Fejér Megyei Hírlap, 2011. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-01 / 152. szám

MN­. JÚLIUS 1., PÉNTEK Képei Pekingbe is eljutottak Tác(gy)­­ A fehérvári szü­letésű, Kossuth-díjas festő­művész, Fehér László - akinek Tácon is van műter­me -, a világ sok táján be­mutatta már műveit. Most pedig Pekingben látható nyolc nagyméretű festmé­nye. Fehér László koráb­ban, 2008-ban Honkongban szerepelt műveivel: akkor budapesti retrospektív kiál­lításáról utazott Honkong­­ba. Két éve a budapesti For­rás Galéria vezetője, Tóth Norbert kereste meg a pe­kingi tárlat ötletével: azt szerette volna, ha Kínában jobban megismerik a ma­gyar művészetet. - Úgy tudom, a tárlat si­kert aratott - mesélte Fehér László. - Sőt, tőlem enge­délyt kértek, hogy a festmé­nyeim szerepelhessenek kí­nai képeslapokon is. Én megtiszteltetésnek tartom, hogy egy ekkora, népes or­szágban így is megismerte­tik a képeimet... JaaaaoN­aova ,piod Fehér László táci műtermében: egyike azoknak, akik a kortárs magyar művészetet képviselik Kínában A NAP TÉMÁJA fmht VÁRAKOZÁS A kínai testvértelepülés gyanítható távolabbi célja, hogy átvegye Hollandiától az európai virágpiacot. E hódításhoz lehetne a Fejér megyei nagyközség jó logisztikai bázis Egy esély: virágpiac és világpiac Tihanyi Tamás tihanyi.tamas@fmh.pl­.hu Viccet mesél kollégám a szerkesztő­ségben, miután Kínára terelődik a szó. Megérkezik a magyar küldöttség Pe­­kingbe, a vendéglátó párttitkár kérde­zi: mennyien vannak? Hát, mi úgy tíz­­milliónyian, hangzik a szerény válasz. És hol szálltak meg?, kérdez ismét a kínai. Ez a tréfa jól érzékelteti egymás­hoz mért viszonyainkat. De azt is, hogy nagyot nyerhetünk a kapcsolatokkal. Pavlicsek Zsolt Perkáta kí­nai kapcsolatainak felelőse. Azért esett a tanár úrra Somo­gyi Balázs polgármester vá­lasztása, mert kínai önvédel­mi sport­mestere és oktatója, és már csak ezért is többet tud a keleti kultúrákról, mint a környéken bárki. Somogyi Balázs 2006-os megválasztá­sakor új alapokra kívánta he­lyezni a kapcsolatokat, s eb­ben számított referensére. - Kína világhatalom, ezen nincs mit vitatkozni. Perkáta számára pedig nagy kiugrási lehetőség az együttműködés felgyorsulása - szö­gezi le Pavlicsek, mi­közben a helyi iskola tanárijában tanév utá­ni teendőit intézi. De ő is gyerek volt, amikor az első kínai delegációtag betette a lábát (illetve a Volgá­ját) Perkátára. Nos, lapozzunk vissza a múltban. Félszáz éve kerültünk „viszonyba” Pe­king Fengtai kerületének Huahsziang nevű részével. Már akkor sem volt Perkáta velük egy súlycsoportban, de ezt a kínaiak megszokhatták Európában, így nem éreztet­ték fölényüket. Huahsziang kétszázezres hely, és sport­csarnokába egy az egyben be lehetne tolni a négyezres Per­­kátát házastul, lelkestül. Egész pontosan 1960. ápri­lis 3-án írt alá Huahsziang Né­pi Kommunája és a perkátai termelőszövetkezet egy ba­rátsági megállapodást, ennek nyomán 1961. január 1-jétől nálunk átkeresztelték a gazda­ságot Magyar-Kínai Barát­ság Termelőszövetkezetre.