Felső Magyar-Országi Minerva 5. (Kassa, 1829)

1. Kötet - Első Füzet. Januáriusz - 8. Gr. Dessewffy Jósef: A' Kellemek! Kisfaludy Sándorhoz, Berzsenyihez, Vörösmartyhoz

62 JANUARIUSZ 1829. 13. Nincsenek kinyalva, még is kisimultak A’ külső öltözet’ illendő bájában, Egygyütt érkeznek­ meg , mert egygyütt indúltak A’ Nap-isten ’s Múzsák’ fény-világlásában. 14. Redős leplezetben könnyededen lépnek Mi szelíd ! mi nemes ! szerény tekintetűk, Uraknak tettszenek, tettszenek a’ Népnek, Meglep minden élőt fűszeres ihletök. 15. Karon fűzve lépnek, látszik hogy testvérek; Mind­egygyikben más más a’ kéj’ vegyítéke; Azt nem mondja senki nekik ki nem térek, Angyal jár mellettök, elüttök a’ béke. 16. A’ szelek megszűntek, a’ hol megjelennek, Minden patak cseppje csereg csendesebben, A’ sűrű vadonon ha keresztül mennek, Csattog a’ csalogány sokkal édesebben. 17. Derűi a’ hol járnak, és léptek’ alatta Bokorként virágok zöld gyepen Serdülnek, Kikelet kíséri, és ki-ki halhatta Hogy ők nem hervadnak, hogy meg nem vénülnek. 18. Hellászból költözve lengő friss szárnyakon, "Végig áll’ repülték a’ szomszéd vadságot, ’S megpihenvén nálunk, a’ sok szép halmakon Azt vélék, elhagyták hogy Török­ országot. 19. De mint megdöbbentek­ a’ légnek űrében Hallván magok körűl sok nyilat repesni, Mellyet ez, és amaz, parancsolt, mérgében, Ártatlan barátra elpattanva esni. 20. Bár mi sértetlenek, feltekintvén Égre, Úgy mintha félnének, nyugtabb hely’t keresnek, ’S azok a’ kik vihart hoznak csendességre, A’ harapó nyilat ítélik mérgesnek.

Next