Fejér Megyei Hírlap, 2006. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-20 / 297. szám

2006. DECEMBER 20., SZERDA FÓKUSZ ­ Dobozokba zárt reménység A szeretet a legnagyobb katedrális, amit az Isten és az ember együtt teremtett azért, hogy örömet adhassunk Tihanyi Tamás Az idén tízesztendős Baptista Szeretetszolgálat egyik legnagyobb és leg­fontosabb belföldi se­gélyakciójának keretében minap a Malév repülő­gépén jutottak el aján­dékcsomagok Erdélybe. A hegy embervágta szája sötéten sóhajtott az érkezőre. A bánya bejáratán túl, valahol mélyen odalent, sófalakkal körülvéve hatalmas termek­ben várta az idő a megnyug­vást, a szeretetet, mindazt a békét, amely sokak számára egy érzelem nélküli szó csu­pán. Mert ezen a világon a hegyek háta indulattal, bűnös gondolatokkal, cselekedetek­kel és erőszakkal terhes em­berfélét visel magán, a sors pedig időről időre számkive­tettséget oszt a legártatlanab­baknak is. Tenni kell ez ellen. Tenni, adni, még ha gyak­ran hasztalannak tűnik is a rá­eszmélés a jóra. Talán nem hiába minden. A lomha utasszállító félre­ejtette szárnyát, majd bele­csúszott a felhőbe. Lassan ereszkedtünk lefelé, egy is­teni festő segédje széttárta a tájat, s látni engedte a Maros völgyét. A gép megkereste a szürke aszfaltcsíkot, majd ke­rekeivel belekapott a leszálló­­pályába. Megérkeztünk. A Malév a Baptista Szere­tetszolgálat Tízezer gyermek karácsonya elnevezésű akció­ja keretében hatszáz cipősdo­­boznyi ajándékot szállított né­hány nappal ezelőtt menet­rend szerinti marosvásárhelyi járatával a Böjte Csaba feren­ces szerzetes otthonaiban élő gyermekeknek. A nemzeti lé­gitársaság és a segélyszerve­zet a 2004 karácsonyán - egé­szen pontosan december 26- án - bekövetkezett szörnyű szökőár óta működik együtt. Korábban így vált lehetővé, hogy egy mobil konyhát hoz­hattak el az Egyesült Álla­mokból, majd a libanoni há­ború idején gyermekek utaz­tak Magyarországra pihenni. - Negyven helységben kö­zel ezerötszáz gyermeket gondozunk és nevelünk Er­dély földjén, s van egy házunk a Vajdaságban is — mondta Böjte Csaba, miközben barna csuhájába gyermekek kapasz­kodtak, mintha ő volna a bol­dogság és öröm egyetlen lát­ható, megvalósult lehetősége. - Minden gyerek írt egy leve­let: amikor megláttam a nagy papírhalmot az asztalon, na­gyon megijedtem, hogy mi lesz ebből? De Isten segítsé­gével minden gyermekünk­nek adhatunk karácsonyi ajándékot, s most valóban az égből jött a meglepetés... A Kárpát-medence legna­gyobb karácsonyi ünnepségét rendezték meg december 16- án a parajdi sóbányában, több mint száz méternyire a föld alatt, ahol közel ezer bajban lévő gyermek gyűlt össze egész Székelyföldről a hatal­mas fenyőfa alatt. - Ez a legnagyobb katedrá­lis, amit az Isten és az ember együtt teremtett - jegyezte meg Böjte Csaba. Aztán meg­kérdeztem, milyen sorsú ifjak élnek otthonaiban. - Olyan gyermekek kerül­nek hozzánk, akiknek szülei képtelenek az ellátásra és el­hagyják őket. Ennek oka szá­mos lehet: az apa, az anya vagy elzüllött, vagy megélhe­tés nélkül marad és ezért elmegy külföldre dolgozni. Minden gyermek döbbenete más és más... Olyan anyáról is beszélhetek, akinek nyolc gyermeke született, egyetlen szobában laktak, aztán kide­rült róla, hogy súlyos, fertőző tüdőbeteg, s nem alhat együtt a gyerekekkel. Ilyen is van... De a legtöbb gyerek félár­va, vagy árva. - Sok örömöt látok, mert egyetlen gyermek sem sír, ha­nem kacag, s nem csupán a csomag miatt - folytatta mo­solyogva a szerzetes. - Min­dig azt mondom nekik: nem lehet úgy biciklizni, hogy az ember mindig hátrafelé néz. Mert ha állandóan csak hátra tekint, előbb-utóbb nagyot Negyven településen közel ezerötszáz gyermeket gondo­zunk és nevelünk Erdély föld­jén, s van egy házunk a Vajda­ságban is, mondta Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, mi­közben barna csuhájába gyer­mekek kapaszkodtak, mintha ő volna a boldogság és öröm egyetlen látható, megvalósult lehetősége. A távoli adományo­zók