Felsőmagyarország, 1933. július-szeptember (2. évfolyam, 146-222. szám)

1933-07-01 / 146. szám

Ára a fillér MISKOLC, 1933. JULIUS HÓ 1. SZOMBAT ML&saxmri*su! kae. tagg waaa« p» IL évfolyam 146. szám. szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP iifci* * vmeb m nu&L MISKOLC, PAPSZER­ UTCA 20. TELEFON: 5­54 BLeSZKY «MKL&e Y&K?. SZÁM: T34BW»,#*«r „FRANCIAORSZÁG NEM HAJLANDÓ A KISANTANT IMPERIALIZMUSÁÉRT ÚJ HÁBORÚT KEZDENI• Herriot Gömbös külpolitikai nyilatkozatáról A Petit Journal megállapítja, hogy Magyarország békés eszközökkel harcol a revízióért — Vitaest a francia Fórum egyesületben a francia-magyar kapcsolatokról Páris, június 30 Herriot az Élé Nouvelle-ben említést tesz a magyar miniszterelnök legutóbbi felsőházi külpolitikai nyilatkozatáról és figyelemremél­tónak mondja a miniszterelnöknek azt az öt­letét, hogy célszerű lenne, ha a londoni érte­kezletet követően az európai államok külön ér­tekezletet tartanának az európai gazdasági kérdések megoldására. A Petit Journal pénteki számában Renée Vallet, a francia külügyminiszter legutóbbi bizottsági kijelentéseit kisérő fejtegetésében többi között kijelenti, hogy Magyarország kül­politikailag kizárólag arra töreszik, hogy trianoni békeszerződés területi rendelkezéseit a békés úton revízió alá vonják. A Fórum nevű egyesület, amelynek díszel­nöke Lyantey marsall, Georges Delbonsnak „Magyarország a trianoni béke után” című irat szerzőjének elnöklete alatt vitaestet tar­tott a magyar-francia kapcsolatokról és a tria­noni szerződésről. Az előadást maga Georges Delbons vezette be, nagyhatású beszédben til­takozva a béke ellen, amely új Elzász-Lotha­ringiákat teremtett a Duna völgyében. A vita során Bernardini francia publicista figyel­meztette a kisantantot, hogy a francia nép nem hajlandó az ő imperializmusuk miatt egy új háborúba keveredni. Georges Roux, a dunai államok együttműködése mellett szállt síkra, de hagsúlyozta, hogy ennek előfeltétele Ma­gyarország határainak méltányos revíziója. Chérardame kisantantbarát, francia újságíró­­nak Honthy Ferenc, a Magyar Revíziós Liga párisi megbízottja válaszolva, ismertette a magyarság revíziós programját. Előléptetés A magyar köztisztviselő, a háborút meg­előző egy-két évtizedtől kezdve, valahogy mindig mostohagyermeke volt az államnak. Nem az elismerés, nem a megbecsülés, ha­nem a javadalmazás tekintetében. A ma­gyar köztisztviselő minden korrektségének, szorgalmá­­nak és kiválóságának elisme­­­­­réseként kapott az államtól­ egy ígéret­váltót, amelynek beváltása egyre csak késett. 1f A világháborút követő ös­­­­szeomlás idején a pénzrom­lást sántikálva követte a tisztviselői fizeté­sek szerény emelése, s a legutóbbi évtized sem hozta meg az ígéretek beváltását. Sőt. Az állam súlyos anyagi helyzete arra kész­tette a kormányokat, hogy a B.-listák és fizetéscsökkentések többszöri igénybevéte­lével­ próbálkozzanak meg az államháztar­tásnak egyensúlyban való tartásával. Ek­ként nemcsak közvetlenül, de közvetett utakon is romlott a magyar köztisztviselő amúgy is túlságosan szerény életstan­dardja. A Nemzeti Egység kormányának kellett eljönnie, hogy a magyar állam végre meg­kezdje tisztviselőivel szemben fennálló régi tartozásának tör­lesztését. A hivatalos lap szombati száma közli az előléptetett, a ki­nevezett tisztviselők hatalmas névsorát. Százakról és ezrekről van szó s bár koránt­sem elégít ki ez az előléptetés és kinevezés minden jogos igényt, mégis örülni kell ne­ki, mégis megnyugvással kell fogadni, mert azt jelenti, hogy megszűnt egy évtizedes tisztviselő-érdekeket sértő folyamat s meg­kezdődött egy új korszak, amely nemcsak munkát, újabb s újabb áldozatokat követel a magyar köztisztviselőtől, hanem, ha egye­lőre szerény keretek között is, de minden­esetre komoly elhatározással és komoly tet­tekkel értékeli a magyar tisztviselő