Fejér Megyei Hírlap, 2006. december (51. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-20 / 297. szám
2006. DECEMBER 20., SZERDA FÓKUSZ Dobozokba zárt reménység A szeretet a legnagyobb katedrális, amit az Isten és az ember együtt teremtett azért, hogy örömet adhassunk Tihanyi Tamás Az idén tízesztendős Baptista Szeretetszolgálat egyik legnagyobb és legfontosabb belföldi segélyakciójának keretében minap a Malév repülőgépén jutottak el ajándékcsomagok Erdélybe. A hegy embervágta szája sötéten sóhajtott az érkezőre. A bánya bejáratán túl, valahol mélyen odalent, sófalakkal körülvéve hatalmas termekben várta az idő a megnyugvást, a szeretetet, mindazt a békét, amely sokak számára egy érzelem nélküli szó csupán. Mert ezen a világon a hegyek háta indulattal, bűnös gondolatokkal, cselekedetekkel és erőszakkal terhes emberfélét visel magán, a sors pedig időről időre számkivetettséget oszt a legártatlanabbaknak is. Tenni kell ez ellen. Tenni, adni, még ha gyakran hasztalannak tűnik is a ráeszmélés a jóra. Talán nem hiába minden. A lomha utasszállító félreejtette szárnyát, majd belecsúszott a felhőbe. Lassan ereszkedtünk lefelé, egy isteni festő segédje széttárta a tájat, s látni engedte a Maros völgyét. A gép megkereste a szürke aszfaltcsíkot, majd kerekeivel belekapott a leszállópályába. Megérkeztünk. A Malév a Baptista Szeretetszolgálat Tízezer gyermek karácsonya elnevezésű akciója keretében hatszáz cipősdoboznyi ajándékot szállított néhány nappal ezelőtt menetrend szerinti marosvásárhelyi járatával a Böjte Csaba ferences szerzetes otthonaiban élő gyermekeknek. A nemzeti légitársaság és a segélyszervezet a 2004 karácsonyán - egészen pontosan december 26- án - bekövetkezett szörnyű szökőár óta működik együtt. Korábban így vált lehetővé, hogy egy mobil konyhát hozhattak el az Egyesült Államokból, majd a libanoni háború idején gyermekek utaztak Magyarországra pihenni. - Negyven helységben közel ezerötszáz gyermeket gondozunk és nevelünk Erdély földjén, s van egy házunk a Vajdaságban is — mondta Böjte Csaba, miközben barna csuhájába gyermekek kapaszkodtak, mintha ő volna a boldogság és öröm egyetlen látható, megvalósult lehetősége. - Minden gyerek írt egy levelet: amikor megláttam a nagy papírhalmot az asztalon, nagyon megijedtem, hogy mi lesz ebből? De Isten segítségével minden gyermekünknek adhatunk karácsonyi ajándékot, s most valóban az égből jött a meglepetés... A Kárpát-medence legnagyobb karácsonyi ünnepségét rendezték meg december 16- án a parajdi sóbányában, több mint száz méternyire a föld alatt, ahol közel ezer bajban lévő gyermek gyűlt össze egész Székelyföldről a hatalmas fenyőfa alatt. - Ez a legnagyobb katedrális, amit az Isten és az ember együtt teremtett - jegyezte meg Böjte Csaba. Aztán megkérdeztem, milyen sorsú ifjak élnek otthonaiban. - Olyan gyermekek kerülnek hozzánk, akiknek szülei képtelenek az ellátásra és elhagyják őket. Ennek oka számos lehet: az apa, az anya vagy elzüllött, vagy megélhetés nélkül marad és ezért elmegy külföldre dolgozni. Minden gyermek döbbenete más és más... Olyan anyáról is beszélhetek, akinek nyolc gyermeke született, egyetlen szobában laktak, aztán kiderült róla, hogy súlyos, fertőző tüdőbeteg, s nem alhat együtt a gyerekekkel. Ilyen is van... De a legtöbb gyerek félárva, vagy árva. - Sok örömöt látok, mert egyetlen gyermek sem sír, hanem kacag, s nem csupán a csomag miatt - folytatta mosolyogva a szerzetes. - Mindig azt mondom nekik: nem lehet úgy biciklizni, hogy az ember mindig hátrafelé néz. Mert ha állandóan csak hátra tekint, előbb-utóbb nagyot Negyven településen közel ezerötszáz gyermeket gondozunk és nevelünk Erdély földjén, s van egy házunk a Vajdaságban is, mondta Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, miközben barna csuhájába gyermekek kapaszkodtak, mintha ő volna a boldogság és öröm egyetlen látható, megvalósult lehetősége. A távoli