Fejér Megyei Hírlap, 2001. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-08 / 106. szám
2001. május 8., KEDD Az ember, aki lát és örül: a nagy öreg 70 esztendős Bálla Demeter fotóművész jubileumi kiállítása Budapesten Budapest (-kocsis) - Az öreget, az öregembert nem az idő teszi. Bálla Demetert legalábbis - akinek legutóbb május 4-én, 70. születésnapja tiszteletére nyílt kiállítása a fővárosban, a Budapest Galéria kiállítótermében - nem az idő teszi. És nem is fog rajta. Ennek ellenére kiállításának címe saját kedveskedő beceneve: Az Öreg. Az öreget nem az idő teszi - mondta a tárlatot megnyitó közíró-publicista, Bächer Iván is. A népes közönség bár egy szikár kis öregembert látott ácsorogni, de az az öregember még most is gyermeki csodálkozással nézett a gratulációként csókot cuppantó hölgyekre, s szemében hamiskás fény csillant. Balla Demeter ötven éve fotográfus. Vonzódik azokhoz, akik fizetni szoktak. Fizetnek, de örömmel, bánattal, élettel fizetnek: cigányok, melósok, proliasszonyok. Egy vágóhídra vont tehén, vagy egy meztelen, szátaszott testű öreg pár - tulajdonképpen mindegy. Mindkettő az élet része. S az időt fotózni - még ha óhatatlanul múlik is - az a szép csak igazán. S az idő bizony megy. Csak néhány pillanatra áll meg egy-egy fényképen, meghatóan idézi a régmúlt embereket: emitt a fotón Juhász Ferenc, amott Tersánszky Józsi Jenő, vagy Kassák asztala (egyiken sincsenek ott a tulajdonosok, de Juhász írószerszámai pedánsan összerakva, elöl akkurátus feljegyzés - a megírandók listája: Magyar Televíziónak Petőfiről, Népszavába interjú, kritikát írni irodalomról). Az elhíresült három körtés fotó, vagy az atombomba gombafelhőjének felfogható félbevágott karfiol. A kultuszminiszter támogatásával egyszerű, de elegáns kiadvány jelent meg a kiállítás anyagáról, kiegészítve néhány Balla-verssel. A pénteki megnyitón adták át a Balla Demeter által alapított, a fotóművészetért az adott évben legtöbbet tett kolléga díját, ezúttal Kincses Károly kapta az elismerést. Egy embertől, aki lát. Egy embertől, aki örült. Egy embertől, aki ötven éve fotóz. Éltesse az Isten. Az ünnepeltnek (jobbra) Szebeni András fotóművész és felesége. Sóvári Zsuzsa író gratulál A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA Egy orosz intervenció A nagyhatalmak sohasem következetlenek abban, hogy a tetteiket ne valamiféle heroikus küldetésvállalással indokolják meg. Alantas volna számukra kijelenteni, hogy netántán egy aprócska helyi konfliktusba beavatkozva hosszabb távú és hódító terveik megvalósításának lehetőségeit próbálgatják. Valójában örök törvény, hogy minden hosszú esemény a múlt öröksége és a pillanatnyinak tűnő felbukkanás, megjelenés az idők színterén, az előző történések végtelen számát foglalja magába... Azt is állíthatjuk, hogy a felhalmozott múltbéli erők szinte várják azt az órát, amikor az ideiglenes semmiségből ismét a jelen történésének és egyben az életek befolyásolói legyenek. A politikai szakirodalom „madárbéljós tanszékei” éppen ezért egyes múltbéli események ismeretének birtokában viszonylag jó találati aránnyal tudják „megsaccolni” a jelenben várható eseményeket. Az érdekeltségek köre „előre mutató”. Ahogyan a balkáni konfliktusokból a törökök kikerültek, a magát második Bizáncnak tartó Moszkva, ideológiai alapon is megjelent a küzdőtéren. Természetesen, mint „felszabadító” és a szláv népek nagy atyuskája. A területre való felvonulást sokféleképpen megtervezték és tervezik most is. 1849-ben, ezen a napon kelt az orosz cár azon manifesztuma, amelyben megindokolta, hogy seregeit miért veti be a magyarországi kormány ellenében, az osztrák császár oldalán. Egy jellemző mondat az iratból: „A seregek Istenét segítségül kíván ily igaz ügy támogatására, hadainkat megindítottuk a