Fejér Megyei Hírlap, 2003. március (48. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-14 / 62. szám

Q 1 ) •1/f '1/1 /l/1/­ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 2003. március 14., péntek U ti­­lop emlékezés H­ajdani ünnepek, régi Március 15. írta: Forgács Endre Székesfehérvári Hirlap, 1905 . március 17 . Ünnepre népek!­­ Itt a dicső nap. Szivünk érzési összeborulnak. Szabadság lángja lobban az égbe, A mely született e nap jegyébe. Véreztek érte a magyar szívek. Küzdöttek érte a jók, a hívek. Egy szent eszméért vívtak halálig. Egyszer az eszme valóra válik. Ötvenhét éve íme már annak:­­ Élő tanúi már kevesen vannak Hogy e nép hordott egy égi reményt S a vérével irt szép hőskölteményt. De porba omlott a jog, igazság, Mint már annyiszor győzött a gazság, Sirt a szent remény, gyötrött a kétség, Világosnál lett szörnyű sötétség. S tűrt e nép, küzdve ezernyi bajjal, De minden éjre feljön a hajnal, Szívet tép bár, nem örök a bánat Hisz Nagypéntekre is Húsvét támad. Magyar földön most - messzire látszik - A függetlenség fája virágzik. A nép ültette, a nép ápolja, Vajda gyümölcsöt is szedne róla! Most is tavasz van, akkor is az volt, hogy apáinkhoz Kossuth Lajos szólt. Aki még töpreng, vak az vagy dőre, Kossuthunk is van, bátran, előre... Az idén lett az újjászületés. Függetlenségből zöldül a vetés. Biztat, kecsegtet gazdag aratás, Csak el ne rontsa a lojalitás. Oh édes népem, feljött csillagod! Imádba foglald ezt a szent napot. Istenhez keljen fohász szívedben. Sátán számára kard a kezedben. Mint nyári harmat nyíló világon, úgy ragyog át az egész világon Szívünk szerelme, lelkünk igaza, Éljen a nemzet, éljen a Haza!! Ezúton mondunk köszönetet Frigyik Katalin könyvtárosnak, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum osztályvezetőjének a hajdani márciusokat felelevenítő, sajtótörténeti összeállításunkhoz nyújtott segítségéért. Hogyan ünnepeltek elődeink március 15-én? Miként emlékeztek meg a forradalomról és szabadságharcról ötven, hetven, száz év múltán, a különböző politikai időszakokban? Megtudhatjuk, ha fellapozzuk a fehérvári és megyei sajtótermékeket, hiszen a ko­­rabeli lapok híven tudósítottak az ünnepségekről, lejegyezték a beszédeket, vezércikkekben méltatták az ünnepet. Izgalmas böngészni ezeket az árulkodó sorokat, hiszen március 15-e min­dig apropót nyújtott, hogy párhuzamot vonjanak a mindenkori je­lennel . Másként gondolkodtak az ünnepről Trianon után, másként a 30-as, 40-es években, a második világháborút követő, koalíci­ós időkben, az 50-es években, az 56-os forradalom után.Egy-egy korszakot (vagy éppen egy-egy párt politikáját)jellemez a hangvétel, a szóhasználat is . Válogatásunk azért is igen tanul­ságos, mert néhány szófordulat, gondolat ma is visszaköszön. Veszélyben az alkotmány! Mily nagy a hasonlatosság a magyar nemzeti küzdelem megtörésére irányuló 1848-beli és a jelenlegi ármány és csel­szövések közt! Ma is azt hirdetik a gonosz ármány szövői, hogy a magyar nemzet olyant akar, amihez nincs törvényes joga. Ma is azt hirdetik, hogy a magyar nemzet par­lamenti többsége azért, mert a megnyi­latkozott nemzeti akaratból folyólag a nemzet kívánalmait akarta érvényesíte­ni, ezáltal megalázni akarta királyát. Ma is végtelen nyomorral és szenvedéssel fenyegetik meg a magyar nemzetet azért, mert kitart és szívvel-lélekkel har­col nemzeti önállósága, jogai és alkot­mányáért! Eljutottunk tehát ismét oda, hogy sze­retett édes hazánk alkotmányát nagy ve­szély fenyegeti! Dr. Saára Gyula ünnepi felköszön­tője, a társaslakomán - Székesfehér­vári Hirlap, 1906. március 16. Mi nékünk a március 15 ike? Szabadság a rabság után. Fölemelt homlok, kitárt kebel, ábrándos, tüzes, rajongó szemek a nyirkos börtön sötét falai után(...) Most egy borzalmas világháború vé­res romjain állunk. Rongyos, éhező, di­dergő nemzetek halálrafáradtan, lihegve nézik a szörnyű pusztulást és azt kérdik: Miért kellett mindennek igy történ­­ni?