Fejér Megyei Hírlap, 2008. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-24 / 120. szám

2008. MÁJUS 24., SZOMBAT MAGAZIN Bepillanthattunk József kabátja alá Újra bemutatja a Madách Színház egykori legendás sikerét Dallos Zsuzsa dallos.zsuzsa@plt.hu Budapest - A Madách Színház a társulat egy ré­gi legendás sikerét vette elő, a már szinte „házi szerzőnek" számító Lloyd Webber első alko­tását, a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalt a hónap végén mutatják be. Szirtes Tamás igazgató nem rejti véka alá, tömérdek munkával hoznak létre egy­­egy bemutatót a Madách Színházban. A látszólag hab­könnyű musicalek sok hónapi próba eredményei. A direktor szívesen avatja be az újságíró­kon keresztül a nézőket, mi­képp hangolják össze a külön­böző stábok munkáit a vilá­gosítóktól a gyermekkórusig. - Sok egyes szerepel az el­ső bemutató dátumában: 1991. január 11. Akkor és utána éveken át telt házakat vonzott az előadás. Miért po­rolták le? - Nem szükséges sem Webber és Rice művét, sem a mi előadásunkat leporolni. Úgy gondoltuk, hogy a törté­net igazi nagy példázat, amit minden generációnak ismer­nie kell, különösen ebben a mai nyugtalan, türelmetlen és feszült világunkban. Nagyon fontos olyan példázatot el­mondani, amely a bosszúállás helyett a megértésről, az el­utasítás helyett az elfogadás­ról szól. Létfontosságúnak tartjuk azt a reményt, amit az embereknek nyújt: a vágyaik, álmaik a kellő eltökéltséggel, elszántsággal és keménység­gel társulva teljesülnek - mondta mindkét produkció rendezője. - Másfél évig spóroltunk erre az előadásra, egy éve folynak az előkészü­letek, február óta intenzíven próbálunk, hogy mind a há­rom bemutatóra valóban elké­szüljünk. - Lassan hagyomány, hogy a Madáchban a musi­caleket több szereposztás­ban játsszák. - Köszönöm a „több” kife­jezést, valóban nincs első vagy második szereposztás. Szeretnénk, hogy az ifjú te­hetségek is megkapják a lehe­tőséget tudásuk csillogtatásá­ra és megszokhassák a nagy szerepek megformálásával já­ró feszültséget, felelősséget és örömet. Ez a történet, ami­a történet igazi nagy példázat, amit minden generációnak ismernie kell­­yet még a nyáron harminc­szor adunk elő, egy színes me­se, tele diákos szemtelenség­gel, csínytevéssel, minden tekintély megfricskázásával. József útjait a zenei stílusok persziflázsán keresztül mutat­ják meg a szerzők. Remé­nyeink szerint varázslatos színházi estét szerzünk né­zőinknek szemtelen, friss, bátor előadásunkkal, tehát mindazzal, amit egy musical­színpadtól elvár az ember - bizakodik Szirtes Tamás. Ótestamentumi témához fordult anno Tim Rice és And­rew Lloyd Webber, akik a Jó­zsef mondakörből kanyarítot­­tak sikertörténetet. Jákob, ős­atyáink egyike tizenkét fia kö­zül Józsefet szereti a leg­jobban. Elkényezteti, csinos köntöst csináltat neki, amely a kiválasztottságot, az elsőszü­­löttségi jogot jelenti. József álmokat is tud fejteni. A Jó­zsef bélcegségére és okos ál­maira irigy testvérei előbb kútba taszítják őt, majd elad­ják rabszolgaként a dúsgaz­dag Putifánnak. József rendbe teszi ura birtokát, ám vesztére szemet vet rá a tulaj kéjsóvár felesége. József ellenáll, azonban az asszony bepana­szolja uránál, így hamarosan egy börtöncella mélyén találja magát. A csoda és saját borotva­éles esze onnan is kisegíti, hogy mindjárt a fáraó bizal­masává emelkedjék egy bölcs daltanács által, ami szerint a közraktár-építési programnak mindenkor meg kell előznie a betakarítást, különben a bekö­szöntő hét bő esztendő során nem képződik tartalék az ese­dékes hét szűk esztendő átvé­szeléséhez. Még nem fogad­ják ugyan a dalát, de hálakép­pen Egyiptom második számú embere lesz. Az időközben éhkoppra ju­tott és Egyiptomban kenyérért házaló fivéreit hatal­­mánál fogva meg­büntethetné, ő azon­ban a rosszért jóval fi­zet: megkegyelmez, így a nagy létszámú család békében és gazdagságban élhet az idők végeztéig, az arabok nyakán. A téma feldolgozásának el­ső változata 1967-ben egy