Fejér Megyei Hírlap, 1996. december (52. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-07 / 286. szám

1996. december 7., SZOMBAT FÓKUSZ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 5 A MAI NAP KRÓNIKÁJA Repüljünk... A repülőgép manapság már majdhogynem tucattárgy és eszköz, de a természetes viszolygásunk is közrejátszhat abban, hogy a biz­tonság végett egy igen szigorúan ellenőrzött jószág. A tér kiterjesz­tését — az egyébként mindenhez alkalmazkodni képes ember — valójában azonban még mindig nem fogta fel. A nem jelentős szá­mú légibaleset sokkalta nagyobb érzelmi megrendülést okoz, mint a hét végi autósrohamok felkészületlen vezetőinek tragédiái. (Je­gyezzük meg, hogy a magyar utakon egy-egy nyári hétvégén több ember hal meg, mint átlagolva a második nagy háborúban történt a frontokon.) Az ENSZ polgári repülésügyi szervezetéhez, az ICAO- hoz tartozó országokban pedig nagyjából 800 millió és 1 milliárd utas ül fel évente a gépekre és megközelítőleg 2 milliárd utaskilo­métert repül! Ehhez tartozik még az áruszállítás, amely meghalad­ja a 40 millió tonnát évente, amelyet más értékben kifejezve 40 mil­lió tonnakilométerenként is jeleznek... Ebbe a statisztikába nem tartozik bele a megszámlálhatatlan kilométert teljesítő magán- és sportrepülés és az ipari röptetések a jobbára titkos katonai felszál­lásokkal együtt... Kialakult egy különleges égi koreográfia és a lég­térben, ma már a madár sem szállhat szabadon, mint ahogy azt ko­rábban hittük. A mindent behálózó megfigyelőrendszerek figyel­mét szinte semmiféle „égi mozgás” sem kerüli el és az irányítóposz­tokon ülő személyzet vezényli a repülés különös, térben és időben mozgó folyamatát... Tegyük hozzá, hogy a statisztikák szerint biz­tonságosabb, mint a földön a közlekedési jelzőlámpákkal és a kar­jelzéseikkel néha nagyon is ötletszerűen cselekvő rendőrök. Holott az új „közlekedési eszköz”, amely már gép hajtotta motorral ren­delkezett — e sorok írásakor—még nem is 100 éves, de egy új világ és egy új kultúra, amit képvisel, követendő formának bizonyult. A majd húszéves piaci sikert talán jellemezhetjük azzal is, hogy a budapesti Weiss Manfréd gyár­ban is készítettek ezekből — li­­cenc alapján — a MALÉRT szá­mára... A másik sikertörténet a Jun­­kers-é. Itt már megjelent a burko­lóanyagnak az alumínium és a többiektől eltérő konstrukciós megoldásokat is tartalmazott, merthogy a szárnyakat a géptörzs alá helyezték el. Ennek a modell­sorozatnak az első sztárja egy F-13-as volt. Utaskabinjában négy személy foglalhatott helyet, viszonylag jó komfortkörülmé­nyek között, és két pilóta is vezet­hette. A 185 lóerős motorjával 160 km/h sebesség is elérhető volt. (Ebből az első szériás gépből a magyar Közlekedési Múzeum őriz egy példányt, amellyel utolsó királyunk érkezett vissza, hogy Horthy ellenében megszerezze az államfői hatalmat...) A király­­puccsban sikertelen géphez ha­sonlók azonban a hollandok tá­vol-keleti repülőtársaságainak műszaki alapját jelentették a né­metek más irányú (főleg hadiipa­ri) fejlesztésével együtt. Jobbára a német és az amerikai konstruktő­rök vették át ekkor a kezdeménye­zést és a már teljesen fémből ké­szült gépek seregnyi kiegészítést kaptak. Ekkor jelentek meg a sik­lótalpak és biciklikerekek után a behúzható futóművek és elterjedt a szárnyak felületét és íveltségét változtatni képes terpesz-, fék stb. lapok beépítése. A technikai vál­tozások mellett jelentős volt, hogy bevezették a repülést