Fejér Megyei Hírlap, 2008. május (53. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-24 / 120. szám

SZOMBAT 2008.05.24. Füstös újraélesztés Vándorbot is látható, amelyet elsősegélynyújtó készletnek tekintettek, használtak Móré Erzsébet more.erzsebet@fmh.pk­.hu mentők és a tűz­oltók múlt szomba­ti közös ünnepén Fehérvárra „költö­zött” a mentőmúzeum. Aki a mentők történetére kíváncsi, a sátrakban és a szabad téren olyan régi eszközöket látha­tott, amelyekről a szintén megtekinthető legkorszerűbb mentőautók felszerelésével összehasonlítva igazán nehe­zen lehet elhinni, hogy azok­kal életeket voltak képesek menteni. Debrődi Gábor, a Kresz Géza Mentőmúzeum igazgatóját arra kértük, avas­son be a múzeum és a szolgá­lat múltjába.­­ 1893-ban nyitotta meg kapuit a mentőmúzeum, azóta tematikus gyűjtés zajlik. A Budapesti Önkéntes Mentő­egyesület 1887-ben alakult Kresz Géza vezetésével, s ő alapította a mentőmúzeumot is. A selejtezésre szánt men­téstechnikai és diagnosztikai eszközöket a múzeumnak ad­ták le, mindemellett egy jelen­tős könyvtári állománnyal is rendelkezett az intézmény. Az elmúlt 115 évben tovább folytatódott a gyűjtés, nap­jainkban, illetve 1948-ban, az Országos Mentőszolgálat megalakulásakor a szolgálat vette át a múzeumot is - me­séli az igazgató. A budapesti Markó utcá­ban lévő intézményt sokan felkeresik, medikusok, egye­temisták, de szervezett prog­ramokon, iskolai foglalkozá­sokon szintén megismertetik az érdeklődőkkel például az elsősegélynyújtás alapvető fogásait. Jelentős a járműállomány, Fehérvárra is elhozták az egyik jeles darabot, az 1957- ben érkezett amerikai kocsit, amely a rohamkocsiszolgálat harmadik generációs darabja, 1959-től szolgált a hatvanas évek közepéig. - Hungarikum - folytatja az igazgató-, hogy a világon elsőként Magyarország indí­totta el a rohamkocsi szolgá­latot 1954-ben. S hogy melyik a múzeum legrégebbi tárgya? - A dohányfüstlistír nevű eszköz, amellyel allövet for­májában a beteg végbelén ke­resztül fölmelegített dohány­füstöt juttattak a testbe, ezáltal próbálták meg az újraélesz­tést. A krónikából azonban nem sok sikeres esetről olvas­hatunk, amit ezzel a módszer­rel értek el... Ám tény, hogy az újraélesztés krónikájához ez is hozzátartozik. Úgynevezett vándorbot is látható, amely mintegy elsősegélynyújtó készletnek tekinthető, ugyanis az orvos által készí­tett porokat, ampullákat tar­talmazta. A múzeumban emellett napjaink készülékei és másfél évszázad valamennyi eszköze megtekinthető. Érdekesség, hogy míg a vi­lág jó részén főként a szolgá­latok kezdetekor azzal a szemlélettel dolgoztak a men­tők, hogy a beteget minél gyorsabban kórházba szállít­sák. Magyarországon már az első időkben is az volt a gya­korlat, hogy mentőorvosok és medikus mentőtisztek vonul­tak ki a helyszínekre. Vagyis már a 19. század végén az alapítók a legmagasabb szintű ellátást akarták nyújtani, tehát nem az volt a cél, hogy a bete­get gyorsan kórházba juttas­sák, hanem az, hogy a helyszí­nen stabilizálják az állapotát, szállíthatóvá tegyék. Az Or­szágos Mentőszolgálat ugyanezt a szemléletet foly­tatja ma is. A mentés tudománya, az oxyológia mint diszciplina is magyar találmány. 1979-ben az Egészségügyi Minisztéri­um akkreditálta, külön orvosi szakvizsgatárgy lett. A gya­korlatban minden egyes men­tőautó egy kis intenzív egy­ségnek felel meg, s egy men­tőorvosnak, mentőtisztnek, szakápolónak egyaránt kell értenie a szülés levezetésé­hez, a baleseti sérült ellátásá­hoz, belgyógyászati szakellá­tást kell tudni adnia, tehát na­gyon sokrétű szakterületet foglal magában az oxyológia. A múzeumban több ezer dokumentumot is őriznek, a tárgyi emlékek, mentőegyen­ruhák, készülékek mellett.