Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-14 / 1. szám
IXLIV- évfolyam. 1. szám. 1909. januárr 14. FELSŐBÁNYAI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. = MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. = | Felelős szerkesztő : Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. | Egyes szám ára 20 fillér. | DR MOLDOVÁN FERENC Előfizetési pénzek, reklamációk, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. — Nyilttér garmond sora 20 fillér. Tanulságok. Felsőbánya, 1909. jan. 11. Nagy gyásza van az olasz nemzetnek! Iszonyú csatát vesztett egy láthatatlan ellenséggel. A hatalmas elemek: a föld, viz és tűz összeesküdtek az emberek, a föld urai és nagyszerű alkotásaik ellen. Orozva, éjjel a sötétben, mikor még hajnali édes álmát aludta háromszázezer ember, megrázta hátát a föld, rohamra indult a tenger s egy perez alatt semmivé tett virágzó olasz városokat, maga alá temetve ezek népét és mindenét. A romboló munkát folytatta a tűz s folytatja a levegő, mely döghalált rejtő undorító bűzt terjeszt a teremtés koronájának oszladozó hulláiból. Rettenetes kép tárul az emberiség szeme elé, az absolut pusztulás borzalma. Valóságos Jerikó pusztulása, mikor kő kövön nem maradt. Iszonyú emberi szenvedéseket osztogat néha a sors egy-egy halandónak, de azok a szenvedések, melyek ott lenn a földrengés túlélőket gyötrik, meghaladják az emberi erő határait. Bambán, érzéketlenül bolyongunk a szerencsétlen hátramaradottak megbillent lelki egyensúllyal a romok között s nem akarnak elválni onnan, ahol a nemes életczélok, emberi erények utáni küzdelemben csúfos vereséget szenvedtek. Mi volt ez a pusztítás? Az Isten haragja az istentelen emberek ellen, vagy a földkéregnek természeti erők működése folytán való megmozdulása és alakulása? A zabolátlanul felfuvalkodott ember hitetlenségére, a gonoszság, fajtalanság rohamos terjedésére a Mindenhatónak intelme, vagy egyszerű természeti tünemény, mely előtt tehetetlenül áll az emberiség összes tudománya? Bírálja el azt kiki a maga benső meggyőződése szerint. Itt csak azon nagy tanulságokra akarunk rátekinteni, melyek rendkívüli események nyomán alakulnak ki az emberekben. A szerencsétlenség által az egész világon okozott borzalom alig hogy dűlt, felébredt az érző emberiségben a részvét az elpusztult és megmaradt szerencsétlenek iránt. Aligha akadt kulturember, kinek szive fájdalmasan meg ne dobbant volna 160 ezer ember borzalmas halálán s az életbenmaradottak nyomorán. S miközben szeretet öveit minden ember szorosabban ölelte magához, összebeszélés, buzdítás nélkül megindult a jótékonyság árja Délolaszország felé. A nemes érzések melege szétterjedt a művelt világon s az emberiségnek gyászában nagynak mutatta meg magát az ember. Sietett a gyógyító irgalmassággal, kenyeret adott az éhezőknek, felruházta a mezíteleneket, az egyház mentésére indult veszendő hívei lelkének, megkezdődött a milliók vándorlása a szerencsétlenek anyagi felsegélyezésére. De ezen külsőleg tettekben nyilvánuló hatásnál nagyobb kellett legyen az emberiség lelki hitéletének megrázkódása, a hitetlenek lelkében a múlandóság borzongása, egy magasabb hatalom sejté ének újraébredése. A gondolkodás ilyen rendkívüli események fölött nem térhet egyszerűen napirendre, kell hogy legalább egy sóhajtást küldjön valami nagy ismeretlen felé, mely fohász vagy az Istenben való hitnek vagy a hitetlen gyarló félelmének kitörő hangja. És miután a hitetlenek és azok az emberi vadállatok, kik halottakat csonkítva, fosztogatják a rombadőlt városokat, mégis csak kevesen vannak, ennek a rettenetes pusztulásnak megtaláljuk erkölcsi jótékony hatásait és eredményeit. Végtelen drága ára van az emberiség egészében bár csak egy árnyalatszerű javulásnak, de csupán a nagy megrázkódtatások képesek az embert javítani vagy tökéletesíteni. Dr. Mt F Panasz. írta: Jörgné Draskóczy Ilma. Már megint nagyon csüggedt vagyok, lásd Az arcom sápadt, elkerül az álom, A végbemérő hosszú éjszakákat Halk zokogással átalsirdogálom Lesve a virradást. . . A virradást. .. amelynek nincsen enyhe, A reggelt... mely, ha jó is , céltalan. A holnapot... amellyel jól tudom, hogy Csak hitegetem, ámítom magam Hasztalan egyre. .. ... Oh drágám , fogd kezedbe a kezem És cirógasd meg arcoddal az arcom, Tekints szemembe gyöngéd-biztatón, Ha fejemet a te