Fejér Megyei Hírlap, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-03 / 231. szám

1997. október 3., PÉNTEK A MAI NAP KRÓNIKÁJA Olaszok Abesszíniában Abesszínia-Etiópia topográfiájának leírásakor már felfigyelhe­tünk a terület rendkívüli megosztottságára, úgy földrajzi, mint gaz­dasági és a lakosság nemzetiségét illetően. Ez az északkelet-afrikai állam 1 millió 112 ezer 700 négyzetkilométeres területen a Szudán és Szomáliföld közötti magasföldön helyezkedik el. Amelyet észak-déli irányban az Afrikai Nagy Árok, a maga jellegzetes tóláncával szel keresztül. Ez az árok a Vörös-tengertől a Rudolf-tóig terjed. A hegy­vidéket északkeleten a Danakil sósivatag választja el Eritrea vörös­tengerparti síkságától... Fő folyói a Tana-tóból eredő Abbai, vagyis a Kék Nílus, és a hajózható Baro, a Fehér-Nílus mellékfolyója. A sík területek és partvidékek forró trópusi klímája 1600 méteren felül a rét- és erdőborította felföldeken igen kellemes és mérsékelt. A termé­szeti adottságaiban is ekképpen megosztott 12 etiópiai és 6 eritreai tartomány lakosságát illetően igen tarka képet mutat. Nagyon ko­moly vallási és hagyománybeli különbség van a mintegy 18 milliós lakosság kétharmad részét kitevő kopt kereszténységet követő sémi­ta amhara törzsek (közülük kerül ki az uralkodó felső réteg), a hami­­ta galla törzsek, illetve az ugyancsak hamita danakil és szomáli tör­zsek között, akik szunnita mohamedánok, de az ugyancsak mohame­dán, de sémita, tigre és tigrinja törzsek között. Nem elhanyagolható számban képezik a lakosság meghatározó részét a falasa zsidók, az arabok és a mintegy 20 ezer valamikori gyarmatosító olaszok leszár­mazottjai. Az arabok és olaszok főleg Eritreában élnek és az örökös polgárháborús állapot emberanyagát képezik. Az etióp afrikaiak — európai szemmel nézve—kifejezetten szépek, mert koponyaalkatuk europoid és maguk pedig karcsúak, magasak... Ezt ők annak tudják be, hogy volt egyszer egy legendás frigy Dávid király és Sába király­nője között és ekképpen a felmenőik valaha a legszebb emberek vol­tak. Az egyik legrégebbi történelemmel bíró állam, hisz' Kr. e. 1000- ben alapították a Dél-Arábiából bevándorolt sémita amharák, mint etióp királyságot, Akszum néven... 1935-ben, ezen a napon Eritrea és Szomália felől megkezdődött az olasz katonai egységek benyomu­lása Abesszíniába. A császár az in­vázió előestéjén nyilvános esküvel fogadta meg, hogy vérét ontja a ha­zájáért... Sajátos háború kezdő­dött, amelynek vezéralakja a Rasz Tafari Makonen hercegből I. Hailé Szelasszié néven a „Királyok ki­rálya” cím birtokosa lett. Őt akko­riban szinte szerte a világon a Habsburg II. Józsefhez hasonlítot­ták, aki ugyan abszolút hatalom­mal bírt (a kormányt és a parla­mentet ő nevezte ki és csakis neki tartoztak elszámolással), de olyan alkotmányos reformokat vezetett be, amely csakis jozefinistának volt nevezhető. A minisztereinek javarésze Európában végzett, igen magasan kvalifikált értelmiségi volt. A „négus négus”, vagyis a „királyok királya” hallatlanul nép­szerű volt az országában, mert pl. a büntető törvénykönyv reformjával a szadista büntetéseket — kéz-, láblevágást — is megszüntette, ki­adta az első újságot, megnyitotta az első bankot, saját pénzén nyom­dát vásárolt... Leginkább azért tisztelték, mert a mérsékelt adó­rendszer mellett rendeletileg töröl­tette a feudális urak által kiosztott kényszertartozásokat... Amennyi­re elfogadott személyiség volt sa­ját hazájában úgy volt elfogadha­tatlan a nemzetközi porondon. S itt már belépett a nagypolitika is. Franciaország pl. igyekezett Olaszországot távol tartani a náci Németországtól és ezért fokozato­san feladta az etiópbarát