Fejér Megyei Hírlap, 2015. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-10 / 8. szám

NEWSPAPER DESIGN I. CONCEPT Award of Excellence Jobbágy Antal nyugállományú ezredes felkutatta a székesfehérvári temetők részben elfelejtett és gondozatlan ka­tonasírjait. 10. oldal ■ Európai Nívódíjas melléklet 11 Pivése i­_ la Le o A Seuso-táj jelenetei Szabó Imre vadászattörténész előadásá­val folytatódott a Seuso Kedd elnevezé­sű rendezvénysorozat. 10. oldal Született lokálpatrióta Magony Imre szenvedélyesen kutatja Fe­hérvár múltját: most Varkocs György kapitányról jelent meg kötete. 11. oldal Egér Ágota meséi Téli estéken mindenki szeret a jó meleg szobában pihenni, a cicák különösen. A mai mese egy különleges cicáról szól. 11. oldal Hongkongot is öltözteti Balla Tibor szerkesztoseg@dh.pk­.hu A divat élvonalába köztudottan nehéz betörni. A dunaújvárosi Kovács Adél elmondhatja magá­ról, hogy a világ legjobb divat­iskoláinak egyikében tanult, ruháit Japánban, Sanghajban, Hongkongban hordják. Adélt gyerekkora óta na­gyon érdekelte, milyen tár­gyak vannak körülötte, és mi­lyen ruhában jár. Biztos volt abban, hogy valami kreatív dologgal akar foglalkozni. A testvére építész lett, ő pedig az Iparművészeti Egyetem textil szakirányát választotta, mert nagyon érdekelte a stylist szakma. Elsőre felvet­ték. Nagyon erősen kezdte ér­dekelni a divat - ami nem csoda, hiszen édesanyja Ko­vács Irén jelmeztervező-, si­keresen diplomázott, és mun­kát talált a Nubu-nál. A már­kával nemrég nyitottak üzletet Budapesten. - Az, hogy hogyan nézek ki, mindig központi kérdés volt - meséli. - Nem szeretek rajzolni, inkább anyagokban, stílusban gondolkodom. Fon­tos a környezetem, akkor van béke bennem, ha minden a helyén van, ha kevés, letisz­tult dolog vesz körül. Ez a la­kásomon is látszik, a munka­helyemen is. Mindenben pró­bálok stílusos maradni. - A divattervező olyan ru­hákat tervez, amit megmutat­nak a kifutón, de élő ember nem veszi fel? - Nem. Mi kifejezetten hétköznapi ruhákat tervezünk. Azért gondolják az emberek, hogy a couture a divat, mert ezekről írnak. A hétköznapi ruhákról pedig nem cikkezne senki. Ez figyelemfelkeltés, de minden cég az eladható ruhákból tartja fenn magát. - London fontos hely a di­vat világában? - Igen. Az Erasmus ösz­töndíjjal egy évfolyamból egy ember kerülhetett ki. Én a London College of Fashion­­be mentem férfi ruha szakra egy félévre, ez az iskola a vi­lág öt legjobb divatiskolájá­nak egyike. Szakmai tapasz­talattal szerettem volna haza­jönni. Összeraktam egy ön­életrajzot, egy szép portfoliót, és körbeküldtem olyan terve­zőirodákba, stúdiókba, amik nekem az álmot jelentették. Érdekelt, hogyan áll össze egy profi kollekció a London Fashion Weekre. Felvettek egy top designerhez, Marios Schwabhoz Füllentettem, hogy ott maradok egy évig, de csak pár hónapot tudtam maradni, így viszont beleír­hattam az önéletrajzomba, hogy ott dolgoztam. Hazajöt­tem, diplomáztam, de London még mindig izgatott. Elküld­tem a portfoliómat egyik ked­venc designeremnek, és jött a válasz: Gyere! Fél évet dol­goztam Eudon Choinál aki­nek a tervezői munkásságát régóta követtem. Stúdiómene­dzser voltam, a designer alatti beosztott. Ráláttam, hogyan működik a divat, mint üzlet. Célunk, hogy ezt a tudást egyre tökéletesebben integrál­juk a Nubu működésébe. - A szerencse és a bátor­ság jellemző a karrieredre? - Meg kell dolgozni azért, hogy a szerencse is hozzád szegődjön. Rengeteget voltam az anyukámmal a színházban, láttam őt zsebeket varrni, anyagokat venni. Ez nagyon nagy előny volt. Az egyete­men kapásból tudtam, hogy abból az anyagból az a ruha nem lesz jó. Ami a bátorságot illeti: elmentem kétszer Lon­donba teljesen egyedül, úgy, hogy azt sem tudtam, mi lesz. Az, hogy elsőre felvettek az egyetemre, önbizalmat adott. Azt, hogy helytálltam, Rohon­­czi ROHO Istvánnak, gimnázi­umi tanáromnak köszönhetem. Ő tanította azt a hozzáállást, hogy mindig mindent szívvel kell csinálni, a gondolatot mö­gé kell