Felső Magyar-Országi Minerva 2. (Kassa, 1826)
1. Negyed - Első Füzet. Januáriusz - 3. Professor Kövy Sándor: VI-dik Károly Császár' s azon a' néven III-dik Magyar-király' Deák Versei, 's némelly viszsza-emlékezések a' Poésisról, vagy csak a' Versírásról, 's annak becsületéről
543 Januáriusz 1326, Virg. a’hajnal-csillagról mtmd: Extulitos sacrum coelo, magára Virgíliusra fordítja; éppen annyit, mint midőn Claudianus Ovidius’ ezen verseit: Aurea pellebant rapidos umbracula soles , majd csak nem egészen kiírja; vagy Ovidius, midőn Virgílius’ versét: Quent Venus ante alios, astrorum diligit ignes, a’ rózsa színre így alkalmaztatja: Quem Venus ante alios siui vindicat ipsa colorem , vagy mikor azt mondja Virgílius után: Citem mo are brachia colla, ’s a’ t, milyen példákat ezereket lehetne öszsze-szedni, nem is kellene nagyon keresni. Mit veszt Faludi Ferencz azzal, hogy többnyire verseit Olaszból, Francziából, talán Anglusból is, mert ott is járt, vette; p. o. Hív társom, dohányos börtönezém, Te tisztítod fejemet. Szép pipám, égő kiskemenezém, Te enyhíted mellyemet, ’s a’ t. Deux charme de ma solitude, Fumantepipe, ardent fourneau, Qui purge d’ humeurs mon Cerveau, Et mon esprit d’ Inquietude ’s a’ t, éppen annyit, mint Virgílius hogy sokat fordított Ssomerusból, vagy mint Desportes, ki ellen az irígyei egész könyvben mutogatták , mit lopott légyen az Olaszból; — ő csak azt felelte, hogy ha előre tudta volna , mit akarnak, ’s miben fáradoznak, adhatott volna nekik több matériálét, mert ő többet és több helyekről lopott; de azok a tudatlan emberek nem tudják honnan, ’s nincs annyi eszek, hogy magok okossan tudnának lopni. Megmaradt a’Desportes becsülete , és a’tíz ezer tallér jövedelme a’XVI-ik század végén, valamint Gróf Bírón is, a’ világon eddig élt minden Poétáknál nagyobbnak tartatik ; jóllehet ő ellene is eggy ollyan egész könyvet írtak; holott, mint már kétszer is mondottam, lehet ollyan nagy elme, ki maga erejével is mind feltalálja, ’s éppen úgy elő-adja azt az igazat és szépet, a’ mit más valaha feltalált; külömben is a’ képzelődésre nézve (jóllehet annak, mértéke ’s minémüsége is a’ természet’ szemlélésétől, sok megesett dolgok’ tudásától, 's fontolásától, a’ szemlélő tudományok’tanulásától, a’ lélek’ erejétől, a’ vér’ és nedvességek’ temperaturájától (mérséklet) fügvén, igen sokféle lehet) a képzelődésre mondom, és annak külső jelekkel leendő előadására nézve , csak nem lehet az emberek köz’t’ oly véghetetlen külömbség, mint azokra a’ tudományokra és mesterségekre nézve van, mellyek vagy csak a hoszszas tanulásból, vagy csak a’ tapasztalásból származnak, még is ezekben is, alig van ollyan valamire való találmány, a’mellynek ellene mondhatatlanúl Urát lehetne adni. A’ mivel mink Európaiak dicsekszünk, többnyire mind tudták az Egyiptomiak Káldeaiak, Khínaiak ; de a’ mit egy kitalált, azt más is kitalálhatta; vagy az előtt, vagy azután, vagy akkor tájban. Micsoda találmányok miatt volt a’ vetélkedés Scheiner Jezsuita és Galilaei közt’, Maupertius és König nevű Leidai Professor között, Leibnicz és Newton felett, — az ifjú Paschal, és az öreg Toricelli felett, és más igen sok alkalmatosságokkal, jobban tudják nállam a’kiknek tudni illik, ha az ilyeknek is oly kétséges feltalálójok, ’s megeshetik hogy mind a’ két résznek igassága van, hogy ne eshetne meg a’ csupa képzelődés’ munkáji közül !*ha tehát egész mértékben igaz volna is Terentiusnak azon mondása: Nihil dictum est quod non dictum sit prius; még sem mindenkor következne, hogy a’ ki utóbb mondotta, mástól tanulta. Az is tapasztalt dolog, hogy akinekutánna az ember úő ’s több esztendők alatt Poétát nem olvasott, hanem egészen más nemű dolgokkal foglalatoskodott, ezeket is megunván, verseket kezdett írni, ’s hízelkedett magának némelly előtte szépeknek látszó gondolataival 's kitételeivel; későbben, forgatni kezdvén valamelly.