politiká­ját. Ennek következtében, az 1890 óta Eritreát megszállva tartó, ola­szok vérszemet kaptak és immáron egész Abesszíniát — az Etióp Csá­szárság központi területeit — kö­vetelték maguknak. Ezt a tényt az sem ellensúlyozhatta, hogy a ko­rábban éppen erre a területre ve­szélyes Nagy-Britannia viszont szintén változtatott a politikáján és tárgyalásokat ajánlott fel Hailé Szelassziénak a brit fennhatóságé, de vitatott szudáni és Szomáliai ha­tár kérdésében. Szerepe lett eme tárgyalásokban annak is, hogy a határrendezést végrehajtó angol­etióp egységet 1934. december 5- én olasz támadás érte, a határtól mintegy 100 kilométerre, a Val- Val oázisnál etióp földön... Mus­solini az incidens kapcsán azonnal háborús hisztériát keltett és meg­zsarolta vele a francia kormányt is, amelyik a „jó szándéka jeléül” átadta a Dzsibuti-Addis-Abeba közötti vasútvonal részvényeinek 20 százalékát az olaszoknak. (Szá­mukra erre részben azért volt szük­ség, hogy megteremtsék a katonai felvonulás feltételeit az etiópiai fő­város elleni támadáshoz.) Pierre Laval, francia külügyminiszter, az 1935 januári római látogatásakor pedig hallgatólagos támogatásáról biztosította az olasz fasiszta vezért egy etiópiai támadás esetére. Hailé Szelasszié kétségbeesett kísérletei pedig, amelyek a környék nagy gyarmatosítóinak semlegesítésére történtek, sorra kudarcot vallottak, hisz' megszületett a francia-olasz megegyezés, a „latinok paktuma” ellenük. A mai napon megindított táma­dás azonban a kezdeti sikerek el­lenére egyhamar nem érte el a cél­ját. Az igen rosszul felszerelt etió­piai hadsereg mellett ugyanis egy kemény népi ellenállás is kibonta­kozott. Igaz, hogy az olaszok olyan „fegyvereket” is bevetettek, mint a repülőgépekről ledobott rajzszö­gek, amelyek igencsak megkeserí­tették a mezítlábas harcosok életét. A háború azonban már komoly népirtásnak is felfogható támadás volt. Az etióp tábornokok eleinte ott hibáztak, hogy az általuk ismert nyílt ütközeteket szorgalmazták, amely a technikailag jobban fel­szerelt és páncélosokkal jól ellátott olaszoknak kedvezett. Hadvezérei mellett maga a császár is vereséget szenvedett a Marcher melletti csa­tában és csak nagyon körülményes úton tudott visszajutni a megerősí­tett Addis-Abebába. Ebben a há­borúban 760 ezer etiópiai vesztette az életét és ezek közül is 500 ezerre tehető a civil lakosság soraiból ki­kerülő áldozatok száma. Közöttük — a szadista megfélemlítést min­dig is kedvelő olaszok—legtöbbet gázbombákkal pusztítottak el, de az ellátatlanság miatt kialakult éhínség is tizedelte őket. Pontos adatok a 35 ezer koncentrációs tá­borban elhunytról és a kivégzett 78 ezer katonáról vannak... őket az olaszok igen precízen nyilvántar­tották, hiszen a családjuk ellen is megtorlásokat foganatosítottak... Az 1928-ban megkötött olasz­etióp húszéves barátsági szerződés ekképpen úgy végződött, hogy ke­mény öldöklés után az olasz csapa­tok 1936. május 5-én bevonultak Addis-Abebába. A császár pedig —esküje és az országban uralkodó szokásjogok ellenére — külföldre menekült. Előbb Dzsibutiban tar­tózkodott, majd Nagy-Britanniá­­ban. Az utolsó minisztertanácson, május 1-jén, csak hárman szavaz­tak a távozása mellett és huszon­egyen ellene, de a négus nem hagy­ta magát befolyásolni. A partizán­háború Etiópiában arra jó volt, hogy Genfben, a Népszövetség ülésén Olaszországot agresszor­­nak bélyegezte meg. Ugyanakkor a franciák és az angolok nagyköve­teket küldtek az etiópiai olasz alki­­rály rezidenciájára Addis-Abebá­ba... 1940. június 10-én Olaszország belépett a II. világháborúba... jú­nius 12-én Hailé Szelasszié felajánlotta, hogy az országa a szövetsé­gesek mellett fog harcolni. Az