Fejér Megyei Hírlap, 1999. július (44. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-31 / 177. szám

A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP HÉTVÉGE A zongorista „Anyaszerepben” A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA A kis ember Becsületrenddel Az emberi porblémák néha a közhelyek felől közelíthetők meg a leg­jobban. Alighanem tényleg ezek közé sorolható, hogy „mindenki kicsi­nek születik”, ámde a folytatás már nem annyira problémátlan, és mi van akkor ha kicsi is marad? Ismét csak eléggé elcsépelt fordulattal a történetet kétfelé kell választanunk. Ugyanis nem mindegy, hogy a fel­nőtt ember, aki ugyan kis termetű, lélekben is megmaradt-e kicsinek, kicsinyesnek... A hévül, szívben is és észben is, törpék ugyanis kiadják a népmesék, különféle legendák és történetek gonosz manóit, akik vélt­­valós csúfságukért a környezetük életének megkeserítésével akarják magukat kárpótolni. Amíg testileg lehet apró termetűnek születni, ad­dig a koboldok tulajdonságait, jó és rossz értelemben, csak az idők fo­lyamán lehet megszerezni. Ehhez legalább két összetevő kell, mint fo­lyamathoz és ebből mind a kettő fél tág lehetőségekkel bír; az egyik ma­ga a személyiség az öröklött tulajdonságaival, míg a másik maga a tár­sadalom a maga előítéleteivel. Mindkettő csapdákat állít a másiknak előbb-utóbb és azokból az évek múltán nagyon nehéz kikecmeregni. Ha leegyszerűsítjük a folyamatot akkor a társadalom az „egészséges méretet” bekalibrálta. Ettől eltérni semmilyen irányban nem kellemes. Ha a kis termetűeknél maradunk, akkor a kamaszokor környékén a megszólításokban, megnevezésekben már megjelennek a „társadalmi” sértések. Imigyen, „törpe, nokedli, elfűrészelt óriás, tökmag, görcs, pigmeus, seggdugasz...” Csak empátia kérdése, hogy megérjü­k a „nagyravágyó serdülőt” mennyi sérelem éri ilyenkor. (Még az Isten is veri a fiúkat, akik még véletlenül sem tudnak másba szerelembe esni, mint valamiféle hosszúcombú colos lányba... hát, ott is halmozódhat­nak a gondok.) Valójában ezek a helyzetek kemény kihívások és elvár­ják a „szenvedő alanytól”, hogy felülemelkedvén a problémán, bebizo­nyítsa értékeit Furcsa dolog, de a pszichológia tudománya szerint az átlagemberek nem szenvednek „bizonyítási kényszerben” és éppen azért még a bennük rejlő képességek kibontakoztatásában sem érde­keltek. Jobbára meg is maradnak „átlagnak”. A másik oldal pedig küzd. Néha igen torz módon. Az óriás, a lapát kezével, miniatűr éksze­reket készít... a kicsi pedig harci sportoknak hódol... Derűvel felülemel­kedni az össztársadalmi baromságokon közülük soknak nem sikerül. Ők lesznek a koboldok, míg a másikakból akár Napóleon is lehet (a ma­ga kisebbségi komplexusaival), vagy éppen nem bohóc, hanem szeretni való mulattató, aki a vesénkbe lát (Nekünk a „nagyoknak!”) 