Fejér Megyei Hírlap, 1996. július (52. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-19 / 168. szám
1996. július 19., PÉNTEK SZÁZ ÉV OLIMPIA A 25., Barcelona, 1992. július A katalán világváros ürügyén végre nem azt kell felsorolni, hogy kik bojkottálták az ötkarikás játékokat, hanem azt, hogy hány új ország tette tiszteletét. A volt szocialista országok mindegyike igent mond, mi több: a darabjaira szétesett Szovjetunióból mind a tizenöt köztársaság képviselteti magát. A Baltikumból megérkezik Észtország, Lettország, Litvánia küldöttsége — 1936 óta ismét saját lobogójuk alatt vonulhatnak föl. A többiek a FÁK (Független Államok Közössége) egyesített csapatában küzdenek az érmekért. Az egyesített Németország három évtized után újra politikai bonyodalmak nélkül lehet jelen. A volt Jugoszlávia pedig, vagyis a szerb és a montenegrói versenyzők felemás módon vehetnek részt az 1992-es olimpián: egyéniben indulhatnak, csapatban nem. Önálló államként van Barcelonában Szlovénia, Horvátország és Bosznia. És mert a Dél-Afrikai Köztársaság lezárta a fajüldöző korszakot, harminckét évi szünet után visszatérhet az olimpiai mozgalomba. Egy híján százhetven ország több mint kilencezer sportolója harcolhat a 257 bajnoki címért. Mindez együtt és külön-külön is csúcs. Atlétikában megint Carl Lewis. Holott úgy rémlett már, hogy az üstökös fénye elhalványul. Linford Christie, az angolok harminckét esztendős sprintere nyeri ugyan a száz métert, ám Lewis a négyszer százas stafétában még mindig befutó. S az amerikaiak nem nagyon tudnak váltani, de futni annál inkább. Ez tehát egy arany. A másodikra távolugrásban számít, bár az esélyes nem ő, hanem a világcsúcstartó Mike Powell. Az előzmény: drámai összecsapás az egy évvel korábbi világbajnokságon. A negyedik sorozatban Carl elrugaszkodik, száll, száll, az eredmény 891 centi. Sporttörténeti pillanat ez, akadt végre egy ugró, aki túlszárnyalta Bob Beamon 1968 óta érvényes és megdönthetetlennek hitt 890 centijét. Lewisnek egy évtized alatt ez a hatvanötödik távolugró versenye, amelyen megszakítás nélkül nyert. És most a világcsúcs is az övé. De nem nagyon élheti bele magát a helyzetbe, mert következik Mike — 895 centiig repül. S az új csúcstartó itt van Barcelonában, az utolsó ugrásig veszélyezteti Lewis elsőségét. Aztán mégis Carl győzött — az olimpiák történetében az egyetlen olyan távolugró, aki háromszor (1984-ben, 1988-ban és 1992-ben) verte a mezőnyt. És mindent beleszámítva nyolcszoros olimpiai bajnok. Feltűnik még egy szupersztár a futók között, Ben Johnson. Szöul dopping miatt kiátkozott hőséhez most kegyesebb a közönség, a stadionban transzparens fogadja: „Cora, Ben!”, vagyis Fuss, Ben! Hát, az ő szintjén 10,55 másodperc nem eredmény, második lesz vele az egyik időfutamban. Mégis marad Barcelonában, vesztére. Érvényes papírok nélkül akart az olimpiai faluba bemenni, ám fennakad az őrökben. Verekedni kezd, ez nem tetszik a szervezőknek. Hazatoloncolják. Ben Johnson az egyetlen sportoló, akit kétszer zártak ki az ötkarikás játékokról. A maga nemében ez is világcsúcs. Természetesen a magyarok szintén ott vannak a versenyek forgatagában, fáradozásuk jutalma tizenegy aranyérem. (Azt hiszem, Atlantában is kiegyeznénk ennyivel.) Érdekes, hogy az „újdonsült” bajnokok közül minden második már Szöulban is nyert, íme, a magyar dicsőségtábla Barcelonában: Darnyi Tamás kétszáz- és négyszázméteres vegyesúszásban. Egerszegi Krisztina négyszáz vegyesen, száz- és kétszázméteres hátúszásban. Farkas Péter birkózásban. Repka Attila szintén birkózásban. Kovács Antal cselgáncsban. Ónodi