Fejér Megyei Hírlap, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-02 / 281. szám

4 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP PÁRTOK FKgP-közlemény Az FKgP székesfehérvári vá­rosi szervezete értesíti tagjait, hogy 1996. december 2-án (hét­főn) 17 órakor tartja taggyűlését az új irodahelyiségében, a Hon­véd u. 1. szám alatt (IKV iroda­ház). Tagjainkat és szimpatizán­sainkat szeretettel hívjuk és vár­juk. Bort,búzát,békességet! Városi Szervezet Vezetősége Jogi tanácsadások Dr. Ákos Elek ügyvéd 1996. december 2-án (hétfő) 15 órakor ingyenes jogi tanácsadást tart a Szocialista Párt városi irodájá­ban, Szivár, Zichy liget 10. szám alatt. Minden érdeklődőt tisztelet­tel várunk. 1996. december 2-án 16.30-tól 17.30-ig dr. Pere József ügyvéd ingyenes jogi tanácsokkal segíti a hozzáfordulókat, polgárjogi, csa­ládjogi és társaság jogi kérdések­ben és ad tanácsokat az érdeklő­dőknek. Jogi tanácsadás helye: Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Szivár, Városház tér 4. szám alatt levő irodája. Dr. Cser Palkovics Ferenc munkavállalással, munkajoggal, munkanélküliséggel kapcsolatos problémákkal összefüggő tanács­adást tart. Az érdeklődők a tanács­­adást 1996. december 2-án (hétfő) 16.30 és 18.30 között vehetik i­­génybe. A tanácsadás ingyenes. Tanácsadás helye: Székesfehér­vári Álláskeresők Egyesülete Székesfehérvár, Tolnai u. 10. (Bejárat a Sziget úti általános is­kola mögött.) A Nyilvánosság Klub tiltakozik A Nyilvánosság Klub tilta­kozik amiatt, hogy az év végé­vel megszüntetik a Magyar Te­levízió Objektív című műsorát. A szervezet felkéri Hovanyecz Lászlót, hogy bírja rá Peták Ist­vánt, az MTV Rt. elnökét elha­tározásának megváltoztatására. Egyebek mellett ezt tartalmazza az a nyílt levél, amelyet a Nyil­vánosság Klub ügyvivő testüle­te az MTV újonnan beiktatott hír- és politikai műsorokért fe­lelős alelnöki rangú főszerkesz­tőjéhez intézett. A nyílt levél megfogalmazóinak álláspontja az, hogy Peták István politikai indíttatású döntést hozott a mű­sor megszüntetéséről. Ennek oka lehet — megfogalmazásuk szerint az is, hogy, ahogy hírlik , a miniszterelnök sokallja a kritikus szót az Objektívben, míg a parlamenti pártok egytől egyig keveslik a számukra biz­tosított műsoridőt. KRÓNIKA SOKAT AKAR A SZARKA? „Korábban nyuszi voltam, ma bátrabb, önállóbb vagyok...” • Zágoni Erzsébet — Mégis mennyit akarsz, hány milliót? — szegezem a kérdést Szarka Gábornak, a , Milliomos akarok lenni!" program ifjú vállalkozójának, aki Reskó Gábor barátjával az induló 10 ezer forint tőkét 30 ezerre szaporította. — Nem eszik olyan forrón a kását! A milliók helyett mi az ezrekkel is beérjük. Kiadvány­­szerkesztésbe, névjegykártya­készítésbe fogtunk, az utóbbiból több ezret adtunk el. Sajnos a nyár rövid ahhoz, hogy jobban belecsapjunk a húrokba, a isko­lában pedig első a tanulás. — Az igazi vállalkozásokban parancs a profitorientáltság, ti milyen erkölcsi hasznokat tud­tatok az anyagiakon kívül el­könyvelni? — Gyakorolhattuk a vállal­kozást, mint életformát. Kap­csolatokat szereztünk, építget­tünk, belekóstoltunk az ügy- és üzletfelekkel történő bánás­módba, megtanultunk türelmes­nek lenni, másokat meg- és kiis­merni — sorolja Reskó Barna, aki jogi, közgazdasági pályára készül. Popov Atanáz és