Felsőmagyarország, 1934. április-június (3. évfolyam, 72-145. szám)

1934-06-12 / 129. szám (130. szám)

Kedd, 1934 Junius 12. K­LSŐMAGY­ARORSZAQ 3 Kállay Miklós Alsóborsodban Az aszály sújtotta alsóborsodi községek határait járta be hétfőn Kállay Miklós földmivelésügyi mi­niszter, hogy közvetlen tapasztalatai alapján segít­hessen a gazdákon . Vitéz Borbély Maczky Emil főispán fogja irányítani a segítőakciót — Folytat­ják és befejezik az ártér szabályozását Félmillió mázsával kevesebb lesz a termés Kállay Miklós földművelésügyi minisz­ter újra Alsóborsodban járt. Egy éven be­lül immár m­ásodszor. A múlt év nyarán azért járt itt, hogy a Tisza áradásának pusztításairól szerezzen közvetlen tapaszta­latokat és láthatta, milyen romboló munkát végez a Tisza, mennyi gazdát tesz tönkre ennek a folyónak állandó kalandozása. A mult évi miniszteri látogatást olyan intézke­dések követték, melyek lehetővé tették az ármentesítési munkálatok folytatását. Most ismét ezt a vidéket járta a miniszter, ez­úttal azonban eltikkadt, elsenyvedt gabo­natáblák sorakoznak egymás mellett, ahol későn jött az áldást osztó eső, ahol másod­szor is, harmadszor is szántani, vetni kel­lett és mégis reménytelen a gazda hely­zete. Ismét azért jött a miniszter, hogy se­gítsen. És annak a vidéknek gazdái, ahol csapás csapást követ, bizakodva, remény­kedve tekintenek a holnap elé, mert meg­indul a segítő akció, megindul az a munka, mely a kétségbeesett arcokon elsimítja a bi­zonytalan holnap gondterhes redőit. A tiszapolgári révnél­ ­ Országos körútja során hétfőn délelőtt lé­pett Borsod vármegye földjére Kállay Miklós földművelésügyi miniszter. A vármegye veze­tői a Tisza partján, a tiszapolgári révnél vár­tak reá. Vitéz Borbély-Maczky Emil főispán, Bónis Aladár alispán­, Zsóry Lajos és Lukács Béla országgyűlési képviselők, Berzeviczy Zsigmond, a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara igazgatója, vitéz Szabó József mi­niszteri tanácsos, pénzügyigazgató, Steiger Jó­zsef műszaki tanácsos, Wittner Kálmán és vitéz Horváth Árpád gazdasági felügyelők, Zombory Zoltán és vitéz Hubay Gyula dr. fő­szolgabírók, vitéz Bizony Emil dr. tb. főszol­gabíró várták a miniszter érkezését. Össze­gyűltek a közeli községek vezetői és a révház környékén dolgozó gazdák is. Pusztító csapások sora A várakozás ideje a­latt sok szó esett a ter­mésről, és speciálisan­ az alsóborsosi helyzetről. Bizony nem éppen kedvező a helyzet. Borsod vármegyében körülbelül 300 ezer métermázsa búzával, 200 ezer métermázsa rozzsal lesz ke­vesebb a termés mint amennyi a múlt eszten­dőben volt. A kenyérmagvaknál tehát kereken félmillió métermászával csökken a hozadék az elmúlt esztendővel szemben. A zabnak 90 százaléka teljesen elpusztul az aszály követ­keztében. A szárazság pusztításának arányait csak növelte az a körülmény, hogy 15 ezer holddal kisebb területet vetettek be ősszel, mint más esztendőben. Nem volt ideális a te­lelés, jött a hosszú csapadékmentes idő, meg­ritkultak a vetések, azután jöttek a különböző rovarok, —■ hétféle kártékony rovar támadta meg a mezőgazdasági növényzetet — helyen­ként jég is verte a gabonát, azután pedig az állandó széljárás rontotta el a terméskilátáso­kat.