Fejér Megyei Hírlap, 2022. április (67. évfolyam, 76-99. szám)

2022-04-30 / 99. szám

A mi kedves édesanyánk Gyermekeket kérdeztünk arról, mi mindent jelent számukra az anyukájuk. Mi jut eszükbe az „anya” szóról? 10. A zene, a színpad hálójában A felcsúti zenész testvérpár, a Gudics Twins a napokban ünne­pelte 28. születésnapját. Külön­böző formációkban, de együtt is készülnek a nyári koncertekre. II. HÉJI VIVIEN vivien.hejj@fmh.hu „Eg­y igazi papnak át kell vállalnia az embertársak min­dennapi fájdalmá­ból, szenvedéséből, küzdelméből, hogy odaadóan tudja közvetíteni Isten ajándékát” - vallja Szeleczky Csaba atya, aki megyénk több településén teljesít szolgálatot. Már gyermekkorában is je­lentős szerepet töltött be éle­tében a vallás? - Testvéreimmel együtt vallásos családban nevelked­tem, gyermekkorunk megha­tározó része volt hitéletünk. Budaörsön laktam, ott lettem megkeresztelve, ott voltam elsőáldozó, és ugyancsak ott bérmálkoztam. A családdal közösen jártunk a szentmisék­re és a közösségi eseményekre. Hétéves koromban kezdtem ministrálni, oltárszolgálatot végezni. A ministránsközösség is meghatározó része lett éle­temnek. Rengeteg élményem és emlékem van a ministráns­­táborokról, a nagyobb egyházi ünnepek — karácsony, húsvét, úrnapja - szolgálatairól. Mikor döntötte el, hogy a papi hivatást választja? - Nyolcéves voltam, amikor először mondtam a szüleim­nek, hogy pap szeretnék lenni. Ők ennek örültek és támo­gattak ezen döntésemben. A hivatástudatom fokozatosan a alakult ki és fejlődött bennem, szemináriumban eltöltött évek pedig tovább erősítették bennem a papi hivatás vágyát. Ez egy olyan gondolat volt számomra, mint másoknak például az épület tervezése, az informatika vagy a sport iránti érdeklődés. Budaörsön hétéves koromban kezdtem ministrálni. Ez engem belső­leg nagyon megfogott, még hétköznaponként is eljártam a templomba. A nyári minist­­ránskirándulásokon minden évben részt vettem, mert ke­reszténynek lenni egy közös­ségben jó. A gimnáziumban eltöltött idő sokat jelentett szá­momra. Először rádöbbentem arra, hogy nem probléma az, hogy vallásos vagyok. Habár tudtam, hogy pap szeretnék lenni, erről senkinek sem szól­tam, még a barátaimnak sem, nekik is csak a 12. osztályban, az utolsó évben mondtam el. Nem lepődtek meg, sőt, támo­gatták a döntésemet. Biztos volt abban, hogy ez az ön útja, nem voltak kezdeti kétségei a papi hivatást ille­tően? - A gimnázium évei alatt sok minden érdekelt. Szeret­tem többek között a biológiát, történelmet, testnevelést, fizi­kát, és mivel egyházi gimná­ziumba jártam, így a hittant is. Nagyon jó pedagógus volt az atya, aki a hittant tanította, így ő is a papi hivatástudato­mat erősítette. Sok kérdés is foglalkoztatott: Miért legyek pap? Mi lesz a cölibátussal? Szokták kérdezni, hogy vol­­tam-e már szerelmes? Még nem voltam szerelmes, bár már érzések voltak bennem. A pap feladata, hogy a testvé­rekkel legyen, vagyis mindig kéznél legyen, ha szükség van rá. Magam részéről érzem, sőt tudom, mit vállalok fel és mi­ről mondok le. A középiskola után a közpon­ti szemináriumban folytatta tanulmányait. Hogy teltek a szemináriumi évek? - A szemináriumban ráé­­reztem az imádság erejére, ha imádkozom valamiért vagy va­lakiért, az nekem is jó, a világi életemet és a lelki életemet har­móniába tudom hozni. Itt még jobban megismerkedhettem a katolikus egyház szabályaival, amit nem neveznék túl szigo­rúnak, inkább erkölcsi példa­adónak titulálnám. Talán azért sem „divatos” ez a „szakma” manapság, mert ez elkötelező­déssel jár, manapság sok fiatal nem tud elköteleződni, nem tudja eldönteni, mihez fogjon az életben. A papi sors, mond­hatnám, hasonlít a