angol támadás 1940 decemberében in­dult Etiópiában... Dömölki Lajos FÓKUSZ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • Egészség, azután a munka Beszélgetés a Megyei Művelődési Központ volt igazgatójával Kovács György 18 év után, betegsége miatt köszönt el a Megyei Művelődési Központ igazgatói tisztétől. Mint hírül adtuk, a megyei közgyűlés cím­zetes igazgatóvá nevezte ki. — Hogy van, igazgató úr? — Köszönöm, jól! Sokáig betegállományban voltam, most pedig rokkantnyugdíjasként dol­gozom. Hitem szerint ez nem tart túl sokáig és majd újra az or­vosi bizottság elé állhatok. Ab­ban bízom, hogy az egészségem az eddigi ütemben javul. Az or­vosok mindent megtettek, min­dent elmondtak, én pedig na­gyon igyekszem. Soha életem­ben annyit nem tornáztam, mint mostanában. A mozgásom rend­bejött, örömömre senki nem vesz már észre rajta semmit. Ta­lán csak fáradékonyabb vagyok, mint azelőtt, de mozgok, mert arra van szükség. — Tizennyolc év egy megyei intézmény élén, ez nagy idő... — Az iskolai munkát cserél­tem fel 1975-ben a népművelői munkával. Négy évig az ifjúsági és úttörőházat vezettem, majd jött a művelődési központ 18 éve. Ez már több mint két évti­zed, holott eredetileg csak egy évről volt szó. A művelődés ügye nagyobb szerelemnek bi­zonyult, mint gondoltam. Vi­szont örökké szerettem az élet kihívásait. Ez a munka örökös szellemi karbantartást igényel. Szerencsére éppen a munkakö­römből adódóan olyan embere­ket ismertem meg, akikre példa­képként is tekinthettem. — Sikeres igazgatónak szá­mított. Mit tudott, amit a többiek nem? — Semmi olyasmit, amit bár­ki más is ne tudna megtanulni. Ha nem tudtam valamit, akkor én is addig mentem, amíg azt az ismeretet be nem szereztem. A másik dolog talán az előéletem­nek köszönhető. Mégpedig, hogy eredetileg műszaki ember vagyok, dolgoztam az Ikarus­ban szerszámkészítőként. A műszaki látásmód befolyásolta a gondolkodásomat. A feladat­hoz magamban mindig hozzá­rendeltem a technikai, műszaki feltételeket is. Ezt a humán főis­kola nem tudja megtanítani. —Szükség volt a jó értelembe vett csibészségre is? — Néha igen. De azt tudni kell, hogy mikor lehet blöffölni és mikor nem. A nyolcvanas években egy általunk összeállí­tott programot visszadobott egy rangos illető. Kicsit átvariáltuk, de ugyanaz maradt benne és másnap reggel rezzenéstelen ar­cai letettem elé. — Tudtok ti dolgozni, csak keményen kell veletek bánni—mondta és elfo­gadta. Máskor egy világhírű szopránénekesnő fellépése előtt derült ki, hogy az épület meg­süllyedt, életveszélyes. Pénzt kellett szerezni és 24 óra alatt beállványozni az épületet, hogy ne kelljen lemondani a színvo­nalas programot. Sikerült. Igaz, utána jelentős felújítási munkák jöttek. — Azután, amikor az kész volt, akkor költöztek, de előtte felépítették a Táncházat és át­építették a Barátság Házát. — A 18 évből kilencben in­tenzíven vezényeltem építkezé­seket, a közbensőkben fűtéskor­szerűsítéseket, ablakcseréket. S azután jött a tartalmi munka. Azt gondolom, a szakmánknak nagy szerepe van a szellemi értékte­remtésben. Sajnos a feltételek mindenhol egyre rosszabbak. —Most itt a címzetes igazga­tó cím. Hogyan tovább? — Úgy érzem, a megye köz­gyűlés elismerte két évtizedes munkámat, mint ahogy ezt a város is megtette a Székesfehér­várért kitüntetéssel. Most az egészségem teljes helyreállítása a legfontosabb. Azután dolgoz­ni szeretnék, hiszen 53 éves va­gyok. Nem csak igazgatóként lehet dolgozni és a tapasztalata­im talán segíthetnek. Tribolt­. Ellenőrzött vendéglátóhelyek Budapesten az elmúlt három hónapban összesen 643 kereske­delmi és vendéglátó egységet el­lenőriztek, közülük félszázat ide­iglenesen