Fejér Megyei Hírlap, 2002. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-22 / 93. szám
2002. április 22., HÉTFŐ A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLK LAJOS ROVATA „Szellemes" csaták Vannak „látnokok". Akik az eseményeket szinte pontosan megérzik és meg tudják jövendölni. E képességük hiperérzékenységből fakad, mert seregnyi információt képesek integrálni, és meglátják az összefüggéseket. A politikai „szellemidézők" más módszerekkél dolgoznak. Már Delphoi-ban is a jó információknak köszönhették a pontosnak hitt jóslatokat és sokat a kibogozhatatlan, mindenki számára másképpen érthető mondataiknak. A közönség vágyik arra, hogy megkapja a bizonyosságot az elképzeléseit igazoló jövendölésekben, ezért hiszékeny. Hisz éppen úgy a közvélemény-kutatóknak, mint a pártszónokoknak, de amikor távoli szeretteik sorsára kíváncsiak bármiféle parapszichológiai vagy okkult tudomány segítségét elfogadják a saját megnyugtatásukra. A pszichológusok ismerik a „visszavetítés" fogalomkörét, ami nem más, mint az utólagos betemagyarázás. A fételmektől terhett ember utólag érezheti egy-egy csapás bekövetkeztekor, hogy „azt ő előre látta" mögött és magnéziumfény villant. Fél óra múlva megjelent az előhívott képpel (valamint a számlával, ami 20 aranyfrank volt). A fotón az „árva" mögött egy elmosódó árnyalak volt látható, aki természetesen kopasz volt. Néhány percnyi vizsgálódás után az urak bemutatkoztak és közölték, hogy Antoine vizsgálóbíró utasítására házkutatást tartanak. Buguet felkínálta, hogy vallomást tesz, de a kutakodást ennek ellenére megtartották. Kiderült, hogy a nagy műterem mögött volt egy másik kisebb, valamint egy laboratórium és egy kellékes kamra. A kisebbik műteremben megtalálták a „papát", mint bábut, természetesen kopaszon. A segéd készítette a képet. A kellékes kamrában felfedeztek még kartonból kivágott figurákat, különböző nemű és korú emberbábokat a csecsemőtől az aggastyán korig. Az eljárás egyszerű volt. A váróteremben a titkárnővel beszélgető kliensei kihallgatták. Az információk alapján kiválasztották a megfelelő bábut és a két különböző negatívot összemásolták. A bukást egy vidéki ügyvédnek köszönhették. Montreuilben ugyanis a helyi fűszeresnél ő fedezett fel egy ilyen szellemképet a boldogtalan apáról és a 6 éves korában elhunyt gyermekéről. Az a kép is 20 frankért készült, de több más „lélek" is volt rajta, „mert a jelenlévők rosszul koncentráltak". A fotográfiához konyító ügyvéd megmutatta a képet egy vizsgálóbírónak. A pacientúra listáját is megtalálták a házkutatók és a feltüntetetteket berendelték tanúnak a bíróságra kiderült, a fotós sokszor „mellényük" és a kép nem hasonlított az eltávozottra. A magyarázat mindig a „rossz koncentráció" volt. Ennek ellenére a klientúra nem veszítette el a hitét. A korabeli újságok szerint nem csak a védő, hanem a jelenlévő esküdtek és érdeklődők is jól szórakoztak a tárgyalás alatt. Ellenben a kliensek megéljenezték a szellemfotográfust, amikor a börtönőrök elvezették. Ugyanis egy év fogházat és 500 frank pénzbüntetést kapott a „szellemességéért". 1875-ben, e napon a párizsi rendőrség letartóztatta, majd bűnvádi eljárás alá vonta Lucci Buguet spiritiszta fényképészt. Az akcióra a rue Montmartre 5. szám alatti műteremlakásban került sor. A közvélemény azért ítélte el a történteket, mert minden egy provokációra volt felépítve. Ugyanis Clément rendőrtanácsos és a titkára, Lombard írnok, Bellin de Ballu főfelügyelő, mint rendes kuncsaftok jelentkeztek be a „különleges képességekkel rendelkező" fotográfusnál. Az urakat Menessier kisasszony, a műterem titkárnője fogadta. Mindannyian feketébe voltak öltözve és meglehetősen gyászos