Fejér Megyei Hírlap, 2005. március (50. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-08 / 56. szám

Szenvedélyek viharában Veszedelmes viszonyok: premierre készül a Vörösmarty Színház Siófok (szz) - Tombol a szerelem, szenvedély, gyű­lölet. Csalnak és megcsalat­­nak, a szereplők maguk is felemésztődnek abban a da­rabban, amely a világiroda­lom egyik leghíresebb levél­regényéből készült. Chodeiros de Laclos: Vesze­delmes viszonyok című színjá­tékát mutatja be a székesfehér­vári Vörösmarty Színház a sió­foki Dél-balatoni Kulturális Központ színpadán. A premier március 10-én, csütörtökön, 19 órakor lesz. S a néző természete­sen kíváncsi: megannyi színpa­di és filmes adaptáció után vajon mivel rukkol elő a fehérvári teátrum? Tény, hogy az 1741— 1803. között élt Choderlos de Laclos levélregénye (cseppet sem könnyű olvasmány) megje­lenése idején jó kis botrányt ka­vart, a XVIII. századi Franciaor­szág fülledt és romlott erotikájú világának bemutatása miatt a következő században tiltott ol­vasmány volt. Intrikák, cselszö­vések, az értékek széthullása, a szabadosság és az igazi, őszinte érzelmek, erkölcs ellentéte nap­jainkban is igazán aktuális kér­dések. Laclos egyetlen regénye kordokumentum és a szerelem lélektani ábrázolásának klasszi­kus tisztaságú remeke. A szín­padi verzió (és persze a filmes adaptációk) kitűnő szereplehe­tőségeket kínálnak. A Stephen Frears-féle filmváltozatban például John Malkovich, Glenn Close, Michelle Pfeiffer, Keanu Reeves, Uma Thurman reme­keltek. A Vörösmarty Színház előadásában Merteuil márkinét Fehér Anna, Valmontot Gazdag Tibor, Tourvelnét Xantus Bar­bara, V­olangesnét Dzsupin Ibo­lya, Cecile-t Csizmadia Ildikó, Danceny lovagot Budaházy Árpád alakítja. Ez a szereposz­tás is ígéretesnek tűnik. A regényből vadonatúj válto­zatot készítettek. (A dramaturg Réczei Tamás). A darab rende­zője, Szurdi Miklós elmondta, őt elsősorban az izgatta, miként tudnák megőrizni a levélregény azon lehetőségét, hogy egy tör­ténést többféle szempontból mutassanak be. Emellett a mű érdekes és szép nyelvezetét, iz­galmas kapcsolatrendszerét és nem titkolt erős erotikus töltését is szeretnék megőrizni az elő­adásban. Szurdi szerint egyéb­ként minden jó darab a mának szól, függetlenül attól, milyen korban játszódik. A Veszedel­mes viszonyok az erkölcsökről mesél, és hihetetlenül aktuális ma is. Olyan korban játszódik, amikor szétszakadtak az érté­kek. Sajnos most is olyan kort élünk, amikor az értéktelenség és az érzelmek érdekek szerinti „rendezése” uralkodik. A Ve­szedelmes viszonyok persze nem tanmese, Szurdi is utalt rá, hogy nagyon erotikus a darab, elég sok meztelenség van ben­ne, de enélkül nem lehet és nem is szabad megcsinálni. A rende­ző izgalmas látványt ígér: kora­beli térben, korabeli jelmezek­ben játszanak a színészek, s a színpadkép is meglepő lesz. Csizmadia Ildikó (Cécile) és Gazdag Tibor (Valmont vikomt) Fotó: Pati-Nagy Bence KULTURMIX Gyarmathy Tihamér tiszteletére Budapest (gy) - Tisztelet Gyarmathy Tihamérnak címmel ma 18 órakor kiállí­tás nyílik a Kiscelli Múze­umban (Kiscelli utca 108). A tárlatot Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlja a kö­zönség figyelmébe. Művészetek földje: itáliai kézműipar Székesfehérvár (gg) - Mától április 28-ig látható az Itália, a művészetek föld­je című tárlat, amely mű­vészeti és kézműipari reme­keket mutat be a Bella Italia Múzeumban (Sziget u. 17.). Vasváris hét a gimnáziumban Székesfehérvár (gg)­­ A Vasvári Pál Gimnáziumban tegnap megkezdődött a Vasváris hét. A