Felsőoktatási Szemle, 1952 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952 / 5-6. szám - Orbán László: Feladataink az 1952-53. tanévben
teken belül érvényesítse a maga pedagógiai elgondolását a tananyag leadásában. A programmaik elkészítése és megvitatása hatalmas jelentőséggel bír egyetemeink fejlődése szempontjából. Éppen ezért biztosítani kell, hogy ez a munka ne formális legyen, hogy ne a helyenkint meglévő tematikákat kereszteljék el egyszerűen programmnak, hanem a programmok komoly alkotómunka és eleven tudományos viták eredményeként szülessenek meg. Különös súlyt kell helyezni arra, hogy a programmok magas eszmei tartalommal bírjanak. A Központi Vezetőségi ülés útmutatásai alapján irányt mutassanak a diákság eszmei-politikai nevelésére, a burzsoá ideológia elleni harcra, érvényesítsék a Szovjetunióban lefolyt nagy, tudományos viták eredményeit, különösképpen pedig Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkeinek tanításait. A programmoknak kell biztosítaniuk azt is, hogy a tananyag a gyakorlattal eleven kapcsolatban legyen. Bár az elmúlt tanévben jelentős előrehaladás történt az iparral való kapcsolat terén, a tanszékek egész sora kötött üzemeinkkel szocialista szerződést, mégis e téren a helyzet sok tanszéken még korántsem kielégítő. Műszaki egyetemeinken egyes tanszékek elmaradtak az ipar, a technika rohamos fejlődése mögött — mint azt például a Műszaki Egyetem Mérnökkarának felülvizsgálata megmutatta, sok tanszék nem ismeri és nem dolgozza fel a tananyagban az ötéves terv feladatait, iparunk műszaki-technikai fejlődésének időszerű kérdéseit és általában nem áll kielégítő kapcsolatban az i iparral, a gyakorlati élettel. Az előttünk álló tanévben a szovjet példa nyomán hazafias mozgalommá kell kiszélesíteni és szocialista tartalommal kell megtölteni a tanszékek és üzemek közötti alkotó együttműködést. A politikai nevelőmunka javítása és jó programmok elkészítése döntő jelentőséggel bír a tanulmányi fegyelem további megszilárdítása és a tanulmányi színvonal emelése szempontjából is. A tanulmányi fegyelem terén jelentős a javulás. Megszűnt a „mezeizés“, eltűntek a Horthy-idők egyetemeiről jól ismert, hírhedt figurái az „ősjogászoknak, ősmedikusoknak, őstechnikusoknak“, stb. Szocialista egyetem, szocialista tanulmányi fegyelem követelményeihez képest azonban korántsem kielégítő diákjaink fegyelme. Még mindig 6—8%-ra rúg gyakran az előadásokon a hiányzók száma és egy hónapon belül gyakran 40—50%-ot is kitesz azoknak a hallgatóknak az aránya, akik legalább egy-két órát hiányoznak. A késések, hiányzások ellen még mindig nem folyik elég következetes harc. Gyakran csak adminisztratíve harcolnak a fegyelmezetlenség ellen, szem elől tévesztve, hogy a fegyelem kérdése elsősorban politikai kérdés. A szükséges adminisztratív rendszabályok mellett mindenekelőtt jó politikai munkával arra kell törekedni, hogy egyetemeinken megvalósuljon az a légkör, amelyről Rákosi elvtárs beszél, amelyben szégyen és gyalázat lógni, elkésni, hiányozni, nem tanulni. Az új tanévben az első pillanattól kezdve szigorú rendet és fegyelmet kell megkövetelni és ebben döntő szerep vár professzorainkra, egyetemi oktatóinkra. Emellett különösképpen fontos, hogy a tanulmányi csoportok tovább szilárduljanak, olyan közösségekké fejlődjenek, amelyek elsőrangú nevelő szerepet töltenek be diákjaink között. A DISZ-szervezeteknek, a tanulmányi csoportoknak fel kell karolniok és széles mozgalommá kell fejleszteniök diákjainknak azt a kezdeményezését, amelynek jelszava: „egy percet se késünk, egy órát se hiányozunk“. Az elmúlt tanévben a tanulmányi színvonal is emelkedett, még sincs ok az elégedettségre. Különösképpen komoly problémát jelent főleg egyes egyetemeken, főiskolákon a bukásoknak még mindig magas aránya és