Fejér Megyei Hírlap, 2022. június (67. évfolyam, 126-150. szám)

2022-06-13 / 135. szám

2022. JÚNIUS 13., HÉTFŐ MAGAZIN FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 5 Bicskétől Bostonig hosszú az út A mosolygós vasember, Ironman a világ legrégebbi utcai futóversenyén járt ZSOHÁR MELINDA szerkesztoseg@fmh.hu BICSKE A legutóbbi bosto­ni maratonfutási élménye­iről számolt be a művelő­dési házban Agyagási Ákos testnevelő tanár, négy­szeres Ironman. A világ legrégebbi nyilvános utcai futóversenyén 1896-ban állítólag tizenkét versenyző rajtolt. Az idei, 126. Boston Mara­­thonon mintegy 27 ezren indultak különböző (életko­ri) kategóriákban, Agyagási Ákos magyarként tizenket­­tedmagával nyert kvalifikáci­ós jogot a részvételre. A 7422- es rajtszámot viselte mezén, erre rögzítették az indulási időt beazonosító chipet. A 3 óra 3 perces, korábban hite­lesített szintideje révén kapta meg a részvételi jogot, amihez természetesen anyagi támo­gatókra is szüksége volt. Az önkormányzat Bicske Sport­jáért Alapítványa s vállalko­zók járultak hozzá az utazás és a verseny költségeihez, mondott köszönetet érte. Agyagási tanár úr már több maratonfutáson van túl, itthon, Európában és a tengerentúlon is járt, alig negyvenévesen négyszeres Ironman cím bir­tokosa. A beszédes Vasem­­ber-lronman elnevezés azokat illeti, akik a speciális triatlon sportágban teljesítik a köve­telményeket: egy alkalommal, egyvégtében 3,86 kilométer távot leúsznak, 180,25 kilomé­tert kerékpároznak, majd le­futják az ókori maratoni távot, a 42,195 kilométert. A bicskei művelődési házban Takács József művelődésiház-igaz­­gató köszöntötte a „kedves Ironmant”, kollégái, barátai jöttek el meghallgatni bostoni élménybeszámolóját. Többek és főleg a szülők szerint arról ismerszik meg, hogy mindig mosolyog és derűs, nyugalma és határozott személyisége miatt sokan kedvelik és tiszte­lik. Kisgyerekeket tanít úszni az általános iskola és a gim­názium mellett a bicskei tan­uszodában. Egy tanítványa is megjelent a beszámolón, aki­nek életében Agyagási tanár úr sorsdöntő szerepet játszott, de erről kicsit később... Ózdon született Ákos, hét­éves korától úszik, heti ötször vitte édesanyja edzeni, de nem törekedett profizmusra. Nyolcadiktól focira váltott, ez sportszerelem volt, az egri tanárképző főiskolán diplo­mázott testnevelő tanárként. Több sportágat kipróbált, 2005-ben költözött a család­jával Bicskére, s a Csokonai Vitéz Mihály Általános Is­kolában kapott tanári állást. Harmincéves kora után vál­tott a triatlonra, a versenyek egyedi motivációt nyújtanak számára. A tanítás, a tömeg­sportok hangulata, a közös­ségi élmények, a barátok együttléte és az új barátságok születése - ez mind-mind része az eseményeknek, in­dokolta döntését. A Vajda János Technikumban is ha­gyományt szeretne teremte­ni a sportnak a fokozatosan felépítendő kombinált edzé­sekkel. Tavaly kilenc tanít­ványával neveztek a 3,8 kilo­méter távú Balaton-átúszásra - a nyílt vízi úszás is remek edzés, mondja. A honi verse­nyek mellett futott már Bécs­­ben, Berlinben, Chicagóban és háromszor New Yorkban, Bostonban idén először. Heti négy-öt alkalommal fut 60-70 kilométert Ákos a kerékpáro­zás és az úszás mellett. Bostoni beszámolójában színes részletekkel örvendez­tette meg közönségét. Az egyesült államokbeli város Massachusetts állam Middle­sex megyéjében található - Mester Tamás barátja kísérte el a megméretésre Ákost. Se­gítők nélkül egyébiránt nem is menne ez a sport, szögezi le. A Boston Marathon rajt­jához sárga iskolabuszok­kal szállítják a versenyzőket Hopkinton városba a Patriot’s Day­­ a Hősök napja időpont­jában 1896 óta. é­s innentől kell bejutni Bostonba. Óriási rokonszenv övezi a versenyt, az emberek az utcákon és az ablakokban lógnak, időnként megérintik a versenyzőket, mintegy erőt adván nekik, de nem akadályozva a haladásu­kat. Az is hagyomány, hogy a Boston College-nál fiatal lányok sikítoznak, ugrán­doznak, puszikat dobálnak, kiss, azaz puszi, csókocska feliratokat lengetnek, de aki hagyja, azt meg is puszilják. A nőtlen Ákos mosolyogva ismerte el, hogy bár nem til­totta semmi, ő nem állt meg egy kurta ölelésre sem, sőt, inni és szükséget végezni is csak végső esetben szoktak, mert az mind időveszteség. A szokásos 26-27 kilométernél rátörő fáradtság menetrend­szerűen megérkezett, ám a görcsök, fájdalmak elmarad­tak. Sajnos nem sikerült az el­tervezett három óra alatti időt teljesítenie. (A győztes 2 óra 6 perc alatt futotta le a távot, de vérprofik és igen fiatal spor­tolók is részt vesznek a Bos­ton Marathonon, aminek első helyezettje magas pénzdíjban részesül­­ fel A bicskei közönség is tett kérdéseket, s megjelent Ákos egyik volt vajdás gimn­azista tanítványa, az alcsútdo­­bozi