem lehet sikeres o­­limpiai játékokat rendezni. „Kö­szönöm Barcelona, köszönöm Katalónia, köszönöm Spanyolor­szág.” Viszontlátásra tehát Atlantá­ban, holnap reggel, az ünnepé­lyes megnyitón... Dr. Takács Ferenc Fehérvári birkózóbíró is elutazott a küldöttséggel Flaschner Kálmán tartalékként vár bevetésre Az előzetes elképzelések sze­rint nem szerepelt az utazók lis­táján, végül mégis elrepült At­lantába a fehérvári birkózóbíró, a legmagasabb játékvezetői li­cencel rendelkező Flaschner Kálmán. Azt nem tudni, hogy szerephez jut-e az ötkarikás já­tékokon, egyelőre tartalék játék­vezetőként vár a lehetőségre.­­ Négyen harcoltunk a ki­küldetésért, Bolla Károly, Kruj Iván és Tóth István kapott bizal­mat, úgy tűnt, én itthon mara­dok. Az említett kollégák bizto­san szerephez jutnak a szőnye­gen, én ebben egyelőre csak reménykedhetek. Annak is örü­lök, hogy a delegáció tagja let­tem. A szövetségből pár napja értesítettek, részletekről sem tu­dok, minden Atlantában derül ki. A kötöttfogás küzdelmeit kí­sérem majd figyelemmel, 28-án térek haza, a kötöttfogás csatá­rozásait már itthonról, a televí­zió előtt ülve szemlélem. Csak pár napot töltök itthon, aztán utazom Iránba, a kötöttfogású kadett világbajnokságra. Felvonták a nemzeti lobogót Magyar idő szerint 14 perc­cel szerda éjfél előtt, a sportolók Olimpiai Falujában ünnepélye­sen felvonták a magyar nemzeti lobogót. Az egyfajta szertartás­nak is beillő eseményen Belgi­um, Magyarország, Málta, a Holland-Antillák, Norvégia és Törökország csapatvezetőit hív­ták a kicsiny tér közepére. Ma­gyar részről Lochmayer György lépett előre, majd a himnusz hangjára árboccsúcsra kúszott a Magyar Köztársaság zászlaja. Az eseményen jelen volt még Schmitt Pál, NOB-alelnök, a MOB elnöke, valamint Aján Ta­más, a NOB főtitkára. SPORT FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 15 A két középtávfutó elrepült Egy távlati terv: kenyai atlétákat szeretne leigazolni a fehérvári ARAK Tegnap dél­előtt a két atlé­ta is elrepült. Egy biztos, Tölgyesi Ba­lázs és Ko­rányi Balázs számára ez az utazás nem sokban különbözött a többitől. Atlantában ugyan még egyikük sem járt, ám az óceánon évente többször átkelnek, lévén az USA-ban élnek, ott járnak egye­temre. Az ARAK két sportolója számára annyiban hozott újat a csütörtök: a magyar küldöttség formaruhájában a célállomást Atlanta, az olimpia jelentette. Az elutazás előtt a Székom Kft. Rác utcai vendégházában búcsúztatták a két úriembert. Az ARAK egyesületi elnökével, Tölgyesi Ferenccel az összejö­vetelen beszélgettünk. — Vezetőségi ülést is tartot­tunk, amelyen bővítettük az el­nökséget, dr. Janka Mária, a Phi­lips székesfehérvári gyárának személyzeti igazgatója kapott bizalmat. Az ARAK dinamiku­san fejlődő klub. —Két sportolóval képviselte­tik magukat az ötkarikás játé­kokon, ami valóban nem akár­milyen fegyvertény. — Úgy is fogalmazhatnék: már itt volt az ideje... Fehérvári atléta — sőt, tudomásom szerint megyei sem — még soha nem indult olimpián, mi most rögtön két sportolót delegálunk. Ez óri­ási felelősség vezetőnek, edző­nek, versenyzőnek. — Mit vár a két fiútól? — Ha egyéni csúcsot futva „mennek” egy kört, s bejutnak a középdöntőbe, már nem leszek csalódott. A magyar rekord 800 és 1500 méteren is szakállasnak mondható, hiszen Knipl és Pa­­róczai elég régen futotta. Örül­nék, ha a csúcsok ezentúl Ko­rányi és Tölgyesi nevéhez fű­ződnének. Persze, kérdés, hogy az általam elképzelt rekordok­kal mire lehet jutni... Rendkívül erős a mezőny mindkét távon. A középdöntő szerintem