Fejér Megyei Szemle, 1970 (7. évfolyam, 1. szám)

1970-01-01 / 1. szám

dolgozóink felváltva alhatnak is néhány órát, ezért részüikre négyágyas pihenőt építettünk az adóépületben, ahol pihenőjüket így nyugodt körülmények között tölthetik. Nagyon jó kollektíva kovácsolódott össze néhány év alatt az állomáson. Szinte havonta jöttek össze a dolgozók, hogy egy-egy délután fehér asztal mellett is elbeszélgessenek egymással és poharazgatás közben sok nehéz prob­lémát is megoldjanak. Társadalmi összefogással készítettük el az állomás kul­túrtermét, melyet azóta nagyon jól kihasználnak. Gyakran rendeznek barátsá­gos labdarúgó-mérkőzést, hol egymás ellen, hol pedig a szomszédos Balaton­­szabadi állomás, vagy a felettes szerv, a Rádióműszaki Igazgatóság csapata ellen. Jó eredményeket ért el az állomás sportlövő csapata: kispuska lövészet­ben a város legjobbjai között tartották számon. Az igazsághoz híven azt is el kell mondani, hogy nem volt mindenben ki­fogástalan az állomás munkája. Sajnos állandóan szedte áldozatait a legfurcsább „rádiós betegség” a pletyka. Mint mindenütt, ahol sokan laknak együtt, egy zárt kolóniában, s ráadásul együtt is dolgoznak, úgy itt is előfordult, hogy asz­­szonyok, gyerekek veszekedését a férjek folytatták, s ráadásul a munkahelyen. Az adókezelő tevékenység nem igényel állandó fizikai, vagy szellemi munkát, s az így adódó szünetekben az emberek beszélgetnek egymással, vagy egymásról, vagy egymásnak. Eközben néha vitatkoznak, s ebből komoly nézeteltérések is keletkeznek. Bár nálunk az embereknek talán nagyobb része becsületes, jól dolgozó, mint másutt, mégis akad egy két izgága hangoskodó, akik sokat ronta­nak a kollektíva munkáján. Az 1956-os októberi ellenforradalom dolgozóinkat is megdöbbentette, de foly­tatták munkájukat mindaddig, míg a fegyveres erők meg nem szállták az állo­mást és nem adtak utasítást az adók leállítására. A zűrzavaros időszakban néhány fiatal dolgozónk disszidált, de a többiek a helyükön maradtak, s a konszolidáció után azonnal felvették a munkát. Az ellenforradalmi események az adókban nem tettek kárt, csupán a rajzok, dokumentációk semmisültek meg, ezért egyik legfontosabb faladat ezek pótlása volt. Egy ideig működött az ellen­­forradalom alatt beindított Vörösmarty Rádió, de 1957-ben leállították. 1957-től ismét nagy munkát végzett az állomás. A régi adók egyenirányítói és erősítő fokozatai már elöregedtek, s azokhoz már tartalék alkatrészeket és adócsöveket nem gyártottak, ezért az adókat át kellett alakítani. Az adók kor­szerűsítését saját tervek alapján az állomás dolgozói végezték. Erre az időszakra esik dolgozóink összefogásának egyik legszebb megnyil­vánulása. Több fiatal adókezelőnk megnősült, de lakást nem kapott, ezért a KISZ-szervezet vezetésével, társadalmi munkában három lakást alakítottunk ki részükre az egyik meglévő épületben. E munkában csaknem valamennyi dol­gozónk részt vett, üzemvezető éppúgy, mint segédmunkás. A vízvezeték szere­léstől a festésig minden munkát kitűnően végeztek. A társadalmi munkából egyébként is derekasan kivették részüket a dolgo­zóink. A már említett lakásépítésen kívül társadalmi munkában felújították a kultúrtermet, új tekepályát építettek, s dolgoztak a Vidám Park és a Vörösmarty Színház építésén is. Gyakran rendeztünk közös összejöveteleket a sóstói és öreghegyi állomáson, s ezekre más állomások dolgozóit is meghívtuk. A látogatások viszonzásaként mi is gyakran meglátogattunk más rádió- és televízió-állomásokat. Évenként egyszer szinte országos méretű bált rendeztünk, s ezen más állomások dolgozói mellett 100—150 meghívott vendégünk is részt vett. Híresek voltak e bálok.

Next