Fejér Megyei Hírlap, 2001. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-08 / 106. szám

2001. május 8., KEDD Az ember, aki lát és örül: a nagy öreg 70 esztendős Bálla Demeter fotóművész jubileumi kiállítása Budapesten Budapest (-kocsis­) - Az öreget, az öregembert nem az idő teszi. Bálla Demetert leg­alábbis - akinek legutóbb május 4-én, 70. születésnapja tisztele­tére nyílt kiállítása a főváros­ban, a Budapest Galéria kiállító­­termében - nem az idő teszi. És nem is fog rajta. Ennek ellenére kiállításának címe saját kedves­kedő beceneve: Az Öreg. Az öreget nem az idő teszi - mondta a tárlatot megnyitó köz­író-publicista, Bächer Iván is. A népes közönség bár egy szikár kis öregembert látott ácsorogni, de az az öregember még most is gyermeki csodálkozással nézett a gratulációként csókot cuppan­­tó hölgyekre, s szemében hamis­­kás fény csillant. Balla Demeter ötven éve fo­tográfus. Vonzódik azokhoz, akik fizetni szoktak. Fizetnek, de örömmel, bánattal, élettel fi­zetnek: cigányok, melósok, pro­liasszonyok. Egy vágóhídra vont tehén, vagy egy meztelen, szátaszott testű öreg pár - tulaj­donképpen mindegy. Mindkettő az élet része. S az időt fotózni - még ha óhatatlanul múlik is - az a szép csak igazán. S az idő bi­zony megy. Csak néhány pilla­natra áll meg egy-egy fénykép­en, meghatóan idézi a régmúlt embereket: emitt a fotón Juhász Ferenc, amott Tersánszky Józsi Jenő, vagy Kassák asztala (egyi­ken sincsenek ott a tulajdono­sok, de Juhász írószerszámai pe­dánsan összerakva, elöl akkurá­tus feljegyzés - a megírandók listája: Magyar Televíziónak Petőfiről, Népszavába interjú, kritikát írni irodalomról). Az el­­híresült három körtés fotó, vagy az atombomba gombafelhőjé­nek felfogható félbevágott kar­fiol. A kultuszminiszter támo­gatásával egyszerű, de elegáns kiadvány jelent meg a kiállítás anyagáról, kiegészítve néhány Balla-verssel. A pénteki megnyitón adták át a Balla Demeter által alapított, a fotóművészetért az adott évben legtöbbet tett kolléga díját, ezút­tal Kincses Károly kapta az elis­merést. Egy embertől, aki lát. Egy embertől, aki örült. Egy embertől, aki ötven éve fotóz. Éltesse az Isten. Az ünnepeltnek (jobbra) Szebeni András fotóművész és felesége. Sóvári Zsuzsa író gratulál A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA Egy orosz intervenció A nagyhatalmak sohasem következetlenek abban, hogy a tettei­ket ne valamiféle heroikus küldetésvállalással indokolják meg. Alantas volna számukra kijelenteni, hogy netántán egy aprócska helyi konfliktusba beavatkozva hosszabb távú és hódító terveik megvalósításának lehetőségeit próbálgatják. Valójában örök tör­vény, hogy minden hosszú esemény a múlt öröksége és a pillanat­nyinak tűnő felbukkanás, megjelenés az idők színterén, az előző történések végtelen számát foglalja magába... Azt is állíthatjuk, hogy a felhalmozott múltbéli erők szinte várják azt az órát, amikor az ideiglenes semmiségből ismét a jelen történésének és egyben az életek befolyásolói legyenek. A politikai szakirodalom „madár­bél­­jós tanszékei” éppen ezért egyes múltbéli események ismeretének birtokában viszonylag jó találati aránnyal tudják „megsaccolni” a jelenben várható eseményeket. Az érdekeltségek köre „előre muta­tó”. Ahogyan a balkáni konfliktusokból a törökök kikerültek, a magát második Bizáncnak tartó Moszkva, ideológiai alapon is megjelent a küzdőtéren. Természetesen, mint „felszabadító” és a szláv népek nagy atyuskája. A területre való felvonulást sokféle­képpen megtervezték és tervezik most is. 1849-ben, ezen a napon kelt az orosz cár azon manifesztuma, amelyben megindokolta, hogy se­regeit miért veti be a magyaror­szági kormány ellenében, az oszt­rák császár oldalán. Egy jellemző mondat az iratból: „A seregek Is­tenét segítségül kíván ily igaz ügy támogatására, hadainkat megindí­tottuk