Fejér Megyei Hírlap, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-02 / 281. szám
4 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP PÁRTOK FKgP-közlemény Az FKgP székesfehérvári városi szervezete értesíti tagjait, hogy 1996. december 2-án (hétfőn) 17 órakor tartja taggyűlését az új irodahelyiségében, a Honvéd u. 1. szám alatt (IKV irodaház). Tagjainkat és szimpatizánsainkat szeretettel hívjuk és várjuk. Bort,búzát,békességet! Városi Szervezet Vezetősége Jogi tanácsadások Dr. Ákos Elek ügyvéd 1996. december 2-án (hétfő) 15 órakor ingyenes jogi tanácsadást tart a Szocialista Párt városi irodájában, Szivár, Zichy liget 10. szám alatt. Minden érdeklődőt tisztelettel várunk. 1996. december 2-án 16.30-tól 17.30-ig dr. Pere József ügyvéd ingyenes jogi tanácsokkal segíti a hozzáfordulókat, polgárjogi, családjogi és társaság jogi kérdésekben és ad tanácsokat az érdeklődőknek. Jogi tanácsadás helye: Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Szivár, Városház tér 4. szám alatt levő irodája. Dr. Cser Palkovics Ferenc munkavállalással, munkajoggal, munkanélküliséggel kapcsolatos problémákkal összefüggő tanácsadást tart. Az érdeklődők a tanácsadást 1996. december 2-án (hétfő) 16.30 és 18.30 között vehetik igénybe. A tanácsadás ingyenes. Tanácsadás helye: Székesfehérvári Álláskeresők Egyesülete Székesfehérvár, Tolnai u. 10. (Bejárat a Sziget úti általános iskola mögött.) A Nyilvánosság Klub tiltakozik A Nyilvánosság Klub tiltakozik amiatt, hogy az év végével megszüntetik a Magyar Televízió Objektív című műsorát. A szervezet felkéri Hovanyecz Lászlót, hogy bírja rá Peták Istvánt, az MTV Rt. elnökét elhatározásának megváltoztatására. Egyebek mellett ezt tartalmazza az a nyílt levél, amelyet a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete az MTV újonnan beiktatott hír- és politikai műsorokért felelős alelnöki rangú főszerkesztőjéhez intézett. A nyílt levél megfogalmazóinak álláspontja az, hogy Peták István politikai indíttatású döntést hozott a műsor megszüntetéséről. Ennek oka lehet — megfogalmazásuk szerint az is, hogy, ahogy hírlik , a miniszterelnök sokallja a kritikus szót az Objektívben, míg a parlamenti pártok egytől egyig keveslik a számukra biztosított műsoridőt. KRÓNIKA SOKAT AKAR A SZARKA? „Korábban nyuszi voltam, ma bátrabb, önállóbb vagyok...” • Zágoni Erzsébet — Mégis mennyit akarsz, hány milliót? — szegezem a kérdést Szarka Gábornak, a , Milliomos akarok lenni!" program ifjú vállalkozójának, aki Reskó Gábor barátjával az induló 10 ezer forint tőkét 30 ezerre szaporította. — Nem eszik olyan forrón a kását! A milliók helyett mi az ezrekkel is beérjük. Kiadványszerkesztésbe, névjegykártyakészítésbe fogtunk, az utóbbiból több ezret adtunk el. Sajnos a nyár rövid ahhoz, hogy jobban belecsapjunk a húrokba, a iskolában pedig első a tanulás. — Az igazi vállalkozásokban parancs a profitorientáltság, ti milyen erkölcsi hasznokat tudtatok az anyagiakon kívül elkönyvelni? — Gyakorolhattuk a vállalkozást, mint életformát. Kapcsolatokat szereztünk, építgettünk, belekóstoltunk az ügy- és üzletfelekkel történő bánásmódba, megtanultunk türelmesnek lenni, másokat meg- és kiismerni — sorolja Reskó Barna, aki jogi, közgazdasági pályára készül. Popov