1914-ben, ezen a napon, éppen akkor amikor megkezdődött az első világháború, született meg Louis de Funes, francia komikus, filmszí­nész... Maga csak az egyik istencsa­pásnak nevezte, hogy ő is megszüle­tett ezen a történelmi napon. A hihetetlenül komikus figura még véletlenül sem talált magának megfelelő munkát. A környezete könnyesre röhögte magát, mint szőr­mekereskedőn, mint fényképészen és a kirakatrendező sem volt sikeres alakítása a műszaki rajzolóval együtt, holott a munkát mindig pre­cízen elvégezte, ámde a főnökei... A sors is komikus helyzeteket terem­tett számára, ha nem éppen tragiko­mikusat. Kirakatrendezőként a fog­lalkozása a második nagy háború alatt úgy szűnt meg, hogy nem volt mit kitenni a kirakatba. Maga pedig, aki egy előnytelen, csúf kis emberke volt, gazdag mimikával, tovább pró­bálkozott... Egy párizsi jazz-iskola zongoraóráit látogatta, ahol megis­merkedett Jeanne Berthélémy de Maupassanttal, a nagy író rendkívül csinos dédunokájával. A merész va­csora meghívása olyan jól sikerült, hogy három hétig egy fityingje sem maradt, viszont a hölgy három hó­nap múlva, 1942. augusztus 22-én a felesége lett és kézbe vette a pénz­ügyeit. Az esküvő is jellemző volt, mert egy légiriadó szakította volna félbe és ezért a polgármester „gyor­sított eljárással” adta őket össze. (A feleség akkor lépett át titkárnői funkciókban is, amikor egy hónapra szóló húsjegyüket veszítette el és utána zavartan vigyorgott.) Jeanne élete végéig védangyala maradt. Ek­kortájt egy bárban napi 13 órát zon­gorázott és amikor felállt a zeneszer­számtól, akkor olyan merev volt, mint egy darab fa, vagy ahogyan ő mondta, mint „Erich von Stroheim a Nagy ábrándban.” Jeanne táncisko­lát nyitott és ő meg veszettül félté­keny volt. Ekkor már statisztaként próbált szerencsét, szemével nézni. A nyúlfarknyi fel­lépések így is sikeresek voltak, de az ő becsvágya kielégítetlen maradt. Jeanne, aki közben már rózsákat ter­mesztett, békésen vigasztalta. 1963- ban történt meg a nagy csoda, ami­kor az örök epizódszereplő (aki már 80 filmet tudhatott maga mögött) betört az élvonalba. A 49 éves sta­tiszta, a maga 162 cm-es magassá­gával, a Fantomas üldözőjeként de­bütált. A szeretetre méltó, sokszor felfortyanó emberke formázta meg a Saint Tropez-i csendőrt... Az „Ins­­pecteur Juve” mindenkit megnevet­tetett. A Nagy lumpolás című film vetítése közben egy, a nevetéstől megszédült néző kiesett a páholy­ból.. Gérard Oury rendező, maga is bevallotta, hogy a felvételek közben alig tudta visszatartani a röhögését Louis rögtönzéseit látva. A fergete­ges siker meglepte és bevallása sze­rint nagyon nem vágyott felszínes kapcsolatokra, márpedig azok tüle­kedtek elő ekkor szépszerével. Ezért gyakran volt haragos, de a vét­len embereket akkor is megmoso­lyogtatta ha magának éppen nem volt kedve nevetni. A Csendőr nősül forgatása közben észrevette, hogy a partnere, Claude Gensac meglehe­tősen indiszponált... Kiderült, hogy nagyon hiányolja kisfiát, akit régen látott. Funes forgatási szünetet és repülőjegyet harcolt ki a színésznő­nek... Ő maga azonban nagyon szo­rongott. Gyakra beszélgetett baráta­ival arról, hogy tart attól, hogy túl szigorúan neveli gyermekeit... Az első infarktus 1975-ben érte a kime­rítő munka közben... Alighogy kipi­hente magát, jött Moliere Fösvényé­nek filmadaptációja, Harpagonnal a főszerepben... A háta mögött csak „Fufu”-nak becézett húsz évet kapott arra, hogy felszabadítsa a honfitársait leleplezéseivel a kicsinyesség és silányság szégyenletes lármai alól. Már 31 éves volt, amikor az első kisebb szerepét megkapta és ez ko­mikus szerep volt. Feleségének be­vallotta, hogy az