irányító rá­diónavigációs rendszereket. Meg­született a mindmáig legfonto­sabb vakrepülős műszer a pör­­gettyűs műhorizont, amely lehe­tővé tette, hogy rossz időjárási körülmények között (felhőben vagy éjszaka) az érzékcsalódások kizárásával lehetett meghatározni a gép helyzetét az adott repülési térben. Ugyanebben az időszak­ban született meg a korszak két legnagyobb utasszállítója, a két­­motoros, 20 személyes amerikai Douglas DC-3-as... Illetve a majdnem hasonló teljesítményű német Ju-52-es... 1939-et írtunk ekkor és a nem is olyan régen még törékeny sem­­mirevaló technikai csodák kezd­tek hadiipari szenzációkká fejlőd­ni. A zürichi légitalálkozón akkor döbbentek rá, hogy a németek leg­lassúbb bombázója, a Domnier Do- 17-es is gyorsabb, mint a leggyor­sabb angol és francia vadászgé­pek. Ebben az évben a németek Messerschmitt Me-109-B gépe sebességi világrekordot állított fel a maga óránkénti 757 kilométe­rével... 1903-ban az USA keleti part­jainál lévő Kitty Hawk nevezetű település közelében, ezen a napon többször is sikerült megvalósítani a régi vágyat, s a levegőbe emel­kedett a Wright fivérei benzinmo­torral hajtott repülőgépe. Orville és Wilbur Wright egy 12 lóerős, a mai mértékrendszer szerint 8,8 kW-os motort szerelt az egyik modelljükre a Flyerre. Ez önma­gában még igen kevés teljesít­mény volt, merthogy a gép még csúszótalpakkal rendelkezett és igen komoly súrlódási veszteség­gel bírt emiatt. Az ötletes testvér­pár talált egy másik segédeszközt is és egy toronyba felhúzott súly­­lyal oldották meg az indításhoz szükséges többletenergia pótlá­sát. A leengedett indítószerkezet a csúszótalpakon startoló gépet ek­képpen kellően felgyorsította... Tulajdonképpen ők nem te­kinthetők a repülés pionírjainak, bár a sikeres repülések fűződnek a nevükhöz. A múlt század utolsó éveiben, amikor sikeresen próbál­koztak a siklórepülőgépek építé­sével, már felmerült a motoros hajtás gondolata. Az egyik legsi­keresebb konstruktőr, Otto Li­lienthal, 1891 és 1896 között szin­te megteremtette ehhez az alapot a „sárkányt”. Ehhez kellett még a könnyű hajtómotor, amely a gőz­gépek korában meglepetésként egy belsőégésű motorban találta­tott meg (talán a könnyűnek mondható üzemanyag miatt is). A másik technikai probléma a lég­csavar volt, amelyet a szélmalom vitorlájának ismert és évszázadok óta használt formációjából, vala­mint a hajócsavar kombinációjá­ból alkott meg legelőször. A csú­szótalpakat is felváltották a bicik­likerekek és az aerodinamikai kö­vetelményeknek megfelelően a szárnyak formái is változtak. Az első világháború technikai köve­telményekkel is fellépett, s ekkép­pen a híres repülőépítő, a holland Anthony Fokker, már a lapos szárnyak helyett az ívelt formákat használta. Ez a konstrukció nem csak a légellenállási mutatók szempontjából volt előnyös, ha­nem azért is, mert a burkolat alatt a főtartókat is el tudta helyezni és így elmaradhattak a nagy légel­lenállást mutató merevítő huza­lok. Az ívelt merev szárnyakon je­lentős felhajtó erő is keletkezett, amely aztán a rövidebb felszálló­távú nekifutásban is mérhető volt. (Ugyanakkor eme vastag szárny miatt a sebesség nem emelkedhe­tett a 150 km/h sebesség fölé!) Maga a Fokker elrendezés azon­ban minta maradt. Tehát vagy az orrban, vagy a szárnyak alatt elhe­lyezett egy vagy két csillagmotor, a szárnyak alatti két kerék és hátul a faroknál egy kisebb futókerék Ez volt a fordulópont a modern repülés történetében. Eltűntek a csak „repülő