péntekig tartó programsorozatban az ügyességi és sportverse­nyek mellett műveltségi ve­télkedő, filmklub, szavaló­verseny is szerepel. Március 10-én a gimnázium diákjai művészeti bemutatót tarta­nak a Megyei Művelődési Központban. Március 11-én 10.30-kor királyt választa­nak az iskolában, 18 órakor pedig bál zárja a Vasváris hetet, az MMK-ban. Búcsú Kozák Andrástól FMH-információ­­ Március 17-én, csütörtökön negyed há­romkor Budapesten, a Farkasré­ti temetőben kísérik utolsó útjá­ra, a 62 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után el­hunyt Kozák András színmű­vészt. A közkedvelt, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész 2000-ben szer­ződött a székesfehérvári Vörös­marty Színházhoz, ahol - egé­szen az igazgatóváltásig - mű­vészeti vezetőként dolgozott. Emellett sokat játszott is: felejt­hetetlen volt, mint Tevje, a He­gedűs a háztetőn című musical­­ban, de ő alakította Fülöp atyát a Legyetek jók, ha tudtok című színműben, Tódorka tanár urat A nagymama című vígjátékban, Dalit, a gyúrót a 4x 100-ban, a II. Henriket „Az oroszlán télen”­­ben... Az emlékezetes alakítá­sok mellett a fehérvári teátrum­ban ő rendezte például a Lóvá­­tett lovagokat, a Sirályt, az Olympiát, a Csárdáskirálynőt, a Tokaji aszút. Kozák Andrást a Vörösmarty Színház, a Thália Színház, a Vi­dám Színpad, a Pesti Magyar Színház, a Színházi Társaság és a MASZK Országos Színész­egyesület a saját halottjának te­kinti. Egy korabeli szán, amire Csokonai oly sok művében utal a Vidám poéta című kiállításon, melyet Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulója tiszteletére rendeztek meg Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítás - amely október 23-ig tekinthető meg - a dokumentu­mok, tárgyak segítségével állít emléket a felvilágosodás korának legtehetségesebb, legműveltebb költőjének. A tárlat felidézi a „víg poéta” hányattatásokkal teli sorsát is, életútjának állomásait Debrecentől Sárospatakon, Pozsonyon, Komáromon, Csurgón át, a debreceni hazatérésig mti-fotó L­áttuk, hallottuk, olvastuk___ Adideadidit ■ Szabó Zoltán Fekete Pákó „Adideadidit” kezdetű rettenetes kornyikálásá­­ra előpattant egy kánkánruhába gyömöszölt menyecske, aki tánc gyanánt végigrohangálta a stúdiót, elővillantva vaskos combjait, meg-megrázogatva didijét. Ez maga a tömény murva. Az a szint, ahol már csak a vakond jelent. És ez benne volt a tévé­ben. Igaz, a cím is ezt ígérte: Benne leszek a tévében. Értem én Hajós András szándékát, hogy olyanok is hadd mutassák meg magukat, akiknek egyébként erre nem lenne lehetőségük, de úgy gondolják, amit tudnak, érdemes arra, hogy képernyőre kerül­jön. Még azt is megkockáztatom, hogy nem lenne nehéz hasonló vagy akár jobb számokkal előrukkolni, mint amivel a tévékben nyakló nélkül szereplő sztárocskák előállnak. Csakhogy nem hiszem, hogy ezt Hajós komolyan is gondolta. Itt pitiáner a tét, pitiáner a műsor, így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy azok akarták mutogatni magukat, akik nem tudják felmérni, hogy produkciójuk nem kedves, humoros és ötletes, hanem kínos. Rájuk nézve különösen, de legalább annyira a műsorké­szítőkre is. S hiába vág terepszínű pofát, hiába komolykodik az ötletgazda és műsorvezető Hajós András, képtelenség neki el­hinni , hogy nem számolt ezzel. Amit műsor gyanánt az RTL Klub odalökött a nézők elé, megalázó és ellenszenves. Akárcsak a zsűri. Ők látszólag jókat röhögtek a fellépők szörnyűséges eről­ködésén, miközben a valamelyest is jóérzésű néző a pokolba kí­vánta az egészet. Főleg