­­Summa summárum tizennyolcféle csapás támadta meg az alsóborsodi szántóföldeket. Nem is csoda tehát, ha a takarmányféléknek is 70 százaléka elpusztult ezen a vidéken. Ott, ahol normális viszonyok között 7—8 méter­mázsa katasztrális holdanként az átlagos bú­zatermés, most 3—4 métermázsát remélhetnek a gazdák. A zab teljesen elpusztult, árpából 3, rozsból 4 métermázsa lesz az átlagtermés. — Általánosságban éppen nem mondható, hogy katasztrofális termés várható, ellenben igen rossz lesz a termés. Ez alól az általános meg­állapítás alól azonban, sajnos, igen sok a ki­vétel. Községenkint jó egynéhány gazda bizony alig egy-két méter mázsa gabonát remélhet. Sem kenyérre valója, sem vetőmagja nem lesz, pedig egész esztendőben verejtékezett. Amikor a Tisza az embert szolgálja A várakozás perceit érdekes esemény élén­kíti. A távoli rétek és füzesek felett füst go­molyog. Nemsokára hajókürt inog a közelb­en. Hajó közeledik. És az egyik kanyarulatnál ki­bontakozik a békésen pipázó kéményű tiszai hajó. Uszályokat vontat a „Csaba”. Sustorog a Tisza vize a kerekek alatt. Valahonnan To­kaj tájékáról követ szállítanak le az Alföldre. A hullámverés még sokáig csapkodja a partot, amikor a nagy igyekezettel lapátoló hajó el­tűnik az alsó kanyarulatnál. Oly felemelő, megkapó volt ez a néhány perc. A Tisza, mely egy jó esztendővel ezelőtt a parti füze­­seü lombkoronáit nyaldosta és bősz, mindent, elnyelő tengerré változtatta a vidéket, most az embert szolgálta. Porfelhő kavarog a túlsó parton. A minisz­ter autója érkezik a komplejáróhoz. Izmos ka­rok feszülnek és a komp átkel a Tiszán. A repülőgép korszakában kissé nehéz elhinni: 10 percig tartott az átkelés. Csak az a vigasz­taló, hogy a révtől néhány száz lépésnyire már kijelölték a leendő tisza polgári híd helyét. És ha csak valamivel is jobb lesz az állam pénz­ügyi helyzete, ha elő tudják teremteni a szük­séges 2 millió pengőt, úgy itt is megépül a Tisza két partját összekötő közúti és vasúti híd, amely két országrészt körülbelül 60 kilo­méterrel hoz majd közelebb egymáshoz. Úttalan­ utakon Kállay Miklós földművelésügyi miniszter, itt már olyan jól ismert szürke útiruhában lép ki az autóból. Balázs István miniszteri taná­csos és személyi titkára, ühlaryk Béla dr. ér­keztek vele. A miniszternél vitéz Borbély- Maczky Emil főispán jelentkezik, majd sorra bemutatja a vármegye jelenlévő vezető embe­reit. A miniszter és kisérete ezután autóra szállt és elindult alsóborsodi körútjára. Közel 100 kilométeres útvonalat járt be Kállay Miklós földművelésügyi miniszter Alsóborsod­ban. Tiszapalkonya, Tiszaeszlár, Nemesbikk, Mezőcsát, Gelej, Mezőnagymihály, Keresztes­püspöki, Mezőkeresztes és végül Mezőkövesd voltak ennek az útnak egyes állomásai. Ezen a vidéken pusztított legjobban az aszály és a zöldelő táblákat ellepő rovar. Útközben Szent­­iványi József főszolgabíró és Simák Ferenc dr. szolgabíró is csatlakoztak a miniszter kísé­retéhez. A kiépített törvényhatósági utakról minduntalan letért a miniszter autója. Dűlő utakon járta a miniszter Alsóborsod földjét. Tiszapalkonya határában egy kisebb kátyúban el is akadt nehéz Fiat kocsi. A miniszter ki­szállt és többed magával feszült neki az autó­nak, amit sikerült is kiszabadítani. Az akkurátus ember A jelenetnek szemtanúja volt néhány mezőn dolgozó gazda. És megszólalt az egyik: —■ Ez asztán­­ az akkurátus ember, még az autót is kiemeli a kátyúból. Adná Isten, lennie annyi ereje, hogy az országot is kiemelje... Uttalan utakon járt az autó. A végtelenbe tűnn­ek a szélles gabonatáblák, lencseföld­ek, tengeriföldek, ianit-amott szorjoskodó gazdák bámultak nagyot a miniszteri autó után, m­ely zúgva nyelte a kilométereiket olyan utakon ahol talán szekér is régen járt. És­­ bizony na­gyon sok helyen eld­omboritó kép fogadta minisztert. Alig lézengett a sovány vetés. Egy egy ilyen tábla szélén megállít az autó és körül vették a mezőn dolgozó gazdák. A miniszter kérdezett, a gazdák Menltek. Segíteni jöttem A magyar falu népe öntötte ki szívét az or­szág első gazdája előtt. S a