Fejér Megyei Hírlap, 2007. szeptember (52. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-22 / 222. szám
SZOMBATI 2007. 09. 22. Zsoltár Melinda belpol@fmh.plt.hu Emelkedő ázsiójú térségek Az európai fejlődés folyamán tapasztalható, hogy napjaink potenciális nyertese Kelet-Közép- Európa- indite felütéssel Rechnitzer János, egyetemi tanár, a regionális gazdaságtan és politika kutatója, oktatója. Október 3-i előadása izgalmas témát taglal: a térség felértékelődéséről, az ezzel kapcsolatos összefüggésekről beszél. Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia nyugati része és Dél-Lengyelország - lényegében a Kárpát-medence és közvetlenül a pereme - ezeréves gazdasági kohézióban élte meg az évszázadonként változó politikai viszontagságokat. A kialakult kapcsolatokat azonban Trianon zúzta szét, s az utána következő államszocialista idők sem kedveztek az együttműködésnek, noha formálisan hirdették a „baráti országok” összetartozását. Emberi, gazdasági és kulturális határok merevültek átjárhatatlanul az országok közé - ennek az 1990-es politikai változások látszanak véget vetni. A térség visszanyeri korábbi nyitottságát, s kiderül, mennyi polgárosult, iparosodott centrum és város ébredt föl álmából az új szelek hatására. Érkeztek a befektetők, folyik a privatizáció, gyorsan kialakulnak a specializált fejlődésű magterületek. A politikai intézményrendszerek eltérő sebességgel változtak, de e téren sem állt meg az idő. hét*vége Kozmopolisz, létező fúriák Az olaj üzletággal vetekszik a „kriminális gazdaság" Házi Péter hazi.peter@fmh.pl.hu Legújabban olyan dokumentumfilmek jelentek meg, melyek az amerikai nagyvárosokat uraló bandák működését mutatják be. Vajon ezt hozhatja nekünk, európaiaknak is a jövő? Többek között erről a jelenségről is kérdeztük Hervainé Szabó Gyöngyvért, a Kodolányi János Főiskola tudományos rektorhelyettesét, aki a héten útjára indította a Kodolányi Szabadegyetem őszi szemeszterét. - A városi bandák tevékenysége ma már nem kizárólag amerikai jelenség, a globalizáció negatív hatásainak egyike. A Világbank nem használja a bandák kifejezést, szótárában „utcagyerekek” szerepelnek. Pedig napjaink ifjúsági bandáit bűnözők ellenőrzik, s tízmillióra tehető globálisan a bandatagok száma, ami a Föld lakosságának egy ezreléke! Új sajátosság a bandákon belül a fundamentalista vallási és nacionalista nézetek térnyerése, a hiphop kultúra és a gangsta rap mint életforma és ellenállás elterjedtsége. A gangsta rap befolyása globális, milliókat érint. Ez, a mintegy négyszáz milliárd dollárra taksált kriminális gazdaság az olaj üzletággal vetekszik, nem hagyják őket békében élni. A fúriák, az emberben lakozó gonosz és pusztító ösztönök, törekvések, amelyek bizonyos körülmények között fölerősödnek. A nyugati társadalmak nagyvárosai olyan kozmopoliszok, ahol a viszályok állandósulnak és mind a helyi lakosság, mind a bevándorlók csoportjai megszenvedik a megélhetésért való küzdelem hétköznapjait. - Mi az oka, hogy már az új hazában, de bevándorlóktól születő fiatalok sem képesek az alkalmazkodásra? - A bevándorlók beilleszkedése bizonyos százalékarány felett nem reális célkitűzés: Nyugat-Európában arányuk öt százalék körüli, azaz a „látható kisebbség” kategóriájába kerültek. E csoportok mintegy harminc éve települtek Európába, az elmúlt 15 év alatt többségük munkanélkülivé, nyugdíjassá vált. Új jelenség a felsőoktatásban diplomát szerzettek megtelepedése. Ezen egykor ipari munkások gyermekei már nem jutnak munkához, Németországot kivéve többnyire helyi állampolgárok: számukra csak az etnikai negyedek adnak foglalkoztatást, amely gyakran illegális. - Az euro-atlanti világ társadalmi integrációs modelljei erőteljesen eltérnek egymástól. Mi a két fő út? És legfőképpen: melyik a járható? - Az angolszász és az európai kontinentális modell lényegében különbözik. Az angolszász modell (brit, dán, Fúriák Kozmopoliszban - ez előadásának címe. De talán nem is olyan könnyű behatárolni, kik ezek a fúriák? - A fúriák a görög társadalom istennői, akik viszályt szítanak az emberek között, és Hervainé dr. Szabó Gyöngyvér Tanulmányok, 1973 József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, doktori