segítségével a szovátai ott­hon kis lakói számára az idei karácsonyi ünnep sokkal több örömet hoz majd, mint az eddi­giek. Ők megérdemlik a jót Fotó: Tihanyi Tamás esik. Hiszem, hogy előttük szép jövő rejlik, csak helyes irányba kell haladniuk tanu­lással és munkával, sok-sok küzdelemmel. Úgy gondo­lom, ezt ezek a gyermekek megértik. Láttam olyat, ami­kor egy erdő leégett, s kopár pusztasággá lett, hamu és per­nye borított mindent. De jött az eső és kizöldült a vidék. Valahogy így vagyunk mi is, emberek, életünkben történ­nek ilyen-olyan tragédiák, de a mindennapok jósága, meleg tavaszi esője után az a fontos, hogy ki tudjunk zöldülni, újjá tudjunk éledni a rosszból. Az elmúlt évek sikere után idén is meghirdette cipősdo­­boz akcióját a Baptista Szere­tetszolgálat: tavaly tizen­négyezer ilyen meglepetés talált utat a nélkülöző gyermekek felé, többnyire olyan csa­ládokhoz jut el az ajándék, ahol más nem kerülhet a fenyő­fa alá. A Tízezer gyermek karácsonya az Operation Christ­mas Child néven ismert nem­zetközi mozgalom ötlete alap­ján született. Az ajándékok - amiket szerencsésebb körül­mények között élő gyerekek vagy családok készítenek - színes csomagolópapírba öl­töztetett cipősdobozok, ame­lyek ma már nem csupán sok­millió gyermek örömét, ha­nem a szeretet és együttérzés jelképét jelentik a világban. - Azt mondjuk a gyerekek­nek, ahhoz, hogy ezek az aján­dékok hozzájuk eljussanak, Isten segítsége kell... Elsősor­ban az, hogy a szeretet meg­érintse az embereket, s aján­dék készítésére és küldésére késztesse a távoli kedves ma­gyarokat - mondta a gondozó a szovátai otthonban. Meg­kérdeztem egy kisgyereket: hol szokott állni a karácsony­fa az ünnepen? - Hát az asztalon... Ahol ta­nulni szoktunk. Az ünnep bi­zonyára jól telik majd. Szeret­nék kérni a Jézuskától édessé­get és tűzoltókocsit. Mit kap­tam tavaly? Ó... Kicsi gumicukorkát... Ennyit. Ennyit. - A tél mindig sokkal több gyereket hoz be, tízen érkez­tek az utóbbi napokban - folytatta a gondozó. - A teg­napi eset: az édesanya utcára került a gyerekkel együtt, mert az apa elhagyta őket. Ta­karítónő volt, s befogadtuk, azóta közöttünk van, s kezd lélekben megerősödni. Egy másik asszony férje alkoho­lista lett, s több hetes vasútál­lomáson alvás után hoztuk el a gyermekével együtt. - Azt látom, hogy kritikus helyzetben nyitottabbak az embe­rek Isten felé - mond­ta Szenczy Sándor lel­kész, a szeretetszolgá­lat vezetője. - Akik meg tudnak maradni a hitben, nem zuhannak vissza, de akik csak megerősödnek, elmennek tőlünk, s azt hiszik, boldogulnak maguk is, gyak­ran visszaesnek korábbi hely­zetükbe. Nagyon sokáig tilos volt Magyarországon a hitet hívni támogatásul a hajlékta­lanok és más rászorultak érde­kében, pedig a hit igenis segít. Itt nem valamelyik felekezet­­ről van szó, mindegy, hogy valaki baptista, katolikus, vagy éppen evangélikus... Rendkívüli szabadulásokat láttam, s tízéves tapasztala­tom mondatja ki: hit nélkül nagyon nehéz a küzdelem. Egy-egy ajándékkal teli ci­­pősdoboz nagyon sok jólelkű ember kezén megy keresztül. Megfogja az adakozó szülő vagy a kisgyermek, megkap­ják a segélyszervezet munka­társai, egy raktárba kerül, majd útnak indul, a távolban átadják valakinek, és a törté­net végén a szeretet, amit va­lahol becsomagoltak, boldog­ságot okoz egy gyermeknek. Hétmillió doboz járja útját a világon, miközben háborúk és éhínség tizedeli a Föld lakóit. A hegyek és síkságok háta indulattal, bűnös gondolatok­kal, cselekedetekkel és erő­szakkal terhes emberfélét vi­sel magán, a sors pedig időről időre számkivetettséget oszt a legártatlanabbaknak is.Tenni kell ez ellen. Tenni, adni, még ha gyakran hasztalannak tű­nik is a ráeszmélés a jóra. Talán nem hiába minden. Hétmillió doboz járja útját a világon, miközben tragédiák tizedelik az embereket A szovátai otthonban száz árva, félárva vagy elhagyón gyermek­e,­es keres egy k,s •’»•«»inh FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 5

Next