mű­ködését. A megcsonkított, szegény ország büd­zséje egyelőre nem engedi meg azt, hogy minden tisztviselő, minden közalkalmazott az őt megillető előléptetésben és kinevezés­ben részesüljön, esetleg visszakapja azt a régi illetményét, amely voltaképpen még a csökkentés előtt sem volt arányban munká­ja értékével. De évtizedek óta ez az első gesztus a kormányzat részéről, amely arra vall, hogy akik a magyar állam é­­etét fele­lős helyről irányítják, nemcsak tudják, hogy régi tartozásuk van a tisztviselői karral szemben, de ezt a tartozást a lehe­tőséghez képest fizetni is akarják. Trianon, az egész világon végiggázoló gazdasági válság minden nyomása idején olyan nagy dolog ez, amelynél, túl az egyé­ni érdekeken, meg kell állni és amelyet pártpolitikától mentes tárgyilagossággal értékelni kell. Nem állunk választások előtt s íme, a kormány mégis gondolt tiszt­viselőire, százakat és százakat léptetett elő, nevezett ki. Egy sereg tisztviselőnek, az államigazgatás minden ágában, kevéske vaj jutott a száraz kenyérre, ami természet­szerűleg vonja maga után gazdasági for­galmunk növekedését. A tíz- vagy ötven­­pengős havi fizetésemelkedés visszafolyik gazdasági életünk vérkeringésébe s újabb lendületet, frisseséget hoz a tespedő mező­­gazdaság, ipar és kereskedelem életébe. A Nemzeti Egység, Gömbös Gyula kor­mányának kellett eljönnie, hogy elvessék azokat a félszeg és nemzetgazdaságilag rengeteg kárt okozó elgondolásokat, ame­lyek a szűkkeblű takarékoskodás, a könyör­telen fizetéscsökkentés eszközeivel akarták rendbehozni államháztartásunk deficites ziláltságát. . . ''yi? Pénteken hat órán keresztül hallgatta ki a rendőrség Plank Miklóst Miskolc, június 30 Az inségsegélyek szövevényes terhelő ada­tainak ellenőrzésére a miskolci rendőrség bűn­ügyi osztálya pénteken folytatta Plank Miklós dr. kihallgatását az ügyészség fogházában. Vitéz Berthóthy Dezső dr. fogalmazó, Ger­­gyessy Imre és Csoma Zoltán detektivek kí­séretében pénteken reggel 9 órakor jelent meg a miskolci kir. ügyészségen, majd az ügyész­ségi fogházba ment és megkezdte a kihallga­tást. A kihallgatás az inségsegélyek körül el­követett visszaélésekre terjedt ki. Mint ismeretes, Plank Miklós dr. az inség­segélyek kifizetésénél sok esetben költött ne­vekre maga vette föl a kisebb-nagyobb össze­geket és sajátkezűleg írta alá a felfektetett segélyíveken az átvevő nevét. Számtalan eset­ben pedig a felvett összegeket javította át ma­gasabbra. Bekerültek az inségsegélyezettek névsorába olyan nevek is, amelyeknek tulajdo­nosai sohasem szorultak segélyre, de még tá­jékán sem jártak a város szociális ügyosztá­lyának. Plank Miklós dr.. a címjegyzékből vette ki az álsegélyezettek neveit, a felvett pénzösszegeket pedig a saját céljaira hasz­nálta föl. A minden apró részletre kiterjedő kihallga­tás, amelyen Plank Miklós dr. hiába kísérelt meg védekezni az ellene szegezett vádakkal szemben, teljes hat óra hosszáig tartott. A ki­hallgatást csak akkor fejezték be, amikor úgy a fogoly, mint a kihallgatást végző rendőri bizottság valósággal kimerültek a fáradságtól. Délután három óra volt, amikor a rendőr­tisztviselők elhagyták a fogházat. ww­w­'inniryirinrininivirsiririvnri‘i‘iri*............ Borzalmas szerencsétlenség a miskolci országúton Egy magasan megrakott szekérről lezuhant és azonnal meghalt özvegy Sorgel Béláné-A menye szintén a lovak közé esett és súlyos sérüléseket szenvedett Súlyos szerencsétlenség színhelye volt Péter­ Pál napján kora délelőtt a Miskolc közelében levő Sajóhíd. Egy bútorszállító szekérről két as­­­szony a lovak közé zuhant és súlyos sérüléseket szenvedett, amelyekbe az idősebb, özv. Sorgel Béláné pillanatok alatt, még a lovak patái között, be­lehalt, a másik pedig, Sorgel Józsefbe kórházba került. Sorgel József gazdálkodó Alsózsolcán la­kott és innen járt be gyakran Miskolcon