Fejér Megyei Hírlap, 2019. szeptember (64. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-24 / 222. szám
12 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Jegyzet A magyarellenes vezér jobbikos barátja Kérdeztem egykét székelyt, mi a véleményük, de a választ ez a papír nem bírja el Gyurcsány barátja lett a fickó... I dén 15 éve annak, hogy a kettős állampolgárságról szavazhatott az ország. A szégyenletes vasárnap, 2004. december 5-e, amikor arról dönthettünk volna, hogy a határon túl élő magyarok élhessenek az egyszerű honosítás lehetőségével. A szavazati joggal rendelkező polgárok 25 százalékának kellett volna igent mondania. A mai napig nem múlt el bennem a szégyen - hiába voltam szavazni a külhoniak érdekében, hogy mindössze 37,44 százalékunk ment el voksolni, és azoknak is csak 51,55 százaléka szavazott igennel. Gyurcsány ördögi terve már korábban megszületett: 2001-ben, amikor a státusztörvény erdélyi alkalmazását lehetővé tevő megállapodás megszületett Orbán és Nastase között, bugyogott fel Gyurcsányból, hogy a „23 millió román elárasztja az országot". Igen, az akkori szavazás előtt 3 évvel már lerománozta a balos vezér az erdélyi magyarokat, majd 2004-ben újra tűzre tették a kihűlni nem akaró károgást. Egy évtizeddel később, az Orbán-kormány jóvoltából a magyar állampolgársággal rendelkező határon túli magyarok, bár szigorúan csak listára, de szavazhattak a hazai parlamenti választáson. Ekkor Gyurcsány így rohant ki a határ túloldalán maradt magyar emberek ellen: „Ti mondjátok el nekünk, hogy milyen legyen itt az élet? Kérlek, ne tegyétek meg!" Na, Gyurcsányra elmondhatjuk, nem változott 18 év alatt semmit, folyamatosan magyarellenes, miközben mutatóba afgán, szír és kurd menedékkérőket csábított otthonába. Milyen furcsa az élet, ugyanezen időkben egy fiatal marosvásárhelyi férfi, elvégezvén a kolozsvári egyetemet, Fehérvárra jött, ahol a Jobbik táborából támadta harsában Gyurcsányt. A 2010-es évek „diktatúrájában" a Magyar andó Értekezlet Szórvány Szakbizottságában, a fehérvári gazdasági, majd humán bizottságban ténykedhetett, jutott neki szó bőséggel. És most Jobbik néven besorolt Gyurcsány Ferenc mögé. Eltalálták, Fazakas Attiláról van szó. Kérdeztem egy-két székelyt, mi a véleményük, de a választ ez a papír nem bírja el. Gyurcsány barátja lett a fickó és a Jobbik. Nagy Zoltán Péter Hirdetés mjí HELYETT KETNIN ÉS YULEIS GYERMEKEI HAJDÚ PÉTER ŐSZINTÉN KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! MEGJELENT NUNTIUS 2019. SZEPTEMBER 24., KEDD Látogasson el weboldalunkra! a Fejér megyei IEZL- hírportál Vendég a Muravidékről Bence Lajos a fehérvári Csoóri társaság egyik alelnöke SZÉKESFEHÉRVÁR A közelmúltban többször is találkozhattunk Fehérváron Bence Lajossal, a szlovéniai magyar irodalom jeles alakjával. A könyvhéten mutattuk be a Királykút Emlékházban írott szóval című tanulmánykötetét, amelyben megírta a muravidéki irodalom és kultúra történetét. Legutóbb a Csoóri Sándor Társaság alakuló közgyűlésén köszönthettük. Ekkor választottuk meg a társaság egyik alelnökének, aki a határainkon túli magyarokat képviseli ebben a testületben. Rendszeres résztvevője a Vörösmarty Társaság szervezte találkozóknak is, amelyeken a Magyarországtól elszakított területekről érkeznek alkotók. (Az idei találkozó október 6-8. között zajlik majd a Kossuth utcában.) És itt lesz a novemberi Ady Endre emlékülésen is. Az alábbiakban legutóbbi verseskötetéről lesz szó. A 2011-es Valami c. verseskötet után öt évvel, 2016-ban a Pannon Tükör Könyvek sorozatában, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a zalaegerszegi Pannon Írók Társasága közös kiadásában, Halász Albert szerkesztésében megjelent a Szóval vágok rendet c. könyve is. Ez a ritkán jelentkező költő minőségi kötete. (Közben, ugyancsak 2011-ben Muraszombaton kiadták Bence Lajos Vzklit iz kamma c., vegyes műfajú, verset, prózát és esszét tartalmazó könyvét szlovén nyelven.) A Szóval vágok rendet a sorrendben hetedik önálló verseskötete. A viszonylagos szűkszavúsággal összefüggésben eszembe jut Pilinszky János híres mondata arról, hogy nem az a fontos, hogy hányat csap a madár a szárnyával, hanem az, hogy íveljen... És nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy Bence Lajos költészete ível, a szó legjobb értelmében! A tudománnyal, a kisebbségben