Fejlesztő Pedagógia, 2010 (21. évfolyam, 1-6. szám)
2010 / 5. szám
24 „[...] Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli [...] Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. [...]” [I. (Szent) István királyunk intelmei (admonitiones) Imre koronaherceghez, az államalapítás idejéből a Bicske kisváros Budapesthez negyven kilométerre. A kisvárosban kapott helyet a Belügyminisztérium által működtetett Befogadó Állomás, köznapi szóhasználattal menekülttábor. A létesítmény a város legszélén fogadja a háború sújtotta övezetekből az ideérkezőket, a menekülteket. Fontosnak tartom konkretizálni azt, hogy a magyar jogszabályok értelmében mikor kaphatja meg valaki a menekült státuszt. Úgy vélem, a fogalom tisztázása csökkentheti a befogadó ország velük kapcsolatos, gyakran előforduló negatív attitűdjét, a xenofób megnyilvánulásokat. Akkor válhat valaki menekültté, ha hazájában életveszély, kínzás vagy megaláztatás fenyegeti. A táborlakók többsége afgán, Szomáliai, vannak szerb nemzetiségűek. MIGRÁNS GYEREKEK TOMPÁNÉ MEZEI JUDIT törökök, tamilok, nigériaiak és palesztinok is. E sokszínű embersereg jelentős részét képezik a kísérő nélkül érkezett kiskorúak. Ők a legveszélyeztetettebbek. Életkoruknál és speciális helyzetüknél fogva különleges és méltányos bánásmód szükségeltetik számukra. Az ENSZ-egyezmény (1991. évi LXIV. törvény a gyermekek jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 20. cikke szerint: „Minden olyan gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetében, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére.” Írásomban velük foglalkozom, oktatásukkal, nevelésükkel, társadalmi integrációjukkal kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani. A nem magyar állampolgár akkor tanköteles Magyarországon, ha a magyar jogszabályok szerint menedékjogot kérő, menekült, menedékes, bevándorolt, letelepedett, humanitáriánus tartózkodási engedéllyel rendelkező, kísérő nélküli kiskorú. A nem magyar állampolgár tanköteles gyermek jogai és kötelezettségei a Magyar Köztársaság területén érvényes jogszabályoknak megfelelőek, ezért iskolát kell biztosítani számukra, ahol tanulhatnak, személyiségük fejlődhet, megismerhetik országunk kultúráját, megőrizve saját etnikai identitásukat. „Szélfútta levél a világ, De hol az ág? De ki az ág?” (Zelk Zoltán) TALÁLKOZÁSOM A MIGRÁNS GYEREKEKKEL A migráns gyerekekkel 2008 májusában találkoztam először. Ekkor kerültem a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonba. Az intézmény a gyermekvédelmi szakellátásba került, átmeneti vagy tartós nevelésben lévő gyermekeknek ad otthont, és iskolát működtet a pszichés problémákkal küzdő gyerekek számára. Az iskolát összképében toleráns nevelési szemlélet jellemzi. Nevéhez hűen igyekszik mindenkin segíteni. Ebbe az empatikus közegbe iskolázták be 2008 áprilisában különböző osztályfokokra a menekülttábori gyerekeket. A tanév végén összegyűjtött tapasztalatok alapján az intézmény igazgatója, Vásárhelyi János úgy döntött, hogy a következő tanítási évben nagyobb létszámmal külön csoportot indít a nem magyar anyanyelvűeknek, felzárkóztató jelleggel. E feladattal engem bízott meg. Gyógypedagógus vagyok, pszichopedagógus, gyermekvédelmi szakember. Harmincéves gyermekvédelmi, gyógypedagógusi munkatapasztalattal rendelkezem. A munkát már a nyári szünetben elkezdtem, önkéntes magyar nyelvoktatónak jelentkeztem a táborba. Két hónapon keresztül minden munkanapon két órát töltöttem a gyerekekkel a fiammal együtt, aki ekkor tizenhat éves volt, és jó szintű angol nyelvtudással rendelkezett. Személyében a kortárs segítő is biztosítottá vált a csoport számára. Alkalmam volt megismerni ezeket a kedves, ragaszkodó, nemzeti sokszínűséget mutató fiatalokat. Fejlesztő Pedagógia 2010/5. szám