miniszter minden panaszt meghallgatott, bement a megjtizedelt búzatáblák közzé. Gondterhelt arccal morzsolt ismzét ujjai között egy-egy búzakalászt, vagy éppen a loncsatábla felé hajolt, hogy megnézze mennyib­e szaporodott itt ed a növényzet élet­­nedvét szívó kártékony rovar. És bátorítóan mondotta a panaszkodóknak: — Azért jöttem emberek, hogy segítsek ma­gukon... — Isten áldja kegyelmességedet... — mon­datták rá felcsillanó szemmel a magyart föld verejtékező g­azdái. És jöttek a községek vezetői. Minden pa­naszt meghallgatott a miniszter, mindenkinek tudott egy-két reményt, kellő,­­ biztató szót mondani. — Segíteni fogunk, csak ne csüggedjenek... — búcsúzott el iitt is, ott is a gazdáktól a mi­niszter. A porfelhőbe vesző országúton szekerek jöft­tek szembe. Ez a vidék a múltban csak vá­lasztások idején látott autót, a lovak bizony neki-neki iramodtak. A forgalmas útvonalak n­épe talán ámra sem veszi az autót, itt emelt kalappal köszöntötték a benne üllőket. Pedig­­ talán nem is tudták, hogy miniszter jár erre­ I felé. Újság, ugyanis alig-alig és akkor is csak­­ napok múltán jut el erre a vidékre. Vitéz Borbély Maczky Emil főispán és többi gazdasági szakemberek azután a kerület képviselői előszóval is előadták a miniszter­nek, mire van szüksége Alsóborsod népének, hogy átlábolja ezt a nehéz esztendőt. Ter­ményt és munkaallkal­mat kértek, hogy Alsó­borsod dolgos népe ne maradjon kenyér nél­kül a téli hónapok alatt. A hosszú ut uk­án Kállay Miklós földmű­ve­­lésügyi miniszter és kisérete a kora délutáni órákban ért Mezőkövesdre. Itt Mocsáry Lajos földbirtokos, Csordás István MÁV üzletigaz­gató és Patay Gyula isy fogadták a minisz­tert. Ebéd volt a Matyóházban, majd Zsóry Lajos országgyűlési képviselő vendégszerető házánál feketéztek a körút résztvevői. Kállay Miklós nyilatkozata Időközben Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter a sajtó képviselőit fogadta és nyilat­kozott benyomásairól, tapasztalatairól és a gi­tés módozatairól: — Megállapíthatom, hogy Borsod megye déli részén, sajnos, igen sok helyen rossz a termés, de hála Istennek távolról sem olyan katasztrofális, mint ahogy hittem. A kor­mány mindenesetre kötelességének fogja tartani, hogy mindazon helyeken, ahol szükséges, a főispán által irányítandó, segí­tő akció keretében lehetőséget nyújtson ar­ra, hogy a gazdák téli szükségletüket biz­tosíthassák. Kívánatosnak tartom, — és erre kormányomnak is előterjesztést teszek — hogy Borsod megye olyan közmunkákat kapjon, mely a gazdák és dolgozó tömegek legszélesebb rétegeinek megélhetést nyújt. Itt azokra is gondolok, akiknek aratás nél­kül csak a száraz kenyér jutna a téli hó­napokra és akiknek egyébként is nehéz előteremteni a télirevalót. Ezért lehetővé kívánom tenni, hogy az alsóborsodi nyílt ártér szabályozásának munkálatait folytas­sák és befejezzék. Ezek után KálIiay Miklós földmivelésügyi miniszter és­­ kísérete autóra szállt. A minisz­ter Heves megyében folytatta országos körút­ját. Este már Budapesten volt és a miniszter­tanács elé terjesztette az uj termésrendeletet. Ez volt a miniszter hétfői programja. Ked­den már uj országrészeken tűnik fel autója. Mert a gazda baja, a miniszter gom­b­ja. — sk— Zongoravásárlók figyelmébe! Musica gyár központi képvise­lője kedden, szerdán és csütöre­tökön személyesen tárgyal vételi feltételekről Planí­ók, zongorák tízszázalékos árengedménnyel kényelmes fizetési lehetőségekkel vásárolhatók. Dr. Béhem­i M m M­iskolc, Hitelbank palota KÖZPONTI FŰTÉS, SZELLŐZTETÉS, vízvezeték, CSATORNÁZÁS, gáz és szi­vattyúberendezéseket minden kivitelben leg­előnyösebb árakon tervez és