hangulatban leledztek. Az idősebbikük előadta, nemrégiben halt meg az édesapja és azért jöttek Buguet úrhoz, hogy „asztráltestképet" készíttessenek. Elmondták, hogy a kiváló referenciák miatt választották őt, hiszen nem csak mint fotós, de médiumnak sem utolsó. A kisasszony megnyugtatta a vendégeket, valóban jók a túlvilági kapcsolataik, mint ahogyan azt a „Spirituel" című lapban is olvashatták. Az is tudósított arról, hogy csak ők tudják fényérzékeny lemezen rögzíteni a kliens elhalt hozzátartozóinak képét is. A hölgy arról érdeklődött, hogy az idősebbik vendég menynyire hasonlít az elhunyt édesapjára. A rendőrtanácsos megadta a felvilágosítást, miszerint akár két tojás. A 30 évvel öregebb elhunyt a halálakor teljesen kopasz volt. Ezután a titkárnő a kíséretről érdeklődött. Ők elmondták, csak unokaöccsök és csak azért jöttek, mert hallották, hogy több hozzátartozó egyidejű koncentrációja hozzásegíti a mestert a jobb kapcsolatfelvételhez. Ezután betoppant Buguet, elegáns öltözékben. Leültette a vendégét egy székre és hosszan koncentrált, majd eltűnt a kamera fekete leple KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ) Bocsáss meg, Mozart!? A komáromi Jókai Színház vendégjátéka a Vörösmarty Színházban . Gábor Gina írása Parókás, kosztümös figurák fogadták a közönséget a fehérvári teátrum folyosóján... Gadus Erika jelmezei felidézik ugyan Mozart korát, de nyoma sincs „szolgai hűségnek" - s a díszlet is óvakodik ettől: a fekete dobogórendszer a lépcsőkkel, időtlenséget áraszt. A középponti dobogó afféle táblaként funkcionál: jól látható rajta a fehér krétával rajzolt, teleírt kotta... Másrészt ez a dobogó egy színpadteret rejt, amely - ha kell, megnyílik... Egy ide-oda tolt zongora is mi mindenre használható! Ha kell „dívány", az elegáns szalon „terített asztala", vagy éppen „koporsó"... A díszlet, a jelmez tökéletesen illeszkedik a komáromi Jókai Színház előadásához, ahhoz a stílushoz, amit a rendező, Czajlik József „diktál". Peter Shaffer, a szerző mesterségbeli tudása közismert. Játszható sikerdarabjai - Játék a sötétben, Ártatlan hazugságok, Equus - közül különösen híres az Amadeus, amely azt az illúziót kelti, hogy Mozart életének fontos pillanatait „dokumentálva" feltárja egy különös kapcsolat mélylélektanát - ám mélységről szó sincs. Ám - a komáromi produkció igazolja - enélkül is izgalmas játék jöhet létre, tehetséggel, fantáziával No és egységes játékstílussal, melynek elrajzolt elemei képesek arra is, hogy megmutassák, nem csak „az irigy középszer harca a zseni ellen" közhelyről van itt szó... „Gyilkos!" - kiáltja a produkcióban közreműködő közönség Salierinek. A Mozart meggyilkolásáról szóló történet persze, legenda. Ahogy Salieri sem a középszerűség megtestesítője, ő maga is tehetséges muzsikus volt. De ki tudja mi az, ami a tehetséget elválasztja a zsenialitástól - mi az, ami szorgalommal sohasem pótolható? Mokos Attila olyan Salierit alakít érzékenyen, aki nem roskatag öregúrként hadakozik az ifjú Mozart ellen. Ő az, aki igazán felismeri Mozartban az „istenit" - azt a szellemi, alkotói magaslatot, amelyet soha nem érhet el. Nem tehet mást, mint irigyen akadályokat gördít... Ez az ő „küldetése". Teheti, mert a külvilág - beleértve az udvart, a császárt - elég értetlen. Ollé Erik kamaszos Mozartja egzaltált, felnőni nem akaró fiatalember. Nem könnyű a zseni extravaganciáját kellő ízléssel ábrázolni, neki sikerül érzékeltetni: az infantilizmus mögött igazi érzékenység van... Remek alakítás Vincze Emőkére (Constanze): ahány jelenet, annyi szín. Hol Mozart játszópajtása, hol úri dáma, hol Salierit leleplező, megszégyenítő, erős asszony. „Bocsáss meg, Mozart!" - hangzik el a színpadon. Ki