fokozat 1977, Magyar Tudományos Akadémia, a politikatudomány kandidátusa, szakterület: etnikai, kisebbségi kérdések) 1989, Széchenyi István Egyetem, gazdálkodási és szervezéstudomány habilitált doktor 2006. Főbb tevékenységek: Kutatásszervezés, stratégiai menedzsment, minőségbiztosítás, oktatás (politológia, menedzsment témakörbe tartozó tantárgyak) Jelenleg a Kodolányi János Főiskola tudományos rektorhelyettese, mintegy húsz nemzetközi és hazai projekt fűződik a nevéhez. holland) az „integráció a mássággal” együtt programjának a híve, egyének helyett közösségeket kíván az angolszász életmódba integrálni. Erősek a faji ellentétek, de az egyéni jogok mellett a kollektív kulturális jogokat is elismerik. A francia modell elismerő az állampolgárság vonatkozásában, de „mindenkit absztrakt polgárnak, franciának lát”. A német modell pedig a szociális jogosultságokat elismeri, de mindenki „vendégmunkás”. Az olasz modellben most rajzolódnak ki a decentralizált kezelés rendszerei. Az oroszországi modellből minden hiányzik. Hogy melyik a járható út? A választ lábakkal adják: az angolszász világ a legkedveltebb bevándorlási célpont. - Van-e olyan ország Európában, ahol a bevándorlók érdekeiket a nagypolitikában is meg tudják jeleníteni? - Európában nemzeti szinten sehol sincs áttörés, helyi szinten egyes országokban a bevándorlók átütő sikereket értek el. Dániában a helyi önkormányzatok szintjén a színes bőrű kisebbség képviselete lakosságarányos, azaz az állampolgárság szigorú rendszere mellett a helyi szavazati jog megadása általánossá vált (Svédország, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország). Franciaországban 2002-ben nevezték ki az első miniszterhelyettest, az első államtitkárt. Ahol a migráns lakosság aránya eléri a 30-40 százalékot, ott sincs migráns képviselő. Ezzel szemben Kanadában 2005-ben a képviselőházban 308 helyből 20 képviselő a bevándoroltak közül való. Két miniszter színes bőrű... „A bandatagok száma globálisan tízmillióra tehető, ami bizony a Föld lakosságának egy ezreléke!" . Transznacionális identitás, egyéb nyalánkságok Hervainé Szabó Gyöngyvér belpol@fmh.plt.hu Az OECD statisztikák szerint 72,58 millió külföldön született lakos él a tagországokban. A legtöbb afrikai Franciaországban él, és azok számát, akinek van valamilyen afrikai őse, 14 millióra, azaz a lakosság egyharmadára taksálják. Az OECD-statisztikák azt mutatják, hogy a bevándorlók körében a fejlett országokban negyven százalék körüli a diplomások aránya, az Amerikai Egyesült Államok esetében ez közel ötven százalék. Ennek hatására erősen megváltozik a kisebbségek képzettségi összetétele, ami kihat a helyi lakosság veszélyérzetére, és megerősödik körükben az esszencializmus (a helyi társadalmakon belüli elkülönböződés és kirekesztés). A Kozmopolisz a globalizált és kulturálisan heterogén városrégió, várostérség leírására használt kifejezés, amely a soknemzetiségű városi terek megjelölésére szolgál. A Kozmopolisz egy Utópia, a képzelet helye, egy városrégió, ahol sajátos a kapcsolat a kulturális. Másikkal, ahol lehetőség van arra, hogy a közös végzeten együtt munkálkodjunk, ahol felismerjük, sorsunk összekapcsolódását, a közösség, az állampolgárság, a társadalmi igazságosság új koncepcióinak közös érdekeit, amelyek új típusú helyeket képesek teremteni, egy globális jellegű behatárolatlan tér, mégis polisz (azaz egyfajta városállam), noha széttöredezett. A globalizáció sokrétű folyamatai által formált városi terek stratégiai helyekké válnak a transznacionális identitások és közösségek formálódásában. E terekben nem az állampolgári jogok, hanem a társuláshoz való jogok, a civil élet szövetei és szervezetei, hálózatai "formálódnak. Ezek a terek az elkülönböződés, a hibriditás, a határtér terei, ahol az emberek mindig valami között, a széleken találhatók. Soja az Exopolis kifejezést használja a hatalmas külvárosokkal egybeépített agglomerációkra, és az exo kifejezést pedig olyan értelemben használja, hogy a város tereit nem belső, hanem külső erők formálják, az egykori nagyvárosok kifordított terekké váltak, amelyekben a külvárosok szerepe megnőtt, és ahol nemcsak utópiák vannak jelen, de a szociális egyenlőtlenségek