Fejér Megyei Hírlap, 2015. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-10 / 8. szám
SZOMBATI 2015. 01. 10. Egér Ágota meséi: Porcica Baranyi Ildikó belpol@fmh.plhu Sokféle cica van. De tudtad-e, hogy minden macska porcica is? Pedig így van. Ebben a csontig hatoló téli hidegben jól esik behúzódni a meleg szobába, és csak aludni a bolyhos takaró alatt. Ilyenkor még a keményszívű háziasszonyok is beengedik a házukba reszkető, nyivákoló macskájukat, hát még Gréti néni, aki amúgy is annyira szereti kis cicáját, Tamacskát. Ez a cica ezen a télen porcicává változik. Hogyan? Már mesélem is. Tamacska fázósan borzolta vékonyka bundáját. - Jövőre vastagabb bundát növesztek! - mondta duzzogva. Ez volt az első tele, nem is tudta igazán, hogyan viselkedjen a nagy hidegben. Nem szerette az istállót, ahol a tehenek is laktak. Sokkal szívesebben lustálkodott Gréti néni nappalijában a kanapén. Most is azon töri a fejét, hogyan juthatna be? Odaült hát az ajtó elé, és keserves nyivákolásba kezdett. Addig-addig nyávogott, amíg Gréti néni meg nem sajnálta, és be nem engedte. Miután besurrant, azonnal elfoglalta helyét a kanapén. Kis mélyedést alakított ki, és mély álomba szenderült. Igen ám, de egy idő után elunta magát, elindult felfedezni a Szobát. Óvatosan járt-kelt a szobában. Egyszer csak megállt a szekrény mellett, és hosszasan nézte a szekrény mögött a rést, ahova talán még befér. - Vajon be merjek menni oda? - tűnődött hosszasan. - De ki tudja, mi van ott? - nézett továbbra is a szekrény mögé a sötétbe. Végül elszánta magát, óvatos léptekkel nekivágott. Eleinte nem történt semmi. Aztán hirtelen valami puha, ragadós dologba gabalyodott. Hiába próbálta mancsaival lesöpörni, a valami beleragadt a bundájába. Tamacska megijedt, hátráló mozdulatokkal menekült ki a szekrény mögül. - Mi volt ez? - rázta meg a bundáját. - Én voltam - hallatszott a szekrény mögül. - Ki az az én? - kérdezte gyanakodva Tamacska. S mivel választ nem kapott, elindult a hang irányába. A szekrény mögött nem látott semmit, csak pókhálót. Azonnal rájött, hogy abba gabalyodott bele. De hol lehet a hálószövő? Sokáig ült a sötétségbe bámulva, mire végre megpillantotta a pókot. - Áhá! Szóval te vagy az? - rikkantott rá. - Én - mászott közelebb a pók. - Miért ne lennék én, mikor te is te vagy. - Úgy értettem, hogy az általad szőtt hálóba gabalyodtam bele. Hogy gondolsz ilyet egyáltalán? - ripakodott rá a cica. - Úgy gondolom, hogy ez a dolgom. Vagy talán hallottál már olyan pókról, aki nem sző hálót? - De miért szősz hálót? Talán, hogy engem elfogy? - gyanúsította meg a macska a pókot, aki azonnal elkezdett nevetni. - Ugyan mit kezdjek veled? Nagy vagy, és nem is szeretem a macskát. Én rovarokat eszem. - Fújj! - húzta el a száját Tamacska. - De gusztustalan vagy! - Te meg tönkretetted a munkámat! És tudd meg, utálom a porcicákat! - vágott vissza a pók. - Nem vagyok porcica! - kérte ki magának Tamacska. - Különben is! Egy mancscsapással tönkre tehetném a hálódat, te fonó-szövő! - sokáig vitatkoztak még, míg Tamacska meg nem unta, és ott nem hagyta a kötekedő pókot. De aztán gondolkodóba esett: vajon, miért hívta őt porcicának a pók? Még akkor is ezen gondokodott, miközben próbálta magáról leszedni a pókhálót, és a port. Gréti néni persze hálás volt kiscicájának, mert nagyon nehéz ám portalanítani a szekrény mögött! hétvége FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 11 Egy született lokálpatrióta Gábor Gina gabor.gina@fmh.plt.hu Magony