Fejér Megyei Hírlap, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-03 / 231. szám
1997. október 3., PÉNTEK A MAI NAP KRÓNIKÁJA Olaszok Abesszíniában Abesszínia-Etiópia topográfiájának leírásakor már felfigyelhetünk a terület rendkívüli megosztottságára, úgy földrajzi, mint gazdasági és a lakosság nemzetiségét illetően. Ez az északkelet-afrikai állam 1 millió 112 ezer 700 négyzetkilométeres területen a Szudán és Szomáliföld közötti magasföldön helyezkedik el. Amelyet észak-déli irányban az Afrikai Nagy Árok, a maga jellegzetes tóláncával szel keresztül. Ez az árok a Vörös-tengertől a Rudolf-tóig terjed. A hegyvidéket északkeleten a Danakil sósivatag választja el Eritrea vöröstengerparti síkságától... Fő folyói a Tana-tóból eredő Abbai, vagyis a Kék Nílus, és a hajózható Baro, a Fehér-Nílus mellékfolyója. A sík területek és partvidékek forró trópusi klímája 1600 méteren felül a rét- és erdőborította felföldeken igen kellemes és mérsékelt. A természeti adottságaiban is ekképpen megosztott 12 etiópiai és 6 eritreai tartomány lakosságát illetően igen tarka képet mutat. Nagyon komoly vallási és hagyománybeli különbség van a mintegy 18 milliós lakosság kétharmad részét kitevő kopt kereszténységet követő sémita amhara törzsek (közülük kerül ki az uralkodó felső réteg), a hamita galla törzsek, illetve az ugyancsak hamita danakil és szomáli törzsek között, akik szunnita mohamedánok, de az ugyancsak mohamedán, de sémita, tigre és tigrinja törzsek között. Nem elhanyagolható számban képezik a lakosság meghatározó részét a falasa zsidók, az arabok és a mintegy 20 ezer valamikori gyarmatosító olaszok leszármazottjai. Az arabok és olaszok főleg Eritreában élnek és az örökös polgárháborús állapot emberanyagát képezik. Az etióp afrikaiak — európai szemmel nézve—kifejezetten szépek, mert koponyaalkatuk europoid és maguk pedig karcsúak, magasak... Ezt ők annak tudják be, hogy volt egyszer egy legendás frigy Dávid király és Sába királynője között és ekképpen a felmenőik valaha a legszebb emberek voltak. Az egyik legrégebbi történelemmel bíró állam, hisz' Kr. e. 1000- ben alapították a Dél-Arábiából bevándorolt sémita amharák, mint etióp királyságot, Akszum néven... 1935-ben, ezen a napon Eritrea és Szomália felől megkezdődött az olasz katonai egységek benyomulása Abesszíniába. A császár az invázió előestéjén nyilvános esküvel fogadta meg, hogy vérét ontja a hazájáért... Sajátos háború kezdődött, amelynek vezéralakja a Rasz Tafari Makonen hercegből I. Hailé Szelasszié néven a „Királyok királya” cím birtokosa lett. Őt akkoriban szinte szerte a világon a Habsburg II. Józsefhez hasonlították, aki ugyan abszolút hatalommal bírt (a kormányt és a parlamentet ő nevezte ki és csakis neki tartoztak elszámolással), de olyan alkotmányos reformokat vezetett be, amely csakis jozefinistának volt nevezhető. A minisztereinek javarésze Európában végzett, igen magasan kvalifikált értelmiségi volt. A „négus négus”, vagyis a „királyok királya” hallatlanul népszerű volt az országában, mert pl. a büntető törvénykönyv reformjával a szadista büntetéseket — kéz-, láblevágást — is megszüntette, kiadta az első újságot, megnyitotta az első bankot, saját pénzén nyomdát vásárolt... Leginkább azért tisztelték, mert a mérsékelt adórendszer mellett rendeletileg töröltette a feudális urak által kiosztott kényszertartozásokat... Amennyire elfogadott személyiség volt saját hazájában úgy volt elfogadhatatlan a nemzetközi porondon. S itt már belépett a nagypolitika is. Franciaország pl. igyekezett Olaszországot távol tartani a náci Németországtól és ezért fokozatosan feladta az etiópbarát