lázadás elfojtására, s azon vakmerő pártütők megsemmisítésére, kik a mi tartományaink nyugalmát is fenyegetni bátorkodnak, így fogja Oroszország betölteni szent hivatását.” Voltaképpen a cár az ifjú Ferenc Józseffel történt varsói megbeszéléseinek megfelelően indította el az intervenciót a magyar forradalom ellen, de szigorúan a saját akaratának tetszően. Az előzmény az volt, hogy még április 6-án kérte Schwartzenberg osztrák miniszterelnök, hogy egy 30 ezer főből álló orosz katonai kontingens Erdélyben legyen a segítségére a császáriaknak. Akkor már azonnal azt a feltételt szabták, hogy csakis nagy sereggel és kizárólag orosz parancsnokság alatt hajlandóak segíteni. Az osztrákok - mintegy engedményként - ugyanekkor felkérték még az „atyai barátját a trónnak” arra is, hogy a Mária Terézia óta osztrák igazgatású Galíciát az oroszok szállják meg, mivel hogy ott is állandósult a lengyel lakosság lázadásig fajuló ellenállása. Az oroszok ennek nem tudtak ellentmondani, hiszen a „nagypéteri” terveknek megfelelően a Kárpátokig el kellett volna jutniuk. Miklós cár a varsói nagyherceget, Iván Paskievicset állította a 149 ezres csapata élére... Ez már számbeli fölényt jelentett a 152 ezres magyar hadsereggel szemben, ha hozzá vesszük az osztrákok magyar területen manőverező 118 ezer katonáját is. Az uralkodók együttműködését szabályozta még a „Szent Szövetség” elve is, amelyet a Napóleont legyőző hatalmak 1815-ben a bécsi (táncoló) kongresszuson fogalmaztak meg. Az uralkodó politikai rendezési tendenciát Leopold von Ranke német történetíró így fogalmazta meg: „A két elvnek: a monarchiának és a népszuverenitásnak összeegyeztetése, amellyel minden nagy ellentét összefügg...” a politikai hatalmaknak nem sikerült egyeztetniük, bár törekedtek arra. Megjelent egy újabb magatartás is, a Goethe által felfedezett „homo oeconomicus-é”, amelyet az 1812-es spanyol forradalom óta liberalizmusnak is nevezünk. Ennek ellenében a bécsi kongresszuson született meg, egyfajta kompromisszumként, a liberalizmus által megkövetelt demokrácia értékrendje a gazdasági szférában. Azonban az egymás után tartott kongresszusaikon a monarchista kormányok a bécsi kongresszus saját értékrendjük szerinti eredményeit konzerválták. Az első rész a „nagy európai harmónia bástyáján” a belgák ütötték, majd a lengyelek lázadtak fel és a forradalmak elérték a majdani Német Birodalom, Itália és a Balkán területét is 1848-49-re. A Szent Szövetség sorra katonai beavatkozásokra kényszerült... A Szent Szövetség utoljára Magyarországgal végzett és a karakteres fellépésének is ez volt az utolsó megnyilvánulása. Ugyanakkor a „szövetségi politikára” vonatkozóan kiépítettek egy rendszert, amely érvényesíthető az „európai rendezésekben”. Ebben pedig Anatole France igazsága érvényes: „Akit legyőznek az lázadó. A győztesek sohasem lázadók.” KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . A bédekkeren túl, a mai Anglia British Council kulturális missziót teljesít szerte a világban Székesfehérvár (ke) -„Open Day” - nyitott napon mutatkozott be British Council tegnap a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban. A rendezvényhez kapcsolódóan Fehérvár középiskoláinak csapatai vetélkedtek. A kulturális missziót betöltő British Councilnak a világ 110 országában közel kétszáz irodája van, de működik keretein belül 144 könyvtár és 65 angol nyelvoktató központ is. A British Council az Egyesült Királyság és Magyarország kulturális, tudományos, oktatási együttműködését támogató intézmény, amely azzal a kiemelt céllal működik hazánkban, hogy újabb és újabb kapcsolatokat építsen ki a két ország között - hangsúlyozta a fehérvári nyitott nap programján Gergely Zita, PR-munkatárs, és kérdésünkre elmondta melyek azok a főbb területek, amelyek segítik