Fejér Megyei Szemle, 1966 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1966-01-01 / 1-2. szám

Dr. FARKAS GÁBOR A SZABADEGYHÁZAI SZESZGYÁR TÖRTÉNETE AZ ÁLLAMOSÍTÁSTÓL NAPJAINKIG (1949-1962) Szabadegyháza önálló tanácsú község Fejér megye sárbogárdi járásában Környező községek: Seregélyes, Sárosd, Perkáta és Pusztaszabolcs. A község nevét 1948-ban kapta, addig Szolgaegyháza néven ismeretes. (1659-től). A XVII. századtól kezdve kurta- és középnemesek lakták. 1791-ben a Szőgyény Marich család a község határából nagy területet megvásárolt és Felső—Szolgaegyháza központtal uradalmat szervezett. Közép-Szolgaegyházát a Nedeczkyek szerezték meg, Alsó-Szolgaegyháza pedig továbbra is köznemesi birtok maradt. Ez a település vált a későbbi falu magjává. Külterületi lakott helyek a XIX—XX. század fordulóján Göncsök­, Trombitás és Mária major. A község a polgári közigazgatás megszervezése óta (1872) a sárosdi körjegyzőséghez tartozott, de 1926. május 1-én nagyközség lett. 1928-ban Perkáta község területéből Barát­lakás, Vastaghalom pusztákat, Fábián és Bálizs tanyákat, a szeszgyárat és környékét, Seregélyes területéből pedig a vitézi telkek elnevezésű területeket csatolták a községhez. A közigazgatási egység területben és lélekszámban gya­rapodott, míg 1926-ban 1200 fő körül volt, addig az 1930-as népszámlálás már 1641 lelket talált. A szaporodás a későbbi években is jelentős. A nagybirtoknak azonban nem volt lakosságvisszatartó ereje, így a szaporodás következtében nagyarányú az elvándorlás. A harmincas évek végén a nagymérvű szaporodás ellenére is csak az 1930-as népszámlálás idején talált lakosság volt a községben. Szolgaegyháza határa a harmincas években 5615 kh, amelyből 4038 kh a nagy­­birtokosok tulajdonában volt. A 100 holdon aluli birtokosok csak 1577 kh-at kezelnek, amelynek egyharmadát azonban a parasztburzsoázia bírta. Leg­nagyobb birtokos gróf Somsich Gézáné, akinek 1112 kh terjedelmű bir­tokát Elek István és Ferenc bérelték. A Nedeczky-Griebsch család 1028 kh földje részben Nedeczky-Griebsch Viktoré, aki testvérei in­gatlanait bérlet fejében művelte. A község nagybirtokaira tehát jel­lemző a tőkés bérletrendszer, amely a mezőgazdasági cselédeknek és nap­számosoknak még fokozottabb kizsákmányolást jelentett. Vojnits István alsó­­szentiváni birtokos 360 holdját Tripolszky Ágoston és Pál bérelték, akiknek további 833 hold földjük is volt­­a­ község határában­ (További birtokosok: Bálizs Péter 143, gróf Chorinszky Károlyné 177, Kuffler Pál 156, Országos Vitézi Szék 149, Stréda Jenő 123 és Tatits Árpád 153 kh.) A szolgafalu fejlődését a XX. század elején is akadályozta a nagybirtok. Számottevő ipari létesítmények nincsenek, így a lakosság megélhetését kizáró­lag a mezőgazdasági munka biztosította.

Next