is megnövekednek. E városokban eltűnnek a közterek, és a lakások és nemcsak a lakótömbök, de a terek is szegényházi környezetet idéznek. A magas fokú bűnözés és az állandó ellenőrzés a hétköznapi élet folyamatává vált. Az etnikai közösségek által lakott kül- vagy belvárosok szigorúan ellenőrzött posztmodern Bastille-ként funkcionálnak. Az integráció francia modelljében az állampolgárság univerzalisztikus, nem mérik az etnikai kulturális kisebbségek adatait. Az integráció „volk” centrikus modelljében Németországban a francia rendszerrel szemben az állampolgárság hiánya jellemző. Az ezredfordulóig egyetlen kategória, a vendégmunkás lét, azaz az államon kívüliség volt jellemző. Ugyanakkor a német modell nyitott jóléti intézményekkel, erős szakmai képzési orientációval, hatékony foglalkoztatáspolitikával tűnt ki. A német integrációs modell számos identifikációs problémával járt, és megerősödött a raszszizmus és esszencializmus. A multikulturális orientációs modellben (dán, holland, brit) jellemzőek az erős faji diskurzusok, a lakóhelyi szegregáció, az etnikai struktúrák reprodukciója. Ugyanakkor magas a társadalmi integráltság, a migráns csoportokon belül, erősek a családi, barátsági, etnikai, közösségi, vallási szövetek. Magas a csoportok kulturális integrációja (az értékek, ízlés, a brit életforma), erős a civil társadalom és erős a migráns közösségek szociális tőkéje. Mind az európai multikulturális, mind az amerikai, mind a kanadai modell eltérően szabályozza az etnikai és migráns folyamatokat. A bevándorló lakosság mozgalmai a hatvanas és nyolcvanas években főként polgárjogi mozgalmak voltak. A kilencvenes évek amerikai (New York-i, Los Angeles-i, birminghami (EK) és bradfordi (EK) mozgalmai más talajból táplálkoznak: ezen mozgalmak már nem az ipari korszak, hanem a szolgáltató társadalom időszakára jellemzőek, a masszív munkanélküliséggel és strukturális foglalkoztatási válsággal, valamint fontos vonások, hogy a multikulturális gettókban a kisebbségek között folyik a küzdelem a városi terek és kisebbségi szolgáltató üzletágak használatáért. Los Angelesben a fekete és spanyol ajkú lakosság került szembe az ázsiai és zsidó etnikai közösséggel. A tét a városi terek kizárólagos használata, a szegregáció erőszakos fenntartása. A kilencvenes évek brit nagyvárosi mozgalmaiban (Bradford) is az etnikai csoportok küzdelmei, a fekete (nyugat-indiai) lakosság harca a kínai és dél-ázsiai (indiai, pakisztáni) lakossággal szemben a jellemző vonása a folyamatoknak. Mások szerint a 2001. évi zavargások Bradfordban, Oldhamban és Burnleyben erőteljesen következtek a szélsőjobb tevékenységéből, a közösségi vezetők rendőrségi zaklatásaiból, és a gazdasági lehetőségek hiányából. A 2005. évi francia zavargások sokban hasonlítanak a Los Angeles-i eseményekhez, mivel mindkettőben a rendőrségi zaklatás és brutalitás a kiváltó ok. A zavargásokban résztvevők életkora viszont alapjában tér el, a francia zavargásokban a tinedzserek és fiatal 18 év alattiak vollt^CjL^ dek. megJMta|y^ ogy \ alo|.ihan im tudja kezelni azt a bevándorlási globalizációs nyomást, amelyik rájuk nehezedik. Új a bevándorlók transznacionális kapcsolatainak rendszerré válása, az ide-oda mozgások a küldő és befogadó országok között nemzetközi veszélyforrást is jelentenek. Mindez azt jelenti, hogy a migráns létezés, a köztes létezés, a határtér mintegy százkilencvenmillió ember napi problémájává vált. A nagyvárosi terek vitatottakká lettek és a nemzeti létezés kívülállói számára számos esetben csak az ún. harmadik helyek (irodalom, film, zene) maradtak, mint a hibrid identitások vágyainak kifejezői. A harmadik helyek nyelvévé az angol vált, ami a perifériális geokulturális helyek nyelveként is funkcionál. A frontier, mint társadalmi tér, a kulturálisan meghatározott hely, ahol különböző kultúrák identitásukat kifejezve találkoznak és lépnek egymással kapcsolatba. Mindenestre a kozmopolisz utópiák itt helyükön vannak, ám kétségei hogy képesek-e a fúriák győzésére. A francia zavargások sokban hasonlítanak a Los Angeles-i eseményhez: mindkettőben a rendőrségi zaklatás, brutalitás a kiváltó ok FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 15