a lázadás elfojtására, s azon vakmerő pártütők megsemmisíté­sére, kik a mi tartományaink nyu­­­­galmát is fenyegetni bátorkodnak, így fogja Oroszország betölteni szent hivatását.” Voltaképpen a cár az ifjú Ferenc Józseffel történt varsói megbeszéléseinek megfe­lelően indította el az intervenciót a magyar forradalom ellen, de szi­gorúan a saját akaratának tetsző­en. Az előzmény az volt, hogy még április 6-án kérte Schwart­­zenberg osztrák miniszterelnök, hogy egy 30 ezer főből álló orosz katonai kontingens Erdélyben le­gyen a segítségére a császáriak­nak. Akkor már azonnal azt a fel­tételt szabták, hogy csakis nagy sereggel és kizárólag orosz pa­rancsnokság alatt hajlandóak se­gíteni. Az osztrákok - mintegy engedményként - ugyanekkor felkérték még az „atyai barátját a trónnak” arra is, hogy a Mária Te­rézia óta osztrák igazgatású Galí­ciát az oroszok szállják meg, mi­vel hogy ott is állandósult a len­gyel lakosság lázadásig fajuló el­lenállása. Az oroszok ennek nem tudtak ellentmondani, hiszen a „nagypéteri” terveknek megfe­lelően a Kárpátokig el kellett vol­na jutniuk. Miklós cár a varsói nagyherceget, Iván Paskievicset állította a 149 ezres csapata élé­re... Ez már számbeli fölényt je­lentett a 152 ezres magyar hadse­reggel szemben, ha hozzá vesszük az osztrákok magyar területen manőverező 118 ezer katonáját is. Az uralkodók együttműködését szabályozta még a „Szent Szövet­ség” elve is, amelyet a Napóleont legyőző hatalmak 1815-ben a bé­csi (táncoló) kongresszuson fo­galmaztak meg. Az uralkodó poli­tikai rendezési tendenciát Leo­pold von Ranke német történetíró így fogalmazta meg: „A két elv­nek: a monarchiának és a népszu­verenitásnak összeegyeztetése, amellyel minden nagy ellentét összefügg...” a politikai hatal­maknak nem sikerült egyeztetni­ük, bár törekedtek arra. Megjelent egy újabb magatartás is, a Goethe által felfedezett „homo oecono­­micus-é”, amelyet az 1812-es spa­nyol forradalom óta liberalizmus­nak is nevezünk. Ennek ellenében a bécsi kongresszuson született meg, egyfajta kompromisszum­ként, a liberalizmus által megkö­vetelt demokrácia értékrendje a gazdasági szférában. Azonban az egymás után tartott kongresszu­saikon a monarchista kormányok a bécsi kongresszus saját érték­rendjük szerinti eredményeit kon­zerválták. Az első rész a „nagy eu­rópai harmónia bástyáján” a bel­gák ütötték, majd a lengyelek lá­zadtak fel és a forradalmak elérték a majdani Német Birodalom, Itá­lia és a Balkán területét is 1848-49-re. A Szent Szövetség sorra katonai beavatkozásokra kényszerült... A Szent Szövetség utoljára Magyarországgal végzett és a karak­teres fellépésének is ez volt az utolsó megnyilvánulása. Ugyanakkor a „szövetségi politikára” vonatkozóan kiépítettek egy rendszert, amely érvényesíthető az „európai rendezésekben”. Ebben pedig Anatole France igazsága érvényes: „Akit legyőznek az lázadó. A győztesek sohasem lázadók.” KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . A bédekkeren túl, a mai Anglia British Council kulturális missziót teljesít szerte a világban Székesfehérvár (ke) -„Open Day” - nyitott napon mutatkozott be British Coun­cil tegnap a Vörösmarty Mi­hály Megyei Könyvtárban. A rendezvényhez kapcsolódó­an Fehérvár középisko­láinak csapatai vetélkedtek. A kulturális missziót betöltő British Councilnak a világ 110 országában közel kétszáz irodá­ja van, de működik keretein be­lül 144 könyvtár és 65 angol nyelvoktató központ is.