az érdeklődőket a tájékozódásban. Fontos terület nyelvoktatás, a kurzusokon tíz-tizenkét szinten foglalkoznak a hallgatókkal, és brit vizsgalehetőséget biztosítanak. Foglalkoznak a magyarországi angoltanárok továbbképzésével is. A British Council egyik értékes támasza a könyvtár. Országos hálózat kiépítésével hoztak létre úgynevezett brit tájékoztató sarkokat, így Székesfehérváron, a megyei könyvtár olvasótermében másfél év óta vehetik igénybe ezt a szolgáltatást az olvasók. A BC ajándékaként újabban CDROM-lejátszóval ellátott számítógépes szolgáltatás vehető igénybe. Angol nyelvi CDROM-k állnak rendelkezésre. A tájékoztató gyűjtemény általános informálódási lehetőséget biztosít az angol felsőfokú tanulmányi lehetőségekről, a diploma megszerzése utáni nyári képzésekről éppúgy, mint a diákok nyári foglalkoztatásáról. Turisztikai információ, útikönyvek, gyorskiadványok várják a Nagy-Britanniába készülődőket. Eördögh Rita könyvtáros kiemelte: céljuk, hogy megyei könyvtárakba, ,kitelepített” tájékoztató sarkok, és a most két hétig látható Nagy-Britannia jövőképe című poszterkiállítás irodalmi, tudományos és egyéb, lényeges témakörökben adjon friss információkat. Aki szeretné a maga teljességében megismerni a BC tevékenységét az internetes hozzáférhetőség: E- mail: www.britishcouncil.hu. A LÁTHATÓ VILÁG Attila király és Szent István király beszélgetése Veszprém - Országos millenniumi képzőművészeti tárlat nyílt a hét végén Veszprémben, több helyszínen. A látható világ - A megfestett város című, meghívásos tárlaton öt Fejér megyei művész - Büki Zsuzsanna, Hegedűs 2 László, Móder Rezső, Szentes Ottokár és Újházi Péter - munkái is láthatók. A kiállítás megnyitóját követően a Tűztoronyban fellépett az Instrumentum acélzene ütőegyüttes, amelynek tagjai: Sáry László és Sáry Bánk zeneszerzők, Váray László zeneművész és az acélszobrász, fémzeneszerző Móder Rezső. Az együttes (képünkön) előadta az Attila király és Szent István király beszélgetése a veszprémi várban, szelíd állatok között című művet is... JEGYZET Mi van a fátyol mögött? ■ Gábor Gina jegyzete Szaúd-Arábia messze van... Nem csak földrajzi értelemben, mert hiába a világ leggazdagabb országa - a szokások még mindig „középkoriak”. Az amerikai Jean Sasson A fátyol mögött című könyvét olvasva kiderül: a tehetős szaúdi nők hiába élhetnek irigylésre méltóan gondtalanul, ha állatokként bánnak velük. Másodrendűek, attól a perctől, hogy a világra jöttek. Értéke ott csak egy fiúnak van, egy lánynak az is elég, ha a Koránt olvassa, no meg háztartási ismeretekre tesz szert. Nővé érése pillanatától pedig szabadon „eladható”... Gyerekként az apa dönt sorsa felől, aztán férjhez adják a szépségét és fiatalságát megfizetni képes vőlegénynek, az se baj, ha kora szerint az apja lehetne. A férfiak négy feleséget tarthatnak, s idővel mindig ifjabb órákat vásárolhatnak. Egy nőnek akkor is tűrni kell, ha férje szadista, egy nő szinte soha sem válhat el - ám a férj könnyedén megteheti... Az már szinte lényegtelennek tetszik, hogy a mesés ékszerekkel borított, a legújabb londoni, párizsi divat szerint öltözködő szaúdi nők számára kötelező a csador, és jaj nekik, ha a fátyol fellebben, mert a vallási képviselők árgus szemmel figyelnek. Hogy mi van a fátyol mögött? Teljes kiszolgáltatottság. Sasson könyvének hősei még csak nem is lázadhatnak - vagy ha mégis, szörnyű a megtorlás. Az sem ritka: a család - hogy letörölje a szégyenfoltot -, maga öli meg a lázadót. Az európai nő számára nehezen érthető ez a világ. Ami a nemek egyenlőségét illeti: itthon is lenne mit javítani. Például, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a fizetség járjon egy nőnek is, mint egy férfinak... Ám a könyvet olvasva hálát adunk a sorsnak, hogy nem Szaúd-Arábiába születtünk...