tenni. A felvételire úgy mentem: van ugyan még itt több száz ember, de miért ne lehetnék én jobb? Én nagyon szeretném ezt csinálni, és nem biztos, hogy mindenki ennyire akarja ezt. Ez most is bennem van. Meg kell próbálni. Lehet, hogy kétszázan meg sem pró­bálják. - Kiknek készülnek a hord­ható ruhák? - Szerintem bárki hordhatja a Nubu-t, de olyan árkategóri­ába tartozik, ami meghatároz­za, hogy ki tudja megvásárol­ni. Azt gondolom, olyanok vá­lasztják, akik nem feltűnős­­ködni akarnak vele, nem stá­tuszként akarják mutogatni. Szerintem intellektualitás kell hozzá, a művészet iránti fogé­konyság. Egy csomó színész, művész vásárol nálunk. Az el­sődleges piacunk, Magyaror­szág mellett, az ázsiai, jó né­hány ázsiai országban van vi­szonteladónk. Ott mások az emberek. Alacsonyabbak, vé­konyabbak. Egy jó tervező úgy tervez, hogy többféle al­katú ember is találjon ruhát a kollekciójában. - Hová lehet eljutni ebben a szakmában? - A csúcs? Inkább lépcsők vannak. Az egyik tervezőként fent lenni a Style.com adatbá­zisában, illetve olyan áruhá­zakba - Harrods, Selfridges, Laffarette, Harvey Nichols - bekerülni, ami mindenki fejé­ben benne van, és olyan már­kaismertséget elérni, hogy aki nyitott a divatra, tudja hova tenni a márkát. - Messze van még? - Elég messze. Ebben is benne van a szerencse. Kér­dés az is, hogy ezt el lehet-e Magyarországról érni. Ebben nem vagyok biztos. - Sok a dunaújvárosi a szakmában? - A divatban? Hűha! Sze­rintem nincsen. - Honnan öltözködsz? - Csak a cégem ruháit hor­dom. Azért van egy-két ked­venc márkám. Egyébként nincs sok ruhám, cipőm, nincs vásárlási kényszerem. Szezononként elajándékozom az öltözékeimet. Kifejezetten gyűlölök vásárolni. - Nagyon ritkán szólsz bele testvéred, Kovács Zoltán zene­karának öltözködésébe. - Nagyon ritkán kérdeznek meg. Lenne hozzá kedvem, hiszen velük nagyon jó dol­gozni. - Ha jól látom, nagyon elé­gedett ember vagy. - Azért van még sok ter­vem, amit szeretnék valóra váltani. Úgy gondolom, hogy amire érdemes költeni, az az utazás és a kultúra. Másrészt nagyon érdekel a tipográfia, a kiadványszerkesztés, most ezt hajtom. Emellett szeretem a kortárs táncot. Kovács Adél divattervezőnek még nagyon sok terve van, amit szeretne valóra váltani Fotó: Ady Géza A divat változik, a stílus örök A divat azok utánzása, akik különbözni akarnak azoktól, akik semmiben nem külön­böznek egymástól. Kari Lagerfeld, a neves tervező mondta ezt némi öniróni­ával plusz kajánsággal. Vagy idézhetnénk a híres szí­nésznőt, Jeanne Moreau-t: A divatot követheted vagy futhatsz utána, de csak ak­kor fuss, ha elég fiatal vagy. Iróniáért neki sem kellett a szomszédba menni. Erről jut eszembe, hogy egyszer egy furcsa pártól esett le az állam. Kereszteződésben engedtem el őket, anya és lánya lehetett. Mintha egyenruhát viseltek volna: miniszoknya, szűk és kivá­gott póló, szőkére festett haj. Csakhogy amíg a telivér lányon mindez pompásan mutatott, az asszony leír­hatatlan látványt nyújtott. Szóval, tudjuk hány évesek vagyunk, és ne azt lássuk a tükörben, amit szeret­nénk, hanem azt, ami van. A divat persze ízlés és pénztárca kérdése. Ha egy férfi zsebkendője, zoknija és nyakkendője összeillik, biztosan ajándékba kapta. Nőtől. Azt is tudjuk, hogy a márkás, nagyon jó minősé­gű cuccok iszonyú drágák, és a földi halandók több­sége számára elérhetetle­nek ezen a vidéken. Mert divatos ugyebár az, amihez közönséges halandó soha­sem jut hozzá, mert mire összegyűjti a rávalót, az régen kiment a divatból. Látszólag nagyvonalúan le­­gyinthetünk: ne én köves­sem a divatot, az kövessen engem. Ezzel együtt persze, hogy vágyunk a jó holmik­ra. Más kérdés, hogy van, aki a legújabb holmikban is úgy néz ki, mint a ma­dárijesztő, más pedig a ré­giben is vonzó tud lenni. Kor, múló évek? Coco Chanel szerint az öregség nem véd a szerelemtől, a szerelem megvéd az öreg­ségtől. ő mondta azt is, hogy a divat változik, a stí­lus örök. Nagyon igaza volt. Szabó Zoltán szabo.zoltan@fmh.pk­.hu

Next