Fejér Megyei Hírlap, 1999. július (44. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-31 / 177. szám
A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP HÉTVÉGE A zongorista „Anyaszerepben” A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA A kis ember Becsületrenddel Az emberi porblémák néha a közhelyek felől közelíthetők meg a legjobban. Alighanem tényleg ezek közé sorolható, hogy „mindenki kicsinek születik”, ámde a folytatás már nem annyira problémátlan, és mi van akkor ha kicsi is marad? Ismét csak eléggé elcsépelt fordulattal a történetet kétfelé kell választanunk. Ugyanis nem mindegy, hogy a felnőtt ember, aki ugyan kis termetű, lélekben is megmaradt-e kicsinek, kicsinyesnek... A hévül, szívben is és észben is, törpék ugyanis kiadják a népmesék, különféle legendák és történetek gonosz manóit, akik véltvalós csúfságukért a környezetük életének megkeserítésével akarják magukat kárpótolni. Amíg testileg lehet apró termetűnek születni, addig a koboldok tulajdonságait, jó és rossz értelemben, csak az idők folyamán lehet megszerezni. Ehhez legalább két összetevő kell, mint folyamathoz és ebből mind a kettő fél tág lehetőségekkel bír; az egyik maga a személyiség az öröklött tulajdonságaival, míg a másik maga a társadalom a maga előítéleteivel. Mindkettő csapdákat állít a másiknak előbb-utóbb és azokból az évek múltán nagyon nehéz kikecmeregni. Ha leegyszerűsítjük a folyamatot akkor a társadalom az „egészséges méretet” bekalibrálta. Ettől eltérni semmilyen irányban nem kellemes. Ha a kis termetűeknél maradunk, akkor a kamaszokor környékén a megszólításokban, megnevezésekben már megjelennek a „társadalmi” sértések. Imigyen, „törpe, nokedli, elfűrészelt óriás, tökmag, görcs, pigmeus, seggdugasz...” Csak empátia kérdése, hogy megérjük a „nagyravágyó serdülőt” mennyi sérelem éri ilyenkor. (Még az Isten is veri a fiúkat, akik még véletlenül sem tudnak másba szerelembe esni, mint valamiféle hosszúcombú colos lányba... hát, ott is halmozódhatnak a gondok.) Valójában ezek a helyzetek kemény kihívások és elvárják a „szenvedő alanytól”, hogy felülemelkedvén a problémán, bebizonyítsa értékeit Furcsa dolog, de a pszichológia tudománya szerint az átlagemberek nem szenvednek „bizonyítási kényszerben” és éppen azért még a bennük rejlő képességek kibontakoztatásában sem érdekeltek. Jobbára meg is maradnak „átlagnak”. A másik oldal pedig küzd. Néha igen torz módon. Az óriás, a lapát kezével, miniatűr ékszereket készít... a kicsi pedig harci sportoknak hódol... Derűvel felülemelkedni az össztársadalmi baromságokon közülük soknak nem sikerül. Ők lesznek a koboldok, míg a másikakból akár Napóleon is lehet (a maga kisebbségi komplexusaival), vagy éppen nem bohóc, hanem szeretni való mulattató, aki a vesénkbe lát (Nekünk a „nagyoknak!”) 1914-ben, ezen a napon, éppen akkor amikor megkezdődött az első világháború, született meg Louis de Funes, francia komikus, filmszínész... Maga csak az egyik istencsapásnak nevezte, hogy ő is megszületett ezen a történelmi napon. A hihetetlenül komikus figura még véletlenül sem talált magának megfelelő munkát. A környezete könnyesre röhögte magát, mint szőrmekereskedőn, mint fényképészen és a kirakatrendező sem volt sikeres alakítása a műszaki rajzolóval együtt, holott a munkát mindig precízen elvégezte, ámde a főnökei... A sors is komikus helyzeteket teremtett számára, ha nem éppen tragikomikusat. Kirakatrendezőként a foglalkozása a második nagy háború alatt úgy szűnt meg, hogy nem volt mit kitenni a kirakatba. Maga pedig, aki egy előnytelen, csúf kis emberke volt, gazdag mimikával, tovább próbálkozott... Egy párizsi jazz-iskola zongoraóráit látogatta, ahol megismerkedett Jeanne Berthélémy de Maupassanttal, a nagy író rendkívül csinos dédunokájával. A merész vacsora meghívása olyan jól sikerült, hogy három hétig egy fityingje sem maradt, viszont a hölgy három hónap múlva, 1942. augusztus 22-én a felesége lett és kézbe vette a pénzügyeit. Az esküvő is jellemző