­­ A British Council az Egye­sült Királyság és Magyarország kulturális, tudományos, oktatási együttműködését támogató in­tézmény, amely azzal a kiemelt céllal működik hazánkban, hogy újabb és újabb kapcsolato­kat építsen ki a két ország között - hangsúlyozta a fehérvári nyi­tott nap programján Gergely Zi­ta, PR-munkatárs, és kérdé­sünkre elmondta melyek azok a főbb területek, amelyek segítik az érdeklődőket a tájékozódás­ban. Fontos terület nyelvokta­tás, a kurzusokon tíz-tizenkét szinten foglalkoznak a hallga­tókkal, és brit vizsgalehetőséget biztosítanak. Foglalkoznak a magyarországi angoltanárok to­vábbképzésével is. A British Council egyik értékes támasza a könyvtár. Országos hálózat kié­pítésével hoztak létre úgyneve­zett brit tájékoztató sarkokat, így Székesfehérváron, a megyei könyvtár olvasótermében más­fél év óta vehetik igénybe ezt a szolgáltatást az olvasók. A BC ajándékaként újabban CD­­ROM-lejátszóval ellátott számí­tógépes szolgáltatás vehető igénybe. Angol nyelvi CD­­ROM-k állnak rendelkezésre. A tájékoztató gyűjtemény általá­nos informálódási lehetőséget biztosít az angol felsőfokú ta­nulmányi lehetőségekről, a dip­loma megszerzése utáni nyári képzésekről éppúgy, mint a diá­kok nyári foglalkoztatásáról. Turisztikai információ, úti­könyvek, gyorskiadványok vár­ják a Nagy-Britanniába készü­­lődőket. Eördögh Rita könyvtá­ros kiemelte: céljuk, hogy me­gyei könyvtárakba, ,kitelepített” tájékoztató sarkok, és a most két hétig látható Nagy-Britannia jö­vőképe című poszterkiállítás irodalmi, tudományos és egyéb, lényeges témakörökben adjon friss információkat. Aki szeret­né a maga teljességében megis­merni a BC tevékenységét az in­ternetes hozzáférhetőség: E- mail: www.britishcouncil.hu. A LÁTHATÓ VILÁG Attila király és Szent István király beszélgetése Veszprém - Országos millen­niumi képzőművészeti tárlat nyílt a hét végén Veszprémben, több helyszínen. A látható világ - A megfestett város című, meg­hívásos tárlaton öt Fejér megyei művész - Büki Zsuzsanna, He­gedűs 2 László, Móder Rezső, Szentes Ottokár és Újházi Péter - munkái is láthatók. A kiállítás megnyitóját követően a Tűzto­ronyban fellépett az Instrumen­tum acélzene ütőegyüttes, amelynek tagjai: Sáry László és Sáry Bánk zeneszerzők, Váray László zeneművész és az acél­szobrász, fémzeneszerző Móder Rezső. Az együttes (képünkön) előadta az Attila király és Szent István király beszélgetése a veszprémi várban, szelíd állatok között című művet is... JEGYZET Mi van a fátyol mögött? ■ Gábor Gina jegyzete Szaúd-Arábia messze van... Nem csak földrajzi értelemben, mert hiába a világ leggazdagabb országa - a szokások még mindig „középkoriak”. Az amerikai Jean Sasson A fátyol mögött című könyvét olvasva kiderül: a tehetős szaúdi nők hiába élhetnek irigy­lésre méltóan gondtalanul, ha állatokként bánnak velük. Másod­­rendűek, attól a perctől, hogy a világra jöttek. Értéke ott csak egy fiúnak van, egy lánynak az is elég, ha a Koránt olvassa, no meg ház­tartási ismeretekre tesz szert. Nővé érése pillanatától pedig szaba­don „eladható”... Gyerekként az apa dönt sorsa felől, aztán férjhez adják a szépségét és fiatalságát megfizetni képes vőlegénynek, az se baj, ha kora szerint az apja lehetne. A férfiak négy feleséget tart­hatnak, s idővel mindig ifjabb órákat vásárolhatnak. Egy nőnek ak­kor is tűrni kell, ha férje szadista, egy nő szinte soha sem válhat el - ám a férj könnyedén megteheti... Az már szinte lényegtelennek tet­szik, hogy a mesés ékszerekkel borított, a legújabb londoni, párizsi divat szerint öltözködő szaúdi nők számára kötelező a csador, és jaj nekik, ha a fátyol fellebben, mert a vallási képviselők árgus szem­mel figyelnek. Hogy mi van a fátyol mögött? Teljes kiszolgáltatott­ság. Sasson könyvének hősei még csak nem is lázadhatnak - vagy ha mégis, szörnyű a megtorlás. Az sem ritka: a család - hogy letö­rölje a szégyenfoltot -, maga öli meg a lázadót. Az európai nő számára nehezen érthető ez a világ. Ami a nemek egyenlőségét illeti: itthon is lenne mit javítani. Például, hogy ugyanazért a munkáért ugyanaz a fizetség járjon egy nőnek is, mint egy férfinak... Ám a könyvet olvasva hálát adunk a sorsnak, hogy nem Szaúd-Arábiába születtünk...

Next