Henrietta tornában. Szabó Bence kard egyéniben. Kőbán Rita, Mészáros Erika, Dónusz Éva és Czigány Kinga kajak négyesben. Köszönjük. Mint ahogy a záróünnepségen Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottág spanyol elnöke is meleg szavakkal köszöni meg a szervezők munkáját és fáradozásait, amely nélkül nem lehet sikeres olimpiai játékokat rendezni. „Köszönöm Barcelona, köszönöm Katalónia, köszönöm Spanyolország.” Viszontlátásra tehát Atlantában, holnap reggel, az ünnepélyes megnyitón... Dr. Takács Ferenc Fehérvári birkózóbíró is elutazott a küldöttséggel Flaschner Kálmán tartalékként vár bevetésre Az előzetes elképzelések szerint nem szerepelt az utazók listáján, végül mégis elrepült Atlantába a fehérvári birkózóbíró, a legmagasabb játékvezetői licencel rendelkező Flaschner Kálmán. Azt nem tudni, hogy szerephez jut-e az ötkarikás játékokon, egyelőre tartalék játékvezetőként vár a lehetőségre. Négyen harcoltunk a kiküldetésért, Bolla Károly, Kruj Iván és Tóth István kapott bizalmat, úgy tűnt, én itthon maradok. Az említett kollégák biztosan szerephez jutnak a szőnyegen, én ebben egyelőre csak reménykedhetek. Annak is örülök, hogy a delegáció tagja lettem. A szövetségből pár napja értesítettek, részletekről sem tudok, minden Atlantában derül ki. A kötöttfogás küzdelmeit kísérem majd figyelemmel, 28-án térek haza, a kötöttfogás csatározásait már itthonról, a televízió előtt ülve szemlélem. Csak pár napot töltök itthon, aztán utazom Iránba, a kötöttfogású kadett világbajnokságra. Felvonták a nemzeti lobogót Magyar idő szerint 14 perccel szerda éjfél előtt, a sportolók Olimpiai Falujában ünnepélyesen felvonták a magyar nemzeti lobogót. Az egyfajta szertartásnak is beillő eseményen Belgium, Magyarország, Málta, a Holland-Antillák, Norvégia és Törökország csapatvezetőit hívták a kicsiny tér közepére. Magyar részről Lochmayer György lépett előre, majd a himnusz hangjára árboccsúcsra kúszott a Magyar Köztársaság zászlaja. Az eseményen jelen volt még Schmitt Pál, NOB-alelnök, a MOB elnöke, valamint Aján Tamás, a NOB főtitkára. SPORT FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 15 A két középtávfutó elrepült Egy távlati terv: kenyai atlétákat szeretne leigazolni a fehérvári ARAK Tegnap délelőtt a két atléta is elrepült. Egy biztos, Tölgyesi Balázs és Korányi Balázs számára ez az utazás nem sokban különbözött a többitől. Atlantában ugyan még egyikük sem járt, ám az óceánon évente többször átkelnek, lévén az USA-ban élnek, ott járnak egyetemre. Az ARAK két sportolója számára annyiban hozott újat a csütörtök: a magyar küldöttség formaruhájában a célállomást Atlanta, az olimpia jelentette. Az elutazás előtt a Székom Kft. Rác utcai vendégházában búcsúztatták a két úriembert. Az ARAK egyesületi elnökével, Tölgyesi Ferenccel az összejövetelen beszélgettünk. — Vezetőségi ülést is tartottunk, amelyen bővítettük az elnökséget, dr. Janka Mária, a Philips székesfehérvári gyárának személyzeti igazgatója kapott bizalmat. Az ARAK dinamikusan fejlődő klub. —Két sportolóval képviseltetik magukat az ötkarikás játékokon, ami valóban nem akármilyen fegyvertény. — Úgy is fogalmazhatnék: már itt volt az ideje... Fehérvári atléta — sőt, tudomásom szerint megyei sem — még soha nem indult olimpián, mi most rögtön két sportolót delegálunk. Ez óriási felelősség vezetőnek, edzőnek, versenyzőnek. — Mit vár a két fiútól? — Ha egyéni csúcsot futva „mennek” egy kört, s bejutnak a középdöntőbe, már nem leszek csalódott. A magyar rekord 800 és 1500 méteren is szakállasnak mondható, hiszen Knipl és Paróczai elég