drótakadályoknak” becézett sárkányok és megindult a verseny a sebesség és a megbízható technika kialakításában... persze a hadsereg számára. Dömölki Lajos A bankok gyengék és kicsik, kulcskérdés a privatizáció A Magyar Hitelbank vezérigazgatójának nyilatkozata lapunknak • B. Kiss László A Magyar Hitelbank Rt. ve­zérigazgatója, Járai Zsigmond a héten Székesfehérváron járt. Ez alkalommal nyilatkozatot adott lapunknak. — Járai úr, mennyire felel meg a magyar bankrendszer az Európai Unió elvárásainak, normáinak? — Nem nagyon. Azt tudom mondani, hogy fokozatosan közeledik a nyugat-európai bankrendszerhez, de mindazon­által még elég fejletlen. A ma­gyar bankok összességében gyengék és kicsik. Ez azért van, mert a gazdaság pénzügyi rend­szere olyan, hogy az állam ren­geteg forrást elvon és azt újra elosztja. Állami a társadalom­­biztosítás, a nyugdíjrendszer, s az önkormányzatok finanszíro­zása is jó részben központilag történik. A bankrendszer, a tő­kepiac ma még eléggé a periféri­án van a magyar gazdaságban. Azt hiszem azonban, hogy nö­vekszik majd a szerepe és egyre erősebbek lesznek a bankok. Úgy gondolom, mire az Európai Unióhoz való csatlakozás kü­szöbére kerülünk, addigra a bankrendszer kellően erős lesz.­­Jól vélem, hogy ez utóbbi­ban a privatizációnak lesz meg­határozó szerepe? — Meggyőződésem, hogy az államnak az elkövetkező tíz év­ben nem lesz arra pénze, hogy a bankokat fejlessze. Csak azok a bankok tudnak gyorsabban fej­lődni, amelyeket privatizálnak. .Ezért úgy gondolom, az egész bankrendszernek kulcskérdése a privatizáció. — Az MHB-t a holland ABN­­Amro Bank vásárolta meg a kor­mány múlt hónapi döntése értel­mében. Mit vár ön a bank priva­tizációjától? — Azt hiszem, két-három évig eltart, amíg az MHB eléri az európai szintű szervezettsé­get, s néhány éven belül az egyik legerősebb magyar bank lesz a hollandok hátterével. Gyakorla­tilag ugyanolyan technológiával működünk majd mint bármelyik európai bank. Merthogy rendkí­vül sokat számít az információs technológia. Az űrkutatás után a legjobban számítógépesített ágazat a bankszektor. Lakossági bankhálózatot építünk ki, amely két három éven­ belül mintegy másfélszáz fiókkal rendelkezik majd, s két-három év alatt létre­hozunk egy életbiztosító társa­ságot. — Engedjen meg egy meg­jegyzést. Az MHB fehérvári fiókja mintha túlságosan is puri­tán volna... — Nem hiszem, hogy a ban­koknak feltétlenül hatalmas pa­lotákat­ kellene építeniük. A bankok ma már szolgáltatást nyújtanak, és nem a hatalmi elit­be beépült intézmények. Ehhez kell szabniuk a költségeiket, és méretezniük a székházaikat. Hi­szem, hogy a közeljövőben nagy átalakulás vár a magyar bankvilágra. A pénzügyei — a folyószámlája — ma már az át­lagembert is a bankokhoz kötik. Ez pedig új feladat elé állítja a hazai bankokat is. Úgy indult a fórum, mint egy abszurd színielőadás Felszámolás előtti közgyűlés a móri Kossuth szövetkezetnél A Kossuth Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezet rendkí­vüli közgyűlése úgy kezdődött tegnap Móron, mint egy modern és abszurd dráma. A Lovarda ut­cai mozi színpadán egy fehér abrosszal letakart asztal mögé 10 óra 5-kor leült egy magas, szikár, középkorú férfi, és kerek hat percig „farkasszemet” né­zett a majdnem százfős tagság­gal. Senki nem szólt ez idő alatt semmit. Rajos Péter elnök, mintha otthon gyakorolta volna tükör előtt a higgadtságot. Aztán elkezdődött a „mérkő­zés”. Az elnök megkérdezte, hogy rövid, avagy hosszú