Fejér Megyei Hírlap, 2017. április (62. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-08 / 83. szám
SZOMBAT | 2017. 04. 08. (JÓI vég FEJÉR MEGYEI HÍRLAP* 11 Gyaloghíd a Tündérkerthez V. Varga József varga.jozsef@fmh.pl.hu Amikor Viszákon a gyaloghidat építették, Bözsi nénitől azt hallották: gyerekkorában az olyan hidakat, amelyeken nem fért át a szekér, bőrűnek (bürü?) hívták, így lett a híd neve: Bőrű a Tündérkerthez. Szarvas József megjegyezte: az őshonos gyümölcsfák mellett sikerült egy szót is megmenteniük. Az Örökségünk, Kaszás Attila című országos rendezvénysorozat nemrégiben a Seregélyesi Baptista Általános Iskolában, egy versdélutánnal vette kezdetét. A barát, a pályatárs felejthetetlen alakját - halálának 10. évfordulóján - Szarvas József színművész, a Nemzeti Színház tagja, Kiváló Művész elevenítette fel a Hangok a csöndben... című emlékezésen, verselésen. - Járt közöttünk egy férfiember, nyomában költészettel - emelte ki a többi között. - Kaszás Attila színművészete Magyar Örökség-díjas. Igen, mert az a teremtő szellem, amely ily’ erővel tud jelen lenni napjainkban, soksok új ünnepet teremtve, szép magyar örökségünk. Szarvas Józseffel az emlékdélután kezdete előtt beszélgettünk. Ki vagyok? Honnan jöttem? Mit akarok? címmel 2015 februárjában tartotta székfoglalóját a Magyar Művészeti Akadémián. Mottójának a következőt választotta: „Nem azért kell kapálni a kertet, mert gazos, hanem, hogy ne legyen az.” Őszinte vallomását, egyfajta számvetését gyermekeinek, valamint Soós Imre, Kaszás Attila és szülei emlékének ajánlotta. Kérdésünkre úgy fogalmazott: napjainkban a Nemzeti Színház, a Pajtaszínház és Galéria, illetve a Tündérkertek hármas útját járja. Életútja, s egyszersmind életműve is nagy ívű. A szegényes, kétkezi munkával járó tanyasi gyermekkor után - olykor küszködésen, labirintusokon át - vezetett az útja a teátrum, a film, a közösségi lét világába. A befogadás és a megértés szándéka, a kétség, a bizonytalanság és a bizonyítási vágy határozta meg késői kezdését. Kitűnő mesterei - Horvai István, Kapás Dezső, Montágh Imre, Iglódi István, Szabó István - nyújtottak számára kapaszkodót. - Nem csupán erős személyiség, de kiváló barát és a kultúra hírvivője is volt Kaszás Attila - mondta erről lapunknak. - Ő a nagyapai ház örökségét adta a felvidéki Zsigárdnak, amikor én az Őrségben vettem egy parasztházat, ahol éppen rám omlani készült a pajta. Határokon átívelő kulturális kapcsolatokról kezdtünk tűnődni. Ő a faluval együtt létrehozta a közösségi házat. És elment... - Úgy éreztem, örököltem valamit. Rám bízatott, dolgom van vele. Erkölcsi parancs, hogy tegyem a dolgom, hogy továbbvigyem. Megértettem: a viszáki Pajtaszínház és Galéria lassú és alázatos munkával csak akkor tudja betölteni a közösségben helyét, ha képes hozzájárulni hagyományaihoz, szellemi hagyatékához, épített örökségéhez, mindezek mentéséhez, őrzéséhez, erősítéséhez. - Világossá vált számomra, hogy új értékek létrehozása lehet vállalásom mozgatója. Olyan értékteremtő szándékot kiteljesítve, amely joggal vált ki örömet és büszkeséget a közösség tagjaiban. És születtek, születnek a Kárpát-medence közösségeiben Tündérkertjeink. Ma már legalább kétszáz hagyatékőrző kert ünnepli elmentett örökségünket. A Tündérkert-mozgalom elindítóinak - Kovács Gyula erdésznek, Szarvas József színművésznek és Ambrus Lajos írónak - legfőbb célja az őshonos magyar gyümölcsfajták megőrzése. Nincs megállás, még nincs itt a pihenés ideje - hangjaSzarvas József színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (Színházművészeti Tagozat) Debrecenben született, 1958. június 5-én. Díjai, kitüntetései: Jászai Mari-díj (1992), monte-carlói Ezüst Nimfadíj (1998), Kaszás Attila-díj (2008), Érdemes Művész (2012), Magyar Arany Érdemkereszt (2014), Magyarország Kiváló Művésze (2017). Pályafutását a debreceni Csokonai Színházban kezdte, majd a budapesti Vígszínház, azután a kaposvári Csiky Gergely Színház tagjaként folytatta, két évig volt szabadúszó, majd 2002 óta a Nemzeti Színház tagja. Ígazta. Az örömteli dolgok lélekgyógyítóak. Mindennapjait a feladatok, a tennivalók határozzák meg: amikor energiát ad, egyben kap is. A színházi próbákon, a Pajtaszínház szervező munkája során, a Vas megyei Tündérkert ifjú gondnokai között. Vagy éppen beszélgetésünk helyszínén a seregélyesi