Fejér Megyei Hírlap, 2002. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-06 / 80. szám
** Öregsoron „Amíg dönteni tudok és amíg visz a lábam..." * Kovalcsik Katalin írása - A tegnap esti tencsefőzeléket hozták megint!* - Tévedni tetszik, ez a főzelék mai, az este nem ez volt a vacsora. A csákvári idősek otthonának vezetője, Szabó Elekné, Sárika hiába győzködi a nénit, ő váltig mondogatja, tegnapi a főzelék. - Tudja kedveském, vannak akik elégedetlenek a sorsukkal, egyiknek ez sem a jó, a másiknak az sem. El kell menni haza - Éva néni, Faddi Istvánná szavai sommázzák az otthoni életet. - Nincs még öt éve, hogy itt élek, de szeretném addig taposni, amíg az öt le nem jár, aztán jöhet a többi. Csákvári vagyok, hat családom van, négy fiam, két lányom. Van belőlük Pesten, Oroszlányban, mind dolgozik. Már az unokák is nagyok. Beteg vagyok, egy pillanat alatt fölmegy a vérnyomásom, a cukrom. Az egyik fölajánlotta, hogy otthon marad velem. Azt nem fogadhattam el. Kitalálták, hogy egyszer lakjak az egyik, majd a másiknál. Azt nem lehet, megszokom az egyik helyet, már mehetek a következőre. Úgy gondoltam, idejövök, Csákváron vagyok, ami a legfontosabb. A 82. évemet taposom. Nem bántam meg, hogy az otthont válaszottam. Mosnak ránk, takarítanak, fürösztenek bennünket, de amíg tudom, magam is csinálom. Kipakoltam a szekrényt, rendbeteszem az ágyam. Közben befejezik az ebédet, elfoglalják megszokott helyüket a fotelban, a kanapén, a díványon. Szól a televízió. A március 15-én átadott új otthonrészben kis teakonyha, mellette foglalkoztató. Kevéske pénzért, jelképes összegért készülnek itt a lábtörlők, inkább az elfoglaltság kedvéért. Próbálkoztak még gyurmázással, rajzolgatással, de az idős emberek elhárítják ezeket a programokat, nem gyerekek ők. Inkább fonogatják a lábtörlőcsíkokat. A szomszéd emelt szintű lakásban Mari néni vár ránk. - Foglaljanak helyet, ne vigyék el az álmom - a barátságos szobában - mint a többiben is - saját bútorok idézik az otthagyott otthont Szita Lászlóné számára. - Nincs az messze, itt van Csákváron, de jobbnak láttam, ha az nyaralónak marad, és beköltöztem ide. Tizennyolc éve élek Csákváron, hogy tudtam kibírni ötven évet Budapesten, azt nem tudom?! Négy éve vártam a soromra, hogy bejussak. A férjem hat éve meghalt, azóta volt két combnyaktörésem, egy gerincműtétem, egy darabos csuklótörésem. Amíg ép az elmém és határozni tudok, addig választani is. - Mari néni, jól meg tetszett gondolni a beköltözést? - Végleg itt vagyok. Négy éven át gondoltam erre. A gyerekeim elmennek, aztán este van, mire hazaérnek. Ha otthon vagyok és elesem, ki nyitja rám az ajtót. Még csak öreg vagyok - 75 éves -, de innen csak egy helyre visz az utam, a tepsibe. A gyerekek hetente egyszer látogatják, többet nem is vár tőlük. A hasonló korú emberek döntése, a családi békére is hatással van. - A fiam is azt mondta: Anyám, jól gondold át! Átgondoltam. Nem idegeskednek a munkahelyen, mi van otthon az öreggel? Én nem érzem, hogy elhanyagolnak. Az biztos, hogy aki az évek során elfelejtett megtanulni alkalmazkodni a másikhoz - hál istennek nem vagyunk egyformák -, annak nagyon nehéz a helyzete. Az alaptermészetet megváltoztani nem lehet. A vénség az összes rejtett hibát, minden nyavalyát kihoz az emberből. Nehéz a helyzetük a gondozóknak is. Ezért a gyalázatos pénzért sok mindent kénytelenek elviselni, mert itt még baksis sincs. Ide hozni kell! Ezek az emberek valahol hehésebbek, mint mi, öregek vagyunk. Innen a házam három kilométerre van, de hóban, jégben is jöttek. Soha nem mondták, hogy Mari néni, esik az eső, rossz az idő, majd holnap. Egy évig ültem tolókocsiban, utána jött a mankó, majd a bot, de mostanában egyre többször elhagyom... Az emberi kapcsoltok itt sem mindig felhellenek, de