Fejér Megyei Hírlap, 2005. március (50. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-08 / 56. szám
Szenvedélyek viharában Veszedelmes viszonyok: premierre készül a Vörösmarty Színház Siófok (szz) - Tombol a szerelem, szenvedély, gyűlölet. Csalnak és megcsalatnak, a szereplők maguk is felemésztődnek abban a darabban, amely a világirodalom egyik leghíresebb levélregényéből készült. Chodeiros de Laclos: Veszedelmes viszonyok című színjátékát mutatja be a székesfehérvári Vörösmarty Színház a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ színpadán. A premier március 10-én, csütörtökön, 19 órakor lesz. S a néző természetesen kíváncsi: megannyi színpadi és filmes adaptáció után vajon mivel rukkol elő a fehérvári teátrum? Tény, hogy az 1741— 1803. között élt Choderlos de Laclos levélregénye (cseppet sem könnyű olvasmány) megjelenése idején jó kis botrányt kavart, a XVIII. századi Franciaország fülledt és romlott erotikájú világának bemutatása miatt a következő században tiltott olvasmány volt. Intrikák, cselszövések, az értékek széthullása, a szabadosság és az igazi, őszinte érzelmek, erkölcs ellentéte napjainkban is igazán aktuális kérdések. Laclos egyetlen regénye kordokumentum és a szerelem lélektani ábrázolásának klasszikus tisztaságú remeke. A színpadi verzió (és persze a filmes adaptációk) kitűnő szereplehetőségeket kínálnak. A Stephen Frears-féle filmváltozatban például John Malkovich, Glenn Close, Michelle Pfeiffer, Keanu Reeves, Uma Thurman remekeltek. A Vörösmarty Színház előadásában Merteuil márkinét Fehér Anna, Valmontot Gazdag Tibor, Tourvelnét Xantus Barbara, Volangesnét Dzsupin Ibolya, Cecile-t Csizmadia Ildikó, Danceny lovagot Budaházy Árpád alakítja. Ez a szereposztás is ígéretesnek tűnik. A regényből vadonatúj változatot készítettek. (A dramaturg Réczei Tamás). A darab rendezője, Szurdi Miklós elmondta, őt elsősorban az izgatta, miként tudnák megőrizni a levélregény azon lehetőségét, hogy egy történést többféle szempontból mutassanak be. Emellett a mű érdekes és szép nyelvezetét, izgalmas kapcsolatrendszerét és nem titkolt erős erotikus töltését is szeretnék megőrizni az előadásban. Szurdi szerint egyébként minden jó darab a mának szól, függetlenül attól, milyen korban játszódik. A Veszedelmes viszonyok az erkölcsökről mesél, és hihetetlenül aktuális ma is. Olyan korban játszódik, amikor szétszakadtak az értékek. Sajnos most is olyan kort élünk, amikor az értéktelenség és az érzelmek érdekek szerinti „rendezése” uralkodik. A Veszedelmes viszonyok persze nem tanmese, Szurdi is utalt rá, hogy nagyon erotikus a darab, elég sok meztelenség van benne, de enélkül nem lehet és nem is szabad megcsinálni. A rendező izgalmas látványt ígér: korabeli térben, korabeli jelmezekben játszanak a színészek, s a színpadkép is meglepő lesz. Csizmadia Ildikó (Cécile) és Gazdag Tibor (Valmont vikomt) Fotó: Pati-Nagy Bence KULTURMIX Gyarmathy Tihamér tiszteletére Budapest (gy) - Tisztelet Gyarmathy Tihamérnak címmel ma 18 órakor kiállítás nyílik a Kiscelli Múzeumban (Kiscelli utca 108). A tárlatot Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlja a közönség figyelmébe. Művészetek földje: itáliai kézműipar Székesfehérvár (gg) - Mától április 28-ig látható az Itália, a művészetek földje című tárlat, amely művészeti és kézműipari remekeket mutat be a Bella Italia Múzeumban (Sziget u. 17.). Vasváris hét a gimnáziumban Székesfehérvár (gg) A Vasvári Pál Gimnáziumban tegnap megkezdődött a Vasváris hét. A