Fejér Megyei Hírlap, 2022. május (67. évfolyam, 100-125. szám)

2022-05-20 / 116. szám

ÉRTÉKŐRZŐK A táj­házat 1980-ban alapítot­ták. A gyűjteményben látha­tóak a környék fazekasainak, asztalosainak munkái, illetve a falusi asszonyok szőttesei, hímzései is. Az én kedved A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP TELEPÜLÉSI MELLÉKLETE kis Falum CECE PURITÁNOK A ceceiek végtelen szor­galommal, munkabírással és puritán egyszerűséggel gyűjtik a vagyonukat. Többségük, akárcsak az őseik, mezőgazdaságból él. 2022. MÁJUS 20., PÉNTEK Nem csak a paprika és dinnye hazája Hang forog, kamera forog, csapó, és tessék! Túra a Mezőföld csodálatos vidékein KECSKÉS ZOLTÁN zoltan.kecskes@fmh.hu CECE Ha azt mondom: Me­zőföld, Relatus mester tál­ja és egy bronzserpenyő, vagy éppen Csók István Kossuth-díjas festőművész családi kúriája - vajon melyik megyei település­re gondolok? Kapisgálják már? És ha még annyit mondok: paprika, görög­dinnye? Naná, hogy Cece községéről van szó. A közel háromezres lélekszá­mú település Fejér megye déli csücskén a 63-as és a 61-es főutak találkozásánál fek­szik, alig néhány kilométerre Tolna megye határától. Tör­ténete pedig egészen Szent István koráig nyúlik vissza. Első írásos említése 1193-ból való, nevét minden bizonnyal Czecze nevű birtokosáról kapta. A településen kétféle fel­szín, a homokos és a fekete föld keveredik, így nem vé­letlen, hogy a falu lakossá­gának nagy része - a régi időkhöz hasonlóan -, ma is mezőgazdaságból él, meg­termelt javai pedig messze földön ismertek. Ki ne hallott volna a megyén innen s túl is ismert őstermelők termé­nyeiről, a cecei paprikáról és görögdinnyéről? Az előbbi egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem a fűszerpap­rikát, hanem a sárga blocky típusút jelenti. Most azonban a nyári hőség közeledtével óhatatlanul eszünkbe jutnak a legmelegebb hónapok szinte már régmúltnak tűnő emlék­képei is. A kitelepülő dinnye­árusok, a tömött autósorok, melyből hol egy személyautó, hol egy kamion húzódik fél­re az út szélére, hogy finom, semmihez sem fogható lédús gyümölcsöt vételezzen a csa­ládja legnagyobb örömére. A helyeik szerint még az Ópe­­renciás-tengeren túl sincsen ennél jobb ízű! De Cece amellett, hogy a paprika és a görögdinnye ha­zája, telis-tele van olyan neve­zetességekkel, amit minden Fejér megyeinek, de akár az ország bármely pontjáról ér­kezőnek érdemes megnéznie. A mezőgazdasági emlékek bemutatására például tájmú­zeum létesült a faluban, ami­­­ben a környék régi paraszti kultúrájának használati tár­gyait és munkaeszközeit ál­lították ki. Érdekesség, hogy ezeket az alkalmatosságo­kat a helybéli lokálpatrióták gyűjtötték össze. A település központjában található Csók A természet közelsége, az itt élő lakók közvetlensége teszi meghitté István (1865-1960), kétszeres Kossuth-díjas festőművész emlékháza is, ahol a művész több festményét, személyes tárgyait és családjának búto­rait őrzik. A felbecsülhetetlen relikviák egész évben megte­kinthetőek, így aki arra jár, el ne mulassza, mert örökre bán­ni fogja. Az 1890 körül épült egyedülálló családi kúriát - 2013-ban újíttatta fel falu - egy tágas kert veszi körül, ahol a fák árnyainál nemcsak a test, de a lélek is megpihen. Mindezek fényében nem vé­letlen, hogy olvasóink ezt az ikonikus épületet választották Cece legjellemzőbb épített örökségének. Az emlékháztól nem mes­­­sze lenyűgöző látványt nyújt, ahogy a két barokk stílusú 18. századi templom - római ka­tolikus és református - tornya a lakóházak közül magasodik az ég felé. Matuzsálemi koruk ellenére, szépen tündökölve várják az imára, csendességre vágyó embereket, híveket. Ha pedig