politikáját. Ennek következtében, az 1890 óta Eritreát megszállva tartó, olaszok vérszemet kaptak és immáron egész Abesszíniát — az Etióp Császárság központi területeit — követelték maguknak. Ezt a tényt az sem ellensúlyozhatta, hogy a korábban éppen erre a területre veszélyes Nagy-Britannia viszont szintén változtatott a politikáján és tárgyalásokat ajánlott fel Hailé Szelassziénak a brit fennhatóságé, de vitatott szudáni és Szomáliai határ kérdésében. Szerepe lett eme tárgyalásokban annak is, hogy a határrendezést végrehajtó angoletióp egységet 1934. december 5- én olasz támadás érte, a határtól mintegy 100 kilométerre, a Val- Val oázisnál etióp földön... Mussolini az incidens kapcsán azonnal háborús hisztériát keltett és megzsarolta vele a francia kormányt is, amelyik a „jó szándéka jeléül” átadta a Dzsibuti-Addis-Abeba közötti vasútvonal részvényeinek 20 százalékát az olaszoknak. (Számukra erre részben azért volt szükség, hogy megteremtsék a katonai felvonulás feltételeit az etiópiai főváros elleni támadáshoz.) Pierre Laval, francia külügyminiszter, az 1935 januári római látogatásakor pedig hallgatólagos támogatásáról biztosította az olasz fasiszta vezért egy etiópiai támadás esetére. Hailé Szelasszié kétségbeesett kísérletei pedig, amelyek a környék nagy gyarmatosítóinak semlegesítésére történtek, sorra kudarcot vallottak, hisz' megszületett a francia-olasz megegyezés, a „latinok paktuma” ellenük. A mai napon megindított támadás azonban a kezdeti sikerek ellenére egyhamar nem érte el a célját. Az igen rosszul felszerelt etiópiai hadsereg mellett ugyanis egy kemény népi ellenállás is kibontakozott. Igaz, hogy az olaszok olyan „fegyvereket” is bevetettek, mint a repülőgépekről ledobott rajzszögek, amelyek igencsak megkeserítették a mezítlábas harcosok életét. A háború azonban már komoly népirtásnak is felfogható támadás volt. Az etióp tábornokok eleinte ott hibáztak, hogy az általuk ismert nyílt ütközeteket szorgalmazták, amely a technikailag jobban felszerelt és páncélosokkal jól ellátott olaszoknak kedvezett. Hadvezérei mellett maga a császár is vereséget szenvedett a Marcher melletti csatában és csak nagyon körülményes úton tudott visszajutni a megerősített Addis-Abebába. Ebben a háborúban 760 ezer etiópiai vesztette az életét és ezek közül is 500 ezerre tehető a civil lakosság soraiból kikerülő áldozatok száma. Közöttük — a szadista megfélemlítést mindig is kedvelő olaszok—legtöbbet gázbombákkal pusztítottak el, de az ellátatlanság miatt kialakult éhínség is tizedelte őket. Pontos adatok a 35 ezer koncentrációs táborban elhunytról és a kivégzett 78 ezer katonáról vannak... őket az olaszok igen precízen nyilvántartották, hiszen a családjuk ellen is megtorlásokat foganatosítottak... Az 1928-ban megkötött olaszetióp húszéves barátsági szerződés ekképpen úgy végződött, hogy kemény öldöklés után az olasz csapatok 1936. május 5-én bevonultak Addis-Abebába. A császár pedig —esküje és az országban uralkodó szokásjogok ellenére — külföldre menekült. Előbb Dzsibutiban tartózkodott, majd Nagy-Britanniában. Az utolsó minisztertanácson, május 1-jén, csak hárman szavaztak a távozása mellett és huszonegyen ellene, de a négus nem hagyta magát befolyásolni. A partizánháború Etiópiában arra jó volt, hogy Genfben, a Népszövetség ülésén Olaszországot agresszornak bélyegezte meg. Ugyanakkor a franciák és az angolok nagyköveteket küldtek az etiópiai olasz alkirály rezidenciájára Addis-Abebába... 