Kovács Ba­lázs vállalkozói kettőse ugyan­csak névjegykártyában „uta­zik”, a nyáron szórólapokat készítettek számítógéppel. Ők is telekis diákok, harmadikosok. A gimnáziumban a vállalkozás­tan órán az elmélettel ismerked­nek. Profibbak, mint társaik, hi­szen ők gyakorolják is az elmé­letet. A görög Atanáz meséli: — Sok segítséget kaptunk a Regionális Vállalkozásfejlesz­tési Alapítványtól, a Székesfe­hérvári Vállalkozói Központtól, a program működtetője Sziklai Tamástól, a Tehetséges Fiatalok Alapítvány vezetőjétől, akivel állandó kapcsolatban állunk. Kovács Balázs arról beszélt, hogy amióta a saját bőrét viszi a vásárra, bátrabb lett.­­ Korábban nyuszi voltam, de a „milliomos palánták” prog­ramban önállóságot tanultam, határozottabb lett a fellépésem. Be merek menni bármelyik is­meretlen helyre, hivatalba, van bátorságom ahhoz is, hogy ne fogadjak el mindent, reklamá­lok, ha a helyzet megkívánja. — Kicsi a bors, de erős? — kérdezem Juhász Dórától, a legfiatalabb vállalkozótól, aki hatodikos a Rákóczi iskolában. — Hát?! Nincsenek nagy si­kereim, apu segítségével eddig három tarisznyát tudtam eladni, én szövéssel próbálkozom. Nincs benne görcsös igyeke­zet, mert úgy érzi, az is haszon, ha valaki kipróbálhatja magát egy helyzetben és rájöhet, hogy ez nem neki való. A felkészíté­sek során hallhatták, hogy nem a mindenáron való pénzfelhalmo­zás a lényeg, hanem a tanulás, a tapasztalatszerzés, a képessé­gek megmérése, az erények gyakorlása, a hibák feltárása. — Mi mindenre vállalkoztak a fiatalok?— kérdeztem Sziklai Tamástól. — Az idén még nagyobb volt az érdeklődés, mint tavaly, 15 fiatal vett részt a mostani prog­ramban. Voltak az említetteken kívül tankönyvbizományosok, motorszerelésre vállalkozók, zenészek. A Kanadából indult program célja: a 10-18 évesek­nek lehetőséget adni arra, hogy kipróbálhassák magukat egy önként vállalt feladatban, hogy eloszlassák a vállalkozásokat övező titokzatosságot és félel­met, s hogy mindehhez megad­juk a szükséges alapvető infor­mációkat. (A fotón az öt ifjú vállalkozó, középen a program szervezője.) A HÍRLAP MEGKÉRDEZTE Mit kértél a Mikulástól ajándékba? Földes István Balázs, nagy­­venyimi tízéves: — Én egy Mikulás mackót kértem, meg katonákat, még­hozzá egy egész készletet, mert szeretek velük játszani. Már ré­gebben írtam levelet a Mikulás bácsinak. Elküldtem és vála­szolt is rá nekem, itt a faluban, Nagykarácsonyban, az óvoda melletti Mikulás-házban. Aki akar, az ott találkozhat vele sze­mélyesen is. És mindenkinek a levelére válaszol. Fazekas Anita, nagyvenyi­­mi tizenegy éves: — Még eddig nem kértem semmit sem a Mikulástól, de még nem is tudom pontosan, hogy mit szeretnék ajándékba, de majd kitalálom péntekig, írok neki levelet, de még nem tudom, hogy mit kérjek tőle. Szerintem valamit biztosan hoz, mert nem voltam rossz gyerek, meg nem vagyok olyan nagyon rossz tanuló sem. Virgácsot biz­tosan nem kapok! Dukai Tamás, nagykará­­csonyi tizenegy éves. — Én is csak egy nagy Miku­lás-csomagot kértem, más aján­dékot még nem, de szeretnék ír­ni levelet a finn Mikulásnak. Pénteken megyünk hozzá Buda­pestre. Lehet majd vele beszél­getni. Már voltam a Mikulásnál itt, Nagykarácsonyban is. Meg­kérdezte, milyen tantárgyat sze­retek, én meg elmeséltem, hogy a történelmet, már többször meg is dicsért a tanár néni. Bárány Imre, nagykarácso­nyi kilencéves: — Szánkót meg videojátékot szeretnék, meg még más dolgo­kat is, de még nem írtam meg a levelet a Mikulásnak, mert nem volt otthon boríték. Jártam a Mi­kulás-házban is, de csak körül­néztem, nem nagyon beszélget­tem vele. De nem felejtem el a levelet semmiképpen! Péntekre szépen kitisztítom a csizmámat, kiteszem az ablakba és várom az ajándékokat. 