Fejér Megyei Hírlap, 2004. június (49. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-01 / 126. szám

2004. június 1., KEDD NYÍLTTÉR - FÓRUM FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • A kényszervállalkozók Az elmúlt napokban olvasom a különböző lapokban, hogy az APEH idei kiemelt feladatának tekinti az egyéni vállalkozók, az ún. kényszervállalkozók fokozott ellenőrzését. Ha olyan szerződést találnak, amit úgy ítélnek meg, hogy az nem megfelelő az általuk elképzelteknek vissza(át) minősítik alkalmazottnak. Én ezt az eljárást teljes egészében felháborítónak tartom. Tudom, ebben az országban már jó egy éve (egy miniszterelnöki nyilatkozatot követően) elindult egy olyan folyamat, hogy megszüntessék a kényszervállalkozóknak kikiáltott egyéni vállalkozókat és alkalmazotti jogviszonyban való foglalkoztatásukra. De miért nem kérdezi meg senki, hogy vajon mit szeretnének ők? Valóban szeretnének-e alkalmazottak lenni egyéni vállalkozók helyett, vagy inkább dolgoznának tovább a régi módon? Én nem vagyok egy jogban járatos ember, ezért azt sem értem, hogy egy demokráciában hogyan lehetséges az, hogy a bíróságokat leszámítva, bárki saját szája íze szerint (APEH, vagy a Munkaügyi Felügyelőségek ellenőrei) hatalmukkal (vissza)élve egy szerződést semmisnek nyilvánítsanak, amit két szervezet, személy, stb között létrejött és mindkettőjük akaratát (szabad akaratát) kifejezi. Én három éve, nyugdíjam mellett dolgozom egyéni vállalkozóként olyan engedély alapján, melyet rendőrhatóság állított ki, a helyi önkormányzat adott ki, fenntartva kamarai tagságomat, fizetve szakmai felelősségbiztosításomat. Kijelentem, hogy mint nyugdíjas, nem vagyok rákényszerítve, hogy dolgozzam, de természetesen a nyugdíjat kiegészítő pénz nekem is jól jön. Én úgy számoltam, hogy jobban járok akkor, ha tevékenységemet szabadon, a magam megválasztott módján, idejében végzem és nem mint alkalmazott, az alkalmazotti jogviszony korlátjaiban. Ezek után számomra elfogadhatatlan, hogy jön valaki az APEH-től és azt mondja, hogy a szerződés, amit megkötöttem, érvénytelen és belekényszerítsen egy alkalmazotti munkaviszonyba. (Csak azért, mert az szerinte így jó, figyelembe véve az én „érdekemet” is.) Tehát a szabadon választott vállalkozói munkaviszonyom helyett, egy általa átminősített szerződéssel „kényszer alkalmazott” legyek? Megkérdezem: kinek jó ez? Nekem nem, a velem szerződést kötőnek sem. Talán az APEH-nak? Mint vállalkozó, fizetem az adót (ma már EVA-t), az egészségügyi hozzájárulást, szemben azokkal, akik „feketén” dolgoznak. Én is el tudnék menni így dolgozni (sokszor kaptam is ilyen ajánlatot), de nem tettem meg. (Lehet, hogy egy ilyen helyzetet követően megtenném!) Dolgozom becsületesen és fizetem az államnak járandóságaimat. Amióta egyéni vállalkozóként dolgozom, sok mindent tapasztaltam. Pld. dolgoztam az ország egyik legnagyobb, kiemelt nagyvállalatánál, ahol az ún. „külcéges” dolgozók többsége be nem jelentett munkásokat alkalmazott és ma is alkalmaz. A nem feketén dolgozók a minimálbérre vannak bejelentve, a többit „zsebből” kapják. Felajánlottak olyan alkalmazotti munkaviszonyt, ahol folyamatosan, havonta (szerződés szerint is!) 240 órát kellett volna dolgoznom a minimálbérért, nem fizetve túlórapénzt. Tapasztaltam olyan munkaügyi ellenőrzést, amely arra irányult, hogy rá ne jöjjön valamire. Számtalan olyan szerződést „láttam”, hogy ahol a fővállalazó elvállalja a munkát, továbbadja a következőnek és az tovább a harmadik, negyedik alvállalkozónak, aki már tényleg olyan kényszerhelyzetben van, hogy nem tudja csak „feketén” foglalkoztatni a dolgozóit. És ha „bukta” van, ő van a sor végén, ő bukik, és nem a fővállalkozó, az „mossa kezeit”. Számomra teljesen érthetetlen, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek ezeket a visszás problémákat miért nem látják, vagy ha látják, miért nem tesznek ellene? Miért az egyéni vállalkozók váltak a legnagyobb mumussá, miért az ő szerződéseik jelentik a legnagyobb gondot, igénylik az APEH kiemelt figyelmét? Miért nem találják meg azokat, akik nem, vagy csak kis részben fizetik az adót, TB-t, stb. (esetleg önhibájukon kívül). Lehet, hogy a szerintem ennél nagyobb problémákhoz ők sem mernek hozzányúlni? Lóth Gyula A Nyílttérbe szánt leveleiket a szerkesztőség címére várjuk: Fejér Megyei Hírlap, 