Fejér Megyei Hírlap, 2000. október (45. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-06 / 235. szám

2000. október 6., PÉNTEK Magyar Bermuda háromszög Sajnos köztudott, hogy fogy a magyar lakosság. Évente egy kisvárosnyi emberrel vagyunk kevesebben. A prognózisok sze­rint 40 év múlva 7-8 millió lesz a lakosság száma. Ráadásul a kor és etnikai összetétel is kedvezőt­lenül alakul. Ma minden jövedel­met termelő két másikat tart el, 40 év múlva hármat lesz kényte­len. Ez azt jelenti, hogy az embe­rek életkörülményei alig javul­hatnak. Mindennek oka az élve­­születések alacsony száma és a magas halandóság, az, hogy ná­lunk a születéskor várható átlag­­élettartam jó tíz évvel alacso­nyabb a nyugat-európainál. Sajnos a vezető halálokok mellé egyre nagyobb arányban kerül­nek be a közúti balesetek. Nin­csenek pontos adataim, de úgy gondolom, hogy évente több száz ember hal meg a közutakon, ennek többszöröse sérül meg sú­lyosan, szenved maradandó ká­rosodást, és az anyagi kár is óriá­si. Az okok összetettek, de alap­vetően két fő ok van: a szubjektív és az objektív okok. A szubjektív okok a gépkocsivezetők fegyel­mezetlensége, agresszivitása, in­­toleranciája, melyek összefügg­nek az általános és a közlekedési morál fellazulásával. Figyelem­re méltó a közelmúltban Klecska E. tollából megjelent elemzés, mely a rohanó életmódot, a túl­ma. Nem értjük, hogy hogyan le­hetett manapság egy autóutat úgy megtervezni, a tervet elfo­gadni és kivitelezni, hogy sajnos ma már méltán érdemli ki a „ha­lálgyűrű” elnevezést. Vetélkedni akarunk a Bermuda háromszög­gel? A laikus is látja a primitív hibákat. A kétirányú sávok nin­csé­e a MEEI vizsgálaton mi­előtt forgalomba kerül. Egy ve­szélyes üzemű tereptárgyra ez nem vonatkozik? Úgy tudom, hogy az autóutak, autópályák vo­natkozásában vannak nemzetkö­zi standardok. Nem tartották be őket!? Abból az anyagi kárból, ami bekövetkezett és ami sajnos még be fog következni, tisztessé­gesen is meg lehetett volna építe­ni az utat, csak felelősen kellett volna eljárni.Felelős természete­sen nincs, mert a felelősség elke­­nését nagyon jól megtanultuk a hajdani elődöktől, mint ahogyan a kontraszelekció technikáját is, hogy hogyan kell a szakembere­ket pártkatonákkal, a szakmai döntéseket politikaival helyette­síteni. Az M0-s balesetek felér­nek azzal, mintha az Erzsébet híd szakadna le csúcsforgalomban. Minek kell még bekövetkezni ahhoz, hogy legalább elismerjék, hogy hiba történt és a felelősök­nek legalább annyit mondjanak, hogy ejnye-ejnye. Hadházy László NYÍLTTÉR hajszoltságot is felelőssé teszi. Az objektív okok az utak ki­alakítása és vonalvezetése, va­lamint azok és tartozékaik álla­pota. A korábban lényegesen kisebb utazósebességre és forga­lomra kialakított utak korszerű­sítése sajnos lassan halad. Sok utat meg kellene szélesíteni, a kis ívű kanyarokat levágni, leálló sá­vot kialakítani, a lakott területe­ket elkerülni, az egyszintű vasúti kereszteződéseket megszüntet­ni. A legmegdöbbentőbb azon­ban az új M0-s autóúton történő sorozatos, súlyos balesetek szű­csenek fizikailag elválasztva (és nem is lehet, mert nem hagytak elég helyet), nincs leálló, azaz megkerülő sáv, a lehajtást jelző