Atanáz és Kovács Balázs vállalkozói kettőse ugyancsak névjegykártyában „utazik”, a nyáron szórólapokat készítettek számítógéppel. Ők is telekis diákok, harmadikosok. A gimnáziumban a vállalkozástan órán az elmélettel ismerkednek. Profibbak, mint társaik, hiszen ők gyakorolják is az elméletet. A görög Atanáz meséli: — Sok segítséget kaptunk a Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól, a Székesfehérvári Vállalkozói Központtól, a program működtetője Sziklai Tamástól, a Tehetséges Fiatalok Alapítvány vezetőjétől, akivel állandó kapcsolatban állunk. Kovács Balázs arról beszélt, hogy amióta a saját bőrét viszi a vásárra, bátrabb lett. Korábban nyuszi voltam, de a „milliomos palánták” programban önállóságot tanultam, határozottabb lett a fellépésem. Be merek menni bármelyik ismeretlen helyre, hivatalba, van bátorságom ahhoz is, hogy ne fogadjak el mindent, reklamálok, ha a helyzet megkívánja. — Kicsi a bors, de erős? — kérdezem Juhász Dórától, a legfiatalabb vállalkozótól, aki hatodikos a Rákóczi iskolában. — Hát?! Nincsenek nagy sikereim, apu segítségével eddig három tarisznyát tudtam eladni, én szövéssel próbálkozom. Nincs benne görcsös igyekezet, mert úgy érzi, az is haszon, ha valaki kipróbálhatja magát egy helyzetben és rájöhet, hogy ez nem neki való. A felkészítések során hallhatták, hogy nem a mindenáron való pénzfelhalmozás a lényeg, hanem a tanulás, a tapasztalatszerzés, a képességek megmérése, az erények gyakorlása, a hibák feltárása. — Mi mindenre vállalkoztak a fiatalok?— kérdeztem Sziklai Tamástól. — Az idén még nagyobb volt az érdeklődés, mint tavaly, 15 fiatal vett részt a mostani programban. Voltak az említetteken kívül tankönyvbizományosok, motorszerelésre vállalkozók, zenészek. A Kanadából indult program célja: a 10-18 éveseknek lehetőséget adni arra, hogy kipróbálhassák magukat egy önként vállalt feladatban, hogy eloszlassák a vállalkozásokat övező titokzatosságot és félelmet, s hogy mindehhez megadjuk a szükséges alapvető információkat. (A fotón az öt ifjú vállalkozó, középen a program szervezője.) A HÍRLAP MEGKÉRDEZTE Mit kértél a Mikulástól ajándékba? Földes István Balázs, nagyvenyimi tízéves: — Én egy Mikulás mackót kértem, meg katonákat, méghozzá egy egész készletet, mert szeretek velük játszani. Már régebben írtam levelet a Mikulás bácsinak. Elküldtem és válaszolt is rá nekem, itt a faluban, Nagykarácsonyban, az óvoda melletti Mikulás-házban. Aki akar, az ott találkozhat vele személyesen is. És mindenkinek a levelére válaszol. Fazekas Anita, nagyvenyimi tizenegy éves: — Még eddig nem kértem semmit sem a Mikulástól, de még nem is tudom pontosan, hogy mit szeretnék ajándékba, de majd kitalálom péntekig, írok neki levelet, de még nem tudom, hogy mit kérjek tőle. Szerintem valamit biztosan hoz, mert nem voltam rossz gyerek, meg nem vagyok olyan nagyon rossz tanuló sem. Virgácsot biztosan nem kapok! Dukai Tamás, nagykarácsonyi tizenegy éves. — Én is csak egy nagy Mikulás-csomagot kértem, más ajándékot még nem, de szeretnék írni levelet a finn Mikulásnak. Pénteken megyünk hozzá Budapestre. Lehet majd vele beszélgetni. Már voltam a Mikulásnál itt, Nagykarácsonyban is. Megkérdezte, milyen tantárgyat szeretek, én meg elmeséltem, hogy a történelmet, már többször meg is dicsért a tanár néni. Bárány Imre, nagykarácsonyi kilencéves: — Szánkót meg videojátékot szeretnék, meg még más dolgokat is, de még nem írtam meg a levelet a Mikulásnak, mert nem volt otthon boríték. Jártam a Mikulás-házban is, de csak körülnéztem, nem nagyon beszélgettem vele. De nem felejtem el a levelet semmiképpen! Péntekre szépen kitisztítom a csizmámat, kiteszem az ablakba és várom az ajándékokat. 