jó beszélgetni Nem maradtak magukra Ho/ j'okk? Oáakaza, egész napos magányban, reggeli éj kara esti rohamban, amikor mináeki/üt, szanná, készül a reggeli, a vacsora, kinkái az anya, és visszakinkái a gyerek, és za/'aag a tévé, és /aegiai/az a szamszéá? z/ai jaki?, cjn/áákan vagy az otthonban? Az igazi az ieaae, ha az üregember-ajszaay megszokott akaaának/aiai közt faiskefai kékét, ayagfi/aj éveit, ám a természet /egfäkk/akef meg/ajzt/'a az önellátás /eketájégétá*/. A rojszattétek meghatározás éterüknek, a/yaakar azaaaai szükség van a segítségre. /gy kerülnek otthonba. Akai megbékéinek, önmagukkal és a környezetükkel is. Persze mindenkihez meg kell találni a ka/csat. A jázá, a türelem a mináig kötekeáa öreget is kezel lakóvá varázsai/a. Ha csupán átmenetileg is. Aztán a/yaa acai kácsi is van, aki nyagaimát tette a közös attkaa/aiái között. Szinte menekült attkaarái, a ánrva, verekeánj csaláátagak üldözték el. A fején, amiára aiacs aáakaza, megvállozott a menye, a veje, a lánya, a/ia. .iái vannak együtt és a névnapokon, az ünnepeken szívesen látják a mamát. Mindenki elégedett az évek alatt kialakult helyzettel. Béke van a csaláában és a mama-papa sem maradt magára öregségére. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 2002. április 6., szombati riport. A bentlakásos részben nyolcan dolgoznak, ketten látják el a házigondozást, egy gondozónő van az idősek klubjában. - Nekem egy hiányom van - folytatja Mari néni -, de az megyei hiány. Sehol nem tudok úszni. Agárdra borzasztó rossz a közlekedés, számomra nyűg az utazás, én csak annak örülök, hogy tudok valamennyit gyalogolni. Mániákus olvasó vagyok. A baráti társaságom egyetemi kapcsolat, eljönnek értem, elvisznek, hazahoznak, kétasztalos bridzspartit rendezünk. A lakótársaim voltak Pesten, én nagyon szeretnék egy fehérvári kombinált színházbérletet, de sajnos nincs partner, akivel elmenjek és hazajöjjek... Elfogyott a hétköznapi ebéd, odafönt, a betegszoba mellett már készül a kávé, a gondozónő várja a feketézőket A fotókat készítette: Lázár Lívia I Már itt is sorban állnak, pedig most bővültek A csákvári otthon várakozólistáján jelenleg hatan vannak. Mindegyikük egyedül maradt, nem képes ellátni magát. Az egyszeri befizetés - egymillió forint - mellett havonta 27 ezret kell fizetniük az itteni ellátottaknak. A befizetett összeg harminc százalékát — ezt írja elő a törvény - zárolják, ha időközben valaki meggondolja magát, ennyit visszafizetnek neki. Az egyszeri befizetés 10 százaléka a dologi kiadásokra fordítható. Van olyan otthonlakó, aki beköltözésénél közérdekű kötelezettségvállalást tesz, anyagilag támogatja az intézményt. Az ercsi gondozóházban tizenhét ember él, betegeket gondoznak, most is van 9-10 várakozójuk. Dunaújvárosban 174 embert látnak el az idősek otthonában, a várakozók 147-en vannak. Az alapellátásért 28 800, az emelt szintűért 34 800 forintot kell fizetni. Az idei egyszeri befizetés 600 ezer forint. Tíz éve van egy panziójuk, ahol legfeljebb másfél évig lakhat valaki. A mezőszilasi otthonban kétszáz embert gondoznak, havi 26 ezer forint a térítési díj. Sárosdon is telt ház van, 136 idős, nagyrészt beteg ember szorul itt ápolásra. Valamikor csak egy betegszobája volt az intézménynek, ma kilenc. A lakók 26 ezer forintot fizetnek havonta. Enyingen tizennyolc idős ember számára van hely az Egyesített Szociális Intézmény Idősek Otthonában, ahol napi háromszori étkezést kínálnak a lakóknak. Havonta 48 750 forint a maximális térítési díj, ennél kevesebbet - de a nyugdíja legfeljebb nyolcvan százalékát - kell térítenie annak, aki alacsonyabb összegű nyugdíjjal rendelkezik. Egyszeri hozzájárulást itt sem kérnek. Az otthonba való bekerülésre szintén hosszabb ideig kell várakozni, jelenleg átlagosan másfél évig.