kérjen bocsánatot? Salieri valóban megkeserítette Mozart életét. Ám a legfőbb baj: zseninek lenni sosem könnyű - sugallja az előadás. Az igazi tehetség megy a maga útján, nem akar megfelelni a hatalom elvárásainak. Ha ezt várják tőle - belepusztul... Salieri (Mokos Attila) és a két démoni Venticello (Lucskay Róbert, Benkő Géza) Fotó: Nagy Norbert Fehérváron rendezték meg az Országos Ifjúsági Szólótáncverseny előválogatóját, néptánc kate- könyvet is megjelentetett a Vegóriában. A Táncházban 71 fiatal vett részt a megmérettetésen. A döntő Egerben lesz Fotó: Sági rösmarty Társaság és az Árgus. Születésnapi köszöntés: könyv és tárlat FMH-információ A Vörösmarty Társaság és az Árgus Szerkesztősége is köszöntötte születésnapján a 80 esztendős M. Tóth István Székely Bertalan-díjas festőművészt. Ebből az alkalomból a Vörösmarty Társaság fehérvári székházában (Kossuth u. 14.) a művész akvarelljeiből nyílt kiállítás: dr. Warvasovszky Emil mondott a megnyitón méltatást, üdvözlő szavakat. M. Tóth István köszöntése címmel a születésnapra egy Kedves, pajkos, vadnyugati horror Bóbita Bábszínház Animációs Színkörének előadása: Tökmag Tom és Hórihorgas Tom Sárbogárd (L.A.) A hétvégén három rendezvénye is volt a XII. sárbogárdi napoknak. Délután nyílt meg a Hemóban a Mutasd meg Magad! című kiállítás, este pedig a József Attila Művelődési Központ várta egy különleges estére az érdeklődőket. Múlt pénteken este tíz felé a művelődési ház mosdójában nem más sminkelte magát, mint a Luisiana-i sötét éjszaka. Mindez persze csak akkor vált világossá, amikor elkezdődött a Bóbita Bábszínház Animációs Színkörének Tökmag Tom és Hórihorgas Tom című előadása, ahol ő is átlebegett a színen néhányszor. Külön, élő szereplő játszotta tehát az egyik napszakot a darabban. Gondolom, ez az egy motívum is sokat elárul erről a különös, a hagyományos színjáték és a bábszínház eszköztárát merészen vegyítő előadásnak a stílusáról. A játszók mindkét műfajban otthonosan mozognak, s nem ijednek meg a szokatlanabb megoldásoktól sem. Az alcímben „pajkos vadnyugati horrort" ígértek nézőiknek a pécsi fiatalok, már ennyiből is sejthettük, humoros darabról lesz szó. S valóban, az előadásnak ez volt az egyik fő erőssége, éltető eleme. De a horrornak sem maradtunk híján: a nyíltszíni elhalálozások száma meglehetősen magas, szinte eléri a szereplők számát. A vérszomjas Hórihorgas Tom két lovat, két nagymamát s egy farmert gyilkol le, míg végül ő is egy kút mélyén végzi. De mindez - főként az előadás könnyed stílusa miatt - éppen csak annyira megrázó, mint azok a vérfürdők, amiket kilencéves öcsém szokott rendezni a játékfigurái között... Katarzist nem nagyon várhatunk tehát, s bár végül a szimpatikusabb oldal - Tökmag Tom - győzelmével zárul a játék, a tanulság meglehetősen kétes, hiszen ő sem egy Grál-lovag, nagymamája halálából is remek üzletet csinál... Ez persze mindegy, a komédiák célja sohasem az erkölcsnemesítés volt, hanem a szórakoztatás. S az itt valóban megvan. Jó alakítások, átgondolt koncepció, egységes, mégis egyéni stílus, és legfőképpen rengeteg ötlet állnak e cél szolgálatában. S ilyesmit lényegesen ritkábban látunk Sárbogárdon, mint amennyire igény volna, azt hiszem. A bábelőadás alatt élőzene szűrődött ki a paraván mögül. Sőt, néha a hangszerek ki is kerültek a játéktérbe. A színészek között több nagyszerű zenész van, s hogy ebben a műfajban is kísérletező kedvűek, arról az előadást követő koncerten győződhettünk meg. A fellépő Unter Pferdnek két tagja is benne volt a bábelőadásban, s nyugodtan mondhatom: Tökmag Tom mozgatója nemcsak a bábfigurával, a gitárral is egészen jól boldogul. A pécsi fiatalok humorral fűszerezett darabot adtak elő