érté­kelést adjon a szövetkezet gaz­dasági helyzetéről, mire többen bekiabálták, hogy rövid legyen, de velős, és érthető. Jómagam úgy kerültem oda, hogy meghí­vót kaptam „csókakői tagok” aláírással, s a lap aljára ezt írták: a gyűlés érdekes és viharos lesz, jó lenne, ha a Hírlap tudósítója is jelen lenne. Már hogyne lenne viharos egy felszámolás előtti rendkívü­li közgyűlés, mint ez később be is bizonyosodott. Lajos Péter elnök higgadtan kezdte beszámolóját. Elmondta, hogy a szövetkezet vagyona négy éve még 350 millió forint volt, amely mára 102 millióra apadt, mivel idén is a gazdálko­dás húszmillió forint körüli veszteséggel zárult, s ez így megy immár negyedik éve. A társadalombiztosításnak és az APEH-nek összesen 35 millió forinttal tartoznak, s a maradék hetvenmilliós vagyon nagy ré­sze is jelzáloggal terhelt, így te­hát egyelőre el sem adható. Ez így nem mehet tovább, mert ha az adósság meghaladja a közös vagyont, abszolút lehetetlen helyzetbe kerülnek, ezért az igazgatóság elhatározta a szö­vetkezet felszámolását, s ehhez kellene a közgyűlés „áldása”, pontosabban megbízása. Ezután következtek a tagság részéről a hozzászólások. Már­­már úgy látszott, hogy parttalan vita alakul ki a földkimérések­kel kapcsolatos egyéni pana­szokról, de mégis sikerült visz­­szaterelni az indulatokat az elő­re kitűzött témakörbe, bár ebben is sokan beolvastak a jelenlegi vezetésnek. Psota Ferencné például a nyugdíjasok nevében szólt, és több mint harminc évvel ment vissza időben. Felelevenítette, hogy már a hatvanas évek óta is sok gonddal küszködött a kol­lektíva, mégis sikerült lassacs­kán előbbre lépni. Mint mondta: a vezetés a nyugdíjasok érdekeit semmibe vette, csalódtak az i­­dős emberek, és a felszámolás kapcsán meg kellene állapítani a személyes felelősséget. Suralik Sándor csókakői la­kos azt nehezményezte, hogy míg a móri szövetkezetben min­dig a nehéz gazdasági helyzetre hivatkoztak a vezetők, addig a környező falvakban, konkrétan Csákberényben, Zámolyon, Pusztavámon, Isztiméren és Magyaralmáson gyarapodtak a helyi, hasonló adottságú mező­­gazdasági szövetkezetek. — Itt szabadrablás volt — mondta — és kijátszották az ál­lamot úgynevezett „zsebszerző­déssel”, mely alapján egy oszt­rák állampolgárnak adták el (aki papíron természetesen bérlő­ként szerepel) a szövetkezet je­lentős vagyonát, kisemmizve az alapító tagokat a vagyonukból. Lajos Péter erre azonnal rea­gált, és elmondta: valóban volt tavasszal egy vállalkozó, aki százmillió forintot adott volna „tokkal és vonóval” a szövetke­zet egészéért, ám nem volt ha­tározatképes az akkor összehí­vott közgyűlés, illetve nem sza­vazták meg az eladást, holott akkor—a mai hely­zet ismereté­ben — mindenki egyértelműen jobban járt volna. Végül is a fel­számolás mellett döntött a tag­ság jelenlévő kétharmada, ám ezt csak akkor lehet megkezde­ni, ha érvényes pénzügyi mér­leggel rendelkezik a szövetke­zet, mely most hiányzik, lévén, hogy fél éve nincs főkönyvelő sem. S ha már színházi hasonlat­tal kezdtünk, az „előadás” még­sem fordult tragédiába. (gabnai) Hogyan lehet valaki magánnyomozó? December 1-jétől már csak rendőrhatósági igazolvánnyal le­het személyi, vagyonvédelmi, il­letve magánnyomozói tevékeny­séget folytatni. Az ORFK pénte­ken tartott sajtótájékoztatóján el­mondták, hogy eddig csaknem 20 ezer engedélyt adtak ki, 5500 vál­lalkozáson belül 14 ezren űzik legálisan ezeket a tevékenysége­ket. Felhívták a figyelmet arra, hogy a megbízónak meg