Fejér Megyei Hírlap, 2002. április (47. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-16 / 88. szám

8 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA M. Tóth István köszöntése Székesfehérvár (ze)­A Vörösmarty Társaság és az Árgus Szerkesztősége ápri­lis 19-én M. Tóth István­­ Székely Bertalan-díjas fes­tőművész akvarelljeiből rendez kiállítást, amelyet 16 órakor nyit meg dr. Warva­­sovszky Emil. Ezt követően születésnapi köszöntés lesz a Kodolányi János Főiskola Kossuth utcai épületében. Aznap 18 órakor a Várfal Galériában az ünnepelt Ta­vaszi szél című kamaratárla­tát Warvasovszky Tihamér nyitja meg. Barátai, tisztelői a galériában is köszöntik a 80 éves mestert. Konferencia: „Ép testben ép létek" Székesfehérvár (ze)­A Fejér Megyei Pedagógiai Szolgáltató Intézet április 18-án 9 órától konferenciát rendez Ép testben ép lélek címmel a III. Béla király téri intézet 3. emeletén. Testne­velőket, tanítókat, óvodape­dagógusokat, napközis ne­velőket várnak az eszmecse­rére. Neves szakemberek tartanak előadásokat többek között a mindennapos, a dif­ferenciált testnevelésről, az egészséges iskolák hálóza­táról, a gerincgyógyászat­ról, a sport személyiségfej­lesztő szerepéről. A konfe­rencia fórumain kérdezhet­nek, hozzászólhatnak az érdeklődők. Osztrák festőművész tárlata Mór (ze) - A Szent György-heti vigasságok nyitánya Johannes Krum­­pöck osztrák festőművész kiállítása lesz, amelyet Schmidt Ferenc polgármes­ter nyit meg április 26-án 17 órakor a Lamberg-kastély kisgalériájában. Móser-járlat: Mondottam ember... Székesfehérvár (ze) -Móser Zoltán egyik lénye­gét ez a Milan Kundera­­mondat fejezi ki: „... mindig benne éreztem magam a tör­ténelemben, ugyanis ott áll­tam egy út közepén, párbe­szédet folytattam azokkal, akik előttem jártak..." Mon­dottam ember... címmel fo­tókat készített Madách Em­ber tragédiájához, ezekből nyílik kiállítás április 18-án 17 órakor a Szent István Mű­­velődési Házban. Megnyit­­­ja: a jeles piarista teológus, Jelenits István professzor. Nem vagyunk mi apácák - kecses lábemelgetésekkel Látványos megoldások, fény- és hangeffektek - akár egy revüben Dunaújváros (L.A.) - A Tó­parti gimnázium lett a Fejér megyei diáknapok legered­ményesebb fehérvári és me­gyei iskolája is. A legsikere­sebb dunaújvárosi iskola díját a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola kapta. Utoljára úgy tíz éve vettem részt a diáknapokon, még gim­nazistaként. Óhatatlanul eszem­be jutottak az akkori produkciók az idei gálát nézve, s bizonyos szempontból megdöbbentőek a különbségek. Ugyanaz a hely­szín, és persze mégis más - a Bartók Kamaraszínházat azóta felújították. Más ma az alaphan­gulat: akkoriban nyoma sem volt a jegy­szedő néniknek, a biz­tonsági őröknek... A mostani fellépők több szín­padtechnikai lehetőséggel él­hetnek, s a gála fellépői ki is használták ezeket; fény és hang­effektek sokasága kötötte le a fi­gyelmünket. A gála tizennégy fellépőjéből négy csoport a mo­derntánc-jazzbalett kategóriá­ból került ki, s volt még ezen kí­vül egy musicalcsapat is, tánc­karral. Mintha egy revüben len­nénk. A színvonallal nincs is semmi baj: a bánkis Show Duó lánykás világbajnoki harmadik helyezést mondhatnak maguké­nak - a diáknapokon kategória­díjasok lettek. A székesfehérvári Hard Style, s a dunaújvárosi Atomic Crew akrobatikus elemekkel dúsította produkcióját. Kecse­sen emelgették a lábukat a szé­kesfehérvári Ciszterci