­­ A történelmi mentőegye­sületek valamennyi működés­történeti dokumentációját di­gitalizáltuk, tehát ha hozzánk eljön egy érdeklődő, akkor már nem az eredeti dokumen­tumokat adjuk kézbe. Nagyon szép, és számítógépekkel jól felszerelt kutatóhelyiségünk van, ahol kedvére kutathat mindenki, aki a mentők régi és mai életére kíváncsi. A Az olimpiai lánggal futott Kínában V. Varga József belpol@fmh.plt.hu A fáklyát mégis elvették tőle... Igaz, csak tíz másod­percre, míg a gázpatront ki­emelték. Azután visszakapta, és azóta boldogan őrzi. - Az álmom valóra vált - adta a kezembe a hetven centi­méter hosszú és egy kilo­gramm súlyú Beijing 2008 feliratú, alumíniumból és tűz­álló műanyagból készült fák­lyát a mezőfalvi férfiú. - Az olimpiai lánggal futhattam! Kovács István maratonfu­­tó, egyetlen Fejér megyeiként abban a megtiszteltetésben ré­szesült, hogy hazánkat képvi­selve részese lehetett az olim­piai fáklyafutásnak. A Nyu­szifutás és a Mikulásfutás gyermekrendezvények szen­vedélyes és lelkes szervező­jét, a Világ Mikulásának futó nagykövetét a Magyar Olim­piai Bizottság és a távol-keleti elektronikai világcég válasz­totta ki a jeles eseményre. Magyarországról rajta kí­vül még hárman futottak 300- 300 métert az olimpiai láng­gal: Barabás Éva televíziós műsorvezető, Halász Judit színművésznő és Lakatos Katalin, egy gyermekalapít­vány szakmai vezetője. A futás napja május 5-én érkezett el, Pista magyar idő szerint 9 óra 47 perckor vette át a lángot Barabás Évától. Nem a fáklya vándorolt kéz­ről kézre, hanem a lángot ad­ták át egymásnak. A kettejük­ről készült fotó - átölelve egymást, és a két fáklyát ol­dalt kitartva - bejárta a világ­sajtót. Hainan szigetén, a Qionghaiban (ahol a magya­rok futottak) megjelenő más­napi olimpiai újságban ez a kép szerepelt a nap fotójaként. „Életre szóló élményben volt részem. Ezt nem lehet so­ha elfelejteni! ” - ezeket a sza­vakat mondta először Pista a helyszínen a televíziós vil­láminterjúban.­­ A mámoros érzés azóta is elkísér­­­ett már itthon, a kró­nikásnak fogalmazta meg. - Kína területére Hongkongon keresztül érkezett a láng Sa­nya városába, ahol egyébként mi is laktunk. Hihetetlen, hogy milyen melegszívű fo­gadtatásban részesítettek ben­nünket a helyiek. Felejthetetlen, fantasztikus négy napban volt részük: a nagy attrakción, a futáson kí­vül jártak a Nanshan-hegy előtt a tengerből 108 méter magasra kiemelkedő Buddha­­szobornál, a Nantian meleg vizű forrásoknál, ahol mint­egy kilencven kisebb­­nagyobb medence található. Kovács István fő támoga­tóival, a Fejér Megyei Köz­gyűléssel, Kisláng és Harta önkormányzatával itthon már az olimpiai lángfutás augusz­tus 8-áig - a Pekingi olimpia kezdetéig - tartó programjait tervezi. Városokba és falvak­ba, iskolákba, óvodákba és művelődési házakba készül a fáklyával és a naplóval, él­ménybeszámolóval, no meg egy kis kocogással. Ahova hívják, szívesen megy. A fák­lyafutás fővédnöke Schmitt Pál, a MOB elnöke. Szülei sírjához az olimpiai fáklyával együtt ment ki. Tőlük kapta a hitet, az elhiva­tottságot, a kitartást... Együtt a négy magyar­­ Kovács István Barabás Évától vette át a „stafétát" Fotó: Kovács Botond FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 17 Magdolna Faludyja Zsohár Melinda belpol@fmh.pl­.hu Farkasné Dőry Magdol­na különös lány, e szó va­rázslatos értelmében. Per­sze kora szerint és családi állapota okán sem lány, mégis ez a kifejezés illik leginkább hozzá. Különös­sége pedig