ne­gyedórás iskolai mutatvány volt, a szerzők ezt bővítették nagylemeznyi hosszúságúra. Közben bemutatták a Jézus Krisztus szupersztárt, ami rá­irányította az érdeklődést e „korai bájos verzióra”, s 1972 nyarán az Edinburgh-i Feszti­válon már teljes színpadi mű­ként játszották el. Innen beke­rült London színházi vérke­ringésébe, majd jutott el New Yorkba. A Madách Színházba az a későbbi londoni, Palla­dium színházbeli változat ke­rült, amelyre - kivételes gesz­tusként - Kocsák Tibor meg­kapta az újrahangszerelés jo­gát. Ebben a változatban - a remek énekes-színész csapat mellett - egy negyventagú gyerekkórus is szerepelt. A keretjáték narrátora nekik me­sélte el a történetet, és a szédü­letesen éneklő gyerekek a megelevenedő történet dalai­ban is részt vettek.­­ És részt vesznek ma is — mondja Szerednyey Béla, aki az első bemutató idején a nar­rátort alakította, és a rendező munkatársaként is megjelöl­ték a színlapon, most viszont már nem játszik, ám társren­dezőnek lépett elő. - Mit kell kitalálni egy már jól bejáratott előadáson? - Azért nem másol­tuk le a tizenhét évvel ezelőtti produkciót - méltatlankodik felté­telezésünkön. - Má­sok a jelmezek (Ro­mányi Nóra tervezte azokat), a díszlet (Kentaur munkája), és a végén a meglepetést is újra­gondoltuk. A technikánk is sokat fejlődött az elmúlt évek­ben, szóval volt min gondol­kodnunk. A hármas szerep­­osztás pedig alapjaiban vál­toztatja meg az előadást, mert minden főszereplő más. Az egyik szereposztásban az énektudásban múlja felül a kolléga a többieket, a másik­ban színészi játékban, a har­madikban személyisége egé­szével. A különbözőségük most mégsem zavaró, hiszen ez egy színes revüként is néz­hető. Szerednyey Béla alapos­ságát mi sem jelzi jobban, minthogy kitalálta az egyik jelenetben, hogy a mező föld­jéből egyszer csak előbújik egy mikrofon, amit a szél búzakalászként lenget. Addig törte a fejét a technikai meg­oldáson, míg rájött, hogy egy hokibottal tudja ezt megva­lósítani. Képes volt leutazni a Balatonra és egy hajós ba­rátjával saválló acélból le­gyártatni, csak hogy igazán mutatós legyen majd a szín­padon. - Fantasztikus profi csapa­tokkal, táncosokkal, éneke­sekkel, világosítókkal dolgo­zunk együtt. Még két hét van hátra a bemutatóig, tegnap volt az első jelmezes próba, még nem voltak együtt a szí­nészek a zenekarral, nincs be­­világosítás, de ha most egy tornateremben be kellene mu­tatnunk a darabot, esküszöm, jól lemenne, akár mehetnék is a Balatonra - teszi hozzá mo­solyogva a hajók és a szél sze­relmese. Szirtes Tamás (balra) szerint a látszólag habkönnyű musicalek sok hónapi próba eredményei Szerednyey Béla társrende­zővé lépett elő az egykori előadás óta (balra fent). Monumentális díszletek kö­zött folynak a próbák, eddig még a modern, stilizált jel­mezek nélkül. A záróképben az előadás dalaiból hangzanak el a ve­zérdallamok, és minden sze­replő a színen lesz Fotó: Orosz Péter FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 19 Kicsik a színpadon A Madách Színházban semmit nem bíznak a vélet­lenre: hároméves koruktól írathatják be a szülők a táncstúdióba gyermekei­ket. A kicsik heti több fog­lalkozáson sajátítják el a klasszikus balett és a mo­dern táncok alapjait. Meg­szerzik a színpadi rutint is, hiszen az összes zenés da­rabban fellépnek. A sztárművészek „kol­légáknak” tekintik az apró­népet, ami azt jelenti, hogy ők is ugyanolyan kemé­nyen próbálnak. A tánckar érdekes korösszetételt mu­tat, az óvodás kiscsopor­tos és a negyvenöt éves „nyugdíjas” egyaránt aktív részese a musicalbemuta­tóknak. A Madách táncstúdiójá­ban három nagy revühöz szükséges látványos kart képesek kiállítani, ami azért is fontos, mert a Szir­tes Tamás igazgatta intéz­ményben bevált módszer a hármas szereposztás. Egyébként a kiképzett tánctanítványokat gyak­ran kérik kölcsön a külön­böző televíziós csatornák is. Az intézmény vezetői most azon gondolkodnak, hogy a tánckar mintájára egy gyermekkórust is ala­pítanak.

Next