Szent Ist­ván Gimnázium tizenegyedik osztályosai is, pedig ők a Rock- Jazz-Mai dal kategóriában in­dultak. Nem vagyunk mi apácák címen adtak elő részletet a Ka­baréból. Tehát a műsornak több, mint a harmadát főként showjellegű műsorszámok tették ki. Gáláról van szó, ez indokolja a látvá­nyosságra törekvést - mégis, automatikusan teszem fel ma­gamnak a kérdést: miért éppen ez a műfaj reprezentálná e kor­osztály élményvilágát? A kü­lönböző kategóriákhoz tartozó produkciók számának tükrében valóban ez a két műfaj a legnép­szerűbb, összesen százhat indu­lóval. (Míg például a népzene­néptánc kategóriában ez a szám csupán harminchárom...) De a szavalók is nyolcvannál többen voltak, őket mégis csak két lány képviselte... Pedig a színvonal ott sem le­hetett alacsony. A kategória­győztes a kodályos Horváth Krisztina lett, aki egy bukovinai népmesét mondott el szelleme­sen. Nagyobb fába vágta a fej­széjét a telekis Szigeti Anna. Kosztolányi versét, a Hajnali ré­szegséget szavalta — meglepően jól, érzékenyen. A mesemondó lány a népzene-néptánc kategó­riában fődíjas Guzsalyas együt­tesnek is tagja. Különösen szimpatikus volt a diákközönség hozzáállása: vas­tapsot kapott szinte minden fel­lépő. A Rock-jazz-mai dal győztese, a kodályos Szerencsés Piroska Honfoglalás című pro­dukciója ugyanúgy, mint a tele­kis Les Etoiles négykezese vagy a Széchenyi István Gimnázium Kamarazenekara, akik kortárs komolyzenét játszottak, szintén műfajuk legjobbjaiként. A györgyfalvi legényest járó, bán­­ki donátos Heten lettünk ugyan­úgy sikert aratott, mint a Teleki kategóriadíjas Kamarakórusa, vagy a vaskos diákhumorral élő dunaújvárosi Rosti Pál Diák­színkör. Ők az Igazmondó ju­hász történetét modernizálták hatásosan, kategóriadíjjal „ko­ronázva". A képzőművészek legjobbja pedig Tarló Kata lett a Tóparti gimnáziumból. Piroska nem csupán Szeren­csés, de szépen is énekelt A 25 éves múzeumbarát kör 52. tárlata a kastélyban A tükörteremben hangversenysorozat indult Dég (re) - A Festetics-kastély a hét végén tele volt boldog, büszke dégiekkel és messzebb­ről jött barátaikkal, akiket Fehér László kiállítása és a koncert hí­re vitt a kopottságában is méltó­ságot sugárzó épületbe. Büsz­kék a közülük kivált művészre és a kastély feltámadására, amely egyre több rangos kultu­rális esemény hajléka. Lassan halad a felújítás, rengeteg pénz kell hozzá, de a folyamat elin­dult. Verebics Géza polgármes­ter újságolta: 25 éves a Múzeum Baráti Kör, Fehér László kiállí­tása az 52. tárlatuk. A kör a ren­dezvények sorát koncertekkel is színesíti. Az első hangversenyt a Gorsium Zeneiskola igazgató­ja, Fehér József segítő közremű­ködésével Várnagy Andrea és Farkas Zsolt művésztanár-pár adta a felújított tükörteremben. (Kép) Schubert-fantáziát, spa­nyol, szláv és magyar táncot szólaltattak meg a zongorán. A dégiek joggal büszkék szépen, árnyaltan zengő Szivárvány kórusukra és Pany Anett kar­nagyra. Az általános iskola cím­zetes igazgatója, Muskovits Ist­ván bejelentését ugyancsak örömmel fogadták: CD-ROM készült­ségről, amelynek egyik „fejezete" Fehér Lászlóról szól. 2002. április 16., KEDD Mit mondana, ha...? Hát nem furcsa, hogy eltávozik az ország legnagyobb humo­ristája, és - rá emlékezve, az ő tévéműsorait, remek bemondá­sait felidézve - halála az itt maradóknak újabb alkalmat ad a nevetésre? - kérdezte ismerősöm. Talán igaza van: furcsa. De mert Hofi Gézáról van szó, „A Hofiról" - nagyon is