felfedező utunk köz­ben épp megszórm­ áznánk , kortyolhatunk a néhány száz méterre lévő cecei forrás friss artézi vízéből is, hogy energi­ától telve továbbhaladhassunk új, akár még felfedezésre váró környezeti kincsek, a fenyve­sek felé. De ha eltévednénk, akkor sem kell megijednünk, mert biztosan találkozunk egy­­egy helybélivel, aki a maga természetességével segít, út­baigazít, sőt még a beszédbe elegyedés közben talán olyan­ra is fény derülhet, ami mel­lett eddig elsuhantunk, vagy éppen még a turistakönyvek sem említenek. Innen indult például Kovács István holly­­­woodi operatőr, vagy éppen Horváth János professzor, az Országgyűlés korábbi korelnö­ke is. Cece tehát egy igazi nagy család, ahol szinte mindenki rokona mindenkinek, ha nem vér szerinti, akkor szívességi, koma, sógor, keresztszülő, de legalábbis ivócimbora. Az artézi kútból az év minden napján friss, finom hideg víz folyik, a helyiek és az ideérkező turisták nagy-nagy örömére A falu egyik büszkesége a Csók István Emlékház, amely a 20. századi magyar festészet kiemelkedő alakjának hagyatékait őrzi Fotók: NZP A faluban található egy tájház is, ahol a régi paraszti világ tárgyai és használati eszközei kerültek kiállításra. Egész évben látogatható Egy csodás hely, ahol otthonra talál a lélek CECE A nagyközség a világ közepe az itt lakók szerint, ahol mindenki ismer min­denkit. És való igaz, a nagy­városok közelsége miatt egy nagyobb kirándulásba is könnyen beilleszthető. Már generációk óta Cecén él Móri László és családja, amit bizony soha el nem hagyna. A közel 77 éves bácsi nagyon büszke szülőfalujára, legna­gyobb kincsének az emberek közvetlenségét tartja. Ahol szinte mindenki rokona min­denkinek, neki is legalább öt­ven hozzátartozója van. Ha pe­dig szeretne egy kicsit egyedül lenni, akkor a közelben lévő fenyvesbe zarándokol, mely­nek illatától és környezetétől­­ megnyugszik az ember. Vajai-Kovács Viktória Vesz­prémből származik és a város forgatagából került a termé­szetközeli faluba, ahol már 15 éve él családjával, férje tősgyö­keres cecei. Érdekes közös­ségként írja le az ittenit, ami bár kívülről nyitott, belülről zárt, de ha valakit elfogadnak, nem eresztik el soha. A község művelődésszervezőjeként ve­szi ki a munkát a falu életéből, ha pedig egy kicsit szeretne gondolkozni az élet dolgairól, akkor egyszerűen kimegy a természetre nyíló hátsó kertbe, ahol megpihenhet és új erőre kaphat. Cece élhető, szerethető hely, számos nevezetességgel, természetközeli környezettel, elhelyezkedése miatt pedig egy nagyobb kirándulásra is kön­­­nyen beilleszthető. Sárvári Ilona Trianon ana­lógiájával kezdte beszélgeté­sünket: - Az ükapám elindult és én hazaérkeztem, ez a lakó­helyem, az életterem, a mun­kahelyem. Könyvtárosként és a Csók István Emlékház tárlat­­vezetőjeként a nagy egész pici részeként próbálom a munká­mat, életemet, értékrendemet alakítani a közösség részeként nyitottan minden szakmai ki­hívásra - mondta, majd Illyés Gyula szavait idézte a Puszták népéből: „A ceceiek fagörcs­­fejüek, kik a hangjukat sem adják ingyen a vásárból haza­fele jövet...”­­ Azaz, Cece ke­ménynyakú kálvinista népek lakta vidék, akik végtelen szor­galommal, güzü munkabírás­sal és puritán egyszerűséggel vagyonokat összegyűjtenek, dinasztikusan összeharácsol­nak, de már az összegyűjtött javakat nincs elég energia és idő élvezni, elégnek a mun­kában. Véleménye szerint a település élhető hely, ahol em­berségesen, keresztényi mó­don, beleérzéssel és empátiával próbálnak mindent megoldani. Cece a világ közepe! * KZ Sárvári Ilona Fotók: NZP Móri László Vajai-Kovács Viktória További izgalmas hírekért látogasson el ide: FEOL.hu

Next