Fejér Megyei Hírlap, 2021. december (66. évfolyam, 278-303. szám)

2021-12-28 / 300. szám

12 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP t Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy TRUPKA VINCÉNÉ szül. Horváth Éva Ilona 83. életévében örökre megpihent. Temetése 2022. január 6-án 10 órakor lesz a Csutora temetőben. Gyászoló család ÁLLÁST KÍNÁL FEJÉR megyei, 20 éve fuvarozó válla­lathoz keresünk gépjárművezetőket. Napi bejárós hűtős, hetelős belföldes és rövid nemzetközi munkára. Feltétel: C+E, PAV. Pályakezdők jelentkezését is várjuk! Érd.: 06-20/999-7155, Belföldi és Nemzetközi Fuvarozó Kft. SZÉKESFEHÉRVÁRI dohány- és élelmiszerboltba eladó pénztárost, pékségbe villanyszerelőt, karban­tartót és péket keres a Trafimax Bt. Önéletrajz: info@trafimax.hu Tel.: 06-30/399-8568. SZEMÉLYGÉPKOCSI AUTÓKAT, teherautókat vásárolunk bontásra, szállítás és igazolás kiadá­sa ingyenes, 06-30/742-0830. MOTOR, KERÉKPÁR SIMSONT, ETZ-t, MZ-t keresek meg­vételre. 06-30/410-3237 SZOLGALTATÁS INGYENES árajánlattal, akár 50%-os állami támogatással cserepeslemez­fedés, Gerard (50 év márkaga­ranciával) és Lindab márkájú anyaggal. PIR-lapos hőhídmentes tető és energiatakarékos grafitos homlokzatszigetelés színezéssel, állványozással, igény szerint. Palate­tőkre osztrák 30 tér- és cseréphatású zsindelyezést, tetőátfestést, ács- és bádogosmunkát és cserepezést is vállalunk, ajándék kéményfelújítással. Cég­infó: www.gerardmesterek.hu, www.tetokmesterei.hu, 06-30/283- 0570. ___________________________­_______________ •841935-GARÁZSOK és egyéb lapostetők szi­getelését, beázások megszüntetését, kisebb kőműves-, festőmunkákat megbízhatóan vállalunk. 06-70/518- 8861 ■__________________________________ •869902­ ÁLLAT-NÖVÉNY FÉLSERTÉS, háztáji, friss, perzselt megrendelhető ingyenes házhoz szál­lítással hűtőautóval. 06-70/341-0476 GYÁSZJELENTÉS Köszönetnyilvánítások másnapi megjelenéssel hétköznap 14 óráig adhatók fel ügyfélszolgálati irodáinkban, a Hirdessen, hogy üzlete sikeres legyen! FEOLHU Része az életünknek! 512 oldal • 250+ kép • 65 ábra ■ 40 táblázat • 25 térkép . KAPHATÓ A WEBÁRUHÁZBAN MAGAZIN 2021. DECEMBER 28., KEDD Amikor tíz-húszezer ember szurkol, az az igazi ünnep Beszélgetés Kovács Józseffel, olimpiai ezüstérmes labdarúgóval PÁLINKÁS ISTVÁN_________ szerkesztoseg@f­m­h. h­u FMH-INFORMÁCIÓ Annyit tudtam Kovács Jós­káról, amit az apámtól - aki edzőként vitte akkori­ban a helyi „zsiványokat" - hallottam a rácalmási focipályán olykor-olykor még a '70-es években, ál­talános iskolás koromban. Aztán felnőtt fejjel már jobban utánanéztem a dol­goknak, s idén egy vaskos, erős kötésű, testű 72 éves úriembert ölelhettem meg Rácalmáson, rácalmási la­kosként. Persze, hogy jártam az új Vi­­deoton-stadionban - mesé­li mosolyogva már egy közös kávé mellett -, Karsai Laci­val ketten végeztük el az ava­táson a kezdőrúgást. Ezt a meghívót egy ma is vezetősé­gi tagként szereplőtől kaptuk. Gyönyörű stadion, az egész, a környezete, az edzőpályák. Az embernek tátva marad a szája, viszonyítva a régi fel­tételekhez. Tehát minden fel­tétel adott, csak olykor az a francos játék... Ami olykor nincsen meg e mögött... De voltam Debrecenben, jártam a felcsúti