péntekig tartó programsorozatban az ügyességi és sportversenyek mellett műveltségi vetélkedő, filmklub, szavalóverseny is szerepel. Március 10-én a gimnázium diákjai művészeti bemutatót tartanak a Megyei Művelődési Központban. Március 11-én 10.30-kor királyt választanak az iskolában, 18 órakor pedig bál zárja a Vasváris hetet, az MMK-ban. Búcsú Kozák Andrástól FMH-információ Március 17-én, csütörtökön negyed háromkor Budapesten, a Farkasréti temetőben kísérik utolsó útjára, a 62 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Kozák András színművészt. A közkedvelt, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész 2000-ben szerződött a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz, ahol - egészen az igazgatóváltásig - művészeti vezetőként dolgozott. Emellett sokat játszott is: felejthetetlen volt, mint Tevje, a Hegedűs a háztetőn című musicalban, de ő alakította Fülöp atyát a Legyetek jók, ha tudtok című színműben, Tódorka tanár urat A nagymama című vígjátékban, Dalit, a gyúrót a 4x 100-ban, a II. Henriket „Az oroszlán télen”ben... Az emlékezetes alakítások mellett a fehérvári teátrumban ő rendezte például a Lóvátett lovagokat, a Sirályt, az Olympiát, a Csárdáskirálynőt, a Tokaji aszút. Kozák Andrást a Vörösmarty Színház, a Thália Színház, a Vidám Színpad, a Pesti Magyar Színház, a Színházi Társaság és a MASZK Országos Színészegyesület a saját halottjának tekinti. Egy korabeli szán, amire Csokonai oly sok művében utal a Vidám poéta című kiállításon, melyet Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulója tiszteletére rendeztek meg Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítás - amely október 23-ig tekinthető meg - a dokumentumok, tárgyak segítségével állít emléket a felvilágosodás korának legtehetségesebb, legműveltebb költőjének. A tárlat felidézi a „víg poéta” hányattatásokkal teli sorsát is, életútjának állomásait Debrecentől Sárospatakon, Pozsonyon, Komáromon, Csurgón át, a debreceni hazatérésig mti-fotó Láttuk, hallottuk, olvastuk___ Adideadidit ■ Szabó Zoltán Fekete Pákó „Adideadidit” kezdetű rettenetes kornyikálására előpattant egy kánkánruhába gyömöszölt menyecske, aki tánc gyanánt végigrohangálta a stúdiót, elővillantva vaskos combjait, meg-megrázogatva didijét. Ez maga a tömény murva. Az a szint, ahol már csak a vakond jelent. És ez benne volt a tévében. Igaz, a cím is ezt ígérte: Benne leszek a tévében. Értem én Hajós András szándékát, hogy olyanok is hadd mutassák meg magukat, akiknek egyébként erre nem lenne lehetőségük, de úgy gondolják, amit tudnak, érdemes arra, hogy képernyőre kerüljön. Még azt is megkockáztatom, hogy nem lenne nehéz hasonló vagy akár jobb számokkal előrukkolni, mint amivel a tévékben nyakló nélkül szereplő sztárocskák előállnak. Csakhogy nem hiszem, hogy ezt Hajós komolyan is gondolta. Itt pitiáner a tét, pitiáner a műsor, így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy azok akarták mutogatni magukat, akik nem tudják felmérni, hogy produkciójuk nem kedves, humoros és ötletes, hanem kínos. Rájuk nézve különösen, de legalább annyira a műsorkészítőkre is. S hiába vág terepszínű pofát, hiába komolykodik az ötletgazda és műsorvezető Hajós András, képtelenség neki elhinni , hogy nem számolt ezzel. Amit műsor gyanánt az RTL Klub odalökött a nézők elé, megalázó és ellenszenves. Akárcsak a zsűri. Ők látszólag jókat röhögtek a fellépők szörnyűséges erőlködésén, miközben a valamelyest is jóérzésű néző a pokolba kívánta az egészet. Főleg