Fejér Megyei Hírlap, 2003. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-08 / 6. szám

2003. január 8., SZERDA Minden tetőről látni a Napot ■ Zágoni Erzsébet jegyzete A komoly Friderikusz számomra mindig megnyerőbb volt, mint a showmen, bár a laza, a könnyebb műfajokban is sokkal élvezhetőbb, mint a diliző, báridőző tévés percemberek bármelyike. A Nap-Kelte beszélgetős műsorában egyenesen lenyűgöz könnyedsége, eleganciája, ahogy szólásra bírja partnereit. Finom részletek, szép történetek jönnek elő az emlékezetek mélyrétegeiből, mert a velük szemben ülő ember nem erőszakos, nem szemtelen. Udvarias, empátiával fordul mindenkihez, bizalmat áraszt, őszinte érdeklődést, tiszteletet, olykor még szeretetet is érez a másik ember iránt, és ez olyan kulcs, amely megnyitja az elzárt fiókokat is. A minap Törőcsik Marival beszélt, akiről sokat hallhattunk, olvashattunk, mégis újszerűen hatott minden, amit mesélt. Megajándékozott bennünket még egy Pilinszky-mondattal is: „Minden tetőről látni a Napot” .Az idézet arra is rávilágított, hogyha profi beszélget profival, ott kisüt Nap még akkor is, ha drámai dolgokról zajlik a párbeszéd. A szellem napvilága ragyog és melegít, márpedig ez mostanában nagyon ritka élmény a televíziós csatornákon. Lakat T. Károly ugyancsak több kedves történettel ajándékozta meg Friderikuszt és a nézőt, miközben rájöttem valamire: nem elég profinak lenni, idő is kell ahhoz, hogy valaki megmutatkozzék, kibontakozhassék. Ezek a beszélgetések időtartamban is jóval hosszabbak a megszokottnál, van idő mesélni, egy-két történetet kiszínezni, kikerekíteni. Nem kell a másikba fojtani a szót, kihagyni a poént, mert lejár a műsoridő. A televízióban soha semmit nem tudnak befejezni, körüljárni, kivesézni, minden téma az idő szorításában vergődik és korán elhal. Szinte mindig ezt hallom, ezt majd egy másik műsorban megbeszéljük, ennek megválaszolására nem elég az időnk, erről majd legközelebb nyitunk vitát... A „Nesze semmi, fogd meg jól!” divatja uralkodik mostanság a médiákban, legyen az elektronikus, vagy írott. Az üdítő kivételek közé tartoznak Friderikusz beszélgetései, amelyekről megint a Pilinszky-mondat jut eszembe: „Minden tetőről látni a Napot.” A Katona József Színházban január 11-én mutatják be Doszto­jevszkij: Az idióta (A félkegyelmű) című színművét, Máté Gábor rendezésében. A képen: középen áll Fullajtár Andrea Nasztaszja Filippovna szerepében mű­-fotó KULTÚRA FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . Jézus tanítványai Zenés történet Leonhard Frank híres regényéből Székesfehérvár (gábor)­­ Leonhard Frank híres regé­nyéből, a Jézus tanítványai­ból Pozsgai Zsolt írt színpadi játékot: a darabot a Vörös­marty Színház január 10-én pénteken mutatja be, Félix László rendezésében... Hogy miért éppen Leonhard Frank művére esett a választás? Pozsgai Zsolt írótól, a színház dramaturgjától tudom: a teát­rum művészeti vezetője, Kozák András egyik legkedvesebb re­génye a Jézus tanítványai... - Kozák András kért meg, hogy olvassam el újra. Én pedig azért vállaltam nagy örömmel a színpadi változat megírását, mert úgy éreztem, ez a történet - annak ellenére, hogy korántsem vidám, sőt, nagyon is szomorú - ma is képes hatni a közönségre. A regény ugyan a háború utáni Würzburgban játszódik, a rette­netes nyomor közepette, mégis az újjászületésről, az újrakezdés szándékáról, az az élniakarásról szól... - ezt szeretem benne. S hogy kik Jézus tanítványai? Gyerekek, akik karitatív célból lopnak, s a holmik azokhoz ván­dorolnak, akiknek semmijük sincs. Az ínség közepette igye­keznek megvalósítani az igaz­ságosabb társadalmi elosztást... - Gyerekszereplővel dolgoz­tam már, de egy csapatnyi gye­rekkel még sosem. Élénk, jó fantáziájú és szépen éneklő gye­rekeket igyekeztem válogatni — a darabban elhangzanak Walla Ervin dalai is. Arra törekedtem, hogy kicsik és nagyok egyaránt legyenek a csapatban. Tanulsá­gos volt megfigyelni, ahogy a nagyok irányítják a kicsiket... A gyerekekkel tehát nem volt fá­rasztóbb a munka! Nagyobb ne­hézséget jelentett, hogy a darab rengeteg képből áll, Pozsgai Zsolt szinte filmszerű jelenete­ket hozott létre, és ezek a váltá­sok komoly technikai megoldá­sokat igényelnek... - mondta a darabot színpadra állító Félix László, aki színházi és televí­ziós produkciók rendezőjeként is ismert. Elárulta, a világháború végén kicsi gyerek volt, ám van­nak emlékei a szegénységről. - Budapest ostromát a pincé­ben éltem át, kibombáztak ben­nünket, semmink nem maradt. A dédszüleim lakásában húztuk meg magunkat, ahol