­­ Negyven éven át ápolgat­­ta is a politikai okokból létre­jött jó viszonyt a két fél. A he­lyiek tudtak erről, de csak annyiban érintette őket, hogy időnként megjelentek fekete Volgával a kínai delegációk a faluban. Ez változott meg 2001-ben, amikor a két hely közös akarattal településszin­tűre emelte az addig szövetke­zeti alapú kapcsolatokat - lépked az időben gondolatban előre Pavlicsek Zsolt. Aki úgy látja: megvalósultak ugyan a találkozók és a kölcsönös lá­togatások, tényleges eredmé­nyek azonban nem látszódtak sem gazdasági, sem pedig kulturális területen. Aztán 2007-ben megalakult a Perká­tai Kínai Egyesület (ma Klub), az önkormányzat több­ször járt a budapesti kínai nagykövetségen is. Perkátán vendégül látták Chen Ziliut, a falu díszpolgárát, az egyik ko­rábbi nagykövetet és felesé­gét. Azaz Péter bácsit és Kati nénit, mert az egyszerűség és a praktikusság nevében a he­lyiek a kínaiakat rendre ma­gyar névre keresztelik, amit ők megadóan és mosolyogva tűrnek. Aztán 2010-ben tíz évre előre rögzítették az együttműködés kereteit a gaz­daság, a kultúra, az oktatás te­rületén. Erre a papírra ez év ja­nuárjában kerültek aláírások Pekingben: az eseményen ott volt, s annak jelentőségét nö­velte L. Simon László ország­­gyűlési képviselőnk is. - Nehéz volt a dolgunk, mert Huahsziang fontos hely Pekingben, ezért az ottani ve­zetők gyorsan emelkednek a ranglétrán, és mindig új em­berekkel kellett tárgyalnunk - mondja Pavlicsek Zsolt, de korántsem panaszképpen. Annyi biztos, hogy ami minap kormányszinten megtörtént, lendületet adhat, Perkátának pedig nagy a fórja az ötven­éves előzmények miatt. Mire lehet esély? A két te­lepülés megbízott munkatár­sai szorosabb együttműkö­dést kezdtek a Perká­tára telepíthető kínai cégek ügyében. Vár­ható, hogy Huah­sziang tervei ezek után nem találkoznak Kínában komolyabb kormányzati ellenál­lással, könnyebben „átverhetik” terveiket saját irányítási hierar­chiájukon. Perkátának pedig az a dolga, hogy megte­remtse az ipari letelepedés, a gazdaságélénkítés feltételeit. Magyarul hely kell a kínai üzemeknek. Az egyik terv egészen izgalmasan hangzik.­­ Huahsziangban általában női polgármestert neveznek ki, ma is így van ez, a hölgyet Mou Csin Ping asszonynak hívják. Azért e szokás, mert híresek a virágkertészetükről. Annyira, hogy ők végezték el a pekingi olimpia dekoráció­ját is. Úgy vélem, Kína távo­labbi célja, hogy átvegye Hol­landiától az európai virágpia­cot. E hódításhoz lehetnénk mi kiváló logisztikai bázis. Igen, ez már reálisan hang­zó, szinte kézzelfogható esély. Miért ne? Pénzük van a kínaiaknak (sok magyar meg­lepődött már, aki megpróbálta lenézni őket), a „nagyfőnök” pedig minap Budapesten ki­adta a jelszót: szabad az út Magyarország felé. És ha na-Sosem jártam még Kínában, de akiknek ez megadatott, meglepő történeteket me­sélnek hatalmas távolságok­ról és hasonlóan hatalmas anyagi különbségekről. Mil­liomosokról és koldusokról. Metropoliszokról és sár­kunyhókról. Fényről és sö­tétségről, udvariasságról és fegyelemről. Egy nagyhata­lomról, amely már az űrt is megcélozta, nemhogy Ame­rikát és Európát. Az Orbán­­kormány nem feszegette az emberi jogok kérdéseit, amikor megegyezést kere­sett. Pavlicsek Zsolt is azt mondta erre, egyszerűen felesleges, nem vagyunk