Fejér Megyei Hírlap, 2008. május (53. évfolyam, 102-126. szám)
2008-05-24 / 120. szám
2008. MÁJUS 24., SZOMBAT MAGAZIN Bepillanthattunk József kabátja alá Újra bemutatja a Madách Színház egykori legendás sikerét Dallos Zsuzsa dallos.zsuzsa@plt.hu Budapest - A Madách Színház a társulat egy régi legendás sikerét vette elő, a már szinte „házi szerzőnek" számító Lloyd Webber első alkotását, a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalt a hónap végén mutatják be. Szirtes Tamás igazgató nem rejti véka alá, tömérdek munkával hoznak létre egyegy bemutatót a Madách Színházban. A látszólag habkönnyű musicalek sok hónapi próba eredményei. A direktor szívesen avatja be az újságírókon keresztül a nézőket, miképp hangolják össze a különböző stábok munkáit a világosítóktól a gyermekkórusig. - Sok egyes szerepel az első bemutató dátumában: 1991. január 11. Akkor és utána éveken át telt házakat vonzott az előadás. Miért porolták le? - Nem szükséges sem Webber és Rice művét, sem a mi előadásunkat leporolni. Úgy gondoltuk, hogy a történet igazi nagy példázat, amit minden generációnak ismernie kell, különösen ebben a mai nyugtalan, türelmetlen és feszült világunkban. Nagyon fontos olyan példázatot elmondani, amely a bosszúállás helyett a megértésről, az elutasítás helyett az elfogadásról szól. Létfontosságúnak tartjuk azt a reményt, amit az embereknek nyújt: a vágyaik, álmaik a kellő eltökéltséggel, elszántsággal és keménységgel társulva teljesülnek - mondta mindkét produkció rendezője. - Másfél évig spóroltunk erre az előadásra, egy éve folynak az előkészületek, február óta intenzíven próbálunk, hogy mind a három bemutatóra valóban elkészüljünk. - Lassan hagyomány, hogy a Madáchban a musicaleket több szereposztásban játsszák. - Köszönöm a „több” kifejezést, valóban nincs első vagy második szereposztás. Szeretnénk, hogy az ifjú tehetségek is megkapják a lehetőséget tudásuk csillogtatására és megszokhassák a nagy szerepek megformálásával járó feszültséget, felelősséget és örömet. Ez a történet, amia történet igazi nagy példázat, amit minden generációnak ismernie kellyet még a nyáron harmincszor adunk elő, egy színes mese, tele diákos szemtelenséggel, csínytevéssel, minden tekintély megfricskázásával. József útjait a zenei stílusok persziflázsán keresztül mutatják meg a szerzők. Reményeink szerint varázslatos színházi estét szerzünk nézőinknek szemtelen, friss, bátor előadásunkkal, tehát mindazzal, amit egy musicalszínpadtól elvár az ember - bizakodik Szirtes Tamás. Ótestamentumi témához fordult anno Tim Rice és Andrew Lloyd Webber, akik a József mondakörből kanyarítottak sikertörténetet. Jákob, ősatyáink egyike tizenkét fia közül Józsefet szereti a legjobban. Elkényezteti, csinos köntöst csináltat neki, amely a kiválasztottságot, az elsőszülöttségi jogot jelenti. József álmokat is tud fejteni. A József bélcegségére és okos álmaira irigy testvérei előbb kútba taszítják őt, majd eladják rabszolgaként a dúsgazdag Putifánnak. József rendbe teszi ura birtokát, ám vesztére szemet vet rá a tulaj kéjsóvár felesége. József ellenáll, azonban az asszony bepanaszolja uránál, így hamarosan egy börtöncella mélyén találja magát. A csoda és saját borotvaéles esze onnan is kisegíti, hogy mindjárt a fáraó bizalmasává emelkedjék egy bölcs daltanács által, ami szerint a közraktár-építési programnak mindenkor meg kell előznie a betakarítást, különben a beköszöntő hét bő esztendő során nem képződik tartalék az esedékes hét szűk esztendő átvészeléséhez. Még nem fogadják ugyan a dalát, de hálaképpen Egyiptom második számú embere lesz. Az időközben éhkoppra jutott és Egyiptomban kenyérért házaló fivéreit hatalmánál fogva megbüntethetné, ő azonban a rosszért jóval fizet: megkegyelmez, így a nagy létszámú család békében és gazdagságban élhet az idők végeztéig, az arabok nyakán. A téma feldolgozásának első változata 1967-ben egy