Fejér Megyei Könyvtáros, 1977 (17. évfolyam, 1. szám)

1977-03-01 / 1. szám

kedvezőbb körülmények közé kerültek. Lényegesen nagyobb alapterületű, korszerűbben felszerelt, esztétikailag összehasonlíthatatlanul igényesebb, vonzóbb helyiségbe költöztek, „„ „ megnövekedett a nyitvatartási idő, s az is a nagyobb mértékű könyvtárhasználatra nyitott lehetőséget«.... Kétségtelen azonban, hogy a klubkönyvtárt átmeneti kategóriának kell tekintenünk, amely ellentmondásoktól terhes, de része a fejlődésnek, a könyvtárak előrelépésének egy állomása...." (Neményi, László: Csendes évforduló. ) Fejér Megyei Könyvtáros, 1972. 2. sz. 3—8. 1.) Ma már egyre jobban látjuk, hogy ezek a szükségből létrehozott intézmények a nagyobb településeken túlhaladottak. Rácalmás — az akkori „példa" — 1967-ben sem tartozott abba a település-kategóriába, amelynek klubkönyvtárt szántak az országos elképzelések, mégis jó népművelési kezdeményezésnek tartották, sőt a Könyvtáros szerkesztőségi tagjai számára is „friss, korszerű gondolat testetöltésének tűnt.." Ma azonban, amikor a szakmai irányelvek meghatározzák a könyvtárak főbb­­ismérveit, szolgáltatásainak körét, az ellátandó potenciális olvasók számától függő típusokat­, nagyságrendeket, anakronizmusnak tartjuk, hogy Perkáta, Velence, Martonvásár, Rácalmás, Nagyvenyim, Etyek, Kálózvárosd és Baracs könyvtárai még mindig klubkönyvtári besorolásúak. Az ellentmondást tovább élezi az a körülmény, hogy az említett községek közül azóta néhány már nagyközségi rangot is kapott. Bicske és Sárbogárd egykor „korszerű" nagyközségi-járási könyvtárai messze elmaradnak már a követelményektől, Mór­ nagyközségi-járási könyvtára pedig még mindig a húsz­ évvel, ezelőtti körülmények között dolgozik. Túl sok jó a többi nagyközségről sem mondható el. A legkevésbé felel meg alapterületileg az igényeknek Csákvár, Velence, Gárdony, Seregélyes, Martonvásár, Pusztaszabolcs, Enying,­ Ercsei, továbbá Mezőfalva, Szabadbattyán, Bakonycsernye községet könyvtára. Az elhelyezés jó példájára csak Perkátát és Előszállást említhetjük a tárgyalt kategóriában. Természetesen a mögöttünk maradt évtized nem múlt el nyomtalanul: voltak könyvtárbővítések, felújítások és más, jobb helyre költözések­, beszélhetünk tiszteletreméltó fenntartói gondoskodásról, de ha szigorúan véve csak a nagyközségeket tekintjük, még közöttük sincs egyetlen egy sem, amely megközelítené a kívánt elhelyezést. Legközelebb Móron javul a nagyközségi­járási könyvtár helyzete: a műemlék Lamberg-kastélyba költözik, remélhetően még ebben az esztendőben. Személyi ellátottságban örvendetesebb előrelépésről adhatunk számot. Az írás elején említett 11 községben tíz évvel ezelőtt 14 főfoglalkozású könyvtáros dolgozott, 1976 végén pedig 24. Ám ha a mai állapotot a távlati fejlesztési tervben meghatározott szükséglettel vetjük össze ugyanezekben a községekben, nagyközségekben, akkor látjuk, hogy a fejlesztésnek még nagyobb mérvűnek kell lennie a jövőben, mert csupán főfoglalkozású könyvtárosból 43 lenne a szükséges létszám. Érdemes azonban ilyen összefüggésben megnézni — a városok kivételével — a megyében működő A és C típusú könyvtárak létszámhelyzetét is. A vizsgált időszak elején összesen 19 főfoglalkozású dolgozót foglalkoztattak vidéki könyvtárainkban könyvtárosi beosztásban, 1976. december 31-én 38-at, azaz tíz év leforgása alatt éppen kétszer annyit. A 38-ból 4 főnek volt felsőfokú, 20-nak középfokú könyvtárosi képesítése. Ha itt is kitekintünk a távlati tervidőszak végére, a kitűzött célra, akkor 1990-ig majdnemcsak meg kell duplázni a jelenlegi létszámot is, mert 72 főfoglalkozású könyvtárossal számol a terv. Ezek a száraz statisztikának tűnő számadatok szakemberképzést, nehezen megvalósítható káderpolitikát, emberi sorsokat is takarnak. A 24 szakemberből 18-at ez a megye taníttatott, közülük két felsőfokú szakembert

Next