volt, mert egy légiriadó szakította volna félbe és ezért a polgármester „gyorsított eljárással” adta őket össze. (A feleség akkor lépett át titkárnői funkciókban is, amikor egy hónapra szóló húsjegyüket veszítette el és utána zavartan vigyorgott.) Jeanne élete végéig védangyala maradt. Ekkortájt egy bárban napi 13 órát zongorázott és amikor felállt a zeneszerszámtól, akkor olyan merev volt, mint egy darab fa, vagy ahogyan ő mondta, mint „Erich von Stroheim a Nagy ábrándban.” Jeanne tánciskolát nyitott és ő meg veszettül féltékeny volt. Ekkor már statisztaként próbált szerencsét, szemével nézni. A nyúlfarknyi fellépések így is sikeresek voltak, de az ő becsvágya kielégítetlen maradt. Jeanne, aki közben már rózsákat termesztett, békésen vigasztalta. 1963- ban történt meg a nagy csoda, amikor az örök epizódszereplő (aki már 80 filmet tudhatott maga mögött) betört az élvonalba. A 49 éves statiszta, a maga 162 cm-es magasságával, a Fantomas üldözőjeként debütált. A szeretetre méltó, sokszor felfortyanó emberke formázta meg a Saint Tropez-i csendőrt... Az „Inspecteur Juve” mindenkit megnevettetett. A Nagy lumpolás című film vetítése közben egy, a nevetéstől megszédült néző kiesett a páholyból.. Gérard Oury rendező, maga is bevallotta, hogy a felvételek közben alig tudta visszatartani a röhögését Louis rögtönzéseit látva. A fergeteges siker meglepte és bevallása szerint nagyon nem vágyott felszínes kapcsolatokra, márpedig azok tülekedtek elő ekkor szépszerével. Ezért gyakran volt haragos, de a vétlen embereket akkor is megmosolyogtatta ha magának éppen nem volt kedve nevetni. A Csendőr nősül forgatása közben észrevette, hogy a partnere, Claude Gensac meglehetősen indiszponált... Kiderült, hogy nagyon hiányolja kisfiát, akit régen látott. Funes forgatási szünetet és repülőjegyet harcolt ki a színésznőnek... Ő maga azonban nagyon szorongott. Gyakra beszélgetett barátaival arról, hogy tart attól, hogy túl szigorúan neveli gyermekeit... Az első infarktus 1975-ben érte a kimerítő munka közben... Alighogy kipihente magát, jött Moliere Fösvényének filmadaptációja, Harpagonnal a főszerepben... A háta mögött csak „Fufu”-nak becézett húsz évet kapott arra, hogy felszabadítsa a honfitársait leleplezéseivel a kicsinyesség és silányság szégyenletes lármai alól. Már 31 éves volt, amikor az első kisebb szerepét megkapta és ez komikus szerep volt. Feleségének bevallotta, hogy az anyjáról mintázta a figurát, aki spanyol származású lévén az őrjöngő jeleneteivel rendre fellármázta az utcát s aztán az egész dühkitörés kirobbanó nevetésben ért véget. ,bőven elég ha úgy teszek, mint az anyám.” - állította meg és kezdte a szerepeinek figuráit az ő 1973 márciusában a Becsületrenddel tüntették ki A napfogyatkozás veszélyeiről A napfogyatkozásnak vannak reális veszélyei is. Cikkeink közül ha többet nem is, legalább ezt az egyet érdemes gondosan áttanulmányozni. A fogyatkozás ártalmas hatásai közül elsőként egészségi károsodásokkal foglalkozunk. A hirtelen erős hidegfronti hatás a frontérzékenyeket, a szívbetegségben szenvedőket és az állapotos, főleg az utolsó hónapban lévő kismamákat fenyegeti. Miként a markáns frontok esetében is megfigyelhető, ilyenkor nő a közúti balesetek száma, és a koraszülések is gyakrabban fordulnak elő. Tekintetbe véve a várható közlekedési dugókat, a szívbetegségben szenvedők célszerű, ha magukhoz veszik gyógyszereiket, míg a várandós kismamáknak érdemes összecsomagolniuk a kórházba viendő holmit, de az se baj, ha inkább egy nappal hamarabb be is fekszenek a szülészetre. Közlekedésbiztonság Tekintetbe véve a várhatóan jelentős gépkocsiforgalmat és a figyelemelterelő hatásokat, komoly figyelmet igényel a balesetmentes közlekedés biztosítása. Fontos, hogy a járművek vezetői kapcsolják fel a világítást, hiszen néhány percig csaknem éjszakai sötétség borul a tájra. Ráadásul sok helyen a közvilágítás sem fog működni, illetve a gyalogosok figyelmét is leköti majd a csodálatos égi jelenség, ezért