Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-01-01 / 1. szám
// KV, hxrWi évfolyam. 1_ szám // TXap: 331<]$~r LSOBÁNYA! TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. F/l _____ ____________________: Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VÁSÁRNÁL* * *. Előfizetési ára: Egész évre 2 írt. — Kél évre 1 írt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltétnek. K>r 03 00 mrt\C % Minden a lap Szellemi részét illető közlemények elkelő fizetések Felsőbányáia a szerkesztőhöz küldendőké Nyilttér soronkint 10 kr. Boldog újévet! Ezer meg ezer alakról hangzik ma e szó: »Boldog újévet!« Mi ennek oka? Hiszen a szakadatlanul folyó időben semmi változás, olyan ma minden, mint tegnap. Olyan komor a tél ábrázolja most, mint néhány órával előbb. S mégis tegnap estve valami szokatlan, megható érzések közt temettük el az időnek s így életünknek is egy részét, s ma mintha uj időben élnénk, járnánk s kelnénk. Nekünk úgy tetszik, mintha a múlt kapuja bezárva, a jövője nyitva lenne. Pedig ellenkezőleg áll. A múltat jól ismerjük, a jövő le van zárva. Halandó szem oda nem tekinthet. Kezdjük meg hát mi is az újévet, áldás, szerencse kívánással. Mi e kis lap szerény munkásai, pártoló- s olvasóközönsége egy kis szellemi társaságot, családot képezünk. Üdvözöljük egymást életünk ez uj határdombjánál. Vajha ne zavarná meg semmi azt a kevés összeköttetést, mely minket egymáshoz köt a beállott esztendőben. Bárcsak tehetnénk ha csak mustármagnyi jót nemcsak egyesek, de főleg a közjó érdekében! Bárcsak eltudnánk némitani egyesek érzékenykedését is akkor, mikor azt egy kisebb kör java kívánja ! Áldja meg azért Isten szellemi rugékonysággal, lelki erővel e szerény kis téren mozgó dolgozótársakat, hogy egyesült erővel készíthessük, az ezt éhező pártolóinknak, olvasóközönségünknek, ha nem is valami válogatott, kiváló, de legalább élvezhető szellemi eledelt. Áldja meg Istenünk e kis lap pártfogóit oly anyagi bőséggel, hogy a »Felsőbányai Hírlap «-ra előfizetett 2 forint évi díj számba se jöhessen évi budgetjében. Áldja meg Istenünk ennek olvasóközönségét jó gyomorral. Ne olvasson ebből senki rosszat, olvassa mindig a legjobbat. Boldog esztendeje .egyen a kiadónak is. A lap kiállításában ne legyen soha semmi akadálya. Szaporodjék napról-napra az előfizetők száma. De az újévi áldáskivonatok után lássunk a munkához. úgy tetszik, mintha az ujesztendei ünnep nemcsak imára, isten segedelmének kikérésére hívna fel bennünket, hanem a komoly gondolkozásra, irányunk, teendőnk meghatározására is sarkalna. »Segits magadon, Isten is úgy segit,« Régi igazság ez. Itt és ott teendők várakoznak reánk. A család, egyház, váró, haza egész erőnket kívánja. A munkakör nem uj, a teendők ismeretesek. — Haladjun, lankadatlan szorgalommal, ügybuzgalommal a reánk bízottakban. Városunk a múlt évben nagy anyagi erővel gyarapodott. • Oly erővel, mit mi együtt se tudnánk emelni. Ismerjük el a kitartók érdemét, s használjuk jól a kinyert erőt. Egyesek s társadalmak haladjanak mindig csak előre! így aztán majd e kezdet végén is is nyugodtan érezzük : »Boldog, kinek nem kell szánni, Elvesztett idejét s bánni.« ^ r TÁRCZA.I» Újévi üdvözlet barátaimhoz!*) — 1899. január 1. — Lelkem darabjai vagytok a távolban . . . Hozzátok, felétek szállok gondolatban ; Ha mind együtt vagytok tesztek egy egészet. Műremeket, minőt Phidiás se vésett. Barátság, szeretet, költészet, szerelem, Húzódnak fölénk, mint derű a kék egen; Tündéri fényt áraszt e négy égi nemtő; A gond tova illan, e gyász vándor felhő. Míg epedő vágygyal hozzátok olvadok, Ringat a boldogság, mint hab a csolnakot; Együtt ringtok velem, érezvén az elvet, Elvét a szellemi egység örömének. Szellemem, s emlékem körötökben fészkel Telő bánatával, s fogyó örömével; Tinálatok lévén, dicsfényt nyer homlokom; Örömeiteknek egyrészét hordozom. Bodnár János. *1 Bodnár János kakszentmártoni ev. ref lelkész 40 éves házassgi jubileuma alkalmából. Karácson utáni gondolatok. A karácsony ünnepét, az összes keresztyénség megváltójának, a Krisztusnak emlékünnepét ültük közelebb. Nagy jelentőségű esemény a Krisztus születése a világtörténetben, mert ha Krisztus nem születik 1898 évvel ezelőtt, nincs evangyéliom, nincs