táblák későn vannak kirakva, ezért túlszaladnak, majd vissza­fordulnak a záróvonalon át a szembejövő sávba. Csupa olyan potenciális veszélyforrás, ami előre látható, de amit ma már számítógéppel modellezni lehet. Már régen szinte minden használati tárgyra vonatkozóan vannak élet- és balesetvédelmi előírások, még a játékokra is. Az egyszerű kenyérpirítónak át kell A MAI NAP KRÓNIKÁJA DOMOLKI LAJOS ROVATA Humanizált építészeti terek A teret meghatározni, mint fogalmat eléggé nehéz és bonyolult fel­adat, így van ez annak ellenére, hogy szinte minden érzékszervünkkel állandóan érzékeljük. Ráadásul az elvont fogalmainkat is valamennyi­re mindig téri képzetek sorozatába helyezzük el, ekképpen az összevon­tan csak anyagi megnyilvánulásoknak nevezetteket is, amelyeket kísér a mozgás és az idő­ is. Ebben a világban az anyag nem tölt ki mindent és a tárgyak, a dolgok között „űrt” tapasztalunk. Ezt az űrt ugyanakkor az anyag téri kiterjedéséhez mérjük s ettől létezik az „inneni” és a „túli”, mint fogalmi kép. S miután a „túli” dolgokat csak a térbeliségben lehet elérni, így örök társa e fogalomnak az időbeliség is. Ami összességében már megfelel, megegyezik pl. egy bolyongással az utakon, a kijelölt he­lyeken, a fák között, vagy éppen az építészeti térben. Ezen utóbbi pedig - ha tetszik, ha nem - lassan már az egész emberi, társadalmi élet teljes színterét formálja, merthogy ma már a zárt és intim terektől a szabad természet világáig még igényeljük is a térbeli (meghatározó) rendsze­rek teljes skáláját. Ez adja meg az életünk keretét, nélküle nagyon egyedül lennénk és tétovák... Ezért különleges az építészek feladata, letve e feladat kapcsán vált közis­mertté Grapius és Piscator több­­funkciós színpada az úgynevezett „Total­ Theater”. A háborús időkben Saint Diében volt, majd részt vett a város újjáépí­tésében. Városrendezési koncep­cióját akkor alakította ki és az ké­sőbb egyetemi tananyag lett, bár tel­jes egészében sem ott, sem az algíri megbízatása kapcsán meg nem va­lósulhatott. A térben elcsúsztatott síkokra épített rendszerben, pl. a vá­rosközpontban, csak gyalog lehetett volna közlekedni... A marseillesi la­kóházában már a kiforrott Corbu je­lentkezett, aki szakított a szigorú konstruktivizmussal és a zsaluzott beton játékában lelte az örömét. Teóriája szerint ez volt az út a ter­mészethez közelítő plasztikusan formált architektúra felé. Kifejezet­ten szembeszállt ekkor már a penge vasbeton-üveg épületek rendszeré­vel. Az igazi meglepetést akkor okozta a világnak, amikor 1950-ben elkészítette a Voyages-beli búcsújá­róhelyen, Ronchamp-ban a „Notre Dame du Haut” kápolnát. Ennél az épületénél szakított a tiszta síkokkal és kubusokkal, mint építészeti alap­formákkal és csak lágy, szinte egy­másba folyó térfalakat tervezett. A könnyed és követhetetlen formahal­maz mögött azonban pontosan ki­számított szerkezeti elemek húzód­nak meg. A látszólag minden logika nélkül (de azért megnyugtatóan ará­nyos rendben) elhelyezett különbö­ző méretű és színű ablakok egy pon­tos mértani rendet követnek. Igen sokat foglalkoztatott mű­vész volt. Részt vett a tokiói Modern Művészetek Múzeumának tervezé­sében szintúgy, miként a kicsiny, a Zürichi-tó partján felépült, vas-tűz­­zománc-üveg-fa szerkezetű műte­remlakás tervezésében is. Irodalmi munkásságát az „Espirit Nouveau” című szemle őrizte meg.... Építész szakmájáról így vallott: „Amikor a mérnök befejezte szere­pét, az épület funkciójának és szerkezetének megállapításában, meg­kezdheti a munkáját az alakító művész...” 