1940. június 10-én Olaszország belépett a II. világháborúba... június 12-én Hailé Szelasszié felajánlotta, hogy az országa a szövetségesek mellett fog harcolni. Az angol támadás 1940 decemberében indult Etiópiában... Dömölki Lajos FÓKUSZ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • Egészség, azután a munka Beszélgetés a Megyei Művelődési Központ volt igazgatójával Kovács György 18 év után, betegsége miatt köszönt el a Megyei Művelődési Központ igazgatói tisztétől. Mint hírül adtuk, a megyei közgyűlés címzetes igazgatóvá nevezte ki. — Hogy van, igazgató úr? — Köszönöm, jól! Sokáig betegállományban voltam, most pedig rokkantnyugdíjasként dolgozom. Hitem szerint ez nem tart túl sokáig és majd újra az orvosi bizottság elé állhatok. Abban bízom, hogy az egészségem az eddigi ütemben javul. Az orvosok mindent megtettek, mindent elmondtak, én pedig nagyon igyekszem. Soha életemben annyit nem tornáztam, mint mostanában. A mozgásom rendbejött, örömömre senki nem vesz már észre rajta semmit. Talán csak fáradékonyabb vagyok, mint azelőtt, de mozgok, mert arra van szükség. — Tizennyolc év egy megyei intézmény élén, ez nagy idő... — Az iskolai munkát cseréltem fel 1975-ben a népművelői munkával. Négy évig az ifjúsági és úttörőházat vezettem, majd jött a művelődési központ 18 éve. Ez már több mint két évtized, holott eredetileg csak egy évről volt szó. A művelődés ügye nagyobb szerelemnek bizonyult, mint gondoltam. Viszont örökké szerettem az élet kihívásait. Ez a munka örökös szellemi karbantartást igényel. Szerencsére éppen a munkakörömből adódóan olyan embereket ismertem meg, akikre példaképként is tekinthettem. — Sikeres igazgatónak számított. Mit tudott, amit a többiek nem? — Semmi olyasmit, amit bárki más is ne tudna megtanulni. Ha nem tudtam valamit, akkor én is addig mentem, amíg azt az ismeretet be nem szereztem. A másik dolog talán az előéletemnek köszönhető. Mégpedig, hogy eredetileg műszaki ember vagyok, dolgoztam az Ikarusban szerszámkészítőként. A műszaki látásmód befolyásolta a gondolkodásomat. A feladathoz magamban mindig hozzárendeltem a technikai, műszaki feltételeket is. Ezt a humán főiskola nem tudja megtanítani. —Szükség volt a jó értelembe vett csibészségre is? — Néha igen. De azt tudni kell, hogy mikor lehet blöffölni és mikor nem. A nyolcvanas években egy általunk összeállított programot visszadobott egy rangos illető. Kicsit átvariáltuk, de ugyanaz maradt benne és másnap reggel rezzenéstelen arcai letettem elé. — Tudtok ti dolgozni, csak keményen kell veletek bánni—mondta és elfogadta. Máskor egy világhírű szopránénekesnő fellépése előtt derült ki, hogy az épület megsüllyedt, életveszélyes. Pénzt kellett szerezni és 24 óra alatt beállványozni az épületet, hogy ne kelljen lemondani a színvonalas programot. Sikerült. Igaz, utána jelentős felújítási munkák jöttek. — Azután, amikor az kész volt, akkor költöztek, de előtte felépítették a Táncházat és átépítették a Barátság Házát. — A 18 évből kilencben intenzíven vezényeltem építkezéseket, a közbensőkben fűtéskorszerűsítéseket, ablakcseréket. S azután jött a tartalmi munka. Azt gondolom, a szakmánknak nagy szerepe van a szellemi értékteremtésben. Sajnos a feltételek mindenhol egyre rosszabbak. —Most itt a címzetes igazgató cím. Hogyan tovább? — Úgy érzem, a megye közgyűlés elismerte két évtizedes munkámat, mint ahogy ezt a város is megtette a Székesfehérvárért kitüntetéssel. Most az egészségem teljes helyreállítása a legfontosabb. Azután dolgozni szeretnék, hiszen 53 éves vagyok. Nem csak igazgatóként lehet dolgozni és a tapasztalataim talán segíthetnek. Tribolt. Ellenőrzött vendéglátóhelyek Budapesten az elmúlt három hónapban összesen 643 kereskedelmi és vendéglátó egységet ellenőriztek, közülük félszázat ideiglenesen