újszövetség, testvérisülés, hit, remény, szeretet, szabadság és igazság, az emberek között békesség és jóakarat! Az emberiség mai napig, Krisztus hite, reménye, szeretet vallása nélkül pogány, emberevő, rabszolga vagy zsarnok, a sötét eszmék : tudatlanság, tévelygés, babona, bálványozás, vakhit és rajongás szerencsétlen áldozata, a személy - és vagyonbiztonság, haza, egyház, család, társadalom, szenvedő emberiség ellensége lenne, mint az indiai, ázsiai barbár népek életében, történetében szemlélhető. Sötét éjnek idején indult el a hajós törékeny sarkán, zivataros tengeren a vészes hullámtól ide s tova hányatva, életczélját : a kikötőt keresni ; de minden perczben elsülyedés, végveszély, hajótörés fenyegette a vakéjben a zivataros tengeren, és sokáig hasztalan kiáltozott, sitt imádkozott segítségért, mert csak az ég fekete felhőjének árnya, átkos viharának zúgása, az istenítélet tombolása felelt csengéseire. Azonban nagy hirtelenséggel megszűnt a tomboló vihar, hasadt a hajnal, a kelő nap rezgő fénysugár hintett a sötét pályára, s eloszlott a vakéj, lecsendesült a zivataros tenger hulláma, s a megrémült hajós szerencsésen meglátta a kikötőt s elérte czélját. Az élet zivataros tengerén, a vakhit sötét éjjelében erkölcsi hajótörést szenvedő, élethalállal küzdő és kétség habjai közt hánykódó emberiség is több évezredig kiáltozott segítségért , kikötőért, mígnem végre mennyei szózat hangzott: »ez az én szerelmes fiam !« az esthajnalcsillag ragyogása, az evangyéliom világossága, Krisztus születése által feltűnt a szenvedő embriség egén. És ma már keleten, nyugaton, délen és északon millió meg millió "keresztény karácsomy ünnepet szentel a názáreti Jézusnak, egyedül az ő evangyéliomát tartja Újévi gondolatok. Bölcső és koporsó ! Sokszor mily közel álltok egymáshoz. Tegnap, a lehunyó pap fényénél egy koporsóba zárt fáradt vándort temettünk, ma a fölkelő nap arany sugárinál bölcsőt állunk körül, melyben egy kedves gyermek szendereg. Múlandóság sötét koporsója benned nyugszik a visszajöhetlenül eltemetett idő, a múlt év. Sebzett szivü gyermekek állják körül a ravatalt: a kényező szeretet, a sóhajtozó bánat, a törött ábránd, a tépett remény, a megtiport jog, a szivén döfött igazság, az elrabolt hit s a szirmait vesztett liliom. Te bölcsőben nyugvó, feslő rózsabimbó, reményteljes újév, örömmel köszörűnek várományossaid, kis játszó társaid ; sziveket betöltő angyali szerelem, megszentelt önérzet, vágy, ábránd, képzelet. Ravatalnál sirók vigasztalódjatok, hisz az elmúlt idő többé vissza nem jő. Mint vízre szórt virágot a rohanó folyó messze, tova vigye omló könyeteket a hitnek hajója, mit bölcs kézzel vezet az égi Szeretet. Bölcső körül állok kérlek vigyázzatok! Messze ne szálljatok, hogy lengő szárnyatok a csalódás napja össze ne égesse. ■* * ajt Pénzcsengés, harangkongás, mily különbözők vagytok ti, s mily messze álltok ti egymástól. Pedig egy »húsból« egy »vérből« álltatok, mig az emberi ész és emberi sziv külön nem választott. Mint anyagok, együtt pihentetek anyátok ölén a föld méhében. Együtt éreztétek az átalakulás fájdalmait: a kohónak izzó, forró tüzét. És most egyitek arra szolgál hogy az embert lekösse a göröngyhöz, melybe a test, az anyag visszatér ; másikotok a szivet magasra emeli a csillagokon túl, a honnan származott s hová visszavágyik. Az időmérő gép egyik 365 fokos kereke most ér fel mozgásában az utolsó fokhoz: ma van az év utolsó napja. A reális ember, a törzsér, a bankár, a részvényes, az üzletembekönyvei felé hajol, csinálja a mérleget; a zsugori most számlálja kincseit; a vérszipó, uzsorás reszkető kézzel rendezi a váltókat, a kötvényeket s számlálja az évi 80 és 100 perczentes kamat által felgyűlt »vagyon-szaporulatot«. Mind perczentet számol, mind pénzét olvassa. Hisz a mai kornak pénz a valódi istene ; más istent nem ismer. — összetört sziveket, kinyujtolta könyet nem lát a bölcs század praktikus gyermeke. A hatalmasakról áteredt e bálványimádás a nagy sokaság nagy részére is. Ma az előirányadó: használni a jelent, gyűjteni a pénzt, az uj istent, mely mindenre képesít, azon lehet venni hatalmat, hivatalt, gyermeket, szeretőt, barátot, tisztelőt, elveket, kéjeket. Lélekre, jellemre, becsületre, Istenre a balgák agyrémeire, mint divatból kiment öcs