Felsőmagyarország, 1935. január-március (4. évfolyam, 4-74. szám)

1935-01-05 / 4. szám

Szombat, 1935. január 5 45 ® jnri*é*. a^ia^M^gäiirrAM sriiSAABsAM. „lIl6, HS,RIMT*, előfizetési Aha hot s £ lybbn, asNT vidékkk? íi&i Timr«^£ Aiai»«t«»^í ZSEDÉNYI BÉLA dr egy hómapra t pengő &» fell. — kiadóhivatal, ntaäinsrän« rut»»® h*3ásía# s ® a * roííthy mskxös tér i. sz. telefonszava. *-««, NMEK H RIFORMUIVfISLUTOK Az 1935-ös esztendőt a kormánypolitika szempontjából méltán nevezhetjük a reformok esztendejének. A kormány a reformok egész sorozatával fog az ország elé lépni, amelyeknek az a célja, hogy a magyar nép gazdasági, szociális és alkotmányos életének a mai idők követelményeinek megfelelő alapokat adjon. A legfontosabb javaslatok, amelyek lehető gyors megvalósítását a kormány célul tűzte ki, a következők: a választójogi javaslat, a kormányzói jogkör kiterjesztésére vonatkozó javaslat, a telepítési és hitbizományi reform, az érdekképviseleti rendszer kiépítése, útügyi reformok, tagosítás és az Alföld fásítása. Ismeretes, hogy ezek közül a választójogi reformjavaslat már elkészült s ez idő szerint is élénk politikai megvitatás tárgyát képezi. A választójogi javaslattal csaknem egyidőben kerül azonban tető alá egy másik igen fontos javaslat is, amely az érdekképviseleti rendszer kiépítésére vonatkozik. Ez a javaslat — már ez a körülmény is hangsúlyozza különös fontosságát — a miniszterelnök személyes irányítása mellett készült el. Célja az, hogy megszüntesse az érdekképviseletek körül felburjánzott rendszertelenséget, rendet vigyen a káoszba, megteremtse és előmozdítsa a munkaadó és a munkás között szükséges harmóniát. Nagy általánosságban pedig arra törekszik, hogy a különböző foglalkozási és gazdasági ágak között fennforgó érdekellentéteket az egyetemes nemzeti érdek szempontjából kiegyenlítse s ezzel a gazdasági erők egészséges egyensúlyát teremtse meg. Természetesen, mint minden reformjavaslat, ez is a nemzeti gondolat és a nemzeti munka jegyében áll. Ezt a körülményt a törvényjavaslat első paragrafusa a következőképpen fejezi ki: „Minden munka, amely a nemzetgazdaság szellemi és gazdasági javait előállítja, fenntartja, vagy gyarapítja, termelő munka, amelynek végzése társadalmi kötelesség.” Ezt a tevékenységet a törvényjavaslat megfelelő védelemben óhajtja részesíteni és az állam támogatását biztosítja mindazon tényezőknek, amelyek ebben a nagy termelő munkában részt venni óhajtanak. Amikor az utóbbi időben beszélni kezdtek az érdekképviseleti rendszer kiépítéséről, bizonyos körökben idegesség volt tapasztalható. Voltak, akik tudni vélték, hogy a kormány tulajdonképpen a magyar alkotmány ősi alapjain akar változtatni s külföldi példák után indulva, olyan reformokat óhajt életbeléptésül, amelyek véleményük szerint nem illenének bele a nemzet történelmi fejlődésének eddigi irányvonalaiba. Az érdekképviseleti rendszerre vonatkozó törvényjavaslat, amely rövidesen a választójogi törvényjavaslat után kerül a képviselőház elé, sőt esetleg azzal egyidőben is, semmiféle olyan szándékot nem árul el, amely ezeket az aggodalmakat igazolná, mert a javaslat egyáltalán nem célozza azt, hogy az érdekképviseleti rendszer a törvényhozás terén a jelenlegi helyzeten túlmenő mértékben érvényesüljön. A kormány reformtörekvéseit a magyar közvélemény csak a legnagyobb mértékben helyeselheti. A változott idők, változott helyzeteket teremtettek, amelyeket nem tudunk másként megoldani, csak úgy, hogy korszerű reformokat léptetünk életbe. A világháború óriási megrázkódtatása és a békeszerződések felforgató intézkedései politikailag, társadalmilag és gazdaságilag is meglendítették a legtöbb országot. Magyarország a trianoni békeszerződés irtózatos