bezártak. A csütörtökön tartott sajtótájékoztatón többek között elmondták: az ellenőrzések során új jelenségként tapasztalták a 10-25 százalékos felszolgálási díj felszámítását, konzumnők al­kalmazását, illetve a magas árat kifogásoló vendégekkel szembeni erőszakos fellépést. Mivel a vendéglátás szabad­áras, ezért önmagában az nem büntethető, ha egy üdítőitalért 4 ezer, vagy egy pohár szódavízért ezer forintot kérnek. Ezek ellen a kereskedelmi kamarának kellene fellépnie. Érdekesnek tartják, hogy az el­maradt hasznot kifogásolva eddig még egyetlen kereskedő sem for­dult a hatósági döntések miatt bí­rósághoz. A jövőben folyamato­sak lesznek az ellenőrzések. Ünnep a Megyeház utcában Tornaszobát és foglalkoztatót avattak a Boldog Gizella Óvodában Versekkel, dalokkal köszön­tötték tegnap, az őrangyalok ün­nepén a székesfehérvári Boldog Gizella Óvoda gyermekei az in­tézmény új szárnyának avatásán megjelent vendégeket. A kicsik műsora után dr. Takács Nándor megyés püspök szentelte fel az épületben kialakított új foglal­koztatót és a tornaszobát. A bensőséges hangulatú ün­nepségen elhangzott: az egyházi ingatlanok visszaadása kapcsán Fehérváron a kezdetektől pél­daértékű volt az egyház és az ön­­kormányzat közötti együttmű­ködés. Kevés olyan város van az országban, ahol egyszerre mű­ködik katolikus óvoda, általános iskola és gimnázium is. Az óvoda az önkormányzat és az egyházmegye megállapo­dásának köszönhetően ingatlan­­csere révén jutott az épület mel­letti igen leromlott állapotú ház­hoz. A felújítással, átalakítással — ami a berendezéssel együtt mintegy 3 millió forintba került —, lehetőség nyílt arra, hogy eddig a Brunszvik óvodába járó csoport is átkerüljön a Megye­ház utcába — mondta el az óvo­da vezetője, Tóthné Tereánszky Márta. Az intézmény egyébként 1995 július 1-je óta viseli Bol­dog Gizella nevét. Jelenleg négy csoportba 98 kisgyermek jár ide, de naponta jönnek érdek­lődni a szülők a felvételről. H. A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP MEGKÉRDEZTE Véleménye szerint szükséges-e állatvédelmi törvény? Dékán István, nyugállomá­nyú honvédtiszt: — Ahogy a közelmúlt esemé­nyei is mutatják, bizony szükség lenne az állatokat védő hatásos jogszabályokra. Nemrégiben ugyanis nyolc kutyát mérgeztek meg a Palotavárosban, amit én felháborítónak tartok. Sokat ja­vítanának a helyzeten az ilyen törvények. Bár az eféle borzal­makra képes emberek megféke­zéséhez, más is szükségeltetik, mint puszta törvényi szigor. Pintér Józsefné, rokkant­nyugdíjas: — Mivel otthon nagyon sok állatot tartunk, van egy németju­hászunk, egy perzsamacskánk, halaink, nyulak, tengerimala­cunk, ezért én amellett vagyok, hogy mindenképpen alkossanak az állatok védelmében törvé­nyeket, melyek megakadályoz­zák, hogy bántsák és kizsigerel­jék az élőlényeket. Nem csak az embereket kell óvni, hanem a Föld többi lakóját is. Farkas Tibor, tanuló: — Nem szabadna hagyni, hogy az emberek kínozzák az ál­latokat. Az olyanokat, akik élő­lényeket bántalmaznak kemé­nyen meg kellene büntetni. Én nagy összegű pénzbírságot szabnék ki az állatkínzókra. Ott­hon nekem is van háziállatom, egy macskám, és igyekszem úgy bánni vele, hogy neki a le­hető legjobb legyen. Sajnos so­kan veréssel nevelik az állatai­kat, pedig ők is érző lények. Dankó Zsuzsanna, háztar­tásbeli: —Az emberi önkény támadó megnyilvánulásai ellen, aminek minden környezetünkben élő ál­lat ki van szolgáltatva, szüksé­gesnek érzem a törvények meg­torló hatalmának fokozását. Szeretem az állatokat, és fájdal­masan érint némelyek érzéket­len magatartása, amit az állatok­kal szemben tanúsítanak. Ezért támogatom egy állatvédelmi jogszabálycsomag bevezetését.

Next