rózsa tulaj­donságaihoz: miként a rózsa a virágok virága, úgy a papság a hivatások hivatása. A pap mu­tatja be a legszentebb áldozatot. Ám a rózsának is vannak tüs­kéi, melyek sebet ejthetnek, így a papi sors sem gondmentes. Nap mint nap kihívásokkal jár, ilyen például az el nem fogadás a világ oldaláról, mert a pap nem felel meg a világi elvárá­soknak, de neki nem is a világ elvárásainak, hanem Istennek kell megfelelnie. A szüleimnek sokat köszönhetek, ők minden téren támogatták a hivatáso­mat, sosem mondták, hogy ne legyek pap. Ha jól tudom, mielőtt Fejér megyébe került, más megye településein is teljesített szol­gálatot.­­ így van, bár azt fontos a hangsúlyozni, hogy Budaörs Székesfehérvári Egyház­megyéhez tartozik, mivel az egyházmegye határai nem azonosak a földrajzi megye­határokkal, így nem csak Fejér megyei települések tartoznak a Székesfehérvári Egyházme­gyéhez. Diakónusként Buda-A papi sors ha­sonlít a rózsa tulajdonságai­hoz: miként a rózsa a virágok virá­ga, úgy a pap­ság a hivatások hivatása keszire kerültem, ahol újmisés papként egy évet töltöttem Filó Kristóf atya mellett. 2014-ben Érdligetre kerültem Maklári István atya mellé, ott nagyjából fél évet töltöttem. Ezt követő­en plébánoshelyettesként Tata­bányára, majd Dunaújvárosba kerültem, utóbbi településen hat évet szolgáltam. 2021. március 15-ével Spányi Antal püspök atya Ercsi plébánosává nevezett ki Iváncsa és Beloian­nisz ellátásával együtt. A hely­zet úgy alakította, hogy 2022. március 1-jével pedig Perkáta, Rácalmás és Kulcs települések ellátására is megbízást kaptam. Saját papságomban azt tartom a legszebbnek, hogy Isten kü­lönös munkatársa lehetek a szentségek kiszolgáltatásában és a közösség alakításában. Hivatásunkban a legfontosabb az­ Úr Jézus szolgálata és a krisztusi áldozatvállalás. Egy igazi papnak át kell vállalnia az embertársak mindennapi fájdalmából, szenvedéséből, küzdelméből, hogy odaadóan tudja közvetíteni Isten ajándé­kát. Erre vállalkoztam, ezért dolgozom, ezért élek. Mint említette, jelenleg több településen teljesít szolgála­tot. Mit tapasztal, az elmúlt években - akár a mögöttünk álló világjárvány okán - fel­erősödött a hitélet fontossága? - Jelenleg Ercsi, Iváncsa, Beloiannisz, Perkáta, Rácal­más és Kulcs települések lel­kipásztori feladatait látom el. A világjárvány okán megta­pasztaltuk, hogy melyek a fon­tos értékek - család, munka, közösség. A járvány okozta korlátozások nagy mértékben visszaszorították a személyes kapcsolatokat. A maszk hasz­nálatával eltakartuk arcunk örömét, amellyel korábban akár a másik ember napjába is vihettünk egy kis örömet. Én bízom benne, ez elgon­dolkodtatott bennünket, hogy mennyire fontosak a szemé­lyes kapcsolataink. Újra nyit­hatunk embertársaink felé, így lelkileg is átértékeljük életünket. Isten mindig ott van velünk, bátran hagyatkozzunk rá! A személyes emberi kap­csolataink mellett fordítsunk időt az Istennel való kapcso­latunkra is. Például több gyer­mektől hallottam az online ok­tatás kapcsán, hogy mennyire vágynak vissza az iskolába, a személyes találkozásra az osztálytársakkal, barátokkal. Ugyanígy a hívő közösség is vágyik a közös alkalmakra. Még egy személyes kérdés a végére: mi az, amivel szívesen tölti a szabadidejét? - Szeretek terepasztalt, maketteket építeni, motorozni, kirándulni, utazni, bár a sok feladat mellett kevés időm jut ezekre, de imádságra és lelki feltöltődésre mindig szánok elegendő időt. Tudom, mit vállalok fel ÉS MIRŐL MONDOK LE „A személyes emberi kapcsolataink mellett fordítsunk időt az Istennel való kapcsolatunkra is" - javasolja Szeleczky Csaba Fotók: PT 2021 óta az ercsi templom plébánosa, de több helyen misézik

Next