Puskásban, ami ne­kem (és ez nyilván személyes szájíz) nem minden részleté­ben köthető össze a klasszi­kus labdarúgó-stadionnal... És az új Puskás Stadion, a nemzeti stadion, arról nincs mit mondani. Szenzációs. Te, gyerek, amikor az megtelik... Nem tudom mihez fogni, olyan érzelmi löketet ad, hogy „ide nekem az oroszlánt is!”, és akkor mindenen keresztül fogunk menni! De mielőtt mindenen ke­resztülmennénk, azért álljon itt apró megjegyzésként a Balatonlellei születésű, 1964- ben pályát kezdő (VT Va­sas!) videotonistáról, később Újpesti dózsásról, hogy kül­földi együttesek közül neki a Barcelona volt a kedvence Gardiolával, akinek Jóska szerint a játékosai is megvol­tak a csapatnagyság kiala­kításához. De tetszik neki a Bayern München, s utóbbi időben a Liverpool együtte­sét is örömmel figyeli. Kará­csonykor azért az ünnepi asz­tal sem maradt el. - Férfiként én nem vagyok főzős típus, nyáron szívesen grillezek, de az ünnepi asztal a feleségemé. Tradíciók mentén a halászlé, a töltött káposzta, a bájglik, sü­temények kerültek az asztalra idén is - mondja. Németország, Anglia, Olasz­ország! Most ezt dobta a sor­solás a Nemzetek Ligájában, kommentálná ezt az 1972-es müncheni olimpiai magyar válogatott keret ezüstérmese? - Nincs mit kommentálni, de úgy voltam vele, hogy ta­lán könnyebb ellenfeleket is kaphattunk volna. Most mon­dom azt, hogy igazán ezen ellenfelek ellen lehet megmu­tatni majd, hogy mit tudnak a srácok, a csapat! Minden játékos egy jobb csapat ellen szeretne játszani, és ott tudja megmutatni igazából, hogy mit tud. Itt adva van, hogy mindenkiről le kell hulljon a béklyó, hogy „jaj, istenem, ezt meg kell nyerni”! Ezek mind olyan csapatok, akik ellen felszabadultan lehet és kellene is játszani, mert senki nem fog egy rossz szót szólni vereség esetén. Csak lássák, hogy van akarás! A grundon kezdted, s 1964- ben igazoltál Fehérvárra... - Nézd, minden férfi óriá­si focirajongó volt, csak az volt a téma még a munkahe­lyen is. Ebben nőttünk föl. Ha kis szabadidőnk volt, már belerúgtunk abba, amink volt, még ha az nem is igazi bőrlab­da volt. Az ritka volt a gyere­keknél. Csak azt láttuk, hogy az Aranycsapat tagjai - főleg! - hogyan, s mint tették a dol­gukat, milyen eredményekkel éltek. Mi őket szerettük volna utánozni, és ennek érdekében próbáltunk mindent megtenni. Aranycsapatból ismerős? - Három tagjával voltam kapcsolatban, noha csak hat­éves voltam, de a Budai IL, a Kocsis és Czibor amikor csak tehették, eljöttek Balatonlellé­­re, ahol volt egy nagyon jó ba­rátjuk. Fényképek is vannak róla, hogy a helyi csapatba is beszálltak játszani, beszélget­tek a helyiekkel, közvetlenek voltak... Állítólag soha nem kaptál sár­ga lapot...­ ­ Módosítanom kell a té­nyeken! (nevet) Egyszer vol­tam még kiállítva is. Ez az NB I.