(...) Messze Erdélyből, a börtönök mélyéből rabláncok zörgése hallik. Ne­héz sóhajtások nyögését hozza felénk a suttogó szellő. Korbács csattog a ma­gyar asszonyok hátán. Iskolás fiúkat ál­lítanak vértörvényszék elé, halálos ítéle­teket mondanak rájuk, akasztófákat ácsolnak a börtönök udvarán, halálhör­­gés szakad föl a haldoklók melléből. S mindez miért? egy-egy darabka nemze­­tiszíni szalagocskáért; egy-egy el nem titkolt dacos meggyőződésért; azért, mert a keménylelkű magyar nem akarja megtanulni a rác szót, az oláh üvöltést, a cseh zagyvaságot. Mert úgy érzi, hogy kiszakadna a becsülete a lelkéből, úgy érzi, hogy poklot érde­melne, ha a magyar haza iránt való hűségéből csak egy szót is megtagad­na. Bilkei Ferenc beszéde a Várme­gyeházán - Fejérmegyei Napló, 1920. március 16. Szétzüllesztett egység Ne higyje senki, hogy Világosnál bevégződött a magyarság harca. A vér, az élet nem volt hiába­­ áldozat. Petőfi, Jókai, Vasvári harcos lelke él ma is. Akkor a harc csak elcsitult, ki­fáradt, hogy annál diadalmasabb erő­vel törjön ki, ha majd az új, nagy na­pok idején szükség lesz rá. Amit az a márcus 15-e összeho­zott: évszázadok után a megálmodott magyar egységet, azt a ma március 15 ére szétzüllesztve, összerombolva ta­lálja. Az a márc 15-e szabadulást je­lentett, a magyar erők egybeforrását, a mai március 15-e bús tragédiánkat, aljas letiprásunkat, szomorú veszni indultságunkat siratja... Cs.S. - Székesfehérvári Friss Újság, 1922. március 15. Megtagadott eszmények Az alföldi fekete földet könnyel áztatja a gazda, mert nem lobog már innen a háromszinü zászló... Ünnepi énekünkbe kemény férfiak zokogása vegyül, mert kurta lett a határ körülöt­tünk és szomorú az élet nekünk, meg­maradt magyaroknak(...) 1932. már­cius 15-én újból és ismét csak egyen­lőségről, testvériségről, szabadság­ról, a három nagy emberi jogról szólnak a nagy nemzeti ünnep szóno­kai. Újságok hasábjai lelkesedéssel csak ezt hangoztatják, és az ünnepi cikkek oly nyomottak, mégis oly szomo­rúk. Úgy érzi minden szónok, minden szó, hogy erről beszélni most dőreség, nagy ellentmondás, üres szóvirág, mert az emberiség megtagadta önmagát, megtagadta eszményeit! Kocsis Lajos - Székesfehérvári Napló, 1932. március 15. Impozáns ünnepség A Revíziós Liga székesfehérvári szervezete nagyszabású és külsőségei­ben is impozáns ünnepség keretében, ál­dozott március 15-ike emlékének, ame­lyet délután 6 órakor a Szent István te­remben tartottak meg. Az ünnepség színhelyét zsúfolásig megtöltötte a kö­zönség, amelynek soraiban ott láttuk, Széchenyi Viktor gróf főispánt, Csitáry G. Emil dr. polgármestert, Havranek Jó­zsef dr. alispánt, Farkas Sándor h. pol­gármestert, Scheirich­­ Antal nagypré­postot, Streit Ferenc pápai prelátust, Marosi Arnold, Kepes János dr., Csikós Andor, Kardos Jenő dr. kormányfőtaná­csosokat és a város még számos vezető férfiát. Székesfehérvári Friss Újság 1938. március 17. Békés külügyi törekvések Újabban már kezd virradni a magyar nemzet felett. Az utóbbi évek esemé­nyei, a felvidéki magyarság visszatérése az anyaországhoz, a magyar kormány­zat békés törekvéseinek gyümölcse. Most már az egész világon elismerik, hogy Magyarországot igazságtalanul és jogtalanul csonkították meg és különö­sen mély benyomásokat kelt mindenütt az a békés törekvés, amelyet külügyi po­litikánk elárul. (...) Magyarország tehát ma is szabadságharcot vív békés alapon, ez azonban azoknak az elszakított test­véreinknek szabadságáért folyik, akiket a Trianon idegen járom alá kényszerí­­tett. A mai ünnepen reményünk csak SZÉKESFEHÉRVÁRI lar..... 5 , | --------1 ~ HiRi ip 1 Mmttriiifi fuss (lisio I_­­-1-^ KlSViSKC Ai/imn FEJÉR MEGYEI­­sg»^ 11KisnMlIM^PCZAVA ■' •••••---— B 1 I Z1 1^*^ M | ■---------

Next