negyedórás iskolai mutatvány volt, a szerzők ezt bővítették nagylemeznyi hosszúságúra. Közben bemutatták a Jézus Krisztus szupersztárt, ami ráirányította az érdeklődést e „korai bájos verzióra”, s 1972 nyarán az Edinburgh-i Fesztiválon már teljes színpadi műként játszották el. Innen bekerült London színházi vérkeringésébe, majd jutott el New Yorkba. A Madách Színházba az a későbbi londoni, Palladium színházbeli változat került, amelyre - kivételes gesztusként - Kocsák Tibor megkapta az újrahangszerelés jogát. Ebben a változatban - a remek énekes-színész csapat mellett - egy negyventagú gyerekkórus is szerepelt. A keretjáték narrátora nekik mesélte el a történetet, és a szédületesen éneklő gyerekek a megelevenedő történet dalaiban is részt vettek. És részt vesznek ma is — mondja Szerednyey Béla, aki az első bemutató idején a narrátort alakította, és a rendező munkatársaként is megjelölték a színlapon, most viszont már nem játszik, ám társrendezőnek lépett elő. - Mit kell kitalálni egy már jól bejáratott előadáson? - Azért nem másoltuk le a tizenhét évvel ezelőtti produkciót - méltatlankodik feltételezésünkön. - Mások a jelmezek (Rományi Nóra tervezte azokat), a díszlet (Kentaur munkája), és a végén a meglepetést is újragondoltuk. A technikánk is sokat fejlődött az elmúlt években, szóval volt min gondolkodnunk. A hármas szereposztás pedig alapjaiban változtatja meg az előadást, mert minden főszereplő más. Az egyik szereposztásban az énektudásban múlja felül a kolléga a többieket, a másikban színészi játékban, a harmadikban személyisége egészével. A különbözőségük most mégsem zavaró, hiszen ez egy színes revüként is nézhető. Szerednyey Béla alaposságát mi sem jelzi jobban, minthogy kitalálta az egyik jelenetben, hogy a mező földjéből egyszer csak előbújik egy mikrofon, amit a szél búzakalászként lenget. Addig törte a fejét a technikai megoldáson, míg rájött, hogy egy hokibottal tudja ezt megvalósítani. Képes volt leutazni a Balatonra és egy hajós barátjával saválló acélból legyártatni, csak hogy igazán mutatós legyen majd a színpadon. - Fantasztikus profi csapatokkal, táncosokkal, énekesekkel, világosítókkal dolgozunk együtt. Még két hét van hátra a bemutatóig, tegnap volt az első jelmezes próba, még nem voltak együtt a színészek a zenekarral, nincs bevilágosítás, de ha most egy tornateremben be kellene mutatnunk a darabot, esküszöm, jól lemenne, akár mehetnék is a Balatonra - teszi hozzá mosolyogva a hajók és a szél szerelmese. Szirtes Tamás (balra) szerint a látszólag habkönnyű musicalek sok hónapi próba eredményei Szerednyey Béla társrendezővé lépett elő az egykori előadás óta (balra fent). Monumentális díszletek között folynak a próbák, eddig még a modern, stilizált jelmezek nélkül. A záróképben az előadás dalaiból hangzanak el a vezérdallamok, és minden szereplő a színen lesz Fotó: Orosz Péter FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 19 Kicsik a színpadon A Madách Színházban semmit nem bíznak a véletlenre: hároméves koruktól írathatják be a szülők a táncstúdióba gyermekeiket. A kicsik heti több foglalkozáson sajátítják el a klasszikus balett és a modern táncok alapjait. Megszerzik a színpadi rutint is, hiszen az összes zenés darabban fellépnek. A sztárművészek „kollégáknak” tekintik az aprónépet, ami azt jelenti, hogy ők is ugyanolyan keményen próbálnak. A tánckar érdekes korösszetételt mutat, az óvodás kiscsoportos és a negyvenöt éves „nyugdíjas” egyaránt aktív részese a musicalbemutatóknak. A Madách táncstúdiójában három nagy revühöz szükséges látványos kart képesek kiállítani, ami azért is fontos, mert a Szirtes Tamás igazgatta intézményben bevált módszer a hármas szereposztás. Egyébként a kiképzett tánctanítványokat gyakran kérik kölcsön a különböző televíziós csatornák is. Az intézmény vezetői most azon gondolkodnak, hogy a tánckar mintájára egy gyermekkórust is alapítanak.