adományozók segítségével a szovátai otthon kis lakói számára az idei karácsonyi ünnep sokkal több örömet hoz majd, mint az eddigiek. Ők megérdemlik a jót Fotó: Tihanyi Tamás esik. Hiszem, hogy előttük szép jövő rejlik, csak helyes irányba kell haladniuk tanulással és munkával, sok-sok küzdelemmel. Úgy gondolom, ezt ezek a gyermekek megértik. Láttam olyat, amikor egy erdő leégett, s kopár pusztasággá lett, hamu és pernye borított mindent. De jött az eső és kizöldült a vidék. Valahogy így vagyunk mi is, emberek, életünkben történnek ilyen-olyan tragédiák, de a mindennapok jósága, meleg tavaszi esője után az a fontos, hogy ki tudjunk zöldülni, újjá tudjunk éledni a rosszból. Az elmúlt évek sikere után idén is meghirdette cipősdoboz akcióját a Baptista Szeretetszolgálat: tavaly tizennégyezer ilyen meglepetés talált utat a nélkülöző gyermekek felé, többnyire olyan családokhoz jut el az ajándék, ahol más nem kerülhet a fenyőfa alá. A Tízezer gyermek karácsonya az Operation Christmas Child néven ismert nemzetközi mozgalom ötlete alapján született. Az ajándékok - amiket szerencsésebb körülmények között élő gyerekek vagy családok készítenek - színes csomagolópapírba öltöztetett cipősdobozok, amelyek ma már nem csupán sokmillió gyermek örömét, hanem a szeretet és együttérzés jelképét jelentik a világban. - Azt mondjuk a gyerekeknek, ahhoz, hogy ezek az ajándékok hozzájuk eljussanak, Isten segítsége kell... Elsősorban az, hogy a szeretet megérintse az embereket, s ajándék készítésére és küldésére késztesse a távoli kedves magyarokat - mondta a gondozó a szovátai otthonban. Megkérdeztem egy kisgyereket: hol szokott állni a karácsonyfa az ünnepen? - Hát az asztalon... Ahol tanulni szoktunk. Az ünnep bizonyára jól telik majd. Szeretnék kérni a Jézuskától édességet és tűzoltókocsit. Mit kaptam tavaly? Ó... Kicsi gumicukorkát... Ennyit. Ennyit. - A tél mindig sokkal több gyereket hoz be, tízen érkeztek az utóbbi napokban - folytatta a gondozó. - A tegnapi eset: az édesanya utcára került a gyerekkel együtt, mert az apa elhagyta őket. Takarítónő volt, s befogadtuk, azóta közöttünk van, s kezd lélekben megerősödni. Egy másik asszony férje alkoholista lett, s több hetes vasútállomáson alvás után hoztuk el a gyermekével együtt. - Azt látom, hogy kritikus helyzetben nyitottabbak az emberek Isten felé - mondta Szenczy Sándor lelkész, a szeretetszolgálat vezetője. - Akik meg tudnak maradni a hitben, nem zuhannak vissza, de akik csak megerősödnek, elmennek tőlünk, s azt hiszik, boldogulnak maguk is, gyakran visszaesnek korábbi helyzetükbe. Nagyon sokáig tilos volt Magyarországon a hitet hívni támogatásul a hajléktalanok és más rászorultak érdekében, pedig a hit igenis segít. Itt nem valamelyik felekezetről van szó, mindegy, hogy valaki baptista, katolikus, vagy éppen evangélikus... Rendkívüli szabadulásokat láttam, s tízéves tapasztalatom mondatja ki: hit nélkül nagyon nehéz a küzdelem. Egy-egy ajándékkal teli cipősdoboz nagyon sok jólelkű ember kezén megy keresztül. Megfogja az adakozó szülő vagy a kisgyermek, megkapják a segélyszervezet munkatársai, egy raktárba kerül, majd útnak indul, a távolban átadják valakinek, és a történet végén a szeretet, amit valahol becsomagoltak, boldogságot okoz egy gyermeknek. Hétmillió doboz járja útját a világon, miközben háborúk és éhínség tizedeli a Föld lakóit. A hegyek és síkságok háta indulattal, bűnös gondolatokkal, cselekedetekkel és erőszakkal terhes emberfélét visel magán, a sors pedig időről időre számkivetettséget oszt a legártatlanabbaknak is.Tenni kell ez ellen. Tenni, adni, még ha gyakran hasztalannak tűnik is a ráeszmélés a jóra. Talán nem hiába minden. Hétmillió doboz járja útját a világon, miközben tragédiák tizedelik az embereket A szovátai otthonban száz árva, félárva vagy elhagyón gyermeke,es keres egy k,s •’»•«»inh FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 5