8000 Székesfehérvár, Honvéd u. 8. Fax: 542-719. E-mail címünk: szerk@ fmh. pk.hu. A levelek rövidítésének jogát fenntartjuk. A Nyílttérben kifejtett álláspontokkal a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A hétfőnként megjelenő véleményekhez kapcsolódó észrevételeket csak akkor tudjuk a megjelentetésnél figyelembe venni, ha azok csütörtökig a szerkesztőségbe érkeznek. Rovatszerkesztő: Tribolt Lajos Ez a művészi szabadság? Hihetetlen nagyra tartom Petőfi költészetét és nem egyszer álltam már meg, hogy megnézzem Kiskőrösön a Petőfi-múzeumot (ajánlom mindenkinek). De a művész bármennyire is Michelangelo Dávid szobrához hasonlítja saját szobra arányait, reálisan szemlélve meg kell állapítani, hogy rendkívül aránytalan az alkotása, tenyere és feje nem ekkora testhez lenne való. Nagyon vártam, hogy egy szép Petőfi-szobor legyen a Palotaváros melletti parkban, mert szerintem nagyon jó volt az ötlet és hihetetlen csalódást keltett bennem a szobor látványa és nem csak bennem, hanem sok-sok emberben. Nyilván egy művész hivatkozhat a művészi szabadságra, de ha már sok embernek nem tetszik az amit alkotott (és ez a sok ember nézi nap mint nap a köztéri szobrot) akkor nem háborognia kellene, hanem csendben levonni a tanulságokat. Utólag már nem változtathatunk a szobron, el kell fogadnunk, de véleményünk lehet és úgy gondolom, nem kellett volna ilyen hangnemben cikket írnia a szobrászművésznek. Név és cím a szerkesztőségben Hivatásos hadsereg Lakatos Ferenc grafikája Kultúra, mi az? Az RTL-klub, a legjobbnak mondható egykori műsorát, a Legyen Ön is milliomost sajnos le kellett cserélnie a lakosság igényszintjének megfelelő csürhe-kukkoló műsorra, (másként fogalmazva baromság showra). Ezek a show-k bemutatók az ország legalja rétegéből, s ugyanennek a kategóriának is szólnak. Az a baj, hogy ide nem kevés ember tartozik. S mivel a kereskedelmi tv-k a nézettségből élnek, nem nehéz megállapítani, hogy egy országban milyen magas fokú a műveltség, vagy a kultúra. Akinek ez jó műsor, annak alapjaiban baj van az értékrendjével. Normál esetben nem a rokker-tróger kinézetű vadállatokra, meg közönséges női megfelelőjükre kíváncsi az ember. A világban annyi érdekes és csodálatos dolog van, hogy még felsorolni is nehéz. Az ismeretterejsztő tv-adók nem győzik leadni a jobbnál jobb műsorokat. Sajnos az egyik senkiházi beszólása szállóigévé vált. Valahogy így hangzott: „Az nekem ne magyarázzon az életről, aki nem szívott fel egy kis kokaint”. Én erre csak annyit mondok, hogy nekem meg az ne tartson előadást az életről, aki csak drog hatására tudja elviselni önmagát és a körülötte lévő világot! Sz.A. EURÓPAI SIKERTÖRTÉNETEK Agrárkutatóink uniós reményei Először a Fejér Megyei Agrárkamara és a Fejér Megyei Önkormányzat rendezvényén találkoztunk március idusán Jacques Chazalet úrral, a franciaországi Auvergne Régió agrárkamarájának elnökével, a napokban pedig - már csatlakozásunk után kértünk interjút Line Gabriellától, az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet főmunkatársától ■ Gabnai Gábor - Chazalet úr! Ha a magyar mezőgazdaságról esik szó akárhol is, mi jut eszébe egy franciának? - Egy átlagos francia állampolgárnak nem sokat jelent, és nem is sokat tud arról, hogy mi a magyar mezőgazdaság, esetleg ez alól kivételek a nálunk is ismert hungaricumok. Sokak persze a francia agrárgazdálkodók közül félnek a versenytárstól, de ez nem helyes álláspont. Nekem például nincsenek aggályaim, aggodalmaim a magyarok csatlakozásával kapcsolatban, és osztom Bódizs Tamás doktor magyar kamarai alelnök véleményét, hogy ne tekintsük egymást konkurenciának, mert az unióban május elsejét követően ,egy hajóban evezünk”. Igen ám, de konkrét termékek vonatkozásában sem? Vegyük például a bort. Mi magynok - méltán állítom - például bátran az önöké mellé tehetjük hazai termelésű borainkat, úgy, hogy nincs összehasonlításban aggódni valónk. Mint azt már az előbb is elmondtam, az önök országa inkább a hungaricumokkal versenyezhet velünk, no meg aztán a zöldségek ízével, melynek az ökológiai és a talajviszonyok jobban kedveznek mint a mi óceáni éghajlatunkon. Az úgynevezett „pályaelőnyt” nem lehet behozni, de még egyszer kiemelném, hogy nem versenyhelyzetről, versenykiírásról van szó. Önök régi és jó hagyományokkal rendelkező agrárnemzet. Melyek ön szerint