anyjáról mintázta a figurát, aki spanyol származású lé­vén az őrjöngő jeleneteivel rendre fellármázta az utcát s aztán az egész dühkitörés kirobbanó nevetésben ért véget. ,bőven elég ha úgy te­szek, mint az anyám.” - állította meg és kezdte a szerepeinek figuráit az ő 1973 márciusában a Becsület­­renddel tüntették ki A napfogyatkozás veszélyeiről A napfogyatkozásnak van­nak reális veszélyei is. Cikkeink közül ha többet nem is, legalább ezt az egyet érdemes gondosan áttanulmányozni. A fogyatko­zás ártalmas hatásai közül első­ként egészségi károsodásokkal foglalkozunk. A hirtelen erős hidegfronti hatás a frontérzéke­nyeket, a szívbetegségben szen­vedőket és az állapotos, főleg az utolsó hónapban lévő kismamá­kat fenyegeti. Miként a markáns frontok esetében is megfigyel­hető, ilyenkor nő a közúti bal­esetek száma, és a koraszülések is gyakrabban fordulnak elő. Tekintetbe véve a várható köz­lekedési dugókat, a szívbeteg­ségben szenvedők célszerű, ha magukhoz veszik gyógyszerei­ket, míg a várandós kismamák­nak érdemes összecsomagolni­uk a kórházba viendő holmit, de az se baj, ha inkább egy nappal hamarabb be is fekszenek a szü­lészetre. Közlekedésbiztonság Tekintetbe véve a várhatóan jelentős gépkocsiforgalmat és a figyelemelterelő hatásokat, ko­moly figyelmet igényel a bale­setmentes közlekedés biztosítá­sa. Fontos, hogy a járművek ve­zetői kapcsolják fel a világítást, hiszen néhány percig csaknem éjszakai sötétség borul a tájra. Ráadásul sok helyen a közvilá­gítás sem fog működni, illetve a gyalogosok figyelmét is leköti majd a csodálatos égi jelenség, ezért fokozott óvatossággal kell majd közlekedni a közutakon. Az orvosmeteorológiai hatások azt eredményezhetik, hogy­­ miként időjárási frontok esetén - csökken a közlekedésben résztvevők koncentráló képes­sége, így megnövekszik a bal­esetek bekövetkezésének való­színűsége. A hirtelen légnyo­másváltozás ezenkívül további veszélyeket hordoz azok számá­ra, akik érzékenyek az ilyen jel­legű időjárás-változásra. Az ő számukra azt javasoljuk, ne ül­jenek a volánhoz a napfogyatko­zás ideje alatt. A közlekedési káosz a teljesség sávján belül, főleg egyes kitüntetett helyszí­nek körzetében és az oda vezető utakon fenyeget. Siófok, a Bala­ton, Szeged, Sopron környéke, az M7-es, M5-ös autópálya for­galma jelentősen megemelke­dik, sőt, 11-én délelőttől várha­tóan kritikussá válik. A közleke­dés biztonságát fenyegeti a vad­veszély is, mivel a szokatlan hatások miatt várhatóan zavart­­tá válik a szabad ég alatt élő álla­tok viselkedése. Az élővilág szokatlan viselkedése Nem lehet előre tudni, ho­gyan változik meg az állatok magatartása. Az sem kizárt, hogy egyes állatok megijednek, esetleg megvadulnak. Érdemes tehát előre felkészülni arra, hogy a máskor szelíd, játékos háziállatok kiszámíthatatlan re­akciókat produkálnak (harapás, támadás), míg a vadon élő álla­tok esetleg félelmükben az em­berek közelében, vagy lakott te­rületek környékén tűnnek fel. A legveszélyeztetettebb korosz­tály itt is a gyermekeké, ők van­nak legjobban kitéve az állatok harapásának, támadásának. De a mezőgazdaságban dolgozók is jó, ha előre felkészülnek a lo­vak, szarvasmarhák, szárnyasok stb. esetleg veszélyes, kiszámít­hatatlan viselkedésére. Lovas