akkor, amikor megjelent a tangóba búj­tatott, zengőhajú hölgyemény, elképesztő méretű tomporát csak messziről tudta befogni a kamera. Iszonyat. Az ember már­­már visszasírta Fekete Pákát. Énekesből ikonfestő ■ Gábor Gina Aki korán kel­­este hamarabb elfárad... Na persze, ha már muszáj, szombaton korán felkelni, akár „ aranyat is lelhetünk” a reggeli kávézás közben, például a Kopogtató műsorára. (Per­sze, ehhez ki kell heverni előbb a Kossuth rádió avítt és időnként elfogult hírműsorát, a Krónikát...) A legutóbbi Kopogtató érdekes embermesével, különös „mű­vészsorssal” szolgált. Megismerhettük Zsedényi Lilla opera­énekest. Ha a zenerajongók számára nem tűnik ismerősnek a név - nem az ő hibájuk. Zsedényi Lilla itthon csak alig szerepelt, külföldön viszont annál többet: már tanulmányait is Olaszor­­szágban fejezte be, és tehetségének köszönhetően lett Luigi Renzi magántanítványa. Aztán Nyugat-Németországban élt, 1968-tól, és több operaházban is énekelte Tosca szerepét. Nem volt könnyű élete: az apját koncepciós perbe fogták, vagyonel­kobzásra ítélték, és csak véletlenül - a hivatal figyelmetlensége miatt - maradt valami, amiből Zsedényi Lilla legalább lakást vehetett magának. Nem volt egyszerű külföldön helytállnia, de végleg ottmaradni sem volt képes, azt mondja, túl későn nyílt volna erre lehetősége, fiatalon még könnyebben elszakíthatók a gyökerek... Amikor végleg hazatért, néhány kisebb fellépés után belefáradt a tülekedésbe, hátat fordított az éneklésnek. Inkább titkárnőként dolgozott, de bevallja, ezt csak öröm nélküli, mu­szájfeladatnak tekintette. Ám Zsedényi Lilla, a jelek szerint nem élhet alkotómunka nélkül. Festeni kezdett, méghozzá aprólékos műgondot igénylő ikonokat. Úgy tűnt, ez a szomorú asszony­kettétört pályája ellenére is­ irigylésre méltó, hiszen bőven kapott tehetséget­­ a zenéhez, festészethez egyaránt... A költő és a régésznő... ■ Lajtos Lajos Méghogy a mai irodalomnak se sava, se borsa; mintha íróink, költőink a lehető legmesszebbre állnának a mindennapok hu­morától, s vele együtt a humoros műfajok alkalmazásától! Ez koránt sincsen így. A minap került kezembe a Napút idei első száma, amely tematikus összeállításaival keresi - és gyakorta meg is találja - az olvasó kegyeit. A lap szerkesztői ezúttal tréfát űztek és fűztek mindenből és mindenhez, ami emberi gyarlósá­gainkról szólnak vagy szólhatnának. Szerencsére a merítési le­hetőségük is nagy e téren, hiszen a hazai szerzők színe-java mel­lett jelen van a folyóiratban a fordításirodalomból származó szatíra, szatirikus vers, de ugyanúgy a mai nyelvi humor is, akár szóvicc formájában. Vidám számukban vidám esztendőket kí­vánva közlik a 75 éves Csoóri Sándor Szóljon a csörgődob című versét. Újabb részleteket közöl Horváth Lajos diákszöveggyűj­­téséből, az Iskoláskönyv-hoz. S ami igazán meglepő, hogy egyik legjobb kortárs lírikusunk, Szegedi Kovács György leírja talál­kozását - természetesen versben - a gyönyörű régésznővel. Még mielőtt valaki is valamiféle fülledt erotikára gondolna, hadd mondom el, hogy ama találkozás nem a régmúltban, de nem is a közeli múltban történt meg, hanem a majdani, remélhetőleg a távolabbi jövőben fog történi­het­ni, bár a vers jelenidejű megfo­galmazása. „...a gyönyörű régésznő­­ a fejem fölé guggol, s bor­dáim közét /kezdi tisztogatni. Ismerős ez a szag. / Négykézlábra váltva halad tovább / lefelé, lassan ágyékom fölé hajol, / s lefújja a port...?! Azért... s érdekes volt. ” - A folytatás egy reménybeli, újabb Szegedi-Kovács kötetben olvasható.

Next