akkor, amikor megjelent a tangóba bújtatott, zengőhajú hölgyemény, elképesztő méretű tomporát csak messziről tudta befogni a kamera. Iszonyat. Az ember mármár visszasírta Fekete Pákát. Énekesből ikonfestő ■ Gábor Gina Aki korán keleste hamarabb elfárad... Na persze, ha már muszáj, szombaton korán felkelni, akár „ aranyat is lelhetünk” a reggeli kávézás közben, például a Kopogtató műsorára. (Persze, ehhez ki kell heverni előbb a Kossuth rádió avítt és időnként elfogult hírműsorát, a Krónikát...) A legutóbbi Kopogtató érdekes embermesével, különös „művészsorssal” szolgált. Megismerhettük Zsedényi Lilla operaénekest. Ha a zenerajongók számára nem tűnik ismerősnek a név - nem az ő hibájuk. Zsedényi Lilla itthon csak alig szerepelt, külföldön viszont annál többet: már tanulmányait is Olaszországban fejezte be, és tehetségének köszönhetően lett Luigi Renzi magántanítványa. Aztán Nyugat-Németországban élt, 1968-tól, és több operaházban is énekelte Tosca szerepét. Nem volt könnyű élete: az apját koncepciós perbe fogták, vagyonelkobzásra ítélték, és csak véletlenül - a hivatal figyelmetlensége miatt - maradt valami, amiből Zsedényi Lilla legalább lakást vehetett magának. Nem volt egyszerű külföldön helytállnia, de végleg ottmaradni sem volt képes, azt mondja, túl későn nyílt volna erre lehetősége, fiatalon még könnyebben elszakíthatók a gyökerek... Amikor végleg hazatért, néhány kisebb fellépés után belefáradt a tülekedésbe, hátat fordított az éneklésnek. Inkább titkárnőként dolgozott, de bevallja, ezt csak öröm nélküli, muszájfeladatnak tekintette. Ám Zsedényi Lilla, a jelek szerint nem élhet alkotómunka nélkül. Festeni kezdett, méghozzá aprólékos műgondot igénylő ikonokat. Úgy tűnt, ez a szomorú asszonykettétört pályája ellenére is irigylésre méltó, hiszen bőven kapott tehetséget a zenéhez, festészethez egyaránt... A költő és a régésznő... ■ Lajtos Lajos Méghogy a mai irodalomnak se sava, se borsa; mintha íróink, költőink a lehető legmesszebbre állnának a mindennapok humorától, s vele együtt a humoros műfajok alkalmazásától! Ez koránt sincsen így. A minap került kezembe a Napút idei első száma, amely tematikus összeállításaival keresi - és gyakorta meg is találja - az olvasó kegyeit. A lap szerkesztői ezúttal tréfát űztek és fűztek mindenből és mindenhez, ami emberi gyarlóságainkról szólnak vagy szólhatnának. Szerencsére a merítési lehetőségük is nagy e téren, hiszen a hazai szerzők színe-java mellett jelen van a folyóiratban a fordításirodalomból származó szatíra, szatirikus vers, de ugyanúgy a mai nyelvi humor is, akár szóvicc formájában. Vidám számukban vidám esztendőket kívánva közlik a 75 éves Csoóri Sándor Szóljon a csörgődob című versét. Újabb részleteket közöl Horváth Lajos diákszöveggyűjtéséből, az Iskoláskönyv-hoz. S ami igazán meglepő, hogy egyik legjobb kortárs lírikusunk, Szegedi Kovács György leírja találkozását - természetesen versben - a gyönyörű régésznővel. Még mielőtt valaki is valamiféle fülledt erotikára gondolna, hadd mondom el, hogy ama találkozás nem a régmúltban, de nem is a közeli múltban történt meg, hanem a majdani, remélhetőleg a távolabbi jövőben fog történihetni, bár a vers jelenidejű megfogalmazása. „...a gyönyörű régésznő a fejem fölé guggol, s bordáim közét /kezdi tisztogatni. Ismerős ez a szag. / Négykézlábra váltva halad tovább / lefelé, lassan ágyékom fölé hajol, / s lefújja a port...?! Azért... s érdekes volt. ” - A folytatás egy reménybeli, újabb Szegedi-Kovács kötetben olvasható.