Fejér Megyei Hírlap, 2006. március (51. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-25 / 71. szám
— Miként keletkeztek a hatalmas vagyonok? És vajon ki mire használja a temérdek pénzt? Mi az a titokzatos hatalom, mely életünket irányítja? - teszi fel a kérdést a Provincia esszéjének szerzője. 16. oldal Kallós Zoltán 1926-ban Válaszúton Az első osztályt magyarul végezte, ám Antonescu idejében megszűntek a magyar iskolák. A kolozsvári református kollégium után a sepsiszentgyörgyi tanítóképzőbe került. 1944-ben megszűnt az oktatás, a háború után fejezte be. Felvették az akadémiára, majd mint kulákcsemetét kizárták. Elment tanítani a moldvai Lészpedre, közben gyűjtöttmég ma sem hagyta abba mesét, balladát, népdalt, népzenét. Egyik leghíresebb munkája, a Balladák könyve 1969-ben jelent meg, öt kiadást élt meg, és 100 ezer példány fogyott el belőle... Túl az országhatáron Arany János szülővárosa, Nagyszalonta most már az irodalmi rovatunkban közölt tárca ifjú, erdélyi származású szerzője számára is odaát. A városhoz való kötődése azonban még ma is igen erős. 17. oldal Zeneszerető családba született. Édesapja és édesanyja is kedvelte a „házi muzsikálást". Bartók Béla Nagyszentmiklóson, éppen 125 éve látta meg a napvilágot. 18. oldal Árad, de simogat is Ezer rajz érkezett a víz világnapi pályázatra, közülük válogattunk, például a dunaújvárosi Gárdonyiból a hatodikos Ács Alexandráét. 19. oldal Vele a hűség van jelen Zágoni Erzsébet Csoóri Sándor szerint Kallós Zoltán legfontosabb eszköze nem a balladákat rögzítő magnetofonja volt, hanem a hűsége. Kapcsolata a mezőségiekkel, moldvaiakkal, gyimesiekkel - a néppel, történelemmel, hagyománnyal olyan volt, ahogy ezeket a fogalmakat Csokonai, Petőfi, Bartók és Kodály értelmezte. Énekelni, táncolni, sőt varrni is úgy tud, mint adatközlői... A titokzatos hatalom Figyeljenek csak a településnevek muzsikájára! - Kolozsvár közelében fekszik Válaszút, a Borsa-patak torkolatánál. Ott születtem 1926. március 26-án. Édesanyám a mezőségi Feketelakról való, az ő révén igen nagy a rokonság. Nagyapám egyik testvérének, aki Búzába ment férjhez, volt tíz gyereke, abból kettő Ördögfüzesre ment férjhez. Apai részről Visában is vannak rokonaim. Az észak-mezőségi falvak majd mindegyikében van családi kapcsolatom, ezért is sikerült nekem tengernyi anyagot öszszegyűjtenem... Emlegette még sok más között Bözödöt, Vajdakamarást, Magyarszovátát, Feketelakot, Ciberekpatakát, Gyimest, Gyergyót, Remetét, Csomafalvát, Csíkot, Csíkszentdomokost, Pokolpatakot... - A múltjáról regényt lehetne írni, és nagyfilmet forgatni, de a jelene is tele van fontos történésekkel. Hogy áll a válaszúti vállalkozás? - Válaszúton 25 évig nem volt magyar iskola, hat éve működik. Négy gyermekkel kezdtünk, ma hatvanan vannak, ebből 30 bentlakó, a többi még bejáró. Az új központban 30 szoba lesz a gyerekeknek, ebből 10-12 a tavaszra elkészül. A nyári táborozóknak zuhanyozók épülnek, lesz karbantartó műhely, a tetejére pedig konferenciaterem kerül, mert a turizmus céljaira is szeretnénk kihasználni a szép természeti környezetet, a hegyoldalt, a gyümölcsöst meg a páratlan folklórkincset. Ha felszabadul a régi épület, hét terem lesz berendezve a mennyezetig bútorral, textillel, kerámiával. Lesznek válaszúti, mezőségi, kalotaszegi, csángó, szász és román szobák, az egyikben györgyfalvi sarok vetett ágygyal. Viseletbe öltöztetett babák is kellenek, legalább harminc. A minap torockói ládákat mustráltunk, de nem vettük meg, mert 15 millió lejt kértek darabjáért, azon inkább négy mákófalvast vásároltunk, mert kell a múzeum folyosóira is. Mindenből a legszebbet, a legklasszikusabbat állítjuk ki. Nemzetközi rangú a gyűjteményünk, csak méltó formába kell önteni. Az a szándékunk, hogy minél előbb önfenntartóvá válhassunk, ne kelljen a politika szeszélyeihez igazodnunk. - Apropó, miért utasította vissza a Csángó-díjat? - Mert a támogatásokban nem következetes a magyar állam. A nyáron például nem tudtunk táboroztatni, mert nem volt időben pályázati kiírás. Későn, augusztus végén jött a lehetőség, pedig az árvizek miatt különösen fontos lett volna a gyerekek nyári üdültetése. Az idén jobb lesz a helyzet: a szórvány moldvaimezőségi gyerekeknek ingyenes táborozást szervezünk, lesz ifjúsági, kézműves és népzenei, valamint nemzetközi családos tábor. Szerencsénkre a polgárok gavallériájában jobban bízhatunk. A fehérvári jótékonysági est több mint egymilliót forintot hozott. A fehérvári vállalkozó, Karsai Béla ugyancsak sokat segít, például úgy is, hogy