az ideális táblaméretek a növénytermesztésben, mert erről ma hazánkban élénk viták folynak. Mi a rendszerváltás után visszatértünk a régi, a második világháború előtti kisparcellákra, nem utolsósorban a kárpótlási törvényünk alapján, míg az unióban ezzel ellentétes tendenciák, konkrétan a birokok koncentrációja működik haladó és üdvözítő gyakorlatként... - Tudjuk, hogy vannak bizonyos növénykultúrák, ilyen például a búza és a kukorica - melyeket bizonyos nagy nagyságrendekben, tehát nem nadrágszíjparcellákban lehet csak jó minőségben és exportképesen termeszteni. A fokhagyma és az erőspaprika - mely ugyancsak hungaricum - ez alól bizonyosan kivétel, de ezt önök tudják jobban. Franciaországban is vannak mindkét nézőpontnak harcosai, nagy divat pédául az európai országokban a globalizáció elleni harc, így például sokan a MacDonalds-hálózatot szeretnék szétverni. Nekem az a véleményem, hogy a gazdaságok, gazdálkodási egységek nagyságrendjétől független dolog — és ez a lényeg valahol — a hatékonyság. Mindenki találja meg ennek érdekében a saját kompromisszumát, azaz, ne mások határozzák meg helyette az ideális nagyságrendet. És még valami eszembe jutott: mi a versenyképesség egyik legfontosabb feltétele? A sokszínűség. És ezzel az önök mezőgazdasága igenis rendelkezik... Line Gabriellának, aki az MTA Martonvásári Kutatóintézete tudományos főmunkatársa, és két évig Curie-ösztöndíjjal kint dolgozik Amszterdamban, a holland Wageningen University intézményben, három, az európai uniós csatlakozást érintő kérdést tettünk fel, természetesen a nemzetközi kutatások koordinálásával kapcsolatban. - Milyen jövőt látnak a közös kutatásban az uniós tagállamok az eredmények hasznosításában, Európa élelmiszer-ellátását tekintve. - A közös kutatás egyre perspektivikusabb lehet - vallják a többi között a hollandok is - s a csatlakozásunkkal még inkább. Ez főleg az EU-grantokat illetően igaz. Elsősorban a Marie Curie-pályázatokon keresztül látnak perspektivikus jövőt az országok közötti együttműködésre, s természetesen, itt a biztonságos és kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátás a központi kérdés, melynek egyik záloga Magyarország is. - Hol, és milyen szabályok vonatkoznak a génkutatásokra? - A génkutatási jogszabályokról nem tudok felelősségteljesen nyilatkozni, de azt állíthatom, hogy a GMO törvények változóban vannak egész Európában, hiszen elfogadták legújabban a basta-rezisztenciát hordozó transzgenetikus kukorica kis területen való termesztését. - Milyen módon és arányban valósul meg a tudomány támogatása az uniós országokban? - Természetesen ott is működik, az otthoni OTKA-hoz hasonlóan (Országos Tudományos Kutatási Alap) egy szervezet, az NWO, de a támogatás ott sem túl magas, de erről nem tudok pontos számokat, illetve arányokat mondani. Ami Nyugat-Európában egy kicsit más, hogy ezen szervezeten kívül a tudományos fejlesztések nagyon jó és hatékony. Készült a MINISZTERELNÖKI HIVATAL KORMÁNYZATI KOMMUNIKÁCIÓS KÖZPONT TÁMOGATÁSÁVAL több éves támogatásokhoz juthatnak. Ez az összeg elég arra, hogy egy 4-5 éves kutatási program befejezhető legyen, és egy postdoc phd (így hívják a projektet) hallgatókat is alkalmazzon. Általában azonban előnyben részesítik az eu-s grantokat, mert bár többet fizetnek, de nehezebb őket megszerezni. — Milyen a magyar kutatók nyugat-európai elismertsége? A magyar kutatók közül - legalábbis a mezőgazdasági területen - elsősorban az igazán „nagy” neveket ismerik a korábbi tizenöt uniós tagországban. Ilyenek példának okáért Rédei, Maliga, de a fiatalabb magyar generáció tagjai közül is tartottak már a nyugati országokban nagyon sikeres előadást. Ilyen volt például a közelmúltban Bögre László. Ezenkívül sok itteni laboratóriumnak van együttműködési szerződése magyar kutatókkal. Hogy egészen friss és konkrét példát mondjak, éppen ezekben a napokban töltöttem ki „pánikszerűen” - mert kissé már sürgős lett a dolog - egy újkeletű spanyol együttműködési kapcsolatban. Szerintem kedvelnek itt bennünket, s nem azért, mert szépek, hanem mert felkészültek és okosak vagyunk. Van tehát perspektívája a magyar kutatóknak az Európai Unióban is, mi több, kellünk nekik! Bővebb EU-információ: www.eu2004.hu vagy a 06-80- 38-2004-es ingyenes telefonszámon Csatlakozás előtt, és után sem rossz az agráriumunk helyzete