szívedre hajtom Mindenről megfeledkezem. Csak azt tudom, hogy élni, élni jól Hogy csókod forró s édes a szerelmed És rámfonódó karjaidban mintha Csodás szépségű álom-tájak mellett Ringatna lágyan egy hajó . . . . . , Egy mese hajó. Városi közgyűlés. Az elmúlt év utolsó előtti napján rendkívüli közgyűlést tartott a képviselőtestület s ezzel befejezte működését az 1908. évre. A közgyűlés oly gyorsan folyt le, mint amilyen gyorsan közeledtek az óév utolsó órái. 1. Az alispán rendelete folytán közgyűlés az ügyvezető városi orvos és a többi orvos teendőiről s egymáshoz való viszonyáról a szabályrendeletet megalkotta, illetve a szerződési szabályrendeletnek az egész egészségügyi személyzetre, így a szülésznőkre is vonatkozó részét a rendelethez képest módosította. 2. A váratlanul eszközölt pénztárvizsgálatról a jelentést, mely szerint a város gazdasági pénztáránál, az árvagyám és árvaletéti pénztárnál, továbbá a városi alapok pénztárainál minden teljes rendben találtatott, közgyűlés tudomásul vette. 3. A tanács előterjesztése alapján közgyűlés elhatározta, hogy a városi tőkéket, mint eddig, úgy ezután is a Felsőbányai részvénytakarékpénztárnál helyezi el, azonkívül magánfeleknek 8% kamattal negyedévi 5 ° C-os tőketörlesztéssel első helyen való telekkönyvi bekebelezés és háromszoros ingatlan biztosíték mellett kölcsönt ad és pedig 3000 koronáig a tanács, azon felül a közgyűlés mindkét helyen a becslési jelentések beérkezése után. .A róm 1,Q0. évben engedélyezett 24% drágasági pótlékot 1909. évre is megadta közgyűlés ugyanazon feltételek mellett, mint a városi tisztviselőknek, nemkülönben a fizetési előleget is. 5. A folyamodó városi tisztviselőknek közgyűlés a fizetési előlegeket engedélyezte. 6. Közgyűlés azon indítványt, hogy a Felsőbánya—máramarosszigeti állami utón a felső átkaparó házat »Hartigház«-nak nevezzék, elfogadta azon kiváló érdemek elismeréséül és méltánylásául, melyeket Hartig Sándor kereskedelemügyi m. kir. miniszteri tanácsos ezen állami ut létesítése körül szerzett, s azon jóindulatért, melylyel Felsőbánya iránt a város egyéb ügyeiben viseltetett. 7. Wurscher János, a »Korona« vendéglő bérlőjének az épület kibővítése alatt szenvedett kára fejében az 1908. évi bérből 400 koronát elengedett s a bérlőnek 1909. április 1-re való felmondását elfogadta közgyűlés. Egyben vitéz- Melyik volt a nagyobb? Körülbelül 50 esztendeje annak, hogy egy barátommal az év utolsó napján Szatmáron a Szamoshidon túlra kimentünk sétálni, részint hogy tisztább téli levegőt szívjunk, másrészt pedig hogy fesztelenebbül mondjuk el egymásnak bajainkat, mert bizony az akkori időben nem lehetett úgy nyíltan beszélni még a legközömbösebb dolgokat sem, mert »a falaknak is volt fülök.« Borzasztó idők voltak azok. Az ember soha sem volt biztos afelől, hogy nem kerül-e dutyiba ha mindjárt gyermek-ember (tanuló) is lett légyen. Mig mi úgy egymásnak kölcsönösen elpanaszoltuk ügyes bajos dolgainkat, sorsunkat, mert bizony abból is kijutott, azalatt kezdett az idő szürkülni, esteledni. Eközben megkondult a nagy templomban az érc nyelve. Valami oly magasztos, oly szomorú, de egyszersmint oly biztató, reményt nyújtó volt, hogy az embert a kétségbeesés letargiájából felrázta, mintha mondta volna: ember, bizva-bizzál, mert a jövő a tied! Mi is — ennek hatása alatt — szótlanul visszafordultunk, hogy jelen lehessünk a 6-órás esti isteni tiszteleten Midőn a templomhoz értünk, már a másodikat is elharangozták. Be akartunk menni, de az lehetetlen volt. A templom annyira zsúfolva volt már, hogy lehetetlen volt bemenni. Legalább is 2—3 ezer ember szorongott ott egymás hátán. Volt ott nem csak katholikus, hanem református, sőt zsidó is. Hát kérdem barátomtól itt oly ájtatos a nép? Oh, — mondja ő — ezeket nem egészen ájtatosság vonzotta ide, hanem a divat árama. Ugyanis itt van egy fiatal pap, akit a divat felszínre dobott, t. i. ha ő prédikál, akkor az egész város itt van, a burgerségnek a bálványa , ma pedig ő fog prédikálni. Ez nagyon érdekes. De hát — mondám — sajnálatunkra nem hallhatjuk meg e rendkívül érdekes beszédet, s ezt nagyon sajnálom. De meghalljuk — mondás — csak kövess engem. És azzal sebes léptekkel mentünk a baloldali torony külső ajtajához, s ott a lépcsőn fel a kórusra. Éppen jókor. A kóruson sokan voltak, de azért nekünk is jutott hely és még