vitaminokkal látja el az iskolásokat. A mi jótékonysági rendezvényeinken, árveréseinken ugyancsak a sikeres Fiatal vállalkozók, főleg egykori tanítványaim lendítenek helyzetünkön. Az internátusunknak például 10 millió lejt adott az, aki gyári munkásként esti gimnáziumba járt, amikor édesanyám gyakran megvendégelte, jóllakatta, s azóta hálás. A táncháznak való hely felújításában és a kézműves műhely kialakításában is segítséget kapunk tőle. Hallottam, hogy még mindig jár gyűjteni Dénes Zolival, aki fotózik, digitalizálja az anyagot. Sebő Ferit is invitálták a kincslelőhelyekre, mert szerencsére még mindig vannak. Keresve a régi ismerősöket, gyakran ezzel fogadnak: „Most halt meg.” De hál istennek élnek, és énekelnek még sokan. Olyan adatközlőnél is jártunk, akinél én gyűjtöttem gimnazista koromban. Visán Szöllősi Daninénál, Szováton Perzsinél, akinek két testvére zenész volt. Martin Gyurkának nagyon tetszett régies zenélésük. Lészpeden az egykori adatközlőnk három unokája is gyönyörűen énekel. Sebő Ferit hajdani házigazdám lányához, Bálint Annához hívtuk, aki keleti pentaton dallamban szóló bölcsődal-változatot tud. Képileg, hangilag egy csoportos éneklést is rögzítünk, öt latin gregoriánt. Alighanem Bartókot, Kodályt is ámulatba ejti, hogy enynyi történelmi vihar után - vagy éppen ezért? - még mindig sok helyen él a hagyomány, szól a népdal, zeng a népzene. Jól tudom, hogy önnek is szerepe volt abban, hogy Kodály később szakított a „Mezőség holt tenger-hiedelemmel"? - Küldtem Kodálynak anyagokat, s amikor az első magyarszováti felvételeket meghallgatta, majd a gyönyörű ördögfüzesit, arra biztatott minél több hangszeres zenét gyűjtsék. Ő is rájött arra, hogy a Mezőségen maradt meg legjobban a hangszeres zene. Bartók és Kodály a Székelyföldre meg Kalotaszegre ment gyűjteni, mert a Mezőség úgy volt elkönyvelve, mint egy holt tenger, amely elrománosodott. Nem ismerték a mezőségi magyart, írták is egyik tanulmányukban, hogy a régi magyar verbunkos zenét a mezőségi románoknál kell keresni. Kiderült, hogy nem így van, már csak azért sem, mert ott voltak a főúri udvarok, ott ülepedett le a fejedelmi udvarok zenéje... Az erdélyi népzenekutatót szoros baráti szálak kötik Fehérvárhoz. Születésnapi köszöntése március 30-án 18 órakor lesz a Szent István Művelődési Házban, ahol Warvasovszky Tihamér polgármester, Spányi Antal megyés püspök, a fehérvári barátok nevében pedig dr. Alorjay András mond köszöntőt. Itt lesznek munkatársai, tanítványai, több más között Berecz András, Petrás Mária, Sebestyén Márta, a Kalamajka, a Muzsikás, az Ökrös, a Téka, a Tilinkó zenészei, az Alba Regia Táncegyüttes meg Farkas Zoltán és Zsuráfszky Zoltán. A legrégibb barát, munkatárs, Andrásfalvy Bertalan is eljön az ünnepi koncertre. Név: Született: Életút: Kallós kivételes gyűjtő, tengernyi forrást fakasztó és nagy hatású közvetítő Fotó: Pati-Nagy Bence I Kin ). Mező Éva Arról a másik életműről Kallós Zoltán a csendben figyelő emberek közé tartozik. Szegeden élő kolozsvári ismerőseiről hoztam hírt, láthatóan nem örült neki. ők is „szökevények", nem mondja ki, de tudom, részéről ez az, ami megbocsáthatatlan. „Nem egyszerű elmenni, mert a határon túl is csak idegen az ember", szokta mondani, meg azt is, „ha minden magyar elmegy Erdélyből, én leszek az utolsó". Mert nem tud a szülőföldnek hátat fordítani. Ide temették őseit, itt élnek rokonai, barátai, nemcsak a magyarok, de románok, cigányok is. Sokszor akarták pedig csőbe húzni, bíztak abban is, hogy Magyarországon marad, de vesztegetés, fenyegetés nem használt. Kedvenc története a Securitatéval Istók Gyun lakodalmához fűződik. A háromnapos lagziról idő előtt ment haza, mert a házasságlevél kitöltésekor a titkár megkérdezte a fiatalokat nemzetiségükről, ők meg azt mondták erre, hogy: magyar. Bákó megyében nem ismerek ilyen nemzetiséget, volt a válasz, és ettől Kallós Zoltánnak mehetnékje támadt. Otthon újabb megaláztatás várta, nyolcvanéves anyját(!) és testvérét beidézték a munkaelosztóba, a szomszédot a rendőrségre, ne legyen senki odahaza. A körzeti megbízott meglepődött, amikor Kallós Zoltán ajtót nyitott, jobb híján a személyazonosságiból hiányzó vérvételre kötelezte, mert úgy nem lehet nyugodtan „dolgozni", ha váratlanul otthon a tulaj! De támadás érte azokat is, akik dalaikat, táncaikat mutatták meg neki. Moldvában pénzbüntetés, faliújságon való megdorgálás, templomi kiprédikálás járt ezért. Ez a másik kallósi életmű, a kitartásé és a hűségé. És akinek identitását soha nem fenyegette veszély, nehezen érti ezt meg.