1887-ben, ezen a napon született Le Corbusier építész, szobrász, festő és író. Nevéhez a modern építészet megújítása is hozzá tartozik. Erede­tileg Charles Eduard Jeanneret-nek hívták. A svájci franciáktól nem volt ide­gen, hogy a német nyelvterületen keressenek maguknak boldogulást. Ennek volt köszönhető, hogy sike­rült bejutnia a XX. század elejének meghatározó építészének, Hoff­­mannak a bécsi irodájába. Sokat ta­nult a Bácsi Műhely és a kísérletező bécsi szecessziótól, ám ez aféle át­meneti megálló volt az életében. Bécsből Párizsba került Perret isko­lájába, majd Bahrenshez Berlinbe. A berlini évek abból a szempontból voltak meghatározóak számára, hogy a nagy építkezéseknél megis­merkedhetett a vasbeton szerkeze­tekkel... 1922-ben Párizsba költö­zött, ahol a II. világháborúig élt és unokaöccsével társulva egy építé­szeti irodát működtetett. Fiatal épí­tészként a modern felfogású építé­szeti szemlélet mellett állt ki és ezért maga is megalapítója és meghatáro­zó személyisége lett a főleg új anyagokból (vasbetonból, üvegből, stb.) alkotó tervezők úgynevezett CIAM csoportjának is, mint sokan a kortársai közül több megbízást is kaptak az akkor még a modern mű­vészeteket támogató szovjet pártve­zetéstől. A húszas évektől Behrens, Hannes Meyer, Ernst May társasá­gában dolgozott a moszkvai építke­zéseken. Az ő tervei szerint készült el a Szakszervezeti Székház épülete 1928-33 között. Részt vettek az új Nemzetgyűlési Palota terveire kiírt pályázaton is. A harkovi színház tervpályázatán egymással versenget Corbusier, a magyar Breuer Marcell és Gropius. Ugyanott a feledésbe merült Veszjatyin testvérek nyer­tek, de Le Corbusier is értékes építé­szeti megoldásokat dolgozott ki, is­ FÓKUSZ Rajtunk kívülálló okból történtek a hibák Magyar úrnak a DDGÁZ Rt.­­hez eljuttatott levelében foglal­takra az alábbi tájékoztatást ad­juk. Cégünk több mint 240 ezer fogyasztót lát el vezetékes föld­gázzal. Fogyasztóink jelentős részének önhöz hasonlóan feb­ruártól évi egyszeri leolvasás alapján állítjuk ki a havi gázdíj­­számlákat. Az új elszámolási mód lényege, hogy hónapról hó­napra a megelőző évek átlagfo­gyasztása alapján azonos össze­gű részszámlákat bocsátunk ki, a gázmérő éves leolvasásakor­tunk ki először nagyobb meny­­nyiségű fizetési értesítőt. Ezt követően szolgáltatási terüle­tünk néhány településéről szo­katlanul sokan fordultak ügyfél­­szolgálatunkhoz, hogy nem kapták kézhez a levélben megje­lölt februári számlát, ezért nem tudtak gondoskodni a kiegyenlí­téséről. Minden ilyen bejelentésre hiteles számlamásolatot és befi­zetési csekket bocsátottunk az ügyfelek rendelkezésére. Emel­lett felülvizsgálatot indítottunk a gázdíj számlák nyomtatására CIVIL SOROK pedig egy végszámlát. Ezen tör­ténik a tényleges fogyasztás és a részszámlákon kiszámlázott hő­mennyiség elszámolása. Annak ellenére, hogy cégünk mindent megtett a megfelelő előkészítés érdekében, az új rendszer beve­zetése mégsem volt zökkenő­­mentes. Számos esetben szük­ség volt a megállapított rész­számlák összegének felülvizs­gálatára. Egyes ügyfeleink megváltozott fogyasztási szoká­saikra hivatkozva fordultak hozzánk módosítási kérelmeik­kel. Emiatt átmeneti időre fel­függesztettük a ki nem egyenlí­tett számlákra az automatikus felszólító levelek kiküldését. 2000. augusztus 16-án bocsátott és továbbítására cégünkkel szerződésben álló alvállalkozó­nál. Megállapítottuk, hogy olyan szolgáltatástechnikai hiba fordult elő, amire sajnos cé­günknek nem volt ráhatása és valóban ügyfeleink egy része számára kellemetlenséget okoz­hatott. A hasonló esetek elkerü­lése érdekében a szükséges in­tézkedést megtettük. A történtek miatt öntől ezú­ton szeretnénk elnézést kérni, a többi érintett ügyfelünk felé ezt a „DDGÁZ Világ” című ingye­nes számlamellékletként ter­jesztett kiadványunk következő számában fogjuk megtenni. Koncz László gázgazdasági igazgató A Delelő­ben a Búzavirág Elvittük a dalainkat a televí­zióba. Hadd hallja meg ország­világ, milyen szépek a mi nép­dalaink! Horváth Györgyné ta­nárnő gyűjtötte össze kb 20-30 évvel ezelőtt. A Búzavirág Népdalkörrel büszkén vállaljuk a helyi nép­dalkincs őrzését. Minden fellé­pésünkön elhangzik dégi cso­kor. Akik látták október 3-án az RTL adóján a Delelő című mű­sort, találkozhattak velünk. Elő­ször Horváth Mónika 5/a osz­tályos tanuló énekelte el az „A kis dégi utca” kezdetű népdalt. Utána riport következett két kórustaggal. Csonka András és Balázsi Panna nagyon kedvesen érdeklődött a népdalkor történe­téről. Végül a 21 dalosból álló pávakörünk elénekelte a dégi csokrot, amit színesített Tóth Ferenc szólója és köcsögduda kísérete. Mindannyiunk számá­ra nagy élményt jelentett az élő adásban való részvétel. Lázár Melinda Dég Az e helyütt megjelentetett írások egyéni véleményeket tükröznek, azok tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért mindenben egyet. A szer­kesztőség fenntartja a jogot az írások megrövidítésére. Névtelen, vagy csak postafió­kot megadó leveleket nem áll módunkban közölni, ám ha a levélíró jelzi, hogy nem kíván­ja nevét nyilvánosságra hozni, az aláírás alatt, az alábbi meg­jegyzéssel lássa el levelét: Név és cím a szerkesztőségben. E-mail: szerk@fmhirlap.alba.hu FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . Kisgazdák tízparancsolata? Már-már ettől visszhangzik a fél ország. Konkrétan a szö­vetkezeti törvénymódosításról, mint törvénytervezetről és a külső üzletrészek kifizetési kötelezettségről. A kisgazdák tör­vényjavaslata ugyanis arról szól, hogy három hónapon belül - ha a törvényt elfogadja a magyar Országgyűlés - ki kell fizetni a szövetkezeteknek a külső, már a szövetkezetet elhagyott volt tagjainak a járandóságát. De miből, mikor 700 volt tsz vesztesé­ges. Szépen megideologizálják ezt a kisgazdák: „aki adós, az fizessen, a miniszterelnökünk is azt nyilatkozta szokásos szer­dai rádióinterjújában, hogy a jelenlegi helyzet ezzel kapcsolat­ban alkotmányellenes, ám az ellenzék képviselői azt kérdezik, hogy milyen áron változtassunk ezen. Az előbb írtam, mindez így lesz, ha a törvénytervezetet módosítás nélkül elfogadják, de remélem, hogy ez nem következik be. Ezzel kapcsolatban két disszonanciára hívnám föl a figyel­met. Tudom, a politikusok nem szeretik, ha az újságírónak mű­ködik a memóriája, de, hogy ők mit szeretnek, engem abszolút népi érdekel. Torgyán doktor 1992-ben azt mondta: „Ilyen kár­pótlási törvényt a kutyám is alkotott volna.” - ezt az akkori MDF-nek, konkrétan Antall József miniszterelnöknek adresz­­szálta. Nos, ma ennek az „elfuserált” törvénynek akarja betart­­tatni minden kitételét. A másik. Az ellenzék azt mondogatja, hogy ez politikai ügy, a kisgazdák előrehozott kampányfogása. Ha ez így lenne, a MIÉP felzárkózott volna - ahogy ezt tenni szokta - a kormány­pártokhoz, ám a párt életében először ért egyet most az SZDSZ- szel és a szocialistákkal. Ez tehát keményen szakmai ügy, íme bizonyság Isten előtt, akit a kisgazdák két mondatban három­szor is szájukra vesznek. Nem ismerik a tízparancsolatot? G.G. Viszontválasz a DDGÁZ Rt. gázgazdasági igazgatójának Tisztelt Igazgató Úr! A kérdé­ses ügyben 2000. augusztus 21- én a vezérigazgató úrhoz intézett nyílt levelemre szeptember 27-én kézhez kaptam válaszát. A levél valóban „csak egy tájékoztatás”! Miután az elmúlt egy hónapban kiderült, hogy az önök mulasztá­sa több ezer fogyasztót érint, sé­relmesnek tartom, hogy egy „semmitmondó”, a problémát el­kenő, konkrétumok nélküli vá­laszt adott. Úgy gondolom, hogy alvállalkozójuk munkájáért is önök felelnek, főként azért, mert az adatokat önök szolgáltatják, vagy nem szolgáltatják. Levelét közzéteszem a megyei és többi helyi lapban is. Remélem, hogy fogyasztótársaimból élénk és kri­tikus reakciót fog kiváltani! Ön nem engem becsül le ezzel a vá­lasszal, bár mint közéleti szerep­lő (önkormányzati képviselő), magam is többet vártam volna - ha nem lekezeli, semmibe veszi, szinte hülyének nézi (már bocsá­nat) szerződéses partnereit! Ma­gyarázkodik, de nem választ ad! Mit állapítottak meg vizsgála­tukkal, amire nem volt ráhatá­suk? Milyen intézkedéseket tet­tek a hasonló esetek elkerülése érdekében? Miért nem az volt a legfontosabb önöknek, hogyha mást nem, legalább elnézést kér­jenek a fogyasztóktól? Pedig az­óta két alkalommal is küldtek részszámlát. Miért nem értesítet­ték a fogyasztókat arról, hogy díj­beszedők járják a falvakat (és vá­rosokat)? Tudom, hogy ezek a kérdések nem szerepelnek a szolgáltatói szerződésben, nem tartalmazza a vonatkozó törvény sem, de úgy gondolom, itt és most ennél több­ről van szó! Ha a napilapokban tudnak fi­zetni több százezer forintos hir­detéseket (reklám), miért nem tették meg a fentieket, jóval ki­sebb terjedelemben és azonnal felénk? Az hatékonyabb és min­den bizonnyal olcsóbb is lett vol­na, mint a „DDGÁZ Világ” című ingyenes kiadvány. (Persze an­nak is a fogyasztók fizetik az árát.) Tisztelt igazgató úr! Az önök szolgáltatása nemcsak ak­kor szolgálja a mi kényelmünket, ha „folyik a gáz”, hanem akkor is, ha partnernek tekintenek! Most nem így történt. Kívánom önök­nek, hogy mielőbb nyerjék vissza elvesztett bizalmunkat! Tisztelettel: Magyar József képviselő, Mezőszilas TESTÉKSZER - Király a pirszinge papa! Zsoldos Péter karikatúrája

Next