kocsival például kifejezetten nem ajánlott útnak indulni. Mivel figyeljük a napfogyatkozást! A napfogyatkozás legna­gyobb veszélyét a látáskároso­dás lehetősége jelenti. Normál esetben ösztönösen becsukjuk a szemünket, ha a Napba nézünk, fogyatkozáskor viszont önkén­telenül fürkészni kezdjük azt, amit máskor nem lehet. Pedig néhány másodperces megfigye­lés is visszafordíthatatlan káro­sodást, súlyosabb esetben vak­ságot okozhat! Ezért a teljes napfogyatkozás maximum 2 perc 22 másodpercen kívül kizá­rólag megfelelő, hivatalosan be­vizsgált szűrőeszközzel szabad belenézni a Napba! De ezekkel sem ajánlatos egyszerre 2-3 percnél tovább figyelni a Napot. A közhiedelemmel ellentétben a megfigyelésre nem alkalmas a kormozott üveg, a floppy-le­­mez, az exponált film, a nap­szemüveg, sőt a legtöbb hegesz­tőszemüveg sem! A Napból ér­kező sugárzást több összetevőt tartalmaz: a látható fényen kívül ultraibolya és infravörös sugár­zás is éri a szemünket. A két utóbbi okozza az igazi bajt. Nem megfelelő szűrésük ugyanis a szem receptorainak végleges ki­égéséhez vezethet. Először fej­fájás, látászavarok jelentkez­nek, majd bekövetkezik az idő­leges, súlyosabb esetben a teljes vakság. A fent felsorolt eszkö­zök csak a látható fény tartomá­nyában szűrnek, de átengedik az ultraibolya és az infravörös su­garakat, amelyek ilyen módon akadálytalanul jutnak el a reti­nába és súlyosan roncsolják azt. Mivel pedig a retinában nincse­nek fájdalomérzékelő recepto­rok, a megfigyelő nem észleli azonnal a károsodást. A tipikus károsodás a retinában bekövet­kező mérgező fotokémiai reak­ciók eredménye. Az ultraibolya és a kék fény még veszélyesebb, mint a nagyobb hullámhosszú sugárzások. 1970-ben az USA keleti részén 145 személy szen­vedett súlyos szemkárosodást a napfogyatkozás során. Fénycsökkentő szűrők Sokan kételkednek a speciá­lis szemüvegek hitelességében, üzleti fogásnak tartják terjeszté­süket az olyan egyszerű és olcsó megoldásokkal szemben, mint a kormozott üveg. Régen jó volt, most miért nem? - kérdezgetik. Nos, a kormozott üveg koráb­ban sem volt megfelelő eszköz, de nálunk mást nem lehetett be­szerezni. A Napból érkező su­gárzások közül a látható fény mellett az ultraibolya és az inf­ravörös sugárzás jut le a felszín­re számottevő mennyiségben. Ezek okozhatják a bajt. Az inf­ravörös az a sugárzás, ami a Nap melegét is adja, s ami a legna­gyobb veszélyt jelenti szemünk épségére a Nap megfigyelése során. De miért is veszélyes az infravörös sugárzás? A kérdés megválaszolása előtt kicsit is­merkedjünk meg a szem felépí­tésével és működésével! A szem hátsó falán található a retina, mely mintegy 80 millió érzéke­lőt, receptort tartalmaz. Ezekre vetül a szemlencse által alkotott kép, kell egy adott pontban az arra vetített fénymenyiséggel arányos ingerületet, amit aztán idegpályák szállítanak az agyba. Csakhogy ezekből az idegpá­lyákból 1-1 millió jut a bal, ill. a jobb szembe, vagyis átlagosan egy idegpályára 80 receptor jut. Ez azért így alakult ki, mert a fényérzékelés során a recepto­rokban olyan változások men­nek végbe, melyek során a re­ceptor elveszíti érzékenységét, s kis időbe telik, míg újra műkö­dőképes lesz. Ez alatt a relaxáci­ós idő alatt az ehhez a receptor­hoz