élő magyarok sorskérdéseivel, az újságírással, és nem utolsó sorban a szőlőműveléssel és a borászattal foglalkozó értelmiségi ember és írástudó újabb szép teljesítménye. Az élet teljességére törekvő alkotóé, aki - miként jeles tanulmánykötetének címe is árulkodik - „írott szóval a megmaradásért” küzd attól a pillanattól kezdve, hogy elindult az írói-költői-irodalomtörténészi pályán évtizedekkel ezelőtt. Egy olyan társadalmi közegben, ahol egyre fogy és egyre kisebb a kisebbség, ugyanakkor az életnek, a hétköznapoknak megvan az a többlete, ami már a jugoszláv korszakban is észlelhető volt. (Ha jól tudom, Szlovénia akkor is a magasabb életszínvonalú részek közé tartozott.) A kötet egyébként a költő hatvanadik születésnapjára jelent meg, tehát többféle értelemben is kedves számára a nyelvi játék, a groteszk, valamint az irónia is életrajzi és szellemi határkőnek mondható. Egy interjúban az ünnepelt ezt mondta többek között: „.. .Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed: nincs rád szüksége a világnak - dorgálta Petőfi nagyon keményen a XIX. század költőit. Én is ezt vallom, és ezért a születésnapi, önmegszólító versemben meg is idézem őt. Hiszem, hogy bőven van még teendőm, igyekszem is ellátni feladataimat.” (Gyuricza Ferenc: Hatvanadik születésnapjára jelent meg dr. Bence Lajos muravidéki magyar költő legújabb verseskötete. Zalai Hírlap, 2016. 06. 17.) Jellemző, és rá is vonatkoztatható, amit a kilencvenes évek végén eltávozott másik jeles muravidéki költőről ír: „.. .hálásak lehetünk Szúnyogh Sándornak, aki irányadó és példamutató, az új kísérletezésekre mindig nyitott személyiség volt. Akik ismertük, ilyennek ismertük...” (Bence Lajos: 20 éve távozott el közülünk Szúnyogh Sándor költő és szerkesztő, kultúránk mindenese. Pannon Tükör, 2018/3. 74.) Ma már tudjuk, hogy Bence Lajos méltó kortársa és utóda az itt méltatott irodalmi személyiségnek. Többek között a már jelzett, szerteágazó tevékenysége és tehetsége okán. Bence Lajos költészetétől nem idegen az ünnepélyes és a pátoszt is megjelenítő hang, azonban azt is láthatjuk, hogy hasonlóképpen kedves számára a nyelvi játék, a groteszk és az irónia is. Terjedelmesebb megszólalásai mellett a tömörségre törekvés, a végső egyszerűsítés igénye. Bence Lajos akkor van igazán otthon szellemi világában, amikor egy-egy terjedelmesebb gondolatfolyammal mondhat fontosat. Például amikor a „valóságvesztés” izgatja. Ebből a szempontból is igen fontos vers A jövő pusztítóinak. A szent dolgokat elveszejtő emberről (emberiségről?), a valóság- és értékvesztés okozóiról, s a végén a keserű kérdéssel: „.. .kérdem én, lesz-e ki / felmászik, felkúszik / úttalan utakon a Hegyre, / s talál-e Olajágat?” Egyértelmű az utalás a béke ősi jelképére, hiszen Noé bárkájába is olajágat hozott a galamb, az ókori görögöknél is fölbukkan a békesség eme szimbóluma, és Jézus is az Olajfák hegyén töltötte utolsó földi éjszakáját. Az egyéni sors kételyeire épp úgy gondolhatunk e mű kapcsán, mint a kisebbségire vagy az egyetemes emberire. Sőt, akár a kozmikus távlatok elveszejtésére is, így összetett ez a líra, főleg azért, mert mindezeket a rétegeket célba veszi, a mélységeket és a magasságokat egyaránt megszólítja. A FÁJREND-katasztrófa (apokaliptikus látomás orwelli időkből) mindezt még erőteljesebben teszi. Némi fanyar játékkal már a címben is, aztán tovább a természetpusztítás jeleivel, míg nem a József Attila-i „hol a szabadság a rend” fölemlegetésével. Persze a középpontban folyton a magyarság sorskérdéseivel, hiszen a Jövendőmondó újévre vagy a Himnusztöredék a XXI. századra soraiban Kölcsey-féle nemzeti imádságunkra felel, a maga korának élményeit tovább mondva 1823 óta... És érinti a költői cselekvés lényegét, netán annak hiábavalóságát is, itt meg Vörösmarty kései utódaként. Afféle „vidéki költő” arcmásában. Óvatosan int a minőség őrzésére, a „szemét” méltó helyre távolítására. A Reciklált téma és vers (A „szemét” téma újbóli körüljárása) befejezésében így figyelmeztet: „...S légy fogékony minden változásra, / s arra is, mi úszik az árral / és szembe vele, s van-e / szemrevételezve?” Magas nála az erkölcsi mérce, nem adja alább... A „talán, mégsem éltünk hiába. ..” biztos tudatában. Bence Lajos (balról a második) a cikk szerzőjével beszélget a társaság alakuló ülésén Fotó: FMH-archív