Fejér Megyei Hírlap, 2022. augusztus (67. évfolyam, 177-202. szám)

2022-08-11 / 186. szám

4 fejér megyei hírlap FÓKUSZ 2022. AUGUSZTUS 11CSÜTÖRTÖK Lábbuszra fel! - új parkolási szabályok Van, akit sokkolt, van, aki érti és elfogadja, van, aki elektromos autóval jár, így mosolyog HAJDÚ MARIANNA marianna.hajdu@fmh.hu SZÉKESFEHÉRVÁR Augusztus elsejével hatályba lépett az új parkolási rend és a hozzá tartozó meg­emelt díjazás is. Utánajár­tunk, az első eltelt hét mi­­lyen eredményeket hozott? Erről Fenyves Balázstól, a vá­rosgondnokság parkolási és jegyellenőrzési csoportvezető­jétől kaptunk tájékoztatást: - A megváltozott parko­lási rendelet hatályba lépése óta vegyes tapasztalatokról számolhatok be. A történelmi belvárost, azaz a kiemelt vára­kozási övezetet érintette nagy mértékben az augusztus 1-jén életbe lépő változás. A behaj­tási engedélyek kiadásának szigorítása mellett 900 Ft/óra alapon történő várakozási díj került bevezetésre minden nap 0-24 órás időintervallumban. Felhívjuk a figyelmet, hogy a belvárosban továbbra is szük­séges a behajtási engedélyek megléte, melyet a közterü­let-felügyelet ellenőriz, ezen felül pedig a Parkolási és jegy­­ellenőrzési csoport munka­társai a várakozási díjak meg­létét vizsgálják. Fontos még kiemelni, hogy a fizető I—III. várakozási övezetet is érintik a hónap elején életbe lépett szabályozások. Az eddigi hét­köznaponként 8-18 óráig tartó díjköteles időszak mellett már szombatonként 8-12 óra kö­zötti idősávban is szükséges a várakozásért díjat fizetni. Ezen a területeken nagyobb mértékű tájékozottság érzékelhető, mint a belvárosban. A módosítások­ról a médiafelületeken keresz­tül folyamatosan történik a tájékoztatás, emellett az autók szélvédőjére kihelyezett szóró­lap útján is értesítjük a gépjár­művezetőket. Arra a kérdésünkre sajnos nem érkezett válasz, hogy büntetnek-e máris az új par­kolási rendelet alapján vagy esetleg kaptak a fehérváriak némi haladékot a változások megszokására, és ha igen, ak­kor mennyire nőtt meg a kirótt büntetések száma? Megkérdeztük a belvárost járva, vajon az emberek mit gondolnak erről az új rend és díjszabásról.­­ Én igazából itt hátul parkolok, mivel az üzle­tet én üzemeltetem. Ezt nem is tudtam. Ez most lesokkolt. Tényleg 900 forint? Ez ren­geteg! Ezek u­tán biztos senki nem fog bejönni. Ez már lassan pesti ár. Valószínűleg az a cél, hogy busszal járjanak az em­berek döbbenve mondta teljesen meg­Dankházi Zoltán lapunknak. - Biztos azért van, hogy ne menjen be senki. Nincs is ezzel semmi baj, ha biztosí­tanak legalább a környéken lévő parkolási lehetőséget. Mert nem elég, hogy drága, de meg se le­het állni. Ezzel azt érik el, hogy még jobban kijjebb szorulnak, és akkor meg ott nem lehet majd megállni - mondta el fel­háborodott véleményét Dank­háziné Pomozi Szilvia. - Azt gondolom, hogy ez már megüti az ingerküszöböt. Leginkább azoknak lesz rossz, akik itt dolgoznak. Ők nem fog­nak tudni megállni itt egész nap ennyi pénzért. És bérletet ők nem kapnak, mint egy itt lakó - tette hozzá. Arra a kérdésünkre sajnos nem érkezett válasz, hogy büntetnek-e Ellenben találtunk olyan fe­hérvári autóst is, Végh Józsefet, aki érthetőnek találta a változá­sokat. - A jelen állapotot figye­lembe véve nem volt meglepő. Az önkormányzatoktól nagyon sok pénzt elvettek, ebből kifo­lyólag előbb-utóbb várható volt, hogy valamilyen lépést kell ne­kik tenni. Azt gondolom, hogy a lyukakat próbálják foltozni és ez az egyik szegmense, ami kézenfekvő volt. Ez még csak a kezdet. Ahogy szűkülnek a lehetőségek, annál jobban kell bizonyos eszközökhöz nyúl­niuk. Természetesen minden fehérvárit hátrányosan érint. Igazából nem a díjak magasak, hanem az ember jövedelme ala­csony az árakhoz képest. A fizető­s-ill. várakozási övezetet is érintik a hónap elején életbe lépett szabályozások Fotó: NN-Archív Dankházi Zoltán Fotók: HM Dankháziné Pomozi Szilvia Végh József Hirdetés­ „Az élet nem mindig könnyű és tennünk kell a céljainkért” Ahogy a világon mindenütt, Magyarországon is vannak a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső települések. Országos átlagban a lemorzsolódás 12,7 százalék, addig a kistelepüléseken élő diákok 54,6 százaléka maximum általános iskolai, vagyis alapfokú végzettséget szerez. A Tanítsunk Magyarországért program - melynek megálmodója és megalapítója Dr. György László innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkár -, 2018 decemberében indult. A program célja, hogy 2030-ra minden most általános iskolás gyermek rendelkezzen legalább szakmával, vagy tanuljon tovább. Ma már több mint 1000 mentor, 4000 mentorálttal bizonyítja, hogy minden gyermek tehetséges valamiben, csak fel kell fedezni ezt a tulajdonságát. A költségvetési finanszírozásból megvalósuló program keretében egyetemista mentorok szegődnek a diákok mellé, heti egy napot segítenek nekik a tanulásban, valamint megmutatják a településen túli világ izgalmait. Tamása Róza idén végzett a MATE neveléstudományi inté­zet gyógypedagógia, azon belül logopédia, pszichopedagógia szakán.