1996. december 2., HÉTFŐ A MAI NAP KRÓNIKÁJA „Miile Miglia” A technikai sportágakat szinte a századunk „termelte ki” és éles konkurenciát jelentettek jó ideig a hagyományos sportoknak. Ne feledjük, a századfordulón, amikor ismét az olimpiai eszme diadalmaskodott, nagyon sokan úgy vélték, hogy a régies és ezért avítt versenyszámok már nemigen felelnek meg a korszak szellemének. Indokaik között természetesen a technika is szerepelt, mint érv, ugyanis az íjászatot pl. szembeállították a sportszerű körülmények között művelhető lövészettel... Figyelemre méltó érvek voltak ezek, hisz' a nagyvárosokban már megjelentek az olyan erőgépek, mint a gőzhajtású vasút vagy éppen a benzinmotoros teherszállító járművek és lassacskán kezdték kiszorítani a fogatolt eszközöket. Ezzel egyidőben természetesen az új találmányok versenyeztetése sem volt ismeretlen, gondoljunk csak arra, hogy Stephenson is megmérette a maga gőzmozdonyát a lovas szekérrel, s csodák csodája, a vasparipa nyert. Ami legfőképpen akadálya volt az új típusú versenyek bevezetésének, az az volt, hogy hiányoztak a játékszabályok és—bár ez lehetetlennek tűnik —, de a technika is. Ekképpen a szorosan együtt haladó autók esetében csakis a részidők dönthettek volna, ámde a megfelelő „stopperórák” jó darabig hiányoztak. A céllövészetben, repülésben is hasonló problémák adódtak. Ugyanakkor a nagyobb teret igénylő rendezvények szervezése is gyerekcipőben járt. Csak egy gondot emeljünk ki a sok közül: nem voltak még benzinkutak és ezért nemegyszer a helyi patikáriusokkal kellett megegyezni, hogy az autós túra résztvevői üzemanyaghoz jussanak... 1925-ben, ezen az éjszakán, négy jó barát valami szenzációs ötlet birtokába jutott Olaszországban. A zajosan együtt mulatozik, Giovanni Canestrini sportújságíró, Aymo Maggi autóvezető, Franco Mazzotti pilóta és Renzo Castagneto motorversenyző (barátai szerint emellett még szervezőzseni is) valamiért kiterítették maguk elé Észak-Olaszország térképét és játszadozni kezdtek azzal a gondolattal, hogy maguk miképpen és mennyi idő alatt tudnának megtenni kb. 1600 kilométert... Az ötlet „továbbpörgött” és bejelölték a térképre azt az útvonalat, amelyik Bresciából indulva átszeli Rómát, majd ismét visszaérkezik a kiinduló városba. Ez éppen 1600 kilométer volt, ami éppen 1000 mérföld, lévén egy mérföld 1,6 km. A verseny neve is ebből adódott, mert hisz' a „Miile Miglia” is éppen 1000 mérföldet jelent... Az első versenyt — küzdelmes szervezés után — 1927. március 27-én indították. Ezen 77 autó állt a starthoz és egy-egy perces követési idővel vágtak neki a távnak. Akkor még nem kategorizálták a résztvevőket, s ekképpen a 700 köbcentiméter űrtartalmú szerkezetek mellett a 8000 köbcentiméter űrtartalmúak is ott voltak. Ez még javában a hőskor volt, mert