Buzár Dávid. A fiatalem­ber súlyos autóbalesetből épült fel, édesapja meghalt akkor, ő pedig szó szerint a halál torká­ból menekült meg, több műtét után. Azt mondták neki, talán járni sem fog, ám Agyagási Ákos hatására és útmutatásai mellett Dávid ma már ma­­ratonfutó, legutóbb Bécsben tette meg a távot. A közönség soraiban helyet foglaló óbarkiti agrárvállalkozó, Konrády Ist1­­vánné felajánlotta Ákosnak és Dávidnak, hogy a legközelebbi versenyükre adományként áll­ja az oda-vissza repülőút árát! A közönség soraiból egy óbarki agrárvállalkozó felajánlotta Agyagási Ákos ironman testnevelő tanár­nak és a halál torkából szabadult tanítványának, hogy a következő oda-vissza utat állja Fotó: a szerző A pajzánság még belefér a humoros jó ízlésbe A székely beszédet önmagában is szívmelengető hallgatni, olykor a közönséghez is „kibeszélnek" ZSOHÁR MELINDA __ szerkesztoseg@fmh.hu BARACSKA Kettesben ugyancsak mozgalmas esten szórakoztatták kö­zönségüket Darnak Anikó népzenész és énekes Éger L László előadóművésszel. Igaz, a székely beszéd, táj­szólás ízei, hangjai megun­­hatatlanok. A magyar néprajz tudomán­­­nyá válásának idején, a ku­tatói hőskorban a nagy-ma­­gyarországi gyönyörűséges viseletek és a folklór katego­rizálásakor elsőként a palóc tájszólást vették górcső alá a nyelvészek. Különleges hangzása a köznyelvitől elté­rő magánhangzóknak az ér­deklődés középpontjává tette az amúgy gazdag táj­szólások között is. Mellékesen tesszük hozzá, hogy bármilyen mes­­­sze eső tájszólásokat a mai napig is megért az ország más vidékein élő magyar, nem úgy, mint például a németek­nél, ahol olykor feliratozzák a messzi tartomány nyelvét. Nálunk a csángó magyar a legkevésbé egyező a köznyel­vivel, mert az még nyelvújítás előtti szókinccsel bír. Az erdélyi székely nyelv­járás kedvességét, helyenként humoros mivoltát használták fel Lacika és a fehér asszony címmel pajzán székely me­sés estjük összeállításában az előadók a baracskai falu­ház színpadán. Belefért ebbe némi népi erotika, ami soha­sem malacság, vagy ha az, semmiképpen nem trágárság, még egy-két p..a szó felemle­getésével sem... A pákozdi születésű, Gyú­rón élő Darnak Anikó ismert néprajzos, népdalos körökben neves előadó, lévén maga is etnográfus, énekes és nép­zenész, több citerazenekar Belefért ebbe némi népi erotika, ami sohasem malacság alapítója és vezetője. Tanít, együtteseinek, dalköreinek neve is beszédes: Kacagány, Tűzifa (rövid ü-vel), Szikra, s a Tordasi férfidalárda veze­tője is ő. Kislánya, a négy és fél esztendős Bea már kapott saját kis lófejes citerát, a vér nem válik vízzé. Anikó ez­úttal is citerált, s melléje éne­kelte a kicsit pikáns, pajzán népdalokat Eger L. László beszédes történeteit fűszere­zendő. Anikó ütőgardonon is játszik, ezen a különleges, bőgő alakú, egy fából faragott ritmushangszeren, amelynek Moldva és Székelyföld a ha­zája. Színpadi, szakmai barát­ság az övék, a pajzán székely meséket és dalokat 159. alka­lommal mutatták be színpa­don, árulták el, kedveltségét is bizonyítván e műfajnak. „Egyszer voltam nálatok, leszakadt az ágyatok, úgy re­csegett, ropogott, a szalmája szotyogott ’ - hát ezt gyerek­­versnek hinnénk, de nem az. Vagy már az lett, az eredeti jelentés megszelídült. „A va­jai templomba’, még a pap is azt mondja, muszáj felállni, lyukra találni.” Ilyenek hang­zottak el, a dalokhoz pedig amolyan székely dekamero­­nos mesék, mosolyra fakasz­tok, nevetésre ingerlők. A szerelem bizony nem csak égi jelenség... Eger L. László aranyleme­zes dalszerző és szövegíró, műsorvezető és előadómű­vész Berecz András nyomdo­kain halad nem titkoltan. A budapesti illetőségű Berecz is úgy tanulta és alakította ki magának csodás népi beszé­dét, habitusát, a példaképe a húsz éve színpadon álló, ma már Gárdonyban élő fiatalem­bernek. Neki ugyan erdélyiek a gyökerei­­ Szászrégenben született, később Székely­udvarhelyen élt a család, a rendszerváltáskor költöztek az anyaországba, László alig kilencéves volt csupán. Meg­tanulta, ráragadt a székely be­széd, mondta el, amit maga is szeret, bár „civilben” az iro­dalmi-köznyelvit használja. A színpadon mások is szívesen hallgatják tőle e modorban előadott meséit, főként Ani­kó citerás-dalos kíséretében. Más műfajokban is igen ter­mékeny, közismert alkotó. Olykor a közönséghez is „kibeszélnek”, élő a műfaj, akár a népszínműveké­­tek! Baracskára az Éppen pén­civil egyesület hívta meg őket, Kocsis Györgyné titkár köszöntötte a péntek esti találkozó közönségét. Szőlősy Attila polgármester és Kolumbán Ottilia alpol­gármester egy kis vendég­ségbe is meginvitálta a szép Makovecz-faluházba a félőket és a hallgatóságot.me- Dórnak Anikó népzenész és énekes, Eger L. László előadóművészFotó: Kricskovics Antal

Next