reális el­várás, ám a döntőbe kerülésre a két atlétának 1-2 százalék esélye van. Nem kizárt, hogy országos csúccsal sem lehet továbblépni. Elég annyit mondanom, hogy Marokkó, Algéria, Kenya, vala­mint Anglia, Franciaország, Spanyolország, — s még sorol­hatnám — három-három ver­senyzővel képviselteti magát... — A két versenyző nem rég érkezett romániai edzőtáborból, ahol a vendéglátók válogatott­jával készült magaslaton. Hasz­nált az edzőtábor? — Igen, ezt a hét végi orszá­gos bajnokság is bizonyította. Tölgyesi Balázs — 800-on és 1500-on nyert — két aranyat szerzett, Korányi Balázs 800-on ezüstérmes lett. A két atléta (fel­vételünk az utolsó, sóstói edzé­sen készült, baloldalt Tölgyesi, jobbra Korányi) nagyon jó for­mában van. Ezt többször hang­súlyozta vezetőedzőnk (kisebb képünkön), Hirt Károly.­­ Felmerült, hogy esetleg a gyalogló Ily­és Ildikó is utazhat, ám ő végül maradt. Miért? — A magyar szövetség által kitűzött nevezési szinttől 27 má­sodperccel elmaradt, ketten vi­szont teljesítették, így ők utaz­nak. Kis szerencsével Ilyés Ildi­kó is ott lehetne Atlantában. — A fiúk még egy évig tanul­nak az egyetemen az Egyesült Államokban. A diploma meg­szerzése után hazatérnek? —Igen, mindketten kinyilvá­nították ez irányú szándékukat. Fehérváron szeretnének spor­tolni. Tölgyesi csak Fehérváron képzeli el a jövőjét, s Korányi is itt szeretne sportolni. Értékein­ket meg kell tartanunk, ami a klub részéről természetesen másfajta tervezést, gazdálko­dást igényel. Ilyen szintű ver­senyzőknek biztonságot, eg­zisztenciát kell teremtenünk. Edzőpartnerek is kellenek, már ez irányban is tettünk lépéseket. Ahhoz, hogy a nemzetközi élvo­nalban maradjanak, hasonló fel­tételeket kell teremtenünk, mint amelyek között jelenleg dolgoz­nak az USA-ban. — Edzőpartnereket említett. Itthon nem lesz könnyű komoly ellenfeleket találni? — Valóban nem, ezért elkép­zelhető, hogy Kenyából igazo­lunk fiatal futókat. Első hallásra furcsának tűnhet, amit mondok, de nem nagy beruházás, megva­lósítható. Európa több országá­ban segítik kenyaiak az élme­zőny felkészülését. Nem kerül­nek többe, mint a hazaiak, hi­szen a nyomor elől menekülnek Afrikából. Itt nyugodtan edzhet­­nek, fejlődhetnek. Normális pénzt kereshetnek, a hazai álla­potokhoz képest fényűző körül­mények között élhetnek. — Feltételeket említett. A Sóstói stadion rekortánja az utóbbi években elhasználódott. Többször kijelentette: fel kell újítani. Mikor kezdik a munká­latokat? — Már javában tart a felújí­tás, július végére szeretnénk vé­gezni. 500 négyzetméteren fol­tozunk, mintegy ötmilliós össz­költséggel. Ehhez hárommilliót adott az önkormányzat, egyet a MOB, egymilliót pedig az egye­sület teremtett elő.­­Korábban többször felme­rült, a Bregyó közben megpró­bálnak létrehozni egy atlétikai bázist. Mostanság csend honol e kérdésben. Miért? — Mert egyelőre ezen atléta­paradicsom létrehozása nem ak­tuális. Sajnos nincs rá pénz. Nincs nekünk semmi bajunk a Sóstói stadionnal, remekül meg­férünk a futballistákkal, de hosszabb távon saját otthon ki­alakítása lenne az ésszerű. Ugyanis nyári táborokat, nem­zetközi versenyeket szervezhet­nénk, minden igényt kielégítő, komplex szolgáltatásokat nyújt­hatnánk. A bökkenő a pénz: mindez a mai árakon 40-60 mil­lió forintba kerülne... (Horog) MOZAIK * OLIMPIAI MOZAIK * OLIMPIAI B-betűs egy igazi klasszis, Bruce Baumgartner is. Berzicza kötött-, az amerikai óriás (a 130 kg-ban „gyűrögeti” évek óta el­lenfeleit) viszont szabadfogású. — Az a terv, hogy négy olim­piai éremmel fejezzem be