kettős életében rejlik, ami az életének majdnem minden szeletére vonatkozik. Olvashattak róla többször, írtunk róla, noha sosem jelentkezett hírverésért, mert ő olyan versmondó, aki dacol idő­vel, divatokkal, szokások­kal, s akkor is verset mond, ha mindenki más szerint ez már senkit, de legalábbis csak elenyészően kevese­ket érdekel. Verset mond nyugdíjasoknak, gyere­keknek, maroknyi könyv­tárlátogatónak, elvetemült író-olvasó találkozó ala­nyoknak. Nem mellesleg persze több rangos díj bir­tokosa. Különösségéhez tartozik, hogy takarítónő­ként dolgozik a Deák Kép­tárban, nem derogál neki, s kiváló háziasszony: süt, főz, kertészkedik. - Csak magam sütötte tortát, süteményt vittem Faludy Györgynek is, s csak a saját kertemben sze­dett virággal ajándékoztam meg, soha nem vettem vi­rágboltban - mondja csön­desen Magdolna. Székesfehérvári ottho­nában, a kertváros egyik régi házában a rengeteg könyv, dedikáció, díj, fo­tók, képek között számos Faludy György-portré ta­núsítja, hogy a matuzsále­mi kort megért költőóriás többször járt az Álmos ve­zér utcában, Magdolna vendégeként. Sok tarka történet keringett egyko­ron az irodalmi, s kering napjainkban is a bulvárvi­lágban esetekről, amelyek „A híres ember és én” című kategóriába tartoznak, s Faludy György körül ép­pen elpukkant néhány szí­nes petárda. Magdolnának is van története, de nincs benne bulvárszenzáció. Csak egy mély és kozmi­kus tisztaságú barátság meseszerű históriája. - A veszprémi Váci Mi­hály Irodalmi Színpadon mondtam Faludy Oda a magyar nyelvhez versét, s ő is ott volt, 1996 márciu­sában­­ idézi meg az első találkozást, míg előveszi a fotókat, s a sok-sok dediká­­ciót, amikben nincs köz­hely, ismétlődés. A képek egyenként is kuriózumok, a dedikációk meg ilyenek: „A versmondást szívből köszönöm, nagyon tetszett Faludy Gyurkra”, „...a süte­ményt köszönöm, ilyen ajándékot egyszer kaptam az életben, F. Gyuri” . És: „Magdolnának, aki össze­szedte azt, ami számomra fontos volt és egész szívvel és erővel adta az emberek tudtára”.­­ Többször jártam a bu­dapesti lakásán, mindig sü­teményt vittem neki, s vi­rágot, mert idős férfinak il­lik. Fanny is megtűrt, nem mondhatok rá rosszat, a ra­jongásom nem értette félre. Filmen láttam egyszer, amint Berek Kati Nagy László jelenlétében mond­ta a Menyegzőt, lélegzet­elállító élményt nyújtott nekem a pillanat. Nem gondoltam, hogy ilyesmit én is megérek. Tudod, a ba­rátság tág fogalom... - só­hajt. - Nagyon hiányzik a jelenléte. Tízszer szerepel­tem úgy, hogy Faludy­­verset adtam elő Faludy je­lenlétében, de soha kétszer ugyanazt nem. Persze a legnagyobb és legfonto­sabbak kivételével. Idővel tegeződtünk is, de csak tár­saságban, mások előtt. Kettesben magázódtunk. Egyszer így írt Magdol­na levelet neki: „Tisztelt Faludy György, kedves Gyuri bácsi, drága Gyur­ka!” S elleplezett kicsi szo­rongással meghívta egy fe­hérvári rendezvény után az Álmos vezér utcába. A köl­tőóriást, Faludy külön szólt a 95. születésnapján a Nemzeti Színház-beli ün­nepség szervezőinek, hogy Magdolnát kéri nem ki­hagyni a köszöntők közül! S Magdolna Faludyt sza­valt, majd lehajolt a szín­padról, mert ő felállt a szé­kéből, hogy kezet foghas­sanak. És az Álmos vezér utcában is kiment a lakás­ból, hogy ne füstölje tele, aztán mindenki kiszivár­gott utána. S beszélgetett, eszegetett Magdolna férjé­vel, fiával, családjával, né­hány versbaráttal. Még kétszer járt az Álmos vezér utcában. Utoljára azt súgta Magdolnának a hivatalos köszöntők közben: „Azt várom a legjobban!” Faludy György és F. Dőry Magdolna mély barátságot kötött

Next