Felsőoktatási Szemle, 1952 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1952 / 5-6. szám - Orbán László: Feladataink az 1952-53. tanévben
a középiskolát végzetteké; ez a példa mutatja, hogy jó politikai nevelőmunkával, haladó pedagógiai módszerekkel teljes sikerrel oldható meg a nagyszámú szakérettségis oktatásának a feladata is. A Közoktatásügyi Minisztérium ankétja és pályázata nyomán minden egyetemnek, karnak külön kell foglalkoznia az elsőévesek oktatásának speciális módszertani kérdésével, különös figyelemmel ,a szakérettségizettekre. Emellett az új tanévben az új vizsgarendszer és az államvizsga bevezetése is szükségessé teszi az oktatási módszerek, különösen az ellenőrzés tökéletesítését. Az új vizsgarendszer szerint nem lesz félévenként minden tárgyból vizsga, és épp ezért különösen szükséges annak biztosítása, hogy diákjaink minden tárgyból folyamatosan tanuljanak és az évközi tanulmányi ellenőrzés sokkal hatékonyabb legyen. A bukások és lemorzsolódás elleni harc mellett fokozottabb súlyt kell helyezni az új tanévben a jó és kitűnő hallgatókra. Széles körben szervezzék meg a tanszékek a DISZ-szel karöltve a diákok tudományos köreit és egyesületeit, hogy önálló munkára, alkotó kezdeményezésre serkentsék jó diákjainkat. Emellett a Rákosi-érmet és Rákosi-ösztöndíjat, és e kitüntetések büszke hordozóit fokozottan népszerűsítsék és állítsák oda példaként az öszszes diákok elé. Általában arra kell törekednünk, hogy minél több tanuló érjen el kiváló és jó tanulmányi eredményt és a kiválóak lendülete ragadja magával a diákság zömét. Végezetül beszélni kell feladataink között egyetemeink, főiskoláink vezetésének megjavításáról. Mindenekelőtt a Közoktatásügyi Minisztériumnak kell megjavítania munkáját azzal, hogy emeli a vezetés elvi színvonalát, fokozottabb figyelmet fordít az oktatás tartalmi-módszertani kérdéseire és alaposabban előkészített, idejében kiadott rendeletekkel szabályozza az egyetemek, főiskolák főbb kérdéseit. Meg kell javítani ugyanakkor lent az egyetemeken is a vezetést. Egyetemeink vezetői sokkal többet foglalkozzanak az oktatás és nevelés elvi és módszertani kérdéseivel és erélyesebben ellenőrizzék a tanszékek munkáját, különösen a fontos párt- és kormányhatározatok végrehajtását. Az Egyetemi és Kari Tanácsok váljanak olyan szervekké, amelyek rendszeresen megvitatják az egyetemen folyó oktató-nevelő és tudományos munka fő kérdéseit. Mind a vezetés munkájában, mind a Tanácsok ülésein sokkal bátrabban kell élni a kritika fegyverével; szolgáljon erre követendő például az a nyílt és éles kritika, amely jellemezte az Alexis—Fenyő matematikai tankönyv megvitatását. Végezetül az egyetemi vezetésnek ki kell terjednie a tanszékeken folyó tudományos kutatómunka“ elvi irányítására és ellenőrzésére, továbbá az aspiránsok és a tanszékeken dolgozó fiatal oktató-káderek tudományos munkájára, tervére is. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy a tudományos kutatómunka egyetemeinken az oktatómunka vezetésétől függetlenül folyik és biztosítani kell az oktató-tudományos munka egységét a tanszékeken. Váljanak egyetemeink a szabad tudományos viták, előadások színhelyévé, ahogy arra az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkével kapcsolatban rendezett tudományos ülésszaka példát mutatott. Egyetemeink, főiskoláink előtt az új tanévben hatalmas feladatok állnak. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához kedvező körülményt teremtenek a Szovjetunió vezette béketábor hatalmas sikerei a békéért folytatott harcban, az imperialista háborús gyújtogatók ellen s a mi népi demokráciánk nagyszerű eredményei a szocializmus építésében, hazánk erősítésében. Csak