sokáig több generáció élt együtt. így esett, hogy 1944 októberétől tavalyig ugyanabban a házban laktam! Én is voltam éhes gyerek, akár­csak a darab szereplői, igaz, én '46-ban egy vöröskeresztes napközibe kerültem, és naponta kaptam meleg ételt. Ezek az em­lékek csak abban segítenek, hogy - ha beszélek róluk - a mai gyerekszereplők, akiknek sze­rencsére nincsenek efféle élmé­nyeik - könnyebben megértik a darab helyzeteit... Fontosak a darab felnőtt sze­replői is jellegzetes, szörnyű sorsukkal: Johannát Szűcs Krisztina, Ruth-ot Bodnár Vi­vien, Steve, a katona figuráját Buch Tibor, Martint, az orvost Juhász Illés, Zwischenzahlt, a feketézőt Bata János alakítja. - A színpadi változatnál tö­möríteni kell - mondta Félix László. - A regényben három szál fut össze: az egyik a gyere­kek, a másik a két szerelmespár története, harmadik szál a fasiz­mus utórezgése az emberekben a háború utáni Németországban. Utóbbi szál - amelyben ordas indulatokról esik szó - megjele­nik, de kevésbé erőteljesen, mert szükségképpen el kellett valamit hagyni. Ám ez a történet fontos értékekről szól: szolida­ritásról, szeretetről - s erre szük­ség van a mai, néha durva és ve­szélyes világban, hiszen­­ hol a szomszédunkban, hol távolabb - ma is a háború fenyegetettsé­gében élnek az emberek. Johannát Szűcs Krisztina alakítja, Steve, az amerikai katona: Budi Tibor A hideg gyermek: ősbemutató A Krétakör Színház először dolgozott külföldi rendezővel Budapest (mti)­­ Marius von Mayenburg, A hideg gyermek című művét mutatja be a Kréta­kör Színház január 10-én, Buda­pesten, a Millenáris Park Foga­dójában. A Krétakör első ízben dolgozott külföldi rendezővel, a darabot Wulf Twiehaus, a berli­ni Schaubühne rendezője állítja színre. A 32 éves német szerző, Marius von Mayenburg a „klausztrofóbiás” emberi kap­csolatokat vizsgálja a darabban. A hideg gyermek szereplői abban az életkorban vannak, amikor már elszakadtak a szülői háztól, és a saját család alapítá­sának gondolatával foglalkoz­nak. A karakterek megformálói Csákányi Eszter, Péterfy Borbá­la, Láng Annamária, Sárosdi Lilla, Terhes Sándor, Bánki Gergely, Rába Roland és Viola Gábor. Pelikántól Karády Katalinig A Tanú és a Te rongyos élet rendezője születésnapját ünnepli Budapest (mti)­­ Hetvenöt éve, 1928. január 6-án szü­letett Kassán Bacsó Péter Kossuth-díjas filmrendező, kiváló művész. Bacsó 1946-ban felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára. 1950-ben diplomázott, s rögtön belecsöppent a filmgyártásba: dramaturgi állást kapott a Film­gyártó Nemzeti Vállalatnál. Több forgatókönyvet írt, ezek közül a legjobban sikerültek egyike az 1958-ban készült Édes Anna lett. Önálló rendező­ként 35 évesen, 1963-ban mu­tatkozott be a Nyáron egyszerű című lírai alkotásával. Az igazi kiugrást a fiatalok öngyilkossá­gának mozgatórugóit kutató Fejlövés (1968), hozta meg szá­mára. Szatirikus hangjának első megnyilvánulása A tanú (1969) volt, amely a koncepciós perek dermesztő világát ábrázolta tra­gikomikus felfogásban. A film évekig dobozában porosodott, csak zárt vetítéseken mutathat­ták be. A hetvenes évek elején Bacsó érdeklődése egyre inkább aktuálpolitikai kérdések felé fordult a Kitörés (1970), a Jelen­idő (1971), a Harmadik nekifu­tás (1973) című filmjeiben. Az ötvenes évek személyi kultuszá­nak szatirikus megjelenítése tér vissza a Te rongyos élet (1983), a Titánia, Titánia, avagy a dub­lőrök éjszakája (1988) és a Sztá­lin menyasszonya (1990) című alkotásokban. Az egyén és a tör­ténelem viszonyát boncolgatta a Hány az óra, Vekker úr? című 1985-ös alkotásában Az 1996- ban készült Balekok és banditák a kilencvenes évek kaotikus ál­lapotait, míg a Hamvadó ciga­rettavég (2001) Karády Katalin életét örökítette meg. Legnépszerűbb filmje, a Tanú évekig dobozban porosodott. Kállai Ferenc kitűnő alakítást nyújtott Pelikán szerepében Városképek, tájképek Székesfehérvár (g.g.) -A Szabadművelődés Házá­ban január 9-én 18 órakor nyílik evajos, azaz Schuszter Lajos kiállítása. A Városké­pek, tájképek című tárlatot Pinke Miklós festőművész nyitja meg. A 70 éves Sobor Antalt köszöntik Székesfehérvár (sz.z.) -Hetvenéves Sobor Antal. Ebből az alkalomból kiadják Papírrepülő című válogatott novelláskötetét. Az író janu­ár 16-án, 16.30 órakor dedi­kál a Vajda János könyves­boltban. 18 órakor a pálya­társak, barátok köszöntik Sobor Antalt a Szent István Művelődési Központban. Mozdulatművészek Budapest (sz.z.) — A Mégi társulat Bérezik Etű­dök című mozdulatművé­szeti estjét mutatja be január 15-én, 19 órakor a Nemzeti T­áncszínházban.

Next