aktív pályafutásomat—mondta életé­nek harminchatodik évében járó Baumgartner. — Két arany- és egy ezüstérem már zsebben, most nem ezüstért lépek sző­nyegre. Akkor: hajrá! magyar csapat vezetőségének panaszára, amelyet az is­­akkreditálással rendelkező szakvezetők elhelyezését te­kintve tett. A magyar csapat ve­zetése ezért szerdán, 14 órakor írásban is eljuttatta panaszát a szervezőbizottsághoz, leszö­gezve, hogy az ajánlott szállás­helyek nem érik el az átlagos színvonalat. A magyar küldött­ség kéri a januárban befizetett 69 ezer dollár visszatérítését. Egyre népesedik az olimpiai fa­luban tartózkodó magyar szál­láshely. Kedden a vívók első csoportja is megérkezett, és már edzést is tartottak. A magyarok napi két edzéssel készülnek. Az edzésszínhelyek minden tekin­tetben megfelelőek. A hamarosan megkezdődő olimpiai játékok helyszínén tar­totta soros kongresszusát a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA). A sportágat irányító szervezet többek között úgy döntött, hogy a jövőben minden olyan tagszövetséget kétéves el­tiltással sújt, amelynek felügye­lete alá tartozó versenyzők kö­zül legalább négy 12 hónapon belül megbukik a doppingtesz­­teken. A FINA-kongresszus ezen kívül szavazott arról is, hogy megmaradjon-e az első alka­lommal doppingvétségen érték automatikusan kiszabandó négyéves eltiltása. A testület vé­leménye szerint a büntetés meg­felelő súlyú, így marad a hosszú eltiltás. Pénteken készítik el az ököl­vívó-esemény sorsolását. Ko­vács súlycsoportjában az orosz Raimkul Malahbetov és a bolgár Alekszandar Hrisztov tűnik a legveszélyesebb riválisnak. E­­lőbbi tavaly világbajnok volt, 1993 Európa-bajnoka. A bolgár sportember 1988-ban olimpiai ezüstéremmel vétette észre ma­gát, majd 1993-ban világbajnok lett. Rá egy évre Világ Kupát ér­demelt ki Bangkokban, idén Eb­bronzéremig jutott a dániai Vej­­lében. A Vasas-Tájfun-bokszo­­ló egy-egy győzelmet és veresé­get listáz az orosz ellen. Hrisztovtól két évvel ezelőtt ki­kapott. Itt a revans lehetősége­ merült, nem lett volna-e szeren­csésebb ugyanúgy más helyszí­nen rendezni ezt a viadalt mint ahogyan az megesett negyven éve, az 1956-os olimpián? Hugh Thomas, a Nemzetközi Lovas Szövetség technikai delegátusa szerint a válasz egyértelmű nem. A delegátust később arról faggatták: mi az a felső Celsius­­fokhatár, amikor már a lovakra tekintettel fel kell függeszteni a versenyt?­­ — Fokokat nem mondok, versenyző és versenybíró is lát­ja, hogy a hátas mikor képtelen folytatni a kánikula okán — hangzott Thomas válasza. RSS. Sorsolásban már csütörtökön délután részük lesz a cselgán­­csozóknak, és megismerhetik, kikkel kell megütközniük a hét­napos judós seregszemle során. — Nyugodtan várom a nagy fellépést — nyilatkozta Kovács Antal, aki címvédőként rajtol. — E súlycsoportban nem én va­gyok a legfőbb esélyes, 1992 óta a lengyel Pawel Nastusa mutatta a legelsöprőbb formát. Mi taga­dás, neki áll a zászló. A lovasversenyeken a négy­­lábúakat is meglehetősen befo­lyásolhatja majd a hőség. Fel is Az újkori olimpiák eddigi történetében három sportolónak sikerült kilenc aranyérmet sze­reznie, ők a szovjet tornásznő Larissza Latinyina, a legendás finn atléta, Paavo Nurmi és az amerikai úszófenomén, Mark Spitz. Közülük is a legtöbb ér­met Latinyina mondhatja ma­gáénak, összesen 18 olimpiai medál díszíti gyűjteményét. A legeredményesebb magyar olimpikon a vívó Gerevich Ala­dár, aki hét alkalommal állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Emellett egy ezüst- és két bronz­érmet is nyert.

Next