bezártak. A csütörtökön tartott sajtótájékoztatón többek között elmondták: az ellenőrzések során új jelenségként tapasztalták a 10-25 százalékos felszolgálási díj felszámítását, konzumnők alkalmazását, illetve a magas árat kifogásoló vendégekkel szembeni erőszakos fellépést. Mivel a vendéglátás szabadáras, ezért önmagában az nem büntethető, ha egy üdítőitalért 4 ezer, vagy egy pohár szódavízért ezer forintot kérnek. Ezek ellen a kereskedelmi kamarának kellene fellépnie. Érdekesnek tartják, hogy az elmaradt hasznot kifogásolva eddig még egyetlen kereskedő sem fordult a hatósági döntések miatt bírósághoz. A jövőben folyamatosak lesznek az ellenőrzések. Ünnep a Megyeház utcában Tornaszobát és foglalkoztatót avattak a Boldog Gizella Óvodában Versekkel, dalokkal köszöntötték tegnap, az őrangyalok ünnepén a székesfehérvári Boldog Gizella Óvoda gyermekei az intézmény új szárnyának avatásán megjelent vendégeket. A kicsik műsora után dr. Takács Nándor megyés püspök szentelte fel az épületben kialakított új foglalkoztatót és a tornaszobát. A bensőséges hangulatú ünnepségen elhangzott: az egyházi ingatlanok visszaadása kapcsán Fehérváron a kezdetektől példaértékű volt az egyház és az önkormányzat közötti együttműködés. Kevés olyan város van az országban, ahol egyszerre működik katolikus óvoda, általános iskola és gimnázium is. Az óvoda az önkormányzat és az egyházmegye megállapodásának köszönhetően ingatlancsere révén jutott az épület melletti igen leromlott állapotú házhoz. A felújítással, átalakítással — ami a berendezéssel együtt mintegy 3 millió forintba került —, lehetőség nyílt arra, hogy eddig a Brunszvik óvodába járó csoport is átkerüljön a Megyeház utcába — mondta el az óvoda vezetője, Tóthné Tereánszky Márta. Az intézmény egyébként 1995 július 1-je óta viseli Boldog Gizella nevét. Jelenleg négy csoportba 98 kisgyermek jár ide, de naponta jönnek érdeklődni a szülők a felvételről. H. A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP MEGKÉRDEZTE Véleménye szerint szükséges-e állatvédelmi törvény? Dékán István, nyugállományú honvédtiszt: — Ahogy a közelmúlt eseményei is mutatják, bizony szükség lenne az állatokat védő hatásos jogszabályokra. Nemrégiben ugyanis nyolc kutyát mérgeztek meg a Palotavárosban, amit én felháborítónak tartok. Sokat javítanának a helyzeten az ilyen törvények. Bár az eféle borzalmakra képes emberek megfékezéséhez, más is szükségeltetik, mint puszta törvényi szigor. Pintér Józsefné, rokkantnyugdíjas: — Mivel otthon nagyon sok állatot tartunk, van egy németjuhászunk, egy perzsamacskánk, halaink, nyulak, tengerimalacunk, ezért én amellett vagyok, hogy mindenképpen alkossanak az állatok védelmében törvényeket, melyek megakadályozzák, hogy bántsák és kizsigereljék az élőlényeket. Nem csak az embereket kell óvni, hanem a Föld többi lakóját is. Farkas Tibor, tanuló: — Nem szabadna hagyni, hogy az emberek kínozzák az állatokat. Az olyanokat, akik élőlényeket bántalmaznak keményen meg kellene büntetni. Én nagy összegű pénzbírságot szabnék ki az állatkínzókra. Otthon nekem is van háziállatom, egy macskám, és igyekszem úgy bánni vele, hogy neki a lehető legjobb legyen. Sajnos sokan veréssel nevelik az állataikat, pedig ők is érző lények. Dankó Zsuzsanna, háztartásbeli: —Az emberi önkény támadó megnyilvánulásai ellen, aminek minden környezetünkben élő állat ki van szolgáltatva, szükségesnek érzem a törvények megtorló hatalmának fokozását. Szeretem az állatokat, és fájdalmasan érint némelyek érzéketlen magatartása, amit az állatokkal szemben tanúsítanak. Ezért támogatom egy állatvédelmi jogszabálycsomag bevezetését.