iskolában, a gyerekek és szüleik, elhivatott tanítóik körében. Visszatérő vendégnek számít a faluban. Szarvas József azonos intenzitással járja hármas útját. Igen, jól tudja, hogy ki ő, honnan jött, és mit akar. Hiteles és őszinte színészként és emberként. Természetes Sütő András Kolhaas Mihályaként és az Üvegtigris Cingárjaként ugyanúgy, mint civilben. Amikor a seregélyesi gyerekek a versdélutánon szereplésükhöz készültek, ő fogta a székét, és az előadói asztaltól a közönség soraiba telepedett. Szomszédjaival hamar megtalálta a szemkontaktust, az első sorban ülő, ünneplőbe öltözött fruskák lopva rárápillantottak. Nem véletlenül, érezték, hogy erőt ad nekik, amint biztatóan mosolygott rájuk, és sorban megtapsolta a verselőket. Szarvas Józseffel a pályájáról, Kaszás Attiláról, a Tündérkertekről beszélgettünk Fotó: V. Varga József Film a Szent Korona kalandos történetéről Bokros Judit bokros.judit@plt.hu Mitől ferdülhetett el a kereszt? Miért ásták el a Szent Koronát tartalmazó ládát 1848-ban? Ezekre a kérdésekre is választ ad egy ismeretterjesztő film. A Szent Korona és koronázási kincseink nyomában című ismeretterjesztő film Bárány Krisztián és testvére, Bárány Dániel munkája, a szakértő Pálffy Géza történész, a „Lendület” Szent Korona kutatócsoport vezetője. A legfőbb nemzeti ereklyénkre és a magyar felségjelvényekre vonatkozó kutatások eddigi eredményeit, felfedezéseit bemutató alkotást Fehérváron a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban mutatták be. A vetítést beszélgetés követte, amelyen Smohay András, az Egyházmegyei Múzeum igazgatója kérdezte Bárány Krisztiánt és Pálffy Gézát. A bő egyórás alkotás igényesen kivitelezett, a nézőt Pálffy Géza és más szakértők megszólalásaival kalauzolja el a koronázóvárosokba: Esztergomba, Fehérvárra, Pozsonyba, Budapestre és Sopronba. Megismerhető belőle, hogyan tárolták a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, és ezek milyen kalandos úton kerültek egyik helyszínről a másikra. Elhangzik: a fejeket a 13. század óta hívják Szent Koronának, amely államiságunk, szuverenitásunk legfőbb szimbólumává vált. A többi ékszerrel együtt 1608-tól az 1930-as évekig egy vasládában tartották, amit egyszer, III. Ferdinánd koronázása előtt fel is törtek, mivel nem volt kéznél a kulcsa. Ekkor ferdülhetett el a korona tetején látható kereszt. Izgalmas adalék az is, hogy a ládát 1848-ban Szemere Bertalan döntése nyomán elásták, az pedig már tudott tény, hogy a koronával utoljára IV. Károlyt koronázták meg 1916-ban. Erről az aktusról filmfelvétel készült. Sok tény és érdekesség hangzik tehát el a filmben a Szent Koronáról, mégis, az emberben marad valamiféle hiányérzet mind a 16. század előtti korszakra, mind a 20. századra vonatkozóan. Mindent természetesen nagyon nehéz lenne egy órába belesűríteni, így érthető, hogy a film készítői a rejtélyesebb sztorikra helyezték a hangsúlyt. Arra pedig a beszélgetésen kaphatott választ a közönség, hogy Székesfehérvár és a korábbi időszak miért nem szerepel részletesen a filmben. Pálffy Géza elmondta: az ok egyrészt az, hogy ő a 16- 17. század kutatója, ezért arra vállalkozott, hogy erre és az ez utáni időszakra helyezze a hangsúlyt. Másrészt a korona legkorábbi hiteles ábrázolása a 16. századból való. Nincs azonban kizárva, hogy a jövőben többet tudhatunk majd meg a korábbi, fehérvári koronázási időszakról is, ha még több dokumentum kerül elő. A korona kalandos történetű tárgy, egyetlen ember nem tudja kutatni. Ezért jött létre a Lendület csoport - tette hozzá a szakértő, rámutatva: szükség lenne olyan szakértőkre is, akik a koronával mint műtárggyal foglalkoznának. Kérdésre válaszolva Pálffy Géza kifejtette: a mai állapotban látható korona biztosan nem volt Szent István fején. Fontos, hogy a kutatók elválasszák a tárgy valós történetét és a hozzá kapcsolódó legendát. Bárány Krisztián szabadúszó filmrendezőtől egyebek mellett megtudhattuk: filmjeiben a magyar történelemmel szeret foglalkozni. Ennél az alkotásnál fontosnak tartotta az eszmeiséget, azt, hogy megmutassák: a korona sosem maradt sokáig illetéktelen kezekben, mindig megmenekült, hazatalált. A filmvetítés után Smohay András (középen) beszélgetett Bárány Krisztiánnal (balra) és Pálffy Gézával. Az alkotók az eddigi kutatások eredményeire építették a filmet Fotó: Igazi Balázs