Felső Magyar Országi Minerva. Folyó-Írás. 1825. 3-dik negyed (Júliusz-Szeptember)
Kilenczedik Füzet. Szeptember. - 12. Laszky Hieronymus’ Élete ’s titkos követsége Szolimán Török Császárnál. Folytatás. — Szalay Antal.
Szeptember 18 25. 55. erejével tartoznak védni a’ Lengyel atyafiakat. — ’S ugyan azért; ezen barátságot egész terjedésivel azért bízta Királyom reám, mert tartósnak óhajtná ezt lenni ; nem is megvető javak háromlanak reátok, minekutánna a’ Magyarokkal és Lengyelekkel barátságba léptek. — Bizonyossak lehettek azonban, hogy a’ Lengyel Király néktek nem adódzik, mert hatalmas mind erejére mind erszénnyére nézve ; nem is tudja ő, hogy az én Királyom dolgozzék általam nevében, a’ véletek Öszvekapcsoltatás végett. Azt se csudáljátok, hogy a’ Tatárok gyakran bé beülnek hozzánk, mert ők nem hadi tiszteletet és csatát, hanem egyedül prédát keresnek, mellyet ha (legcsekéllyebb légyen is) kapnak, mindjárt futnak, ’s a’ csatától gyalázatossan viszsza vonják magokat. — Három esztendők előtt voltak Törökök is Lengyel országba, de ereje is tatár nyavalyában esvén, nem bátorkodtak velünk a’ csata-piaczra bajnoki vágygyal lépni. — Ezen utolsó ütközetben, melly Lajossal volt, kevés Lengyelek voltak, csak a’ Pápa pénzén fogadva némellyek, — láthattátok őket bajnoki módra harczolni. Más módunk van nékünk a’ csatában mind a’ Magyaroknak, mert a’ mi vasassaink mind lovasok, vagynak erős gyalogjaink is, és még számítatlan tábori eszközeink , nem ok nélkül iparkodik tehát Királyom ezen barátságot köztetek , ’s azok közt végre hajtani.“ Ibraim Laszkyhoz* „Barátom! végezd el előbb Királyod’ békességét, ’s Öszve kapcsoltatását Urammal, ezután lehet értekezni a’ Lengyelekről is ; mert úgy sem tartják meg jól az eskedt fegyver nyugvást, ’s most is gyakran elhajtják gyarló pásztoraink elől barmainkat; nékünk ugyan általa csekély kárt okoznak, de annál nagyobb gyalázatot magoknak. — Azonban nem nagy fáradság megmondani Uramnak , mert Vinnisza és Brezlav nem Rhodus.— Megemlékeztetem Uramat, ’s tudtodra fogom adni annak válaszát.“ Laszky Ibraimhoz: „Nincs hatalmamban más külömben veletek békességet kötni, és eggyességteket elfogadni, minekelőtte bizonyos légyek a’ Lengyelek, ’s köztetek állítandó barátságról. — Mért is habozol? hiszen mondád: Uram Uraddal úgy akar öszvekapcsoltatni , hogy barátja légyen barátjainak, ’s ellensége ellenségeinek? »— hogy pedig ő meg nem tartná a’ fegyvernyugvás’ szent kötelét, igen csudálnám ; mert ő igen jó lelkű, ’s igazság szerető ember; úgy hogy minden viszálkodások’ elintézése ő reá bízattassék minden Európai Fejedelmek között, ’s az ő bölcs határozása ellen ritkán hallani kifogást; azért bizonyos lehetsz abban, hogy azok’mondásod szerint léttét, mind eddig nem tudja ő ; de nem is hiszem, hogy a’ Lengyelek cselekednék azon alávalóságot, a’ tehetetlen pásztorok elől elhajtván a barmokat, hanem ezt cselekszik a’ Kozákok, kik prédából élnek, ’s nem kevesebb kárt okoznak nékünk mind néktek, kiket mi midőn elfogunk, nem tartván őket méltókká fegyverünk’ élére, alá való cselekedetekhez képest kötélre aggatjuk. •—• Azért kérlek ezekről tudósítsd Császárodat «—• ’s iparkodj ezen erős barátság’ kidolgozásában, mellyel most kínállak a’ Magyarok és Lengyelek’ nevében.“* 4?