készít JEREM GÉZA okl. gépészmérnök vállalata Miskolc, Hadirokkantak u. 38. szám. Hosszú fővárosi és vidéki gyakorlat „Csak az elítélésemet kérem“ - mondotta az utolsó szó jogán az újgyőri rabló­gyilkos—Fabu András Pétert életfogytiglani fegy­házbüntetésre ítélték — Önként és bizonyítékok hiányában is beismerte az előre megfontoltságot— A rablógyilkosság borzalmai, Fabu András Péter menekülése és orgiái a bíróság előtt Kötelet kért az ügyész büntetőtörvénykönyv szakaszaira való hivat­kozással rablógyilkosság büntette miatt emelt vádat azért, mert 1934 február 26-án az esti órákban keményfa ágyvéggel leütötte, majd baltával meggyilkolta jóltevőjét és szállásadóját, Kovács Gyula cukrászt, azután a megölt ru­háit magára véve 172 pengőt el­rabolt A vádirat ismertetése után Fabu kihallga­tására került sor. A gyilkos alig hallható hangon kezdi meg vallomását. Beismeri bű­nösségét, majd Csorba tanácselnök kérdésére elmondja élete történetét. Mándokon született 1912-ben. Apja községi rendőr, aki őt 17 éves korában molnártanoncnak adta. Azonban a malomban összeverekedett a főmolnárral és munkáját abbahagyta. 1932-ben a „Homoki” cirkuszhoz állt be munkásnak, majd a Kamara színtársulatnál kapott munkát. Innen elkerül­ve megnősült, azonban felesége kikapós volt és ezért otthagyta. Visszament a Homoki cir­kuszhoz ezúttal bohócnak és a tulajdonosnő­­vel élt együtt. A cirkuszt karácsonykor hagy­ta ott és afölötti elkeseredésében, hogy tulajdonosnő mást vett magához, ön­a gyilkossági szándékból felvágta az ereit, így került be december 25-én a miskolci Er­­zsébet-kórházba és itt ismerkedett meg a se­bészeten Kovács Gyulával, aki egy közlekedé­si baleset miatt volt ápolásban. (Folytatás az 5. oldalon.) Miskolc, június 11 A Vasgyár és környéke lakosságát az egyik február végi napon borzalmas kegyetlenséggel v­égrehajtott rablógyilkosság híre verte fel. Kovács Gyula Andrássy­ utca 8. sz. alatt lakó cukrászt a ház lakói bezárt ajtók mögött ágyában meggyilkolva találták meg. A vasgyári rendőrség teljes felkészültséggel vonult fel a jelentés alapján a helyszínre és minden eszközt igénybe vett, hogy a gyil­kost elfogja és a büntető igazságszolgáltatás kezére juttassa. A nyomozás igen rövid idő alatt tisztázta a gyilkos személyazonosságát és ennek alapján egyre jobban szorult a hurok a menekülő kö­rül, míg végül is a borzalmas tett végrehaj­tója önként jelentkezett a győri rendőrségen. Ettől kezdve rohamléptekben haladt a hatóságok munkája s hétfőn már tárgyalásra is került az újgyőri rablógyilkosság tettesének bűnügye. Fabu András Pétert, a huszonkét éves rab­lógyilkost kilenc órakor kísérte a zsúfolásig megtelt tárgyalóterembe egy szuronyos fog­­házőr. Azok, akik a helyszíni szemlén már lát­ták a gyilkost, megdöbbentek Fabu arcszín­­változásán. Az igénytelen külsejű rabruhába öltöztetett megbilincselt vádlott fakó arcán félénk tekintettel és alig hallható „Jó napot kívánok” — köszönéssel lépett a terembe. Műre vontatott húzódozó léptekkel elérte a vádlottak padját, a bíróság is bevonult Csorba tanácselnökkel az élén. Helyet foglalnak Ber­­náth­ István dr. kir. ügyész, Reiner Samu dr. védő megbízásából Várjon Géza dr., majd Po­­toczky Dezső dr. és Pfliegler Kálmán dr. tör­vényszéki orvosszakértők is. Vall a gyilkos —­ Megnyitom a főtárgyalást a rablógyil­kossággal vádolt Fabu András Péter bűn­ügyében —— mondja Csorba tanácselnök. A hallgatóság soraiból kiküldik a tanukat, majd leveszik a vádlott kezéről a bilincseket s fel­olvassák a vádiratot. A kir. ügyészség Fabu András 22 éves görögkatolikus mándoki szü­letésű napszámos, volt cirkuszi bohóc ellen a

Next