csapása következtéb)en talán minden más államnál nagyobb és súlyosabb feladatok megoldásának szükségessége elé került. Most, hogy a külpolitikai helyzet európaszerte bizonyos nyugvópontra jutott, elérkezett az ideje immár annak a nagyarányú belső reformmunkának is, amellyel a jövendő Magyarország áll, vagy bukik. A nemzeti közvélemény, amely nemcsak belátja e reformok szükségességét, de egyben óhajtja is azok megvalósítását, a maga eleven erejével a kormány mellett fog állni, hiszen jól tudja, hogy a reformok ellen legfeljebb csak azok beszélnek, akiknek szűkkörű egyéni érdekeit érintik e nagyfontosságú változások. Ma azonban olyan időket élünk, amikor az egyéni érdeknek háttérbe kell szorulni a közérdek, a nemzet nagy érdekei elől. Magyarország örömmel üdvözli a francia-olasz megegyezést A status quóhoz ragaszkodó koncig és az evolúciót hirdető olasz álláspont mérkőzik Rómában - Az érdekelt államok arra szerződnének, hogy nem avatkoznak bele egymás belügyibe és tartózkodnak a felforgató propagandától . A békés revíziót kizáró területi garanciákról nincsen szó — Ausztria csupán a külső beavatkozás veszélyét kívánja elhárítani Lovas külügyminisztert Mussolini fogadta Rómában Rómából jelentik: A francia külügyminiszter fogadására a római pályaudvaron nagyszámú előkelő közönség jelent meg, a pályaudvar előtt pedig hatalmas tömeg várta a külügyminisztert. Már fél 7 órakor gyülekeztek a pályaudvar csarnokában az előkelőségek. 7 órakor érkezett meg Mussolini miniszterelnök Suvidi külügyi államtitkár kíséretében. Az érkező kormányelnököt a tömeg lelkes tapssal és éljenzéssel köszöntötte. Pontosan 7 óra 5 perckor futott be a pályaudvarra a párizsi express. A szalonikocsiból, ajTucsy a királyi váróterem ajtajával szemben állott meg, elsőnek Laval kisasszony szállt le, majd hagyományos fehér nyakkendő Magyarország Budapestről jelentik. A Magyar Távirati Iroda munkatársa beavatott helyhez fordult, ahonnan a római tárgyalások ügyében a következő felvilágosításokat kapta a magyar kormány álláspontjáról: — Hosszas vajúdás után a régóta folyó olasz-francia tárgyalások olyan stádiumba jutottak, hogy Laval római útjára sor kerülhetett. Az olasz-francia megegyezésről szóló hírek a világsajtóban mindazonáltal még eléggé határozatlanok és ellentmondóak úgy, hogy nehéz róluk végleges képet alkotni. Különböző információk alapján mindazonáltal kétségtelennek látszik az a tény, hogy miként Genfben, itt is két különböző koncepciónak, a status quohoz mindenáron ragaszkodó francia és az evolúciót hirdető olasz álláspont mérkőzéséről van szó, amelynek kiegyenlítésére mindkét fél barátai részére is elfogadható megoldást keresnek. Az eddigi tárgyalások, illetőleg hírek alapján máris leszögezhető, hogy a területi garanciák olyan formájáról, amint azt a Barthou és a Titulescu-féle nyilatkozatok alapján hirdették, amelyek a békés revízió lehetőségét is ki akarják zárni, Rómában nem lehet szó. A formula, amelynek irányában az osztrák kérdéssel kapcsolatban a megoldást keresik, úgy látszik abban állna, hogy az érdekelt államok kötelezettséget vállalnának arra nézve, hogy egymás belügyeibe nem avatkoznak és tartózkodnak olyan propagandától amely a másik állam belső rendjének erőszaka- eszközökkel való felforgatására irányulnak. Az osztrák függetlenség garantálása tehát helytelen kifejezés, mert hiszen Ausztrijével Laval külügyminiszter lépett le a kocsi lépcsőjéről. Mussolini miniszterelnök és a megjelent előkelésének köszöntötték a külügyminisztbetrt és leányát, akinek Róma kormányzója a város nevében remek orchidea csokrot nyújtott át. Chambiim nagykövet sorra bemutatta a megjelent előkelőségeket a külügyminiszternetk, aki Mussolini jobbján elhagyta