Imre egyike azoknak, akik elkötelezetten kutatják Székesfehérvár múltját, összegyűjtik, rögzítik az ezzel kapcsolatos dokumentumokat, számontartják örökségünket... Hogy miért? Azt mondja magáról: született lokálpatrióta. - Már gyerekkoromban óriási hatást gyakorolt rám a székesfehérvári Romkertben Aba- Novák Vilmos freskója. Akkoriban a mauzóleum falain csak foltokban láthattuk a történelmi alakokat idéző híres seccót, és én nagyon kíváncsi voltam, hogy kik azok, akiket Aba Novák megörökített, és vajon ki és mi szerepelt ott, ahol a freskó már hiányzik. 1996-ban aztán restaurálták Aba Novák óriási falfestményét, láthatóvá vált minden. Magam is úgy érzem, hogy - persze más eszközökkel - a munkáim azt szolgálják, hogy a múlt fehér foltjait igyekezzenek „kitölteni” - mesélte Magony Imre a Vörösmarty Társaság nagytermében, legújabb, kilencedik kötetének bemutatóján, amikor Bobory Zoltán, a társaság elnöke az indíttatásáról faggatta. Nos, az ismeretterjesztés szándéka és az értékőrzés egyaránt vezérelte, amikor összegyűjtötte Fehérvár szobrait, mert látta, hogy olykor a helybéliek sem igen tudják, vajon kinek az alkotása... De a fehér foltokat töltötte ki, amikor levéltári forrásokból összegyűjtötte Fehérvár 1848-as nemzetőreit, vagy amikor olvasókönyvet adott közre a Fehérvárhoz köthető írókról, költőkről, monográfiát a szobrász és építész Bory Jenőről... Ám Magony Imre könyvtárosról azt is tudjuk, kettős életet él: miközben befelé forduló kutatóként végtelen alapossággal dolgozik, s a száraz adatok vizsgálatában is örömét leli, színjátszóként is közismerté vált, a történelem iránti vonzalma néhány éve még regényírásra is sarkalta... Nos, a most megjelent kiadvány egyszerre mutatja be Magony Imre „kettős életét”, hiszen egy új monográfia, és az a bizonyos Fehérvár elesett című regénye együtt jelent meg. Nem véletlenül került a tanulmány és a szépirodalom közös borítóba, hiszen mindkettő Székesfehérvár 1543-as ostromának állít emléket. A regény alapján már sejtettük: Magonyt nagyon érdekli Varkocs György várkapitány alakja... Most az érzelmekre ható irodalmi megközelítést a tudományos tények egészítik ki, amelyhez Magony felkutatott egy sereg eddig publikálatlan adatot, és ami a legfőbb, különleges egyedi korabeli ábrázolásokat is - például a 16. századi katonák viseletéről, térképet a hajdani Fehérvárról. A könyvbemutatón kiderült: Magony mindent tud a korszakról, és Varkocs kapitány megrendítő históriájáról. És egyátalán nem csodálkozunk sem szépírói, sem tudományos lelkesedésén. Elvégre 1543-ban a várvédő Varkocs György kapitányt és társait a fehérvári polgárok kizárták a városból, s a várfalakon kívülre rekedt várvédők így váltak az ellenséges törökök áldozataivá... A történelem különös fintora, hogy 400 évvel azután, hogy a fehérvári polgárok gyávaságból feláldozták a védőket - szobrot állítottak a hős kapitánynak... A monográfia az omlás hátterét tárja fel, s egyaránt rávilágít a nagyhatalmi törekvésekre és a helyi viszályokra is. S a különös históriát olvasva csak azon csodálkozunk, hogy a drámaírókat még nem ihlette meg ez történet... Német katona a 16. században: korabeli ábrázolás a kötetből Azt is megtudhatjuk, mit viseltek egykor a török lovasok Balra. Magony Imre és Bobory Zoltán a könyvbemutatón. Fent: Varkocs György várkapitányt feláldozták a fehérvári polgárok - 400 év múlva pedig szobrot állítottak neki Fotó: Koppán Viktor "vi •fir^ya^y r# g Jl nipül O TW — .• ^ * V * * f—p m (CJj a\ il^r \BJk