természe­tes... Egyszerre szomorúan és boldogan ültem vasárnap a tévé elé, hogy újra lássam az RTL Klubon az egyik régi műsorát, amelyben különböző maszkokban énekelte a slágerparódiát: „Piál a Föld...", és figyeltem, ahogy a kocsmapultot támasztva, a kissé elázott - kellően őszinte - kisembert alakítva, nagy igaz­ságokat mondott ki­­ helyettünk is... A Heti Hetes humoristái is szépen búcsúztak tőle, felidézve a Koós Jánossal énekelt macs­kaduettet. Verebes pedig így fogalmazott: ő volt az a macska, aki sosem fogott egeret - de egész életében üldözte! Ám a lé­nyeget Sas József foglalta össze a tv 2 Naplójában „Bármi tör­tént a közéletben, a p politikában­­ az emberek az kérdezték: mit mond erre a Hofi? Ő volt az etalon." Igaza van. Nincs ennél na­gyobb dolog. A mai közéletet figyelve még sokáig eltűnődünk majd: mit mondana erre a Hofi? De erről legfeljebb sejtésünk lehet, hiszen amit ő a színpadon művelt- utánozhatatlan... g.g. Juhbetes vizsütéboly Mindenki megtébolyodott. A fejétől büdösödik a hal - állítja a népi bölcsesség, ez esetben nagy igazsága van. A kiscsaládfő­­ket megbolondította a nagy család feje, a kiskirályokat a nagy király, a kisembert a magát nagynak képzelő ember meg a sze­­menszedett hazugságok, a csúsztatások, a gonosz dumák árada­ta. Megtébolyodott a szomszéd, az anyós nem beszél a vejével, a fiú az apjával, a barát gyerekkori pajtásával, a beosztott a fő­nökkel, a fiatal az öreggel. Alig várjuk, hogy az őrületnek vége legyen. De nem lesz vége! Elkezdődik ugyanis a bevásárlóköz­pontok ártébolya. Az egyik 28 napos tébolyt hirdetett meg, ezek köztött egynapos a juhbeles visk­őrületet. Az ingerküszöb itt Közép-Kelet-Európában mindig magas volt, ezt még magasabbra spanolták a politikai események, s emiatt a reklámok is rátesznek még néhány lapáttal, még hatás­­vadászóbb szavakat, jelzőket használnak. Nem elég hogy övön aluli ütéseket, kiszámíthatatlan pofono­kat kapunk nap, mint nap, hogy az újságoktól, a hallottaktól, a látottaktól összeszorul a torkunk, a gyomorunk... Ez mind nem elég! A szellemi, a morális tébolyt még gasztronómiai csalások, mérgek is fokozzák, mélyítik. - zágoni - Kötték szomszédossá A székesfehérvári, Fejér megyei írók, költők - mondhatni - szerencsés helyzetben vannak, hiszen legtöbbjük rangos irodal­mi folyóiratokban is publikál(hat), a helyi fórumokon kívül ta­lán a Somogy irodalmi, művészeti és kulturális folyóirat az a lap, amely szerzőink színe-javát munkatársául fogadta. A leg­utóbbi lapszámot a költészet napjára „hangolták" a szerkesztők, így - mások társaságában - négy megyénkbéli szerző is helyet kapott versével/verseivel az összeállításban. A martonvásári André András Köré mélyül címen írt költeményével éppen Jó­zsef Attila emléke előtt tiszteleg; a Szabadkirégről a fővárosba „elszármazó" Szigeti Lajos kettő, a Sárszentmihályon élő és al­kotó Szegedi Kovács György három, míg a fehérvári Álmos Ist­ván pedig egy ciklusnyi, négy verssel van jelen a lapban. Közü­lük Szegedi Kovács az, aki az elmúlt esztendőkben a legtöbbet publikált, s éppen a költészet napjára látott napvilágot Vigaszág címmel új verseinek gyűjteménye. Álmos István is építgeti, gyarapítja újabb könyvének anyagát; a Somogyban publikál­takból hadd másoljak ide néhány rá jellemző sort: „Túl voltunk a gyönyörökön / tagjainkban bizsergett / kéjünk minden mámo­­ra/valami beteljesült..."írja Egy reggel című versében.­­s.I.­

Next