lakó édesanyjához, özvegy Sorgel Béláné 67 éves magános asszonyhoz. Minthogy az anya egye­dül lakott, már régebben elhatározták,­­ hogy kiköltözik Alsózsolcára fiához és menyéhez és Péter-Pál napján akart kiköltözni. Kora reg­gel bejött szekerével fia, felpakkolták rá az özvegyasszony minden holmiját, legfölülre a bútorokat, azok tetejére pedig egy ládát tet­tek, amelyen özv. Sorgel Béláné és menye, Sorgel Józsefné foglaltak helyet. A magasra felpakolt és kötéllel lekötött szekér lassan megindul az Alsózsolca felé vezető országúton és csöndesen ment egész a Sajó híd­jóig. Mi­előtt a lovak a híd előtt levő emelkedésre fel­értek, egy zökkenőnél a kocsi hátsó kereke nagyot ugrott a bútorokat összeszo­rító kötél elpattant és egymás hegyén­­hátán zuhantak le róla a fölhalmozott bútorok és ezek tetejéről a ládán le­vő két asszony. Néhány pillanat alatt kaotikus zavarban fe­küdt a földön az összetört bútor, szétesett ru­hanemű és közöttük — a lovak patái alatt — véresen, jajgatva a két asszony. Sorgel Jó­zsef azonnal megfogta a lovakat, félrevezette a romhalmazról, néhány pillanat alatt szétdo­bálta az anyjára és feleségére esett törmeléket, am­ely alatt borzalmas látvány várt reá. Anyja véresen összetört fejjel, össze­tört karral és lábbal, hörögve feküdt a földön, melette pedig ájultan látta feleségét. Azonnal a közeli őrházhoz sietett, onnan telefonált a miskolci mentőknek, akik autó­jukkal néhány pillanat alatt a szerencsétlen­ség színhelyére siettek. Itt a mentőorvos özv. Sorget Bélánénak már csak beállott halálát tudta megállapítani, valamint azt, hogy a le­esés és a letaposás alkalmával több olyan sé­rülést szenvedett, amelyek magukban is feltét­lenül halálosak lettek volna. Gerinctörés, koponyaalapi törés, mell­­kasbezúzódás és agyrázkódás voltak megállapíthatók az első pillanatban. Az öregasszony holttestét már nem is emelték be a mentőautóba, azonnal szekérre tették és az alsózsolcai hullaházba szállították. Az anyós után menyére került a sor, aki szintén ájultan feküdt a véres földön. Azonnal ápolás alá vették és néhány pillanatnyi vizs­gálat után kiderült, hogy az esés alkalmával a lába eltörött és ugyancsak ezt a törött lá­bat roncsolta össze a szekér első kereke, ame­lyik átment rajta. Azonnal első­segélyben ré­szesítenék, majd beszállították a miskolci Erzsébet kórházba, ahol súlyos állapotban fek­szik. A tragikus kimenetelű szerencsétlenségről azonnal jelentést tettek a miskolci rendőrkapi­tányságnak és a királyi ügyészségnek, ame­lyek elrendelték a vizsgálatot, annak a meg­állapítására, hogy terhel-e valakit felelősség azért, hogy a magasra megrakott szekér tar­tókötele elszakadt és egy emberéletet és egy súlyos sebesültet követelt áldozatul. A Nemzeti Egység győzött Monoron Monoron Máriássy Mihály közel 6000 érvé­nyes ajánlásával szemben Neugebauer Béla Friedrich-párti jelölt csak 554, Böszörményi Zoltán horogkeresztes jelölt pedig csak 206 ér­vényes ajánlást kapott. A pótajánlások elbí­rálása után a választási biztos pén­teken este 8 órakor hirdette ki az eredményt, amely sze­rint a pótlásképpen beadott ajánlásokkal együtt Neugebauer Bélának összesen 766, Bö­szörményi Zoltánnak pedig összesen 460 érvé­nyes ajánlást sikerült csak összegyűjtenie, így Máriássy Mihály, a Nemzeti Egység Pártjá­nak jelöltje, a monnori kerület egyhangúan megválasztott országgyűlési képviselője lett. A monori kerület, amely eddig ellenzéki man­dátumot juttatott a képviselőházba, ezzel az ítéletével hűségnyilatkozatot tett Gömbös Gyula és kormányának programja mellett és bebizonyította, hogy tökéletesen átérzi a nem­zeti egység történelmi szükségességét. Szovjet-lengyel-kisantant szerződés készül A kisantant államok és Lengyelország meg­bízottai egyetemleges meg nem támadási szer­ződésről tárgyalnak Litvinával. A tárgyalá­sok lelke Titulescu.

Next