1996. december 2., HÉTFŐ A MAI NAP KRÓNIKÁJA „Miile Miglia” A technikai sportágakat szinte a századunk „termelte ki” és éles konkurenciát jelentettek jó ideig a hagyományos sportok­nak. Ne feledjük, a századfordulón, amikor ismét az olimpiai eszme diadalmaskodott, nagyon sokan úgy vélték, hogy a régies és ezért avítt versenyszámok már nemigen felelnek meg a kor­szak szellemének. Indokaik között természetesen a technika is szerepelt, mint érv, ugyanis az íjászatot pl. szembeállították a sportszerű körülmények között művelhető lövészettel... Figye­lemre méltó érvek voltak ezek, hisz' a nagyvárosokban már megjelentek az olyan erőgépek, mint a gőzhajtású vasút vagy éppen a benzinmotoros teherszállító járművek és lassacskán kezdték kiszorítani a fogatolt eszközöket. Ezzel egyidőben ter­mészetesen az új találmányok versenyeztetése sem volt ismeret­len, gondoljunk csak arra, hogy Stephenson is megmérette a maga gőzmozdonyát a lovas szekérrel, s csodák csodája, a vas­paripa nyert. Ami legfőképpen akadálya volt az új típusú ver­senyek bevezetésének, az az volt, hogy hiányoztak a játékszabá­lyok és—bár ez lehetetlennek tűnik —, de a technika is. Ekkép­pen a szorosan együtt haladó autók esetében csakis a részidők dönthettek volna, ámde a megfelelő „stopperórák” jó darabig hiányoztak. A céllövészetben, repülésben is hasonló problémák adódtak. Ugyanakkor a nagyobb teret igénylő rendezvények szervezése is gyerekcipőben járt. Csak egy gondot emeljünk ki a sok közül: nem voltak még benzinkutak és ezért nemegyszer a helyi patikáriusokkal kellett megegyezni, hogy az autós túra résztvevői üzemanyaghoz jussanak... 1925-ben, ezen az éjszakán, négy jó barát valami szenzációs ötlet birtokába jutott Olaszor­szágban. A zajosan együtt mula­tozik, Giovanni Canestrini sportújságíró, Aymo Maggi au­tóvezető, Franco Mazzotti piló­ta és Renzo Castagneto motor­­versenyző (barátai szerint emel­lett még szervezőzseni is) vala­miért kiterítették maguk elé Észak-Olaszország térképét és játszadozni kezdtek azzal a gon­dolattal, hogy maguk miképpen és mennyi idő alatt tudnának megtenni kb. 1600 kilométert... Az ötlet „továbbpörgött” és bejelölték a térképre azt az útvo­nalat, amelyik Bresciából indul­va átszeli Rómát, majd ismét visszaérkezik a kiinduló város­ba. Ez éppen 1600 kilométer volt, ami éppen 1000 mérföld, lévén egy mérföld 1,6 km. A verseny neve is ebből adódott, mert hisz' a „Miile Miglia” is ép­pen 1000 mérföldet jelent... Az első versenyt — küzdel­mes szervezés után — 1927. március 27-én indították. Ezen 77 autó állt a starthoz és egy-egy perces követési idővel vágtak neki a távnak. Akkor még nem kategorizálták a résztvevőket, s ekképpen a 700 köbcentiméter űrtartalmú szerkezetek mellett a 8000 köbcentiméter űrtartal­­múak is ott voltak. Ez még javá­ban a hőskor volt, mert a ver­senyzők