a pályaudvart. Mussolini miniszterelnök a szokásos udvariasságával megvárta, amíg a francia előkelőségek eltávoznak, majd Suvich államtitkár kíséretében kocsiba szállt és a tömeg megújuló lelkesedésétől kísérve, elhagyta a pályaudvart. lovas külügyminiszter pénteken este a francia nagykövetség tagjainak társaságában szűkikörű ebéden vett részt. Ellenkező hírekkel szemben a külügyminiszter kedden délben ,pontosan 12 órakor indult a párizsi expressvonattal Rómából, álláspontja maga sem kérte, sőt szuverénítési joga teljes birtokában méltóságával összeférhetőnek sem találta, hogy mások az ő területi A cél: a légkör Bécsiből jelentik. A Neue Freie Presse „Ausztria és a Duna-kérdés” címmel foglalkozik », most folyó külpolitikai tárgyalásokkal. Kiemeli az osztrák államférfiak cselekvő szerepét majd ezeket írja: A tárgyalásokat valamennyi érdekelt helyen, főleg Rómában és Párizsban a legnagyobb gonddal és a legszigorúbb titoktartással folytatták. Egyébiránt az itteni körökben a most tervezett megoldást nem befejezőknek, hanem sokkal inkább csak további, mindenesetre rendkívül jelentős lépésnek tekintik azon az úton, amelynek a római jegyzőkönyviből kiindulva a középeurópai súrlódási felületnek valamilyen térre való fokozatos csökkenéséhez kell vezetállományát és állami létét garantálják, csupán a külső beavatkozás veszélyét kívánja Ausztria elhárítani. Magyarországnak, amelynek politikai célkitűzései mindig békések voltak és amelyek soha más állam rendjének erőszakos felforgatására nem törekedtek, nincs semmi oka, hogy nyugtalansággal szemlélje a római tárgyalásokat. El vagyunk ugyan készülve arra, mert megszoktuk a múltból, hogy a világsajtó bizonyos részében igyekezni fognak a várható megegyezést mint a franciakisantant álláspont győzelmét feltüntetni. A magyar kormány és a magyar közvélemény nem hagyja magát e célzatos hite! által megtéveszteni. Magyarország az olaszfrancia közeledés jelentőségét megelégedéssel üdvözli és jól tudja, hogy a római megbeszélések semmi olyat nem hozhatnak, ami a magyar politika eddigi alapvonalait befolyásolhatná, megtisztítása ne. Most politikai téren a tervbe vett be nem avatkozási egyezmény útján) a légkör megtisztítására törekszenek és ez az egyezmény a közép-európai közeledés további kifejlődésének jelentős lehetőségeket nyit meg. Csehország már régebben kifejezésre juttatta, hogy a római egyezményekhez való csatlakozása jórészt a Párizs és Róma közötti tárgyalások eredményétől függ, valószínű, hogy Laval római látogatása után Benes szintén Rómába utazik. Bizonyos, hogy a franci minisztertanács a kisantannti államok külügyi misztériumaival való érintkezésbe lépés és igen beható tárgyalások után hozta meg elhatározását. Henri de Jouvenel a tárgyalásokról Párizsból jelenítik Henri de Jouvénel volt római nagykövet, a francia-olasz közeledés egyik úttörője az Information hasábjain igen bizakodó szellemiben ír a római tárgyalásokról és arra számít, hogy Európában az eddigelé szembenálló két tábor végérvénye sem össze fog békülni. — Állítom, mint másfél évvel ezelőtt nagyköveti megbízatásom "rapta előtt is óHallottam, hogy Musselini Jugoszlávia ellen támadó ti."■ elsőtsorban a szomszédok közöle1!, erre vonatkozóean a budapesti ____ _.ik legutóbbi nyilatkozata és Bébidem, István gróf két cikke a megbékülés módozatait hozzák javaslatba. Kétségtelen, hogy az olasz-francia megegyezés hozzá fog járulni a kölcsönös jószándék kifejlesztéséhez és az ellentétek csökkentéséhez. Simon is Olaszországba érkezet Rómából jelentik: Sir John Simon külügyminiszter hír szerint Monts Carióból Olaszországba érkezett. Arról, hogy a külügyminiszter érintkezésbe lérp-e az olasz hivatalos körökkel, nincs semmi hír.