-es pályafutásom elején volt, Salgótarjánban, ellenük ját­szottunk, s volt egy Szó nevű csatár náluk. Vittem fel a lab­dát, ő pedig hátulról próbálta összeakasztani a lábamat. Harmadik próbálkozásra ta­lán sikerült, elestem, s a bíró úgy ítélte meg, hogy indula­tosabban álltam föl, kvázi, esetleg neki akartam menni Szónak, s kiállított. (Marton nevű játékvezető, aki a tatai Az nem megy, hogy tudjuk le a másfél órát, mint melót, aztán kész edzőtábornak volt a gondno­ka, jól ismertük egymást) Ko­vács Laci kapusunk ezt szóvá tette, aki meg tatai volt, aztán őt is kiállította. Ez az egy fe­kete pontom van, több nincs. Aztán sárgám sincsen, per­sze. (nevetünk) Viszont ma is dolgozol az MLSZ-ben, hiszen a fegyelmi bizottság tagja vagy! Fegyel­meztek? - Igen, fegyelmezünk, mert ez a kötelességünk, az NB I, NB II. futsal-terembaj­­nokságokban, így elég sűrű a program. Bár a pandémia alatt nem személyesen, hanem neten keresztül értekezünk a szabálykönyv alapján. Mivel a bizottságban volt aktív lab­darúgók is szerepet, kapnak, adnak a véleményünkre, hi­szen futballoztunk, így jobban meg tudjuk ítélni a vitatott eseteket. Elsősorban a bírói jegyzőkönyvben leírtakra hagyatkozunk, de magasabb osztályokban a videófelvételek is rendelkezésünkre állnak. A Dózsába kerültél 1980-ban, amikor sokak kedvenc csapa­ta volt... - Szó volt erről már a het­venes évek elején is, hiszen az akkori edzőm felkerült a Dózsához, hogy én is megyek vele. Az akkori nagy Dózsá­ból a játékosokkal csak a vá­logatott tagjain keresztül tar­tottuk a kapcsolatot. Amikor odakerültem, akkor azok kö­zül már vagy külföldre igazol­tak, vagy abbahagyták. Dunai III. Ede, Tóth Andris, Fekete Laci, Rothermel Ádám, Nagy Laci... Fazekas Laci Belgi­umba szerződött. Lényegében én egy fiatalabb csapatba ke­rültem be, bajnokságot nem, de két magyar kupát nyer­tünk. Akik akkor játszottak, s még élnek, rendszeresen talál­kozunk, hiszen a Dózsa rend­szeresen tiszteletjeggyel aján­dékoz meg bennünket. Sajnos többen fiatalon elmentek. Az idő az megy. Nekem úgy tűnik néha, hogy nem tud ünneppé válni egye­sek számára a labdarúgás.­ ­ Az ünneppel kapcsolat­ban csak magamról és a régi fehérváriakról tudom mon­dani, hogy minden mérkőzés ünnep volt számunkra, úgy éltük meg. A pálya pedig szá­munkra volt a szentély. Ami­kor tíz-húszezer ember szur­kol, az az igazi ünnep­ , főleg, amikor nyer a csapat. Volt időszak, amikor bennünket is melegebb éghajlatra kívántak, de ez is benne van a sportban. Nem érzem magam felhatal­mazva, hogy bíráljam őket, de egy, ami feltűnik, hogy talán nincsen meg bennük a meg­felelő alázat. Tehát labdarúgó vagyok, s mindent megteszek, hogy a maximumot kiadjam magamból. Az nem megy, hogy tudjuk le a másfél órát, mint melót, aztán kész. Nem! Ezen változtatni kellene. Sok edző nyilatkozata sem tetszik, ha egy-egy vereség után nem tud - vagy nem akar, vagy akármi - többet mondani, minthogy a játékosok mindent megtettek, és megyünk tovább a megkezdett úton. Tényleg? Vádoljanak elfogultság­gal, Kovácsot öröm hallgatni, kérdezni, s együtt hallgatni is jó vele. Magyarként, Fejér megyéhez, a Vidihez, Dózsá­hoz, focihoz kötődve, vagy az „átmegyünk a falon” mentali­tását fürkészve egy-egy mon­datában minden benne van. Valahogy egész megnyilatko­zásából átsüt az a „sárgalapta­­lan” salgótarjáni kiállítás, és a fiatalokért aggódó szeretet. És a küzdeni tudás, annak akará­sa. .. Jó volt beszélgetni vele. Hiányzott. Úgy az egész, ami a savát-borsát adja a focinak. Önöknek is hiányzik? Helyes! Kovács József­­ ezüstérmes labdarúgó-válogatottunk tagja (München, 1972) Fotó: A szerző FEOL.hu

Next