régen futotta. Örülnék, ha a csúcsok ezentúl Korányi és Tölgyesi nevéhez fűződnének. Persze, kérdés, hogy az általam elképzelt rekordokkal mire lehet jutni... Rendkívül erős a mezőny mindkét távon. A középdöntő szerintem reális elvárás, ám a döntőbe kerülésre a két atlétának 1-2 százalék esélye van. Nem kizárt, hogy országos csúccsal sem lehet továbblépni. Elég annyit mondanom, hogy Marokkó, Algéria, Kenya, valamint Anglia, Franciaország, Spanyolország, — s még sorolhatnám — három-három versenyzővel képviselteti magát... — A két versenyző nem rég érkezett romániai edzőtáborból, ahol a vendéglátók válogatottjával készült magaslaton. Használt az edzőtábor? — Igen, ezt a hét végi országos bajnokság is bizonyította. Tölgyesi Balázs — 800-on és 1500-on nyert — két aranyat szerzett, Korányi Balázs 800-on ezüstérmes lett. A két atléta (felvételünk az utolsó, sóstói edzésen készült, baloldalt Tölgyesi, jobbra Korányi) nagyon jó formában van. Ezt többször hangsúlyozta vezetőedzőnk (kisebb képünkön), Hirt Károly. Felmerült, hogy esetleg a gyalogló Ilyés Ildikó is utazhat, ám ő végül maradt. Miért? — A magyar szövetség által kitűzött nevezési szinttől 27 másodperccel elmaradt, ketten viszont teljesítették, így ők utaznak. Kis szerencsével Ilyés Ildikó is ott lehetne Atlantában. — A fiúk még egy évig tanulnak az egyetemen az Egyesült Államokban. A diploma megszerzése után hazatérnek? —Igen, mindketten kinyilvánították ez irányú szándékukat. Fehérváron szeretnének sportolni. Tölgyesi csak Fehérváron képzeli el a jövőjét, s Korányi is itt szeretne sportolni. Értékeinket meg kell tartanunk, ami a klub részéről természetesen másfajta tervezést, gazdálkodást igényel. Ilyen szintű versenyzőknek biztonságot, egzisztenciát kell teremtenünk. Edzőpartnerek is kellenek, már ez irányban is tettünk lépéseket. Ahhoz, hogy a nemzetközi élvonalban maradjanak, hasonló feltételeket kell teremtenünk, mint amelyek között jelenleg dolgoznak az USA-ban. — Edzőpartnereket említett. Itthon nem lesz könnyű komoly ellenfeleket találni? — Valóban nem, ezért elképzelhető, hogy Kenyából igazolunk fiatal futókat. Első hallásra furcsának tűnhet, amit mondok, de nem nagy beruházás, megvalósítható. Európa több országában segítik kenyaiak az élmezőny felkészülését. Nem kerülnek többe, mint a hazaiak, hiszen a nyomor elől menekülnek Afrikából. Itt nyugodtan edzhetnek, fejlődhetnek. Normális pénzt kereshetnek, a hazai állapotokhoz képest fényűző körülmények között élhetnek. — Feltételeket említett. A Sóstói stadion rekortánja az utóbbi években elhasználódott. Többször kijelentette: fel kell újítani. Mikor kezdik a munkálatokat? — Már javában tart a felújítás, július végére szeretnénk végezni. 500 négyzetméteren foltozunk, mintegy ötmilliós összköltséggel. Ehhez hárommilliót adott az önkormányzat, egyet a MOB, egymilliót pedig az egyesület teremtett elő.Korábban többször felmerült, a Bregyó közben megpróbálnak létrehozni egy atlétikai bázist. Mostanság csend honol e kérdésben. Miért? — Mert egyelőre ezen atlétaparadicsom létrehozása nem aktuális. Sajnos nincs rá pénz. Nincs nekünk semmi bajunk a Sóstói stadionnal, remekül megférünk a futballistákkal, de hosszabb távon saját otthon kialakítása lenne az ésszerű. Ugyanis nyári táborokat, nemzetközi versenyeket szervezhetnénk, minden igényt kielégítő, komplex szolgáltatásokat nyújthatnánk. A bökkenő a pénz: mindez a mai árakon 40-60 millió forintba kerülne... (Horog) MOZAIK * OLIMPIAI MOZAIK * OLIMPIAI B-betűs egy igazi klasszis, Bruce Baumgartner is. Berzicza kötött-, az amerikai óriás (a 130 kg-ban „gyűrögeti” évek óta ellenfeleit) viszont szabadfogású. — Az a terv, hogy négy olimpiai éremmel fejezzem be aktív pályafutásomat—mondta életének harminchatodik évében járó Baumgartner. — Két arany- és egy ezüstérem már zsebben, most nem ezüstért lépek szőnyegre. Akkor: hajrá! magyar csapat vezetőségének panaszára, amelyet az isakkreditálással rendelkező szakvezetők elhelyezését tekintve tett. A magyar csapat vezetése ezért szerdán, 14 órakor írásban is eljuttatta panaszát a szervezőbizottsághoz, leszögezve, hogy az ajánlott szálláshelyek nem érik el az átlagos színvonalat. A magyar küldöttség kéri a januárban befizetett 69 ezer dollár visszatérítését. Egyre népesedik az olimpiai faluban tartózkodó magyar szálláshely. Kedden a vívók első csoportja is megérkezett, és már edzést is tartottak. A magyarok napi két edzéssel készülnek. Az edzésszínhelyek minden tekintetben megfelelőek. A hamarosan megkezdődő olimpiai játékok helyszínén tartotta soros kongresszusát a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA). A sportágat irányító szervezet többek között úgy döntött, hogy a jövőben minden olyan tagszövetséget kétéves eltiltással sújt, amelynek felügyelete alá tartozó versenyzők közül legalább négy 12 hónapon belül megbukik a doppingteszteken. A FINA-kongresszus ezen kívül szavazott arról is, hogy megmaradjon-e az első alkalommal doppingvétségen érték automatikusan kiszabandó négyéves eltiltása. A testület véleménye szerint a büntetés megfelelő súlyú, így marad a hosszú eltiltás. Pénteken készítik el az ökölvívó-esemény sorsolását. Kovács súlycsoportjában az orosz Raimkul Malahbetov és a bolgár Alekszandar Hrisztov tűnik a legveszélyesebb riválisnak. Előbbi tavaly világbajnok volt, 1993 Európa-bajnoka. A bolgár sportember 1988-ban olimpiai ezüstéremmel vétette észre magát, majd 1993-ban világbajnok lett. Rá egy évre Világ Kupát érdemelt ki Bangkokban, idén Ebbronzéremig jutott a dániai Vejlében. A Vasas-Tájfun-bokszoló egy-egy győzelmet és vereséget listáz az orosz ellen. Hrisztovtól két évvel ezelőtt kikapott. Itt a revans lehetősége merült, nem lett volna-e szerencsésebb ugyanúgy más helyszínen rendezni ezt a viadalt mint ahogyan az megesett negyven éve, az 1956-os olimpián? Hugh Thomas, a Nemzetközi Lovas Szövetség technikai delegátusa szerint a válasz egyértelmű nem. A delegátust később arról faggatták: mi az a felső Celsiusfokhatár, amikor már a lovakra tekintettel fel kell függeszteni a versenyt? — Fokokat nem mondok, versenyző és versenybíró is látja, hogy a hátas mikor képtelen folytatni a kánikula okán — hangzott Thomas válasza. RSS. Sorsolásban már csütörtökön délután részük lesz a cselgáncsozóknak, és megismerhetik, kikkel kell megütközniük a hétnapos judós seregszemle során. — Nyugodtan várom a nagy fellépést — nyilatkozta Kovács Antal, aki címvédőként rajtol. — E súlycsoportban nem én vagyok a legfőbb esélyes, 1992 óta a lengyel Pawel Nastusa mutatta a legelsöprőbb formát. Mi tagadás, neki áll a zászló. A lovasversenyeken a négylábúakat is meglehetősen befolyásolhatja majd a hőség. Fel is Az újkori olimpiák eddigi történetében három sportolónak sikerült kilenc aranyérmet szereznie, ők a szovjet tornásznő Larissza Latinyina, a legendás finn atléta, Paavo Nurmi és az amerikai úszófenomén, Mark Spitz. Közülük is a legtöbb érmet Latinyina mondhatja magáénak, összesen 18 olimpiai medál díszíti gyűjteményét. A legeredményesebb magyar olimpikon a vívó Gerevich Aladár, aki hét alkalommal állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Emellett egy ezüst- és két bronzérmet is nyert.