egy súlycsoportban, nekünk nem ez a dolgunk. Szerin­tem igaza van. Ha megpró­bálunk mi akadályt állítani, egy keleties mosollyal átlép­nek rajtunk. Meg kell tanul­nunk hasonlóan mosolyog­va üzletet csinálni velük, le­hetőleg előbb és jobbat, mint a szlovákok, lengyelek, vagy bárki a térségünkben. Most fel van dobva a labda. gyobb számban jönnének Kí­nából, rendbe lehetne hozni a kastélyt, esetleg partnerek lennének egy turisztikai jelle­gű beruházás ügyében is. (Az­tán életet lehelhetnénk a me­gye kínai kapcsolataiba: a népköztársaság Csilin tarto­mányával kölcsönösen aláírt együttműködési megállapo­dás a gazdaság területén adott kereteket. A szerződés él, ám a protokoll-levelezésen túl más nem történt januárig, amikor L. Simon ott járt tárgyalni.) A perkátai emberek persze pesszimisták, s ennek részben éppen az ötvenesztendős múlt az oka. Mert ha számukra ed­dig nem hozott semmit az időnként felemlegetett kínai kapcsolat néhány fekete Vol­gát és ígéretet, csodavárást, ködevést leszámítva, miért történne ez éppen most más­ként? Pavlicsek Zsolt hüm­­mög, aztán elismeri, tényleg nem könnyű a perkátai embe­reket meggyőzni arról, talán most sikerülhet valami.­­ Valóban, magam is érzé­kelem, ők már türelmetlenek, és nagy a bizalmatlanság. Igen nehezen hiszik el bárkinek, hogy a hosszú ideje meglévő falakat át lehet törni. De tegyük gyorsan hozzá: amit Pavlicsek Zsolt a perká­­taiakról mond, igaz megyei, sőt, országos szinten is. Lefor­dítjuk hát magyarról magyar­ra: türelmetlenek vagyunk és nagy a bizalmatlanság. Már nehezen hisszük el, hogy a fa­lakat át lehet törni. De talán most. Vagy hol­nap. Keletről fúj a szél, további képek, információk Tervezik, hogy élénkítik a kulturális kapcsolatokat is. Ezért kölcsönös kiállításokat rendeznének, és fiatalok utaznának el egymáshoz zsúkon :vouvyo­­uSDiWd :d­oj ■behozatal Kínából (milliárd Ft) ■ kivitel Kínába (milliárd Ft) Perkátaiak a világ egyetlen olyan építményénél, amely az űrből is látható. Eljött az ideje, hogy túllépjünk a kölcsönös látogatások szintjén FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 5 Rácz Richárd Nem bízom meg Kíná­ban, szerintem nem segí­tenek rajtunk. Az együtt­működés nélkül is nagy a kínai populáció minden európai országban. Ők olcsóbban dolgoznak például az építőiparban, kiszorítva ezzel a magyar munkásokat. Az ide való befektetéssel sok terüle­tet megszereznek, ahol nem a magyarok, hanem ők dolgoznak majd. Vinczné Tóth Mária ki kell várni a végét, de amennyiben pénzt fek­tetnek be az országba, vállalkozásokat létrehoz­va, azzal munkahelyeket teremtenek a hazai mun­kanélküliek részére is. Ugyanakkor mindenki a hazai termelést támogat­ná inkább, mint a külföldi tőkét, ezért sokan pesszi­misták az ázsiai kapcsolat megújítását, az együtt­működést illetően. Stéger Attila Szerintem egy külföldi befektetés jobb, mint hitelért folyamodni más országhoz. Munkahelye­ket teremtenek, Kínáról pedig már nem csak a gagyi termékek jutnak az eszembe, hanem a nagy gazdasági erejük is. Foko­zatosan jöttek felfelé az évek során, mostanság már nagyhatalomként tartja őket számon az Egyesült Államok is.

Next