fokozott óvatossággal kell majd közlekedni a közutakon. Az orvosmeteorológiai hatások azt eredményezhetik, hogy miként időjárási frontok esetén - csökken a közlekedésben résztvevők koncentráló képessége, így megnövekszik a balesetek bekövetkezésének valószínűsége. A hirtelen légnyomásváltozás ezenkívül további veszélyeket hordoz azok számára, akik érzékenyek az ilyen jellegű időjárás-változásra. Az ő számukra azt javasoljuk, ne üljenek a volánhoz a napfogyatkozás ideje alatt. A közlekedési káosz a teljesség sávján belül, főleg egyes kitüntetett helyszínek körzetében és az oda vezető utakon fenyeget. Siófok, a Balaton, Szeged, Sopron környéke, az M7-es, M5-ös autópálya forgalma jelentősen megemelkedik, sőt, 11-én délelőttől várhatóan kritikussá válik. A közlekedés biztonságát fenyegeti a vadveszély is, mivel a szokatlan hatások miatt várhatóan zavarttá válik a szabad ég alatt élő állatok viselkedése. Az élővilág szokatlan viselkedése Nem lehet előre tudni, hogyan változik meg az állatok magatartása. Az sem kizárt, hogy egyes állatok megijednek, esetleg megvadulnak. Érdemes tehát előre felkészülni arra, hogy a máskor szelíd, játékos háziállatok kiszámíthatatlan reakciókat produkálnak (harapás, támadás), míg a vadon élő állatok esetleg félelmükben az emberek közelében, vagy lakott területek környékén tűnnek fel. A legveszélyeztetettebb korosztály itt is a gyermekeké, ők vannak legjobban kitéve az állatok harapásának, támadásának. De a mezőgazdaságban dolgozók is jó, ha előre felkészülnek a lovak, szarvasmarhák, szárnyasok stb. esetleg veszélyes, kiszámíthatatlan viselkedésére. Lovas kocsival például kifejezetten nem ajánlott útnak indulni. Mivel figyeljük a napfogyatkozást! A napfogyatkozás legnagyobb veszélyét a látáskárosodás lehetősége jelenti. Normál esetben ösztönösen becsukjuk a szemünket, ha a Napba nézünk, fogyatkozáskor viszont önkéntelenül fürkészni kezdjük azt, amit máskor nem lehet. Pedig néhány másodperces megfigyelés is visszafordíthatatlan károsodást, súlyosabb esetben vakságot okozhat! Ezért a teljes napfogyatkozás maximum 2 perc 22 másodpercen kívül kizárólag megfelelő, hivatalosan bevizsgált szűrőeszközzel szabad belenézni a Napba! De ezekkel sem ajánlatos egyszerre 2-3 percnél tovább figyelni a Napot. A közhiedelemmel ellentétben a megfigyelésre nem alkalmas a kormozott üveg, a floppy-lemez, az exponált film, a napszemüveg, sőt a legtöbb hegesztőszemüveg sem! A Napból érkező sugárzást több összetevőt tartalmaz: a látható fényen kívül ultraibolya és infravörös sugárzás is éri a szemünket. A két utóbbi okozza az igazi bajt. Nem megfelelő szűrésük ugyanis a szem receptorainak végleges kiégéséhez vezethet. Először fejfájás, látászavarok jelentkeznek, majd bekövetkezik az időleges, súlyosabb esetben a teljes vakság. A fent felsorolt eszközök csak a látható fény tartományában szűrnek, de átengedik az ultraibolya és az infravörös sugarakat, amelyek ilyen módon akadálytalanul jutnak el a retinába és súlyosan roncsolják azt. Mivel pedig a retinában nincsenek fájdalomérzékelő receptorok, a megfigyelő nem észleli azonnal a károsodást. A tipikus károsodás a retinában bekövetkező mérgező fotokémiai reakciók eredménye. Az ultraibolya és a kék fény még veszélyesebb, mint a nagyobb hullámhosszú sugárzások. 1970-ben az USA keleti részén 145 személy szenvedett súlyos szemkárosodást a napfogyatkozás során. Fénycsökkentő szűrők Sokan kételkednek a speciális szemüvegek hitelességében, üzleti fogásnak tartják terjesztésüket az olyan egyszerű és olcsó megoldásokkal szemben, mint a kormozott üveg. Régen jó volt, most miért nem? - kérdezgetik. Nos, a kormozott üveg korábban sem volt megfelelő eszköz, de nálunk mást nem lehetett beszerezni. A Napból érkező sugárzások közül a látható fény mellett az ultraibolya és az infravörös sugárzás jut le a felszínre számottevő mennyiségben. Ezek okozhatják a bajt. Az infravörös az a sugárzás, ami a Nap melegét is adja, s ami a legnagyobb veszélyt jelenti