­­ „Utolsó, 4. évemet töl­töttem a mentorprogramban. Egyetemünk első mentorcsoport­jába tartozom. Szerintem maga a mentor fogalma rengeteg min­dent foglal magába. Elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozunk, heti 6 órában. Egy­szerre vagy egy kicsit tanár, barát, olyan, mintha egy távoli nagytesó lennél - számomra ez utóbbi volt a legfőbb cél. Sokszor segítettem a házi feladat elkészítésében, de a beszélgetések mindig főszerepet kaptak az alkalmak során, ahogy a pályaválasztás kérdésköre is. A különböző kirándulások alkal­mával a kooperáció fejlesztését tűztem ki célul, akárcsak a kü­lönböző játékok során. Az emberi értékeknél számomra kulcsfon­tosságú és alapvető az empátia, az odafigyelés, valamint az ön­megvalósítás, amelyet próbáltam átadni mentoráltjaimnak is” - mondja Róza. A legszebb pillanatok sorá­ból nehéz választani a mentor szerint.­­ „Talán az egyik leg­kiemelkedőbb a húsvét előtti alkalom volt. Mentortársa­immal az iskolaudvart átala­kítottuk húsvéti kincskereső tereppé. A mentoráltak, akik 7. osztályosok voltak, gyerme­ki örömmel, őszinte lelkese­déssel fedezték fel az udvart. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt nehéz pillanat a mentorálás során, ám igazán megmaradó szerencsére nem adódott. Nyilván a kezdeti ös­­­szerázódás időigényesebb volt, ám mentoráltjaimmal úgy megtaláltuk egymást, mint zsák a foltját” - meséli. Hasonló a temperamentum „Dóri az első félévtől velem volt. Már az első találkozás­nál is láttam, hogy személyi­ségünk hasonló, annyi idősen mint ő, hasonló temperamen­tummal rendelkeztem. Pálya­­választási kérdésekben nem volt szüksége számottevő se­gítségre. Tudatosan dolgozik a kívánt cél érdekében, tudja, hol szeretne továbbtanulni. Azt gondolom, az empátiás készség tekintetében tudtam a fejlődéséhez leginkább hoz­zájárulni. Talpraesett, okos, sportos, céltudatos lány, meg­vannak benne a csapatszel­lemhez és az önmegvalósítás­hoz szükséges képességek is” - elemez a mentor. - „Számos emléket őrzök vele. Ha pilla­natokat emelek ki, amelyek jelzik a kapcsolat szépségét, jól emlékszem, a találkozások al­kalmával kérdezés nélkül tud­tam 10 perc múlva a napjáról, láttam a karácsonyra kapott gömböt az otthoni karácsony­fáján. Búcsúzóul kézzel készí­tett festményt ajándékozott nekem Dóri, ami a kapcsolat mélységét, a program megha­tározó alapkövét jelzi talán a leginkább”. Rengeteg az élmény Hegedűs Dóra a Nagyba­jomi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Kollégium diákja. Szeptemberben kezdi a 8.osztályt.­­ „A Tanuljunk Ma­gyarországért programmal az iskolába találkoztam. Nagyon szimpatikusnak tűnt, hogy él­mények várnak és új barátokat szerezhetek. A mentor egy vé­letlenszerű ember a nagy­világ­ból, akit nem ismertem ezelőtt, ezért eleinte nehéz volt hozzá­szokni ahhoz hogy egy isme­retlen akar engem tanácsokkal ellátni. Később elkezdtem ben­ne bízni és nővéremként tud­tam rá tekinteni” - mesél Dóri. - „Rengeteg élménnyel és tanáccsal lettem gazdagabb, amit a mentorom nyújtott. Az, ahogyan az életről gon­dolkozom, a mentor tanácsa­it követőn sokat változott és ezért a mai napig hálás va­gyok. A legnagyobb álmom, hogy marketing menedzser legyek a tanulmányaim elvé­gezése után. A TM program közben a mentoromtól sok támogatást kaptam, és most tényleg úgy érzem, képes va­gyok erre a munkakörre. Kü­lön kedvenc történetem talán nincs is, rengeteg programot szervezett nekünk a men­torunk: voltunk szabaduló szobában, moziban, de jó volt a suli utáni társasozás, be­szélgetés is. A többi diáknak azért ajánlom a programot, mert egy teljesen más világba csöppenhetnek. Megtanul­hatják, hogy az élet nem min­dig könnyű és tennünk kell a céljainkért”. Hegedűs Dóra és mentorált társai Hegedűs Dóra, a nagybajomi mentoráltak és a MATE mentorai

Next