a versenyzők maguk javították a gépeiket és minden akadályt maguknak kellett elhárítaniuk az útból. Részt vett az első megméretésen Aymo Maggi is, aki 22 óra alatt tette meg az utat a 8000 köbcentiméteres Isetta Fraschini volánja mögött, miközben 11-szer tankolt. A győztesek, Minola és Morandi egy olasz gyártmányú OM kocsival büszkélkedhettek. Ők 77 km/óra sebességgel átlagolhatták a teljesítményüket... A legendás szerelő és versenyző Tazio Nuvolari franciakulccsal a kezében érkezett a célba, merthogy a kocsija felborult és gyakorlatilag még tzenetközben is javítgatta... Az első versenynek voltak tanulságai is. Ekképpen az is kiderült, hogy az öszvérek járta utakra egészen más építésű kocsik kellenek, ugyanakkor az is kiderült, hogy reklámszempontból nem előnytelen a szériakocsik versenyeztetése sem. A reklám- és propaganda előnyt maga Mussolini is észrevette és lelkesen a verseny főpatrónusaként szerepeltette magát (majd 1938-ban, egy tömeges balesetnél, amikor egy autó a vizes villamossíneken megcsúszott és a nézők közé vágódott, 7 gyermek és 3 felnőtt halálát okozva, azonnal betiltotta a „bűnös lelketlen sportot”). Természetesen az olasz ipar remekeit szerették volna leginkább favorizálni, s ezért nem volt véletlen, hogy az 1930-as versenyen már egy Alfa Romeo és egy Mercedes küzdöttek egymással. Az „Alfa” vezetője a már említett Tazio Nuvolari, míg a Mercedesé Achille Varzi volt. A „Nivolának” becézett Nuvolari egy trükköt is bedobott a nagyobb szenzáció kedvéért, ugyanis amikor beérte Varzit, lekapcsolta a fényszóróit és úgy követte azt. Majd amikor a cél előtti Lonato városához értek, akkor hirtelen bekapcsolta a lámpákat és diadalmas tülköléssel formailag is elsőnek ért célba. Akkor ő és társa, Guidotti, átlépték az álomhatárnak tartott átlagos 100 km/órás haladási sebességet. Ezután váltakozó sikerrel izzasztották egymást. 1931-ben a Mercedes győzött, majd egy év múlva ismét az Alfa Romeo... 1933-ban a visszavonuló Alfa Romeo helyébe belépett a Ferrari és az angolok is az „MG” csapattal. A 18 gyertyacserés út az angolok győzelmével ért véget és III. Viktor Emanuel is megtanulta a reklámleckét, mert a bemutatkozást a híres olasz sportszellem engedékenységének és a hagyományos angololasz barátság kifejeződésének minősítette... 1936- ban, amikor már Olaszország javában háborúzott Abesszíniában, a benzinhiány miatt szén- és fagázzal hajtott autók versenyeztek. Az eredmény akár a háború várható eredményét is tükrözte, merthogy a győzteseknek a 13 órás út ekkor 31 órába tellett és egészen képtelen szervezési körülmények között zajlott. 1937- ben bemutatkozott a Topolinó nevezetű kisautó és 78 km/óra átlagsebességgel a legjobbak között végzett (1954- ben az Isetta a maga 250 köbcentiméteres motorjával 72 km/ óra átlagsebességet ért el!) 1940-ben Mussolini az említett baleset miatt csak a bresciai hadiúton engedélyezte a versengést. A háború azonban mindent elsodort és a legközelebbi viadalra csak 1947-ben került sor... Tazio Nuvolari ekkor száguldott utoljára... Ő a két fiát gyászolta és lelkileg képtelen volt megújulni, bár akkor is győzött. A „Mille Miglia” története 1957-ben egy tömeges balesettel zárult, akkor is 10 civil halt meg... Dömölki Lajos