maguk javították a gé­peiket és minden akadályt ma­guknak kellett elhárítaniuk az útból. Részt vett az első megmé­retésen Aymo Maggi is, aki 22 óra alatt tette meg az utat a 8000 köbcentiméteres Isetta Fraschi­­ni volánja mögött, miközben 11-szer tankolt. A győztesek, Minola és Morandi egy olasz gyártmányú OM kocsival büsz­kélkedhettek. Ők 77 km/óra se­bességgel átlagolhatták a telje­sítményüket... A legendás szerelő és ver­senyző Tazio Nuvolari francia­­kulccsal a kezében érkezett a célba, merthogy a kocsija felbo­rult és gyakorlatilag még tzenet­­közben is javítgatta... Az első versenynek voltak tanulságai is. Ekképpen az is kiderült, hogy az öszvérek járta utakra egészen más építésű kocsik kellenek, ugyanakkor az is kiderült, hogy reklámszempontból nem előny­telen a szériakocsik versenyez­tetése sem. A reklám- és propa­ganda előnyt maga Mussolini is észrevette és lelkesen a verseny főpatrónusaként szerepeltette magát (majd 1938-ban, egy tö­meges balesetnél, amikor egy autó a vizes villamossíneken megcsúszott és a nézők közé vá­gódott, 7 gyermek és 3 felnőtt halálát okozva, azonnal betiltot­ta a „bűnös lelketlen sportot”). Természetesen az olasz ipar re­mekeit szerették volna legin­kább favorizálni, s ezért nem volt véletlen, hogy az 1930-as versenyen már egy Alfa Romeo és egy Mercedes küzdöttek egy­mással. Az „Alfa” vezetője a már említett Tazio Nuvolari, míg a Mercedesé Achille Varzi volt. A „Nivolának” becézett Nuvolari egy trükköt is bedobott a nagyobb szenzáció kedvéért, ugyanis amikor beérte Varzit, lekapcsolta a fényszóróit és úgy követte azt. Majd amikor a cél előtti Lonato városához értek, akkor hirtelen bekapcsolta a lám­pákat és diadalmas tülköléssel formailag is elsőnek ért célba. Akkor ő és társa, Guidotti, átlép­ték az álomhatárnak tartott átla­gos 100 km/órás haladási sebes­séget. Ezután váltakozó sikerrel izzasztották egymást. 1931-ben a Mercedes győzött, majd egy év múlva ismét az Alfa Romeo... 1933-ban a visszavonuló Al­fa Romeo helyébe belépett a Ferrari és az angolok is az „MG” csapattal. A 18 gyertyacserés út az angolok győzelmével ért vé­get és III. Viktor Emanuel is megtanulta a reklámleckét, mert a bemutatkozást a híres olasz sportszellem engedékenységé­nek és a hagyományos angol­olasz barátság kifejeződésének minősítette... 1936- ban, amikor már Olasz­ország javában háborúzott A­­besszíniában, a benzinhiány mi­att szén- és fagázzal hajtott au­tók versenyeztek. Az eredmény akár a háború várható eredmé­nyét is tükrözte, merthogy a győzteseknek a 13 órás út ekkor 31 órába tellett és egészen kép­telen szervezési körülmények között zajlott. 1937- ben bemutatkozott a Topolinó nevezetű kisautó és 78 km/óra átlagsebességgel a leg­jobbak között végzett­ (1954- ben az Isetta a maga 250 köb­centiméteres motorjával 72 km/ óra átlagsebességet ért el!) 1940-ben Mussolini az említett baleset miatt csak a bresciai ha­­diúton engedélyezte a versen­gést. A háború azonban mindent elsodort és a legközelebbi via­dalra csak 1947-ben került sor... Tazio Nuvolari ekkor szágul­dott utoljára... Ő a két fiát gyászolta és lelkileg képtelen volt megújulni, bár akkor is győzött. A „Mille Miglia” története 1957-ben egy tö­meges balesettel zárult, akkor is 10 civil halt meg... Dömölki Lajos

Next