szemünk épségére a Nap megfigyelése során. De miért is veszélyes az infravörös sugárzás? A kérdés megválaszolása előtt kicsit ismerkedjünk meg a szem felépítésével és működésével! A szem hátsó falán található a retina, mely mintegy 80 millió érzékelőt, receptort tartalmaz. Ezekre vetül a szemlencse által alkotott kép, kell egy adott pontban az arra vetített fénymenyiséggel arányos ingerületet, amit aztán idegpályák szállítanak az agyba. Csakhogy ezekből az idegpályákból 1-1 millió jut a bal, ill. a jobb szembe, vagyis átlagosan egy idegpályára 80 receptor jut. Ez azért így alakult ki, mert a fényérzékelés során a receptorokban olyan változások mennek végbe, melyek során a receptor elveszíti érzékenységét, s kis időbe telik, míg újra működőképes lesz. Ez alatt a relaxációs idő alatt az ehhez a receptorhoz tartozó idegpálya nem pihen, hanem egy másik érzékelő ingerületét szállítja. Ennek viszont az a következménye, hogy a retinára vetült képnek egy adott pillanatban csak alig több mint 1%-át közvetítik az idegpályák az agyba. De mégsem fontos, sok különálló pontból összetevődő képet látunk, amit agyunk fantasztikus teljesítőképességének köszönhetünk. Az agy ugyanis ilyen kevés, 1 %nyi információból is előállítja a teljes képet, bár az ember nem így születik, ezt meg kell tanulnia. Egy csecsemő születése pillanatában még nem lát. Érzékeli a fényt, de formákat, alakzatokat nem ismer fel. Lassacskán az agy rájön, hogy sok, egy egyenes mentén elhelyezkedő pontot össze lehet kötni egy vonallá stb., s elsőként az egyszerűbb, majd egyre bonyolultabb geometriai formák látását tanulja meg az újszülött. Eleinte édesanya arcát látja többnyire, így ennek formáját tanulja meg látni, s eleinte ezért csak az édesanya a felismerhető egy csecsemő számára. Az agy tehát megtanul látni, s egy adott időpillanatban a fizikailag látott kép 1%-ából felépíti a teljes képet. Ha azonban a napfogyatkozás során olyan fénycsökkentő eljárást alkalmazunk, mely a látható tartományban kellemes, fájdalommentes napba nézést tesz lehetővé, de az infravörös sugarakat átereszti, akkor nagy károsodást okozhatunk a retinán. A vizuális tartományban gyenge fény hatására ugyanis a pupilla kitágul, s a káros sugárzásból sokkal többet enged be a szembe, mintha az adott szűrő nélkül szemlélődtünk volna. Ráadásul az infravörös sugárzás nem kelt fényérzetet, eleinte nem is fáj a szem, azonban a lefókuszált hősugarak elkezdik kiégetni a receptorokat. Egyre nagyobb fájdalommal jár, de mire észbe kapnánk, már jó pár millió receptorunk elpusztult. A kisebbnagyobb mértékű fájdalom elmúlik, s utána semmi különöset sem veszünk észre (jobb esetben), hiszen agyunk az esetlegesen maradt 40-50 millió receptorral is képes látni. Csakhogy ez felfokozott munkát igényel, s fáradékonyságot, fejfájást okozhat már rövidebb távon is. Még egy érv az óvatosságra! Mindaz, amit az imént elmondtunk a napfogyatkozás megfigyeléséről és az alkalmazandó szűrőkről, tudományos mérési eredményeken alapul. Sajnos a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mindenki veszi komolyan ezeket. Ezért egy kevésbé észérvet is megfogalmaztunk, Petőfi költeményének utolsó sora nyomán. A dohányzás káros az egészségre, tehát csak a pipafüst miatt nem érdemes szemünk világára vigyázni. Azoknak az uraknak viszont, akik még „lyányt” szeretnének látni a továbbiakban, felhívnánk a figyelmét, hogy az idei napfogyatkozás augusztus 11-én, tehát a nyár kellős közepén történik, s ilyenkor - hála a divatnak - bőven akad látnivaló a férfiember számára. Ne fosszuk meg magunkat a „vizuális kultúra” e területének „művelésétől”. A strandokon természetesen a hölgyek is,,kulturálódhatnak” -e sorok írója pl. általában Gárdonyban található meg de remélhetőleg mindenki érzi, hogy itt sokkal többről van szó. Ne kockáztassuk ezeket az élményeket azzal, hogy kormozott üveget vagy más, házilag barkácsolt eszközt használunk, megspórolva néhány száz forintot. Trupka Zoltán 1999. július 31 .SZOMBAT