tartozó idegpálya nem pi­hen, hanem egy másik érzékelő ingerületét szállítja. Ennek vi­szont az a következménye, hogy a retinára vetült képnek egy adott pillanatban csak alig több mint 1%-át közvetítik az ideg­pályák az agyba. De mégsem fontos, sok különálló pontból összetevődő képet látunk, amit agyunk fantasztikus teljesítőké­pességének köszönhetünk. Az agy ugyanis ilyen kevés, 1 %­­nyi információból is előállítja a teljes képet, bár az ember nem így születik, ezt meg kell tanul­nia. Egy csecsemő születése pil­lanatában még nem lát. Érzékeli a fényt, de formákat, alakzato­kat nem ismer fel. Lassacskán az agy rájön, hogy sok, egy egye­nes mentén elhelyezkedő pontot össze lehet kötni egy vonallá stb., s elsőként az egyszerűbb, majd egyre bonyolultabb geo­metriai formák látását tanulja meg az újszülött. Eleinte édes­anya arcát látja többnyire, így ennek formáját tanulja meg lát­ni, s eleinte ezért csak az édes­anya a felismerhető egy csecse­mő számára. Az agy tehát meg­tanul látni, s egy adott időpilla­natban a fizikailag látott kép 1%-ából felépíti a teljes képet. Ha azonban a napfogyatkozás során olyan fénycsökkentő eljá­rást alkalmazunk, mely a látható tartományban kellemes, fájda­lommentes napba nézést tesz le­hetővé, de az infravörös sugara­kat átereszti, akkor nagy károso­dást okozhatunk a retinán. A vizuális tartományban gyenge fény hatására ugyanis a pupilla kitágul, s a káros sugárzásból sokkal többet enged be a szem­be, mintha az adott szűrő nélkül szemlélődtünk volna. Ráadásul az infravörös sugárzás nem kelt fényérzetet, eleinte nem is fáj a szem, azonban a lefókuszált hő­sugarak elkezdik kiégetni a re­ceptorokat. Egyre nagyobb fáj­dalommal jár, de mire észbe kapnánk, már jó pár millió re­ceptorunk elpusztult. A kisebb­­nagyobb mértékű fájdalom el­múlik, s utána semmi különöset sem veszünk észre (jobb eset­ben), hiszen agyunk az esetlege­sen maradt 40-50 millió recep­torral is képes látni. Csakhogy ez felfokozott munkát igényel, s fáradékonyságot, fejfájást okozhat már rövidebb távon is. Még egy érv az óvatosságra! Mindaz, amit az imént el­mondtunk a napfogyatkozás megfigyeléséről és az alkalma­zandó szűrőkről, tudományos mérési eredményeken alapul. Sajnos a külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem minden­ki veszi komolyan ezeket. Ezért egy kevésbé ész­érvet is megfo­galmaztunk, Petőfi költeményé­nek utolsó sora nyomán. A do­hányzás káros az egészségre, te­hát csak a pipafüst miatt nem érdemes szemünk világára vi­gyázni. Azoknak az uraknak vi­szont, akik még „lyányt” szeret­nének látni a továbbiakban, fel­hívnánk a figyelmét, hogy az idei napfogyatkozás augusztus 11-én, tehát a nyár kellős kö­zepén történik, s ilyenkor - hála a divatnak - bőven akad látniva­ló a férfiember számára. Ne fosszuk meg magunkat a „viz­uális kultúra” e területének „művelésétől”. A strandokon természetesen a hölgyek is,,kul­turálódhatnak” -e sorok írója pl. általában Gárdonyban található meg de remélhetőleg minden­ki érzi, hogy itt sokkal többről van szó. Ne kockáztassuk eze­ket az élményeket azzal, hogy kormozott üveget vagy más, há­zilag barkácsolt eszközt haszná­lunk, megspórolva néhány száz forintot. Trupka Zoltán 1999. július 31 .SZOMBAT

Next