kell győ­ződnie arról, hogy a fényképes igazolványt felmutató illető cég­bíróságon bejegyzett vállalkozás keretén belül tevékenykedik-e. A létrejövő megbízási szerződése­ket írásba kell foglalni, s azokat a vállalkozónak a rendőrség által hitelesített naplóban kell nyilván­tartania. Hangsúlyozták, hogy a személy- és vagyonőrök, illetve a magánnyomozók nem rendelkez­nek hatósági jogkörrel, és a rend­őrségi eljárást nem akadályozhat­ják. Szó volt arról is, hogy az ORFK közbiztonsági főigazgató­sága intézkedéseket tervez a nem­zetközi vonatokon utazók bizton­sága érdekében, mert egyre gyak­rabban lopják, illetve rabolják ki az utasokat. Az idén csak a Keleti pályaudvaron eddig 587 feljelen­tést tettek az utasok. A rendőrség kezdeményezte a szomszédos or­szágok vasúti rendőrségével való kapcsolatfelvételt. A szerelvé­nyeken civil, illetve egyenruhás rendőrök teljesítenek szolgálatot. RÖVIDEN VDSZSZ-tiltakozás A Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZSZ) tilta­kozik amiatt, hogy az ága­zatban a megkötött megálla­podás ellenére nem valósult meg a kétszakaszos bér­emelés második lépcsője — mondták el a szakszervezet pénteki budapesti sajtótájé­koztatóján. Az ágazatban 19,5 százalékkal nőttek idén a keresetek, az inflációnak megfelelő bérkorrekció azonban elmaradt. A VDSZSZ januártól vissza­menőleg 25 százalékos bér­emelésre tart igényt, ame­lyet a tulajdonosok a magyar kormány és a külföldi befek­tetők egyaránt visszautasíta­nak. A külföldi befektetők arra hivatkoznak, hogy az ál­lami tulajdonban maradt cé­geknél sem valósult meg a kétlépcsős béremelés és a magyar állam nem tartotta be ígéretét az energiaár­emelésről. Jogi tanácsadás Dr. Póczos Veronika jogász 1996. december 9-én (hétfő) 15 órakor­ ingyenes jogi tanácsadást tart a Szoci­alista Párt városi irodájában, Zichy liget 10. szám alatt. Minden érdeklődőt tisztelet­tel várunk. MSZP Városi Elnökség ÉT: Nem közeledtek az álláspontok Pénteken sem közeledtek az álláspontok a jövő évben országosan ajánlható bér­emelési mértékekről és a mi­nimálbér-emelésről az Ér­dekegyeztető Tanács plená­ris ülésén. A szociális part­nerek két hét múlva térnek vissza ismét a téma tárgyalá­sára. A tárgyalási pozíciók csupán annyit változtak a két héttel korábbihoz képest, hogy a munkavállalói olda­lon is egységes javaslatot tettek a jövő évi kereseteme­lési ajánlásra. A korábbi 20- 22, illetve 23 százalékos el­térő szakszervezeti javasla­tok helyett, egységesen 20 százalékot jelöltek meg. A munkaadói oldal fenntartot­ta a 15 százalékos, a kor­mány a 15-16 százalékos ja­vaslatát. A minimálbér­emelésnél a szociális partne­rek ugyancsak fenntartották a korábban megfogalmazott ajánlataikat. Ezek szerint a munkavállalói oldal a jelen­legi 14 500 forintos mini­málbér 18 300 forintra törté­nő emelését tartotta szüksé­gesnek, a kormányzati oldal a 16 800 forintot, a munka­­vállalói oldal a 15 800 forin­tot nevezte reálisnak. Torgyán Sándor panasza megalapozott A Fővárosi Választási Bi­zottság pénteken megalapo­zottnak találta Torgyán Sándornak a testülethez be­nyújtott panaszát és megál­lapította: a Független Kis­gazdapárt rákospalotai pol­gármesterjelöltje nem sér­tette meg a választójogi törvényt. Az FKgP elnöké­nek öccse azután nyújtott be írásbeli tiltakozást, hogy a XV. kerületi Helyi Választá­si Bizottsága határozatában arra az álláspontra jutott: T­orgy­án S­ándor törvénysér­tő módon köszönte meg a neki szóló állampolgári ajánlásokat.

Next