Fejér Megyei Hírlap, 2019. augusztus (64. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-31 / 202. szám
2019. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT Hétvége FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . 1 . GAZDAG IPAR, számos kereskedelmi kapcsolat BORSÁNYI BEA beata.borsanyi@fmh.hu Minden iparág képviseltette magát az egykori Székesfehérváron, derült ki Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum munkatársának legújabb kutatásából, amelyben arra vállalkozott, hogy feltérképezze a középkori Székesfehérvárt és megtudja, milyen szakmákat, mesterségeket űztek a városban. A feladat egyáltalán nem volt egyszerű, ehhez több tudományágat is segítségül kellett hívni. A kutatást nehezítette, hogy a település hányattatott sorsán felül a mai város tulajdonképpen a középkorira települt rá, ezért sok régi épület, műhely elpusztult, a régészeti rétegek összekeveredtek. Olyan is előfordult, hogy nagyobb menynyiségű földet szállítottak egyik helyről a másikra az építkezések során, így a leletek nem az eredeti helyükről kerültek később elő - kezdte a kutató. Mihez lehet ilyen helyzetben nyúlni a kutatásban, mit lehet segítségül hívni? Először is azokat a történeti adatokat, okleveleket, vagy periratokat, tárgyi hagyaték leírásokat, amelyek tartalmazzák a Fehérváron működő mesteremberek neveit. A középkorra még jellemző, hogy az illető családneve - például Tímár, Csapó, Szabó - egyben a mesterségére is utal. Fontos górcső alá venni a város fejlődését is: hogyan változott az alaprajza? Ismert, hogy a város központja ebben az időszakban is a Piac tér, a mai Városház tér volt. Feltehetően itt voltak a legforgalmasabb kalmárboltok és az igényesebb portékákat előállító iparosok műhelyei. Az is valószínűsíthető, hogy a nagyobb szennyezéssel járó munkákat végzők - vargák, tímárok - műhelyei inkább a külső városrészekben kaptak helyet. Székesfehérvár elhelyezkedéséből és abból a tényből kifolyólag, hogy királyi székhelyként működött, nagy forgalmú város volt, amelyen több kereskedelmi útvonal is áthaladt, így többek között Itália és Bizánc felé, de erre vezetett a Jeruzsálembe menő egyik zarándokút is. Ennek köszönhetően állandó volt a jövés-menés, illetve a piaci kínálatban az import termékek jelenléte. A mesterek között is voltak olyanok, akik külföldről érkeztek és hosszabb-rövidebb időre városunkban telepedtek le, magukkal hozva mesterségük rájuk jellemző sajátosságait. Nyomokat őriznek a pincék Mivel Fehérvár a középkorban szakrális székhely és gazdasági központ is volt, ezért jelentős események helyszínéül is szolgált, amelynek okán a királyi udvartartás is rendszeresen megjelent a városban. Őket ki kellett szolgálni és egyáltalán nem volt mindegy, milyen minőségű áruval állnak elő a mesteremberek - magyarázta a szakember, akitől azt is megtudtuk, hogy a város gazdag iparral és számos kereskedelmi kapcsolattal rendelkezett a középkorban. Az írásos emlékek mellett a tárgyi emlékek is ezt támasztják alá, bár ebből sem áll túl sok a rendelkezésre a fentebb említett okok miatt. Van azonban néhány. Például a belváros több pontján találtak az üveg, vagy fémiparban használt olvasztótégelyeket, illetve egyes lakóházak - a Rózsa, az Oskola, illetve az Arany János utcában - pincéjében találtak nyomokat arra, hogy ezek valamikor borospincékként, netán terménytárolóként funkcionáltak. A Hiemer-ház északkeleti részén pedig vélhetően egy árucsarnok működött. Amit a tárgyak mesélnek A tárgyi emlékek közül legnagyobb mennyiségben a kerámiatárgyak maradtak fent. A fémtárgyakból kevesebb van, hiszen az értékes fémeket beolvasztva azokat újrahasznosították, egyéb fémek - elsősorban a bronz - a háborúk idején ágyúgolyókként végezték. Ám a fennmaradt fémtárgyak sok információt hordoznak az őket készítő mesterekkel kapcsolatosan. A templomok közelében minden bizonnyal dolgoztak ötvösök, akik a kegytárgyakat készítették, vagy illatszeresek, akik a szertartásokhoz biztosították az olajakat. A legritkább leletek közé tartoznak az üvegtárgyak, hiszen ezek igen drágák voltak és csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak. Ráadásul kezdetben Magyarországon nem is volt üveggyártás, Velencéből, Bizáncból hozták az üvegárut. A Püspöki Palota kertjében találtak nagy menynyiségben üvegsalakot, ami az üvegolvasztás egyik mellékterméke és bizonyítja, hogy Fehérváron is folyt üveggyártás. A bőr- és csonttermékek ritkán maradtak meg, de bizton tudható, hogy ilyen mesterek is dolgoztak a városban. A Rác utcában például meszesgödröket találtak, a meszet a bőr cserzéséhez használták. A textilművesek egy speciális rétegét képezték a barhentszövők, akik közül többen városunkban is dolgoztak. Azt is tudjuk, hogy a Szűz Mária-prépostság temploma körül komplett műhely állt, amelynek kőművesei, ácsai és kőfaragói az összes városi építkezést ellátták. De van olyan forrásunk is, amelyből kiderül, hogy üvegfestő is dolgozott Fehérváron - sorolta Reich Szabina, aki azt is elmondta, hogy mivel a középkorban a szállítás drága, időigényes és rizikós volt, ezért igyekeztek mindent helyben előállítani. Ez is alátámasztja, hogy Fehérváron minden Fehérváron nem volt hiányszakma a középkorban, az itt készült termékek pedig a budai, az esztergomi és a visegrádi vár kézműves munkáival vetekedtek bizonnyal sokszínű és széles skáláját találhattuk a kézművességnek. A királyi jelenlét miatt pedig állandóan magas színvonalat kellett biztosítani, amihez kiváló mesterek munkájára volt szükség. A kutatásokból az is kiderül, hogy a Fehérváron készült termékek a budai, az esztergomi és a visegrádi vár kézműves munkáival vetekedtek. Évente akár öt vásárt is tartottak Mindezeken felül meg kell még említeni az élelmiszeripart is a só-, a gabona-, a marha- és a borkereskedelem kapcsán, amelyben szintén fontos szerepet töltött be Székesfehérvár. A város kiváltságai közé tartozott, hogy évente öt vásárt, úgynevezett sokadalmat tarthatott, ami ritkaságszámba ment. Ezek időpontjai január 6., május 22., augusztus 3. és 20., valamint november 5. voltak, mindegyik egy-egy szent ünnepéhez kötődött. Feltételezhető, hogy a városban több helyen is volt piac, így például a mai Petőfi park környékén is, amelyet Ingovány városrésznek hívtak. És hogy meddig jutottak a fehérvári termékek? - A kézművestermékek általában a készítés helyétől számított 30 kilométeres körzetben jelennek meg, de tudjuk, hogy Fehérvárról Pozsonyba, Sopronba és más nyugati területekre is szállítottak árut. Egy újabb kutatás témája lehetne a környékbeli nagyobb települések régészeti anyagának átvizsgálása és a kézművestermékek összehasonlítása, hogy megnézzük, van-e a fehérvári tárgyi leletekkel hasonlóság, esetleg egyezés - árulta el a múzeum munkatársa, aki összegzésként azzal zárta a témát, úgy tűnik, Székesfehérváron nem létezett hiányszakma, az itt dolgozó mesterek az alaptermékektől a luxuscikkekig szinte mindent előállítottak. Reich Szabina nem régen fejezte be és publikálta kutatásának eredményeitFotók: Nagy Norbert A háztartásban használt kerámiatárgyak maradtak fent leginkább A prépostsági templom melletti műhelyben kőfaragók